Ocene, zapiski, poročila - Reviews, Notes, Reports
CTOBa PyguHa b KOHTeKCTe Henocpeg-CTBeHHoro cooTHomeHHa c p0MaH0M CepBaHTeca «,3,oh Khxot» h Tpare-gueü ffleKcnupa «raMneT». nogxog ^TOT OKa3HBaeTca npogyKTHBHbiM h gaeT HOBbie CMbic^OBbie oöpeTeHHa Ha nyTH HCC^egoBaHHa HHTepTeKCTya^b-HOH npupogbi o6pa3a repoa poMaHa TypreHeBa.
XoTe^ocb 6bi b 3aBepmeHue eme pa3 0603HaHHTb Ba^HOCTb npOHTeHHH K.Kpoo poMaHa TypreHeBa «PyguH» KaK MeTaTeKCTa hctophh ^HTepaTypbi. HHTepTeKCTya^bHbiH aHa^ro n03B0-naeT HCC^egoBaTb ray6HHHbiü cmmc^ npoH3BegeHHa h b bo3mo®hoh nonHOTe pacKpHTb ero xygo^ecTBeHHbie hh-
TeH^HH.
AneKcaHdpa TouHKUHa
CaHKm-^emep6yp^cKuü rocydapcmseHHUü YHueepcumem, tikhomirov@md.spb.ru
VIG ISTVÀN: HORYÂT NYELVTAN. Budapest: ELTE, BTK Szlav Fi-lologiai Tanszék, 2008. (Opera Slavica Budapestinensia, Linguae Slavicae). 356 o.
A szerzö a föcimben egyszerüen „Horvat nyelvtannak" nevezi mûvét, az elo-szobol azonban megtudjuk, hogy tu-lajdonképpen fûggôségi grammatikat tartunk a kezünkben, raadasul olyat, amely nyelvi ismereteken tül alapveto nyelvészeti ismereteket is boven nyüjt az olvasonak.
Megtudunk azonban az eloszobol még mast is. Azt példaul, hogy az itt targyalt nyelvtan alapjaul szolgalo el-
méletet a szerbhorvat (tulajdonképpen a szerb) nyelv leirasara mar sikerrel alkalmaztak, ami természetesen nagy segitséget jelentett a szerzonek. Ettol fuggetlenul azonban a munka szamos egyéni vonasa okan teljes joggal je-lentheto ki, hogy a Vig Istvan tollabol onallo mû szuletett. Mindehhez tegyuk még hozza, hogy igen-igen hosszù ido ota ez az elso, magyaroknak szolo és magyar nyelven irodott horvat (tehat nem szerbhorvat!) nyelvtan, amely még tovabb emeli az értékét. E konyv elodje tudomasom szerint a „Horvât nyelvtan, teljes tanfolyam kezdôk és haladok ré-szére" cimet viselte, magantanuloknak szolt és az „Urania nyelvtanai" soro-zatban jelent meg Munkacsy Mihaly tollabol, még 1931-ben. Azota a vilag is, a nyelv is sokat valtozott ...
A fuggoségi grammatika elonyeirol maga a szerzo is szol, mar konyve elején (10.o.), mindez azonban kiegészitheto még azzal, hogy a nyelvi jelenségeknek e keretben torténo targyalasa és bemu-tatasa megkonnyiti a nyelvet elsajatitani vagyok szamara a horvat ige mondat-szervezo lehetoségeinek megismerését, a horvat mondatalkotas szabalyainak elsajatitasat Aki ugyanis ezeket nem tudja alkalmazni és automatikusan atviszi a horvat igékre a magyar igék vonzatat és kapcsolodasait, nem tehet szert igazan professzionalis szintû horvat nyelvtudasra.
A szoban forgo nyelvtan - amint az egy fuggoségi grammatikatol elvarhato - néhany alapveto nyelvi, nyelvészeti fogalom (pl. szo, szofaj, mondatrész, vonzat, bovitmény, jelzo) tomor tisz-tazasa utan az igével indit (20.o.), ami logikus is, hiszen koréje szervezodik a mondat, mondhatjuk akar igy is: az ige képezi a mondat gerincét. Az igék szemantikai osztalyaival és szofaji kate-gorialis jelentésével foglalkozo résznél
- 148 --Slavia Centralis 1/2011
Ocene, zapiski, poročila - Reviews, Notes, Reports
(31.o.) a szerzö helyesen allapitja meg, hogy „akciominôség alatt az ige altal jelölt esemény lefolyasanak modjat és fokozatossagat értjûk", nincs azonban explicite kimondva az a fontos tétel, hogy az akciominôségek kifejezése morfologiai eszközökkel (lexikai jelen-tést hordozo affixumokkal) tôrténhet, mivel az akciôminôségek az igék morfo-logiailag kifejezett modosulasai, bar ez azért kiderül az egyes akciominôségek részletesebb leirasanal. Itt Vig Istvan szamba veszi az adott akciominôség-re jellemzô képzôket, utal ezek igeas-pektussal valo kapcsolatara, s mindezt szemléletes példakkal is alatamasztja. Az egyes cselekvésmodok felsorolasa mellett a szerzô utal arra, hogy ezek bizonyos szempontok alapjan csopor-tosithatok, ezek közül kettôt (idôbeli, tartalmi) meg is emlit (31.o.). Mindez egybevag a Krékits Jozsef altal meg-alkotott ùn. tematikus (idôbeli, meny-nyiségi és minôségi cselekvésmodok) csoportositasaval, amelyet a magyar szlavistak közül sokan a magyarorszagi szlavisztika egyik maradando eredmé-nyeként tartanak szamon. Itt jegyezzük meg, hogy a cselekvésmodok tematikus csoportositasa rendkivül hasznos, azon tùl ugyanis, hogy megkönnyiti az egyes csoportokon belüli alcsoportok elkûlônitését, egészében véve segit az adott nyelv igeallomanyaban szeman-tikai szempontok szerint eligazodni. Fontos hangsùlyozni azt is, hogy a cselekvésmodok tipusainak megallapita-sanal a lexikai affixumokkal képzett csoportokat vesszük ugyan figyelembe, de bizonyos csoportoknal parhuzamos analitikus kifejezésmodok is lehetsé-gesek: zaplakati (se) - udariti/udarati u plač, stati plakati, elsirja magât -elkezd sirni, sirni kezd, weinen - zu weinen anfangen. Egyes igék pl. horvat 'voljeti - zavoljeti ' vö. magyar: 'szeret
- megszeret' egy adott elmélettol füg-goen felfoghatók két cselekvésmód: egy duratív és egy ingresszív ellentétének, de tekinthetok akár úgy is, mint egy alapige és ennek egy kezdo jelentésü cselekvésmódja, vagy egy nem határ-pontos és egy határpontos igepár. A szerzo a horvát nyelvvel kapcsolatban osszesen 11 akcióminoséget említ. An-nak részletes elemzése, hogy ezek kozül melyek tekinthetok valóban akciómino-ségeknek és melyeknek van inkább az aspektushoz koze, meghaladná a jelen ismertetés kereteit, ezért ettol eltekin-tünk, mindossze annyit jegyzünk meg, hogy az igék szemantikai osztályainak száma elméletileg végtelen lehet: min-dig alkotható egy, az elobbinél még részletesebb, vagy más szempontokat is figyelembe vevo felosztás.
A határozott igealakok alcím alatt ko -vetkezik az egyes igeragozási típusok és igeidok bemutatása (33-54.o.). okosan szükre szabott keretek kozott. A szerzo az egyes horvát igeidoket, azok képzé-sét, jelentését és használatát (beleértve a mai irodalmi nyelvben betoltott sze-repüket és elofordulásuk gyakoriságát is!) pontosan és részletesen írja le. Ez utóbbit már csak azért is fontos kiemel-ni, mert egyes horvát nyelvtanokban csupán az adott igeidok képzésére és általános jelentésére vonatkozó adato-kat találunk, de elofordulásuk/használa-tuk gyakoriságáról nem, vagy csak alig esik szó (l. pl. Vinko Grubišic 1995-ben Zágrábban kiadott, Croatian Grammar címü angol nyelven írott horvát nyelv-tanát). Az igeidok után kovetkezik az igenemek: cselekvo - szenvedo, majd a külonféle igemódok: felszólító mód, feltételes mód rovid, lényegretoro be-mutatása. A nyelvhasználat kérdéseire a szerzo mindenütt kitér.
A horvát igeaspektus kérdésével a szerzo mintegy 3 és fél oldal terjedelem-
— 149 —
Ocene, zapiski, poročila - Reviews, Notes, Reports
ben foglalkozik. Tómóren jellemzi a ka-tegória általános jelentését, majd a két-aspektusú igéket és az aspketuspárokat mutatja be. Beszél a prefixumukban, illetve szuffixumukban külónbózo ige-alakokról, valamint a szuppletív párok-ról is, majd a 67. oldalon „változtatható igealakok" alcím alatt boséggel hoz példákat a horvát reimperfektivációra. Az aspektus kérdésének meglehetosen róvid, ámde a lényeges jelenségeket ma-radéktalanul számbavevo bemutatása a hangsúlyukban eltéro igealakok bemu-tatásával zárul. A szerzo ezután tér rá a határozatlan igealakok (pl. fonévi ige-név, melléknévi és határozói igenevek) és a velük alkotott szerkezetek tárgya-lására, amely után az egyes igecsopor-tok, úgy mint: modális igék, fázisigék, funkcióigék bemutatása kóvetkezik. Az igékrol szóló fejezetet egy a funkció-igéket és leggyakoribb bovítményeiket felsoroló rész zárja le (89-96.o.).
A fonévrol szóló rész (97-160.o.) a fonévnek mint szófajnak róvid, mon-dattani szempontú meghatározásával kezdodik, amit a fonevek osztályozása kóvet. Ezután esik szó a fonév grammatikai kategóriáiról (pl. szám, grammatikai nem, eset). A szerzo részletesen ír az eset mondattani szerepérol, magyar fordításukkel együtt szereplo horvát nyelvü példák sokaságával illusztrálva azt. A fonévragozási csoportok bemu-tatása (111-142.o.) jól tagolt és kónnyen áttekintheto. Erre a részre is jellemzo a példák nagy száma, a rendhagyóságok gondos számbavétele. A szerzo által mondattani szempontból tkp. mennyi-ségjelólo foneveknek, más felfogásban fonévi számneveknek tekintett számne-vek ragozásának a bemutatásánál uta-lásokat találunk a beszélt nyelvi ten-denciákra vonatkozóan is. Megtudjuk, hogy egyes számnevek (dva, tri, cetiri) ragozott alakjainak a használata csupán
az írott nyelvre jellemzo, a beszélt nyelv nem használja oket (143.o.), ami volta-képp a határozóvá válás irányába mutat.
A 165. oldaltól a a 178 oldalig a szerzo az ún. determinánsokkal foglalkozik, majd a 179. oldalon tér rá a melléknevekre, amelyekrol eloször - a már megszokott módon - rövid mondattani jellemzést ad, majd jelentéstani szempontból vonja vizsgálat alá oket. A horvát nyelv egyik fontos sajátsága, hogy a mellékneveknek határozatlan és határozott alakjaik is vannak, amelyek az egyes esetek végzodéseiben, vala-mint a végzodések magánhangzóinak hosszúságában, illetve r0vidségében különböznek egymástól. A 181. olda-lon és az ezt követo oldalakon részletes, mondhatni kimeríto leírást találunk a melléknevek kérdésk0rér0l.
A névmásokkal kapcsolatos tudniva-lók ismertetése a 196. oldalon kezdodik. Ezzel kapcsolatban külön figyelmet érde-mel az a tény, hogy a szerzo szakít azzal a már megszokott és a leíró nyelvtanok-ban igen régóta ismétlodo tétellel, mely szerint a névmások más szót helyettesí-tenek. Véleményét meggyözöen látszik igazolni több más horvát mondat között a Mnogi su bili zakasnili, ali mi smo bili točni. 'Sok vendég elkésett, de mi ponto -sak voltunk.' mondat is, amelyben a mi személyes névmás, semmilyen fonevet nem „helyettesít", hanem ugyanolyan mondattani környezetben fordul elo, mint a mnogi gosti 'sok vendég' fonévi frázis. Mindez arra ösztönzi a szerzot, hogy újrafogalmazza a névmás megha-tározását oly módon, hogy „a névmások olyan szavak, amelyek a mondatban a fonévi frázisok helyén állnak" (196.o.). Néhány mondattal késobb azt is kifejti, hogy a fentiek fényében a „névmás" ki-fejezés helyett is új elnevezés bevezetése volna szükséges, neologizmus alkotására azonban nem vállalkozik.
- 150 --Slavia Centralis 1/2011
Ocene, zapiski, poročila - Reviews, Notes, Reports
A nevmasok utani reszben a szerzö a tole megszokott rendszeresseggel szam-ba veszi meg a hatarozoszokat (219-225.o.), az elöljaroszokat (226-234.o.), a kötoszokat (235-237.o.), a modositoszo-kat (238-240.o.), az egyes partikulakat (241-243.o.), valamint a mondatszokat (244-245.o.), majd a mondattani resz (246-332.o.) következik.
A mondat meghatarozasaval kapcso-latban a szerzo elmondja, hogy annak a szo meghatarozasahoz hasonloan szin-ten sokfele definicioja lehetseges. Ez valoban igy van, hiszen a nyelveszeti szakirodalomban a mondatnak több mint ketszaz definicioja letezik, ame-lyek között vannak a) tisztan strukturalis, b) strukturalis-szemantikai, c) tisztan szemantikai meghatarozasok. Ezek közül a szerzo allaspontja leginkabb az elsohöz, azaz a tisztan strukturalis szempontu definiciokhoz sorolhato. Ezek azt hangsulyozzak, hogy a mondat dichotomikusan (alanybol es allit-manybol) felepülo szintaktikai egyseg, es ragozott igealakot (verbum finitum) tartalmaz, valamint hozzateszik azt is, hogy szerkezetileg autonom, tehat ön-allo megnyilatkozas. Ebben es az ezt követo reszben, - amely az elözö feje-zetekhez hasonloan szinten szamos pel-daval, sot egyes esetekben szemleletes abrakkal is illusztralt - hangsulyosan megmutatkoznak a szerzo altal valasz-tott nyelvleirasi strategia, a függosegi grammatika elonyei. Könyvenek utol-so fejezeteben a szerzo az egyeztetes eseteivel es a tagadassal foglalkozik (333-352.o.). A kötetet a röviditesek jegyzeke (353-354.o.) es a felhasznalt szakirodalom (355-356.o.) teszi teljesse.
Összegzeskeppen elmondhato, hogy a szerzo az egyetemi szintü igenyeknek is megfelelo horvat nyelvtan elkeszite-sevel nagy feladatra vallakozott, melyet azonban ugy sikerült megoldania, hogy -
pl. a szâmnevekrôl vagy a névmâsokrùl szolo részben - ùj szempontokra is fel-hivta a figyelmet. Ezen felul a szerzô a fuggôségi garammatika magyar nyelvû terminologiâjânak megalkotâsâra is ki-sérletet tett, amely nyelvtanât a magyar nyelvésztârsadalom szâmâra is érdekes-sé teszi. A „Horvât nyelvtan" tehât ma-gyarorszâgi viszonylatban hiânypotlo munka, amely bizvâst ajânlhato mind a fuggôségi grammatikâval foglalko-zo magyar nyelvészek, mind pedig a horvât nyelv irânt érdeklôdôk szives figyelmébe.
Patrovics Péter
Eotvos Lorând Tudomânyegyetem, eva.egri@uniqa.hu
VIDOBRAžENJA ISTORII TA KULTURI narodu v SLOVO-tvoreni: dopovidi XII Mižna-rodnoi naukovoi konferencii Komisii zi slov'jans'kogo slovotvorenja pri Mižnarodnomu komiteti slavistiv (25-28 travnja 2010 p., Kiiv, Ukraina) - Zbornik dvanajste konference Komisije za slovansko besedotvorje pri Mednarodnem slavističnem komiteju. Ur. N. F. Kli-menko, E. A. Karpilovs'ka. Naukove izd. Kiiv: Vidavnicij Dmitra Burago, 2010. 471 str.
Tradicionalno vsakoletno znanstveno srečanje Komisije za slovansko besedotvorje se je v letu 2010 odvijalo v Kijevu, v prostorih nacionalne knjižnice, od 25. do 28. maja. Simpozij je potekal pod skupnim naslovom Odrazi nacionalne zgodovine in kulture v besedotvorju
— 151 —