DOBER PAJDÁS
    KALENDÁRIUM
po sztárom szlovenszkom jeziki
                          na
            1902.
                     návadno leto.
                         Z doszta lejpim, dobrim i hasznovitim cstenyóm.
                                IV. letni-tecsáj.
                           Cejna 60 fillér (30 kr.)
                           SZENT-GOTTHÁRD,
            VÖ DÁNI OD WELLISCH BÉLA.
               DOBER PAJDÁS
   KALENDÁRIUM
po sztárom szlovenszkom jeziki
    NA 1902. NÁVADNO LETO.
                      Z doszta lejpim, dobrim i hasznovitim cstenyóm.
                             IV. LETNI TECSÁJ.
                           Cejna 60 fillér (30) kr.
                           SZENT-GOTTHÁRD,
            VÖ DÁNI OD WELLISCH BÉLA.
Wellisch Béla nyomdai műintézetéből Szent-Gotthárdon 1901.
                    Vladajócsa králeszka hizsa.
      Ferencz József I. (Károly), Ausztránszki Caszar, Apost. Kráo Vogrszki, rojeni 1830. leta aug. 18-ga; na trónus szo sztópili 1848. leta dec. 2-ga; za Vogrszkoga Krála szo koronüvani 1867. leta jun. 8-ga. Ozsenilí szo sze 1854. leta ápr. 24-ga z
      Erzsébet (Amália, Eugénia) bajorszkov král. hercegovicov, kí szo rojeni 1837. leta dec. 24-ga ino szo za Vogrszko Kralíco koronüvani 1867. leta jun. 8-a. Vumrli szo 1898. leta szept. 10-ga.
                                     Deca Ny. Velicsánsztv.
      Gizella (Ludovika, Mária) rojeni 1856. jul. 12-ga, omozseni z Leopoldom, bajorszkim král. hercegom.
      Rudolf (Ferencz, Károly, József), rojeni 1858. aug. 21-ga, vumrli 1889. január 30-ga. Nyihova Dovica: Stefánia král. hercegovica z Belgiuma. Nyidva hcsí: Erzsébet, rojena 1883. szept. 2.
      Mária Valéria (Mathilda, Amália), rojeni 1868. ápr. 22-ga, omozseni z Ferenc Szalvator král. hercegom. Nyidva deca: Franciska, rojena 1892. jan. 27-ga; Ferenc Károly, rojeni 1893. febr. 17-ga; Hubert, rojeni 1894. április 30-ga; Hedvig rojena 1896. máj. 10-ga.
                                    Brátja Ny. Vel. Krála.
      Miksa (Ferdinánd), rojeni 1832., vumrli 1867. Nyihova Dovica: Charlotta (Auguszta) král. hercegovica z Belgiuma.
      Károly Lajos, roj. 1883., vumrli 1896. Nyihova Dovica: Mária Terézia král. hercegovica z Portugála. Deca: Ferenc Ferdinánd, rojeni 1863. dec. 18-ga; Ottó (Ferenc, József), rojeni 1865. ápr. 21-ga, nyihova zsena: Mária Jozefa, hercegovica z Szachskoga; Ferdinánd (Károly Lajos), rojeni 1868. dec. 27-ga; Margaretha Zsófia, rojena 1870. máj. 13-ga; Mária Anunciáta, rojena 1876. jul. 31-ga; Erzsébet, rojena 1878. jul. 7-ga.
      Lajos Victor, rojeni 1842. máj. 15-ga.
                    József král. herceg ino nyihova familija.
      József (Károly Lajos), rojeni 1833. márcz. 2-ga; ozsenyeni szo z Klotild (Mária Adél, Amália), Sachszko-Koburg-Gothae hercegovicov. Nyidva deca: Mária Dorothea, rojena 1867. jun. 14-ga, omozsena z Fűlöpom, Orleánszkim hercegom; Margita rojena 1876. jul. 6-ga; József, rojeni 1872. aug. 9-ga, ozsenyeni z Augusztov, král. hercegovicov; Erzsébet, rojena 1833, márcz. 27-ga; Klotilda, rojena 1884. máj. 10-ga.
      Návadno 1902. leto
   ma 365 dní, sze z szredov zacsne i z szredov dokoncsa.
                               Zacsétek 1902. leta.
Obcsinszko leto sze zacsne jan. 1-ga. Cerkveno leto na I. adventszko nedelo, nov. 30-ga.
                                   Lejtni csaszi.
Szprotoletje sze zacsne márcz. 21-ga. Leto sze zacsne jun. 21-ga.
Jeszén sze zacsne Szept. 23-ga.
Zíma sze zacsne dec. 21-ga.
                                Presztopni szvétki.
Fasenszka nedela je febr. 9-ga. Pepeonica je febr. 12-ga.
Vüzemszka nedela je márcz. 30-ga. Krízsni dnévi szo máj. 5., 6. i 7-ga. Vnébosztoplenyé je máj. 8-ga. Riszálszka nedela je máj. 18-ga. Tejlovo je máj. 29-ga.
Prva adventszka nedela nov. 30-ga.
                                 Csetvéri Kvatri.
  I. Kvatri szo febr. 19., 21. i 22-ga.
II. Kvatri szo máj. 21., 23. i 24-ga.
III. Kvatri szo szept. 17., 19. i 20-ga.
IV. Kvatri szo dec. 17., 19. i 20-ga.
                               Vladajócsa planeta.
     Szaturnusz, — stera planeta je na nyéni bezsáj gledócs ta sészta zvejzda vu kolobári nasega szunca. Dokecs nasa zemla, ali ta trétja zvejzda, szamo eden mejszec má, steri sze okóli nyé vrtí; do tecsasz Szaturnusz ma 8 mejszecov, z med sterimi szo trijé rinki. Szatur-
nusz je 900-krát tak velki, kak nasa zemla ino nyegovo leto je 29½ nasi lejt dúgo.
                                  Znaménye meszecsnoga preminyávanya.
Mlád.
Prvi krajnik.
Pun.
Zádnyi krajnik.
                           Zmaménye zodiacusa.
Szprotolesnya:
oven,
bík,
dvojcseti. Lejtna:
rak,
orosz-
lán,
devojka.
Jeszénszka:
vága,
skorpion,
sztrelec. Zimszka:
bak,
polejvka,
ribe.
                         Potemnenya szunca i meszeca.
     v 1902-om leti bode szamo edno meszecsno ino edno szuncseno potemnenye vidécse pri nasz.
     I.    Popudo meszecsno potemnenye de okt. 17-ga, pri nasz szamo v táli vidécse.
     II.    Tálno szuncseno potemnenye de okt. 31-ga pred poldnévom od 7. vöre 29 minót do 8. vöre 54 minót, pri nasz z cejloma vidécse.
     Kak od szuncsenoga, tak i od meszecsnoga potemnenya poprejk tó moremo znati, ka csí mejszec v szvojem bezsáji tak príde med szunce i zemló, ka nam szuncsno szvetloszt zakríje: te szuncseno —, csi nam pa szunce meszecsno szvetloszt zakrije: te pa meszecsno potemnenye mámo.
                  Január
                      má 31 dní.
                      Szredzimec
                   ali Szvecsén.
                 Február
                  má 28 dní.
                     Pozimec
                  ali Szűsec.
  Március
                     má 31 dní.
  Predmladnyek
ali Máli-Tráven.
                      Aprílis
                    má 30 dní.
                 Szredmladnyek
                 ali Velki-Tráven.
  Május
                       má 31 dní.
  Pomladnyek
                     ali Riszálscsek.
                       Junius
                           má 30 dní.
                              Predletnyek
                         ali Ivánscsek.
                 Ju1ius
                    má 31 dní.
                      Szredletnyek
                 ali Jakopescsek.
               Augusztus

                    má 31 dní.
                    Poletnyek

                   ali Mésnyek.
               Szeptember
                    má 30 dní.
                    Predjeszénec
                  ali Mihálscsek.
                      Október
                     má 31 dní.
                     Szredjeszénec
                    ali Vszeszvescsek.
                 November
                   má 30 dní.
                   Pojeszénec
                 ali Andrejscsek.
December
                  má 31 dní.
  Predzimec
 ali Proszínec.
                                   Te sztólejtni prorok.
Vrlo moje lüdsztvo, Bóg te blagoszlovi! Bóg ti daj vsze dobro, zvüna i na dvori;
V   dúgoj mojoj póti sze szam prisao k tebi,
Naj bi ti najzvejszto, ka de v nóvom leti.
Páli vídim eto prelejpo krajíno,
Gde prebíva vrlo mo lüdsztvo szlovenszko;
Za isztino lejpa je krajina eta,
Z düsnim i telovnim tálom obdeljena.
Vrejdna je tá zemla, naj sze szkrbno dela,
Naj sze ne nihá tü zóbszton grüda edna;
Prelejpo podnebje, stero eti máte
Ár je vrejme poprejk tű, kak szprotoletje:
V   leti nej prevrócse, v zími nej premrzlo,
Z csísztim zrákom, z zdravov vodóv te vsze puno. Tákse je podnebje tű, v etoj krajíni,
Kakse sze ne nájde po sirokoj zemli;
Vsze vékse nevole szo nej domá eti,
Boj záto zahválen Bógi, rod szlovenszki!
18
                          Zíma.
Csi je bíla bejla zíma preminócsa,
Escse bode bole bejla ta pridócsa;
Mocsen Sznejg de lezsao, kak sze zacsne leto,
Naj bi sze pokrilo zvüna to jeszénszko.
Mrzeo veter de sze gono po határi,
Ali da szo csedni ti málicski vrábli:
Tá nihájo póla, ido domó k hrámi,
Iscsejo szi meszto tü i tam pri sztráni:
Tak, kak tüdi i mí, csi je mrzlo zvüna,
Vu topli hizsícskaj glédamo szkóz okna.
Ali sto zse more idti vkraj od dóma,
Ne szkucsé sze prevecs, csi sze szán dol szkota; Ár sze na to lejpo blazino prevrzse,
Z sterov je odeto nase bejlo póle.
Gda je tak Predzimec mejszec sznejg pokázao, Escse de véksega nam Szredzimec dávao;
Tak tüdi Pozimec de oszter do konca,
Naj sze szpuni zíma tá do szprotoletja.
                                     Szprotoletje.
Kak de nam zse szunce toplejse szíjalo,
Zemlo zgűbí z malom’ szvoje odevalo;
Járki i potoki z vodóv napunyeni,
Bodejo prejk brejga vecskrát dale drli.
Ali vékse baje nemo z vodóv meli;
Kak v drűgi krajínaj, gde szo pri vodíni;
Nego záto itak z vodóv sze ne sálte,
V járkaj i potokaj jo na szkrbi mejte:
Naj, kak nájhitrejse dale dol odíde,
Ino naj do szüha po tom póla, nyive.
Tráva, szejtva, drevje de sze zelenílo,
I veszélo petje ftic nasz veszelílo;
Veszélo de te zse vért na póli delao,
Szvoje szprotolesnya delo szi oprávlao.
Kak Predmladnyek mejszec, tak tüdi Szredmladnyek De za szprotolesnya bógsi, kak pomladnyek;
Ali to jeszénszko de prelejbo raszlo,
Vu Pomladnyek mejszci rodno sze kázalo.
                                       Leto.
Dugo szo zse lejta nej bila tak rodna,
Kak de eto nóvo rodno po vszem vszega; Rodno de jeszénszko, dobro szprotolesnye, Lejpi do trávnicje, po vóli de krme.
                                     19
Velka de vrocsína, gda te mogli zseti,
Ár tak more bidti, na szredíno v leti;
Z trűdnim tálom sze krüh csloveka priprávla,
Záto szkrbni bojte, ne trpte manyáka:
Príde zse pá vrejme, gda mo pocsívali,
Nego szamo csi szmo delo dokoncsali.
Szkóz po leti vecskrát mocsen dezsgy k nám príde, Pascsimo sze te, naj nam v krmo ne vujde,
Bole nam je z ednim dnévom sze pascsiti,
Kak sze te z szprávlanyom escse vecs mantrati. Vrejme bode poprejk vu Predletnyek mejszci, Vszigdár bole sztálno, tá próti szlejdnyemi;
Sztálen bode tüdi z véksega Szredletnyek,
Al’ nesztálen bode nam mejszec Poletnyek.
                                         Jeszén.
Lejpa bode jeszén, csi rávno nej vrócsa Prípravna de márhi tak, kak za orácsa;
Póla sze zse dobro morejo v réd vzéti,
Naj mo za szejátev prásno zemló meli.
Edna raja szamo eden sznop dá; k zsétvi,
Dvej raji pa vszigdár dvá sznopa tom’ vérti;
Trí raje pa vszeli trí sznope má v szebi,
Tó vért znati more, ino sze naj szkrbí:
Ka naj, kakstécs biló bi tó tesko delo,
Vszeli tríkrát orjé ino vlácsi zemlo.
Tüd’ z jeszénszkim, drűgim delom sze pascsite, Naj vu niksem deli ne zaosztánete;
Jeszénszko prasenyé nej trbej povrcsti,
Ár v jeszén orati je na pó gnojiti.
Csi de rávnics lejpi Predjeszénec mejszec,
Vszo delo opravmo, gda de Szredjeszénec; Lagoji cajt príde, kak de Pojeszénec,
Zíma szklonka k nám i deli bode konec.
                                    Szejanya.
Veszelí me jáko, csi vídim pri hrámi, Dobro zagrajení, gde ogradcsek máli:
V sterom te szejanye pri méri osztáne Ino csi je v rendi, tak lepó sze kázse. Tüdi v etom leti de, kak v preminócsem, Obilno v ográdci; csi más dobro szemen: Rászla de saláta, csesznek, lük, ugorke, Petrzsao i gráscsis, mrkevca i zelje.
Z vszega toga letosz priraszté povóli,
Stero nam pri hizsi nikakók ne skódi;
                                   20
       Ár szo zelenyá ta nájzdravejsa hrána,
       Stero nam vertinya tak dobro priprávla.
                                                                      Szád.
       Csi szmo preminócse leto szád nej meli, Zadovolé bómo on’ga letosz jeli;
       Drágo drevje nase, zdaj vöpocsinyeno,
       Po dvej gübi nam dá, ka je zaműdilo.
       Záto drági, moji vrli prijátelje!
       Szádte szadoveno drevje, gde morete; Zahvalnejsega zse nega na tom szvejti,
       Kak je szadoveno drevje, csi je v rendi. Dobro je pri hizsi puno száda meti,
       Ár preci osztáne zsívizsa te v klejti;
       Ino deca mála, kak sze veszelíjo,
       Csi nyim mati drága, kaksi szád dá v krilo.
                       Vetróvje, dezsgyóvje, vodíne.
       Kak vu mrzloj zími, v toplom szprotoletji,
       Tak v hladnoj jeszéni, i vu vrócsem leti:
       Meli mo vetróvje, kajkoli vihéra,
       Ali nej tak prevecs, ka nej meli méra, Nájpogibelnejsi orkán sze ne széga,
       Obranyeno je od toga tá krojína;
       Dezsgya te zadoszta tud’ meli v tom leti,
       Escse malo vecs, kak bi sze vidlo vérti.
       Ali povódni sze nemate bojati,
       Csi bi rávnics potok mogao vövdariti:
       Ár sze na hitroma pa nazáj potégne
       V  szvojo posztalo i dalecs zse ne szégne.
                            Betegi.
       Tak, kak drűga lejta, poprejk te vu zdrávji, Véksi betegov ned’te meli v határi;
       Alí ne miszlite, ka ne bi ni eden Betezsen bio, csi je vu zsítki ne réden.
       Tü i tam sze szkázse, tud’ nevaren beteg Z szvejta more idti bogat, sziromacsek;
       V  vasem zsítki záto bojte mertücslívi,
       Rédni v jeli-pili, ino vu vszem csíszti.
       Tak sze te ne bojte nevarni betegov,
       Nego záto nejdte szlejpi za ne szrecsov;
       V  Bógi sze vüpajte, on vam te pomore,
       Csi zse doktor z vrásztvom nikak nemre dale.
                                                                                  21
                                         Szlova.
               Gda bi zse tak moje delo tü dokoncsao, Szkrivnoszti nebeszke vam naprej povedao: Opravo szam z etim tü moje poszelsztvo,
               Záto te povrzsem, mo lüdsztvo szlovenszko. Dalecs morem idti okóli po szvejti,
               Naj i drűgi zvejo, kak de v nóvom leti;
               Kí de me tak bógao, szrecsen bode vu vszem, Csi de v szvojem deli marlívi i réden!
               Z Bógom tak osztani lüdsztvo moje vrlo,
               Bog sze bogá, v vszákom deli bodi szkrbno; Bóg te blagoszlovi v etom nóvom leti,
               Ino naj te csuva v zdrávji i imetki!
          Te máli Peter.
Bozsicsna prípoveszt.
       V velki, mehki krpaj je kapao na tihoma sznejg, kak je te máli Peter na szamocsnoj ceszti vándrao. Dalecs okóli je nidti edne cslovecse dűse nej biló viditi, v velkoj dalíni szo sze zoszvejtili gda-gda váraski lampasje, ár je zse vecsér gracsüvao.
       Málomi Petri je jáko-jáko mrzlo biló v nyegovom ténkom kapúteci ino sztiszkávao je eden pár píszani skatúlic z spicami, mocsno na prszi. Tá mála vrejdnoszt je biló cejlo nyegovo imánye. Pred nisternimi dnévi szo nyegva mati, edna sziromaska svelja, mrli. Trdogaszrcá hízsnivért szi je to nisterno sziromasko pohístvo za osztányeno árendo, kak je on pravo, szám szebi zadrzsao, ino je to sziromasko, odsztávleno dejte dnesz na krátkoma vö z hráma zgono.
       Eden vrablecsi pár, steri je tam v hrámi pod zasztrzsom sztanüvao, ino tomi málomi Petri, kí je dosztakrát szvoj vecserásnyi krühec tálao z nyima, zahválen bio, — ga je szprevájao kaj bezsecski, kaj letecski po sznejgi.
       „Píp, píp, píp“, je právila vrablíca po vrablecsem na glász sinfajócsa, „te neszrámen sztári moski, v táksem vrejmeni toga máloga Petra vösztirati, ino rávnics dnesz je szvéta nócs!“
       „Kuik, kuik“, je odgávoro vrábeo, „pocskaj szamo, műva nyemi tó zse nazájplácsava, nyegove lejpe, erdécse csresnye na szprotlke vsze gorpojejva, ino cejli nájni rod tá na goscsenyé pozovéva. Kvik, kvik!“
       Nego z tejm je tomi málomi Petri tak na hitroma nej biló pomágano. On je bio zse jáko trűden, sznejg zse só vszígdár bole gószti, med tejm je zse celó kmica gracsüvala, na tó szi je premiszlo, ka szi edno malo pri kapejlici póleg ceszté vöpocsiné. Tam je bio eden máli kót celó na lejpoma od vetra obranyeni, ino sznejg v nyem tak mehkí i visziki, kak edna lejpa, bejla pernáta posztela. Tá gori szi je légao te máli Peter ino eden-dvá: vcsaszi je i zászpao tüdi.
       „Kuik, kuik“, szi je pogucsávao v szebi vrábeo, ino je szkákao nemirovno
22
po sznejgi szem-tá, „edno fájno delo, zdaj szi je pa escse v sznejg dollégao szpát. Kak nóri je denok táksi eden cslovecsi szinek! Ka va delala zdaj?“
       „Leti tá vö ino opítaj veter za tanács“, ga je rátala vrablíca, „jasz bi száma sla, ali bojím sze, ka bi mi moje lejpe, nóve pernáte fodre na sinyeki med gucsom, te szílen decsko vküp lehko szmeo, píp, píp!“
       „Hui, hui“, je fűcskao veter, kak nyemi je vrábeo to cejlo príliko naprejdáo, „tó je edno lagoje delo, v sterom vama jasz, kakstécs bi rad, ne vejm pomágati. Toga sztároga trdnyáka pa ednók szledi zse gorpoiscsem, ka sze nyemi vüha i ocsí odpréjo. Na meni ne osztáne, csi sze nyemi nyegova sztára, szprejnyena sztreha v toj szvétoj nócsi na glavó ne szűne. Ali zdaj pa moreva v kapejle zvóni to delo povedati, lehko on pomore tomi málomi Petri!“
       „Da-um, da-um“, sze je sztepao te máli zvón zamísleni, kak je csüo, ka od koga je gucs, „tü nam szamo to málo Bozsánszko Detece lehko pomore, ovacsi zmrzne te máli Peter celó. Mejta na szkrbi, vcsaszi de tü mímo vu váras letelo, ár je cajt zse tü za szvétek. Ali ne püsztita je mímo“, ino „daum, da-um“, ino zacsne te vrli máli zvón z vsze mócsi znóvics zvoniti.
       Med tejm je gorhenyao sznejg idti ino z daleka na vidokrógi sze je szkázala edna erdécso — rózsnata szvetloszt.
       „Zse ide, zse ide“ je fűcskao veter, ino zacsne od szamoga veszélja nemilosztivno múviti.
       „Kuik, kuik“, sze je zglászo vrábeo szvojoj zseni, kak sze je od velke szile zse tak gorinafudao, kak je kak edna mála pernáta-labda vövido. „Bozsánszko Detece de vcsaszi tü — jasz je neszmim tü mímo püsztiti, ovacsi te máli Peter prejde.“
       Med tejm sze zacsűje edno csüdno sósnyanye vu zráki, kak od jezerni perótni-vdárcov, ino tü ide Bozsánszko Detese z szvojmi szprevájalci, z vnozsino véksimi ino ménsimi angelmi, ki szo z veksínom lepó nakincsene jelicse, ali máli spilaráj neszli, letécse. Ono je biló vu eden leszketajócsi z nezbrojeno máli zvejzdic naprávleni pláscs oblecseno ino je melo na vlaszáj, steri szo okóli nyegovoga csüdnovito-szladkoga obráza bilí, eden zláti máli rínek, z steroga sze je prelejpa, lübléna szvetloszt szvejtíla.
       „Hui, hui“, je píhao na ráji na szpróti nyemi veter, steri je v velkoj szvojoj poníznoszti kak nájlepse steo gúcsati. „Tü pri kapejli szpí máli Peter ino zmrzne.“
       „Ka právis tí? Te máli Peter szpí v sznejgi!“ Vcsaszí henya to Bozsánszko Detece, ino nyegov gucs sze oglászi, kak eden fájni szrebrni zvoncsek, gda je pitalo: „Pravi mi frisko, gde lezsi?“
       „Kuik, kuik, proszim ponízno, vcsaszi tü v kóti. Moja zsena pázi na nyega, naj sze nyemi nikaj ne zgodi“, ino vrábeo letí, pót kazajócsi, naprej.
       „Sziromasko dejte!“ Z tejm sze je nagnolo to Bozsánszko Detece k málomi Petri doli, ino nyemi je zravnalo z lűblénov rócsicov vlaszé vkraj od csela. „Kak lübléno sze szmejé zdaj v szne!“ je pravo eden veszéli málicski angeo, sterí sze je naprejporino. K tomi je zletávao brezi míra szem-tá, ár da je szamo z gláve i dvej peróti bio, ino niksi nóg nej meo, nej je mogao vszegavejcs pri méri sztáti.
       „Z szebov ga vu váras vzememo. Zahválim vam, moji drági,“ je pravilo to Bozsánszko Detecze prijazno.
Vcsaszi vzeme eden lejpi, zlátobejlí angeo, máloga Petra pod szvoj velki bejli pláscs, ino dale ide potüvanye. Nej je biló zaisztino sze zse vecs kaj mü-
                                     23
diti, v várasi szo zse zvoníli zvonóvje, ka sze je zacsnola szvéta nócs, gda je Bozsánszko detecze notriprislo ino pri ednom lejpom hrámi, k steroga vrátaj je eden pár mramorszki-sztub pelalo gor, pósztalo.
      „Pszt, pszt!“ je pravo zselezen kokót na dezsgyevnom-róri pod zasztrzsom, „eti nemres szvetiti. Nas jedíni szin, te mali grof, je v preminócsem tjédni mro. Nyegova mati bi sze szamo jókala.“
      Nego to Bozsánszko Detece je nej slo dale na ete rejcsi. Z glávicov je szkumalo tomí dobrovolnomi kokóti, steri je miszlécsi na pokojno grofoszko dejte na hitroma eden pár sznejzsni — szkúz vöpűszto z ócsi, prijazno ino je polozsilo máloga Petra na lehkoma na sztube. Po etom je letelo te z zevszim szvojim szprevájanyom dale, kak bi eden máli angeo zse z vszov szvojov mocsjov zvonec potégno na vrátaj.
      „Sto príde escse?“ je pítala grofica, edna lejpa zsenszka persóna v celó csarnom oblecsali, z szvoje zsalosztne zamíslenoszti, na nyénoga pokojnoga drágoga, gorzdrámfana.
      Jean, te szluga, steri je edno erdécso z zlátom nastikano szűknyo, kak kakso tüdi z vün nyega opica noszi po szenyi, meo na szebi ino sze je za toga volo za kaj inácsisega stímao, je vö só glédat ino je na hitroma za vlaszé sze skrabajócsi tüdi i nazáj prisao.
   „Eden celó prószti máli decsko lezsí na pó zmrzsnyeni pred dverami, nyihova milosztivnost.“
   „Prineszite ga taki notri“, zapovejdala je grofica sztrsznyena. „Pri tom mrazi edno dejte v sznejgi!“
                              Stejn, Oranje országa poglavár.
                                                                   Na hitroma po etom je lezsao máli Peter na ednom mehkom kanapeji v hizsi ino grofica nyemi je goroblácsila z szvojimi lasztivnimi rokámi szűhi gvant szvojega pokojnoga sziná, med tejm je te fájni goszpon Jean frisko po edno salico toploga mlejka bio poszlani.
                                                                   „Káksi lejpi decsák“, je právila po etom grofica szvojemi mozsévi, „poglední szamo te zláte vlaszé, rávnics kak je nájno lübléno dejte melo.“
       V tom ocsnom-megnenyi sze je prebűdo máli Peter ino je glédao z szvojimi velkimi szívimi ocsmí csüdivajócsi okóli.
       „Sto szo tvoji sztarisje, moje dejte?“ ga je pitala grofica lübeznívo.
       „Jasz nidti ednoga nemam vecs — Obadvá szta mrtviva!“ je odgóvoro te máli Peter. Te je szpadno nyegov pogléd na eden velki, pred nyim pri sztejm sztojécsi olijove fárbe kejp, steri je v szvoji zláti, z slájerom notri zaviti rémaj, ednoga lejpoga v bejlo oblecsenoga decsáka kázao, ino, obedvej róki próti kejpi vtégnovsi, zgucsávao szi je zse na pó v szne: „Oh, eto je tüdi te lejpi angeo, steri me je eszi prineszao“, z tejm je páli na lejpoma zászpao.
       Grofìca je pa zdignola szvoje vu szkuzaj plavajócse ocsí na mozsá ino je právila na tíhi:
       „Nájni angeo ga je prineszao — zadrzsívaga záto!“
       Vrábla pa, steriva szta Bozsánszka Detece naszladüvajócsa zvüna na okno priletela, ino da bi sztarise rokó v roki póleg szpajócsega máloga Petra vidla
24
sztáti, szta veszélo lűkala notri kre férhanga ino vrablica je právila: „Tó szva dobro napravila; moji lejpi nóvi pernáti fodri na sinyeki szo mi zaisztino celó vkraj, ali nej mi je zsao za nyé nikaj — pip, pip!“
           Te Rüras.
                             Prípoveszt.
      Ednomi polodelavci je vu okroglíni Jarszave eden nyegov lagoji szószíd vszo imánye i vrejdnoszt vkrajszprávdivao, ino da nyemi jo birovíja zse tó zádnyo kravo vzéla, nyemi je nikaj nej vecs osztalo, kak nyegova od velke szkrbi zmantrána zsena, ino edno pó tucata decé.
      Osztalo nyemi je escse záto eden pár mocsni rók, alí ete szo nej bilé zadoszta, kabi szebé ino te szvoje gor lehko drzsao z nyimi. Vrezalo ga je szkóz szrcá, csi szo ti mládi kóvranje za krüh brécsali, ino on je nikaj nej meo, z kejm bi nyihov glád vtísao.
      Z sztómi talérmi, je pravo k szvojoj szkrbi punoj zseni, bi nam pomágano biló, nase razszpádnyeno vérsztvo pá nazáj gorposztaviti ino dalecs vkraj od toga pravdenyáka szószida eden nóvi grünt kűpiti. Tí más bogáte sztríce na ov kraj bregóv, jasz ídem tá ino nyim naso potrejbcsino naprejdám; lehko sze eden z med nyimi szmílüje ino nam z dobroga szrcá szvoje nepotrebócse na interes poszódi, kelko de nam trbelo.
      Ta dolvdárjena zsena je privolila, z málim vüpanyom na szrecsno vönaprávlanye k tomi deli, ár je kaj bógsega nej znála. Mózs sze szprávla rano na pót, ino kak bi zseno i deco zse povrgao, je potróstao nyé:
      „Ne jócste sze! Moje szrcé mi právi, ka jasz ednoga dobro csinítela nájdem, kí de nam na véksi nüc, kak ti stirinajszet pomocsníkov, k sterim szam zse telkokrát zóbszton hodo.“ Na tó szi je notri djáo edno trdo krühovo szkórico vu turbo ino odiseo je z dóma.
      Trűden i vküpszpotrejti od vrocsíne dnéva ino od dúge póti, je prisao na vécsar v ono vesznico, gde szo tí bogáti sztríczovje prebívali; ali nidti eden ga je nej steo poznati, eden nyemi nej sztána dati. Te prvi nyemi je pravo: Cslovik mládi, sparaj v blági, te drügi: Visziko szi leto, nisziko szi szpadno, te trétji: Kak csinís, tak ti ide, ta strti: Vszáki je szvoje szrecse kovács. Tak szo sze norca rédili ino spotárili z nyega, zváli ga za zapravlácsa ino manyáka, ino na zádnye szo ga escse i vö nad dveri szünoli.
      Na tákse gorprímanye szi je te szíromák sztríc od bogáte rodbine szvoje zsené niti nej miszlo; nejmi ino zsaloszten sze je odvlejkao tam odnet, ino da je nikaj nej meo, z kejm bi v krcsmi szállas plácsao, mogao je v ednoj hüti na póli szkóz nocsi szpati. V toj je csakao szkoro brezi szna na müdécsi dén, naj bi sze te próti dómi pódao.
      Kak je te zse páli med bregé prisao, premogla ga je zsaloszt i míszeo tak prevecs, da je zse k dvojnoszti bio blűzi. Te nyemi med jezernimi miszli i szkrbi tó szpadnolo na pamet, da sze k brejzsnomi dühi z szvojov prosnyov obrné. On je zse doszta spájszni prípoveszt od nyega csüo, kak je vecskrát pótnike szmeo ino zablóditi dáo, nyim nej szamo ednók spájsz i csemére napravo, ali gda-gda je i kaj dobroga tüdi vcsino.
25
       Znao je dobro i tó tüdi, da ga po nyegvom spotnom iméni nemre niscse brezi kastige zvati, ali póleg vszega toga je nej znao kak do nyega pridti; podsztópi sze te zse na káksostécs kastigo ino kricsí kak je li mogao: Rüras! Rüras!
       Na té krics naprejpríde li hitro eden cslovik priszpodoben ednomi szajasztomi vóglari z ednov erdécsov brádov, stera nyemi je do pojásza szégala, z lesznimi trdimi ocsmí ino z ednim velkim zseleznim sirháklnom vu róki, priszpodoben k ednoj dúgoj scsapici, steroga je csemerno gorizdigno, naj bi prezavüpanoga spótavca bujo.
       Za nyihove dobróte volo, goszpon Rüras, je pravo Vid brezi sztráha, naj mi odpüsztíjo, csi szam ji nej za dobro imé zváo, naj me szamo poszlühnejo, ino te lehko vcsiníjo, kak sze nyim vídi.
       Ete ednáki gucs ino te zsaloszten obráz moska, steri je nidti za spájsz, nidti na spot nej paszao, je vtolo natúro dühá na nikelko.
       Csrv zemelszki, je pravo, ka szi sze zmiszlo, mené nemirüvati? Jeli ne vejs, ka mi z tvojim sinyekom ino z kózsov za tvojo noríjo plácsati mores?
    Goszpód, odgóvoro je Vid, nevola me je gnála k nyim, jasz mám edno prosnyo, stero mi lehko szpunijo. Oni mi naj sztó talérov poszódijo, jasz nyim je plácsam z návadnim interesom vréd za tri lejta nazáj, tak zaisztino kak szam posteni.
    Norc, je pravo te Düh, szam jasz káksi trzsec, steri z interesa zsivé? Idi tá k tvojim cslovecsim bratom ino na pószodo vzemi tam, kelko ti trbej, meni pa mér daj.
Krüger Paveo Transzvál országa poglavár.
                                                              Ah, odgóvoro je Vid, z cslovecsim rodom mi je kanec! Na tó je povedao nyemi szvojo zgodbo od kraja máo ino gúcsao je od szvoje velke navóle tak szrcno ka nyemi je te gnom nyegove prosnyé nej mogao vecs zatajiti; i csi bi te nevolen cslovik rávnics malo kaj ménsega bio vrejden, povidlo sze je dühi to delo, ka de edno summo meo na pószodi, tak za nóvo ino csüdno, da je za volo toga vüpanya vu nyem pripraven bio, toga moska
prosnyó szpuniti.
      Hodi, naszledűj me, je pravo, ino pelao ga je na tó dalecs v eden vkrajsztojécsi dol k ednoj vednáko gorsztojécsoj pecsíni, stere szpódnyi táo je gószto grmóvje pokrívalo.
      Gda szta sze zse Vid i te gnom z trűdnim tálom szkóz grmóvja privlekla, prisla szta k kráji edne kmicsne podzemelszke lüknye. — Na hitroma sze je razsírila ona na velkoma ino po poszvejti podzemelszki plaménov nyemi je szpadno, eden velki kuferni koteo z szamérnimi trdimi talermi do vrhá napunyeni, v ocsi.
      Vzemi szi, pravo je nyemi te düh, kelko nücas, csi de malo ali doszta, szamo mi posztavi edno dúzsno-píszmo vö, csi znás píszati. Te dúzsnik je potrdo tó, ino szi je vöprecsto póleg düsnevejszti ti sztó talérov, nej ednoga vecs nidti menye. Te düh sze je na nyegovo cstenyé pejnez nidti nej zgledno, vkraj sze je obrno ino je iszkao za piszanye skéri naprej.
26
      Vid je napiszao te to dúzsno-píszmo tak szkrbno, kak nyemi je li mogócse biló; te gnom je zakleno te ono v eden zselezen omár ino je pravo na zádnye:
      Idi zdaj moj prijáteo, ino nücaj tvoje pejneze z delavnov rokóv. Ne pozábi, da szi moj duzsník, zamerkaj szi pot k tomi dóli ino tó lüknyo v pecsíno dobro. Kak to trétje leto pretecsé, plácsas mi summu ino interes nazáj; jasz szam sziguren poszojevník, csi sze zamüdís, bom te terjao na vsze kraje.
      Te posteni Vid je obecsao na tiszti dén vsze nazájplácsati, obecsao je z szvojov bisztrov rokóv, ali brezi príszege, nej je zalozso szvojo dűso ino blázsensztvo, kak tó nepohodni placsnicje delajo ino odisao je z zahválnim szrcom od szvojega poszojevníka v lüknyi pecsíne, odkec je na lejci vö pót najsao.
      Ti sztó talérov ga je tak mocsnoga napravilo na dűsi ino na tejli, ka sze je nej inacsi csülo, kak da bi zsivlenya-balzsam notri v toj brezsnoj lűknyi k szebi vzéo.
      Szvojoj zseni je pravo: Tvoji sztrícovje szo prevecs posteni lüdjé, moje sziromastvo szo mi nej na ocsi vrgli, nej szo me sinfajócsi nad dveri vö szünoli, nego prijazno me gorpríjali, szrce ino roké szo mi gorodprli ino cejli sztó talerov szo na poszódo mi na szto precsteli. Zdaj pa delajmo z rokámi, kak nájmarlivejse, opravmo nase dúzsnoszt kak nájszkrbnejse, naj szi kaj priszlűzsiti moremo, ino za trí lejta te pószodne pejneze z interesom vréd nazájplácsamo ino sze od vszega dugá resímo.
      Na tóje kűpo te edno nyivo ino za odajo szenó, szledi pá edno ino escse edno ino vsze, ka je delao, nyemi je szlűzsilo k szrecsi.
      Terminus za plácsati je blűzi prisao, ino Vid je telko prisparao, da bi zvün vékse szkrbi szvoj dúg nazájplácsati mogao; na sztrán je djáo pejneze, povedaj je zseni ino deci sze priprávlati ino v szvétesnye oblejcsti, ár z nyimi v réd te bogáte sztríce ne ov kraj bregóv gorpoiszkati ino poszojevníki, ki nyemi je pomogao, summo ino interes nazájpkícsati scsé.
      Kak je vsze k rédi biló, szeli szo szi na kóla ino te friski zsrebec je veszélo szkákao po rávnom póli próti tem velkim bregóm. Pred ednov sztrmnov potjóv je zapovedao Vid zsrebca sztaviti, széde doli z kól, povej ovim tüdi tak csiniti, ino hlápci dale sze pelati ino na nyega od zgoraj csakati.
      Jasz znám tü edno pejskopót, malo je zaszűkana, ali veszéla za idti, je pravo on.
      Na tó je só z szvojimi szkóz gósztoga grmóvja ino glédao i iszkao je sze pa tá. Na ednók je szamo pósztao, vzéo je zseno ino szvoje sészt decé kre szébe ino je pripovidáváo nyim szvojo cejlo pót, kak szo sze ti bogáti sztrícovje z nyega spotárili ino ga gizdávo vöszünoli, gda je vu szvojem sziromastvi pomócs pri nyi iszkao; kak je Rüras, goszpód bregóv, nyihov dobrocsiniteo grátao, kí tü sztanűje íno nyemi na denésnyi dén velo eszi prídti, summu ino interes pá nazájplácsati; kak sze je nyemi te düh vu kejpi ednoga voglára szkázao ino kak sze je pogódo z nyim v brezsnoj lűknyi, szpómeno sze je od nyegove dobróte z zahválnim szrcom ino tak isztinszko, da szo nyemi tople szkuze po postenom nyegovom líci dolkapale.
      Osztanite tű, je pravo dale, zdaj idem vu brezsno-lűknyo, moj poszeo opravo. Ne bojte sze nikaj, jasz ne osztánem dúgo tam, ino csi bom mogao goszpoda bregóv szpraviti, pripelam ga sze z szebov. Ne műdte sze te vasemi dobrocsiniteli za rokó prijéti, csi je ona rávnics zamázana ino szajaszta.
      Csi je glih bojécsa zsenszka próti tomi vu brejzsno-lűknyo idenyi doszta
                                     27
Burszki ocsa z deszetimi szvojimi színi k bojni priprávleni.
stela pravit, ino tüdi i deca szo jávkala i jókala, okóli ocso sze znarinola, ino gda bi je na sztran potiszno, szo ga za kapút nazájvlejcsti sze pripravila: vtrgno sze je vkraj z cejlov szvojov mocsjóv od nyi v gószto zarascseno grmóvje ino je prisao do poznáne pecsíne.
Najsao je gori vsza znaménya etoga meszta páli. Te sztári na pó szühi
hrászti, pri steroga korényi sze je ta lűknya hápila, je sztáo escse, kak je pred tremi lejtmi bio, ali od kákse lűknye je nidti szlejda nej biló viditi.
       Vid sze je hapo na vsze nácsine szi edno pót notri v brejg napraviti; vzéo je eden kamen, klonkao je po pecsíni; potégno je naprej to zsmetno turbo z pejnezi, cinkao je z timi trdimi talermi ino krícsao je, kak je li náj-
28
bole mogao: Düh bregóv, vzemi nazáj, ka je tvoja! Ali te düh sze je nidti csüti, nidti viditi nej dáo.
       Na zádnye sze je te postani dúzsnik zse mogao odlócsiti, z szvojov turbov páli nazáj povrnóti. Zsena ino deca szo nyemi veszéla prisla próti, kak szo ga zse ozdalecs várala, on je pa bio pun szkrbi ino v velkoj míszli, doli szi je szeo k szvojim ino szi je miszlo, ka bi mogao csiniti.
       Te nyemi je prislo nyegovo prvejse sztáro delo pá na pamet: Jasz bom pa, zgucsávao szi je, dühá po spotnom nyegvom iméni zváo; csi sze nyemi rávnics zamejrim, naj me nagloda ino narejzse, kak sze nyemi vidi, koncsi bár de me csüo po tom gucsi; kricsao je na tó z vsze szvoje mócsi: Rüras! Rüras!
       Bojécsa nyegova zsena ga je proszila, naj tiho bode, stela nyemi je vüszta zateknoti; nej szi je dáo ino krícsao je escse bole. Na ednók sze je sztiszno te nájménsi pojeb celó k materi ino je krícsao trepetajócsi: Ah te csaren cslovik!
       Obtróstani ga je pitao Vid: Gde? Tam lűcse za ejnim drejvom eszi, ino vsza deca bezsíjo na eden küp vküper. Ocsa je pa nej vido nikaj; more bidti sze nyim je szamo tak zdelo, lehko szo szamo kákso tenyo vidile, ali Rüras je nej prisao naprej, ino vsze zazávanye je biló zóbszton.
       To familije drűstvo sze je záto próti dómi obrnolo, ino ocsa Vid je só zamísleni po póti pred ovimi. Te sze je zdigno od logá eden máli vetrícs po drevji, te sibke breze szo nagnole szvoje vrhe, to ráho lísztje topol je sztrepetalo, sűm je blizse-blizse prisao, ino veter je trószo to dalecs vösztojécse hrasztovo veje, gnao je szüho lisztje ino betvi travíne pred szebov, z sterimi szo sze deca, stera szo nej vecs na Rürasa miszlila, spilala ino za to lísztje lovíla, z stero je veter gorzdigávao!
       Z med tim szühim lisztjom je bio tüdi i eden líszt papéra od vetra na pót vneseni, steroga je te máli dühá vidécsí pojeb zgrabo, ino da je lejpi bejli árkus bio, tá ga je prineszao ocsi, steri je vszákso drogníjo po szvojem vérsztvi ponücati meo segó. Kak je on záto ete vküperzoszűkani papér raztégno, ka bi vido, ka je tó, je najsao, ka je ono dúzsno píszmo biló, stero je on tomi brejzsnomi dühi vöposztavo, od zgora notrivcsesznyeni, ino odszpodi je biló napíszano: K zahválnoszti dolplácsano.
       Kak je eto Vida sztrsznolo, príjalo ga je globoko do szrcá ino krícsao je z veszélim tálom: Veszéli sze, drága moja zsena ino ví deca vszi poprejk, veszélte sze; on je nász vido, je naso zahválnoszt csüo, nas drági dobrocsiniteo zná, ka je Vid posteni cslovik.
       Tak szo pravili starisje ino deca, ino szo jókali escse vnogo szkúz zahválnoszti dokecs szo páli nazáj k szvojim kólam prisli, ino da bí vertinya jáko rada szvoj rod goripoiszkala, ka bi z szvojim szprávlenyom te szkópe sztríce v szramoto posztávila záto szo sze dolipelali po bregáj, prisli szo na vécsar vu vesznico ino posztanoli szo pri rávno onoj hizsi, z stere je Vid pred trejmi lejtami vö bio szünyeni. Szklonkao je zdaj zse veszélo na dveraj ino je pítao za vérta.
       Prisao je eden celó nepoznáni cslovik naprej, kí je nidti nej k nyegovomi rodi szlísao; od toga je zvedo Vid, ka szo ti bogáti sztrícovje dolzavértivali. Te eden je mro, te drűgi odísao, te trétji pobegno, ino nyihovo sztanyé je zse drűgi lűdi vu vesznici.
       Vid je na szállas osztao z szvojov familijov pri etom, lüdnom vérti ino sze je povrno na drügi dén v szvojo domovíno ino k szvojemi deli nazáj, poveksávao sze je vu imányi ino vrejdnoszti ino je osztano posteni, dobrotiven cslovik v cejlom szvojem zsítki.
                                      29
        Dvá verniva prijátela.
      Zsívo je ednók eden trdoga szrcá poglavník, steri je jáko nemilosztiven bio k szvojim podlozsníkom, tak ka szo tej pod nyegovim ravnanyom jáko neszrecsni bilí. Nej je poszlűsao on na lüdsztva módri dobre tanácse, próti právdam je tüdi nej bio z niksim postenyom, nego je vsze póleg szvoje vóle oprávlao. Lüdsztvo je szploj mantrao, prejsao; od bogátcov je po szili vzéo vkraj nyihove kincse, sziromáke je za robe odávao v tühinszke országe.
Recluszova velka zemelszka krugla v Párisi.
      Jaj je biló onomi, steri je szvojo rejcs gori vüpao zdignoti próti poglavníki! Onoga je na ednók dáo zgrabiti z szvojimi szlugi, v temnico ga je dáo vrcsti, i od táksega neszrecsnoga je niscse nej csüo vecs glásza. Med szpoljnim trepetanyom szo zsiveli ti sziromaski podlozsnícje, ár szi je niscse nej mogao miszliti brezi sztráha na toga prejsavca, ino te nájkrotkejsi cslovik je tüdi nej znao, jeli ne príde i on za stere mále szvoje falinge volo ali po nevoscsenószti v to nájkmicsnejso temnico.
Zsívo je pa v toga országa ednoj vesznícski, dalecs od prejdnyega várasa eden dober, pravicsen, batriven cslovik, koga szrcé sze je vküpsztisznolo na
30
videnye ete vnóge nepravicsnoszti. V plemenitoj nyegovoj dűsi sze je velka miszeo dozorila; odlócso je, ka odíde v prejdnyi váras, tá sztópi pred poglavníka ino de na szrcé gúcsao nyemi. Lehko ga omehcsi, na bógso pót szprávi, vej je on tüdi szamo cslovik, ino tüdi ma szrcé! Znao je dobro te plemenite dűse mózs, ka v jáko nevarno delo príme; znao je dobro, ka sze z szvojim zsítkom spila: ali za volo vtísanya szvoji domorodcev sorsa, je gotov bío i szvoj zsítek goraldüvati.
      Do konca je tüdi opravo szvoje nevarno delo. Batrívno je tá sztópo pred nemilosztivnoga poglavníka, na ocsí nyemi je vrgao nyegove lagojíne, povedao nyemi je, kelko trpí sziromasko lüdsztvo, ino k szrci gucsécsimi recsmí ga je proszo, naj sze szmilűje nad szvojmi podlozsníkmi, naj je ne prejsa, nego naj ravna pravicsno.
      Te prejsavec je zaprva z spotnim szmehom poszlűsao toga dobroga csloveka recsí, zatejm szi je vküperpotégno szvoje gószte ozmice, ino vidilo sze je na nyem, ka nyemi csamér vsze bole raszté. Na zádnye je gorszkocso z szedécsega sztálisa szvojega ino je beszno zakrícsao: „Kak sze podsztópis tí, prezavüpnyeni, k meni tak gucsati! Szlugi, zgrabte etoga csloveka ino ga dajte prejk hohári!“
      „Ne bojím sze szmrti;“ — pravo je mirno te batriven cslovik; — „szamo mi trí dní dopüsztka daj, ka naj domó lehko idem szlovó jemát od zsené ino od decé moje. Mám jasz tü vu várasí ednoga telovnodüsevnoga dobroga prijátela, nyega eti nihám meszto széba za kezesa, i prvlé kak szunce ob trétjim zájde, sze nazájpovrném.“
      „Dobro je“, — je odgovoro poglavník po krátkom premislávanyí z lagojim szmehlájom, — ali znaj: csi po jütri pred szkázanyom prve zvejzde tü ne bodes, tvoj prijáteo merjé za tébe, tebi pa odpüsztím kastigo.“
      Za nisterno minóto je prisao te dober prijáteo, z szkúznim lícom je obímo oszojenoga ino brezi vszáke míszli je vonazvejszto, ka tam osztáne za kezesa.
      Te oszojeni je pa domó odisao v szvojo vesznico, szlovó je vzéo od szvoje familije, za tejm sze je nazájpascso v sztolnomeszto poglavníka.
      Med vrejmenom szo sze gószti oblácje vküperszprávlali na nébi ober gláve pótnika. Velkí vihér je nasztano, ódprli szo sze nebeszki zslejbi, pokao je dezsgy, i potocje, rejke szo sze napunile. Zsaloszt je obísla nasega pótnika szrcé; escse bole sze je pascso, ali jaj! — rávno gda je doszégno rejke breg, vderjajócsa povóden je pred nyegovimi ocsmí vtrgnola vkraj mószt. Kak príde zdaj na drűgi brejg?
      V dvojnoszt szpádnyeni sze je zgledávao okóli, ka csi ne bi najsao gde ládjo, ali zóbszton! Te sze je na kólina pűszto ino pobozsno zdihávao gor k Vszamogócsemi: „Moj lübléni Bóg, sztavi vodino ete rejke! Szunce zse na szrejdi nébe sztojí, i csi ne prídem vu váras, kak ono zájde, moj veren prijáteo merjé meszto méne!“ Ali vihér, je múvo dale, rejke vodíne szo sze kotale, dezsgy je nepresztanyeno só. Te je nas pótnik vküperpóbrao vszo szvojo mócs, med valóve sze je lűcso ino dobro znajócsi, plavati, szrecsno sze je prilűcsao na drűgi breg. Tü je hválo dáo dobrotivnoma Bógi ine pascsejócsi dale só.
      Ednáko je só pó trávnikaj, pólaj prejk do logá, na steroga drűgom kraji je váras lezsao. Ali komaj je prisao nistemi sztó koracsájov med logá lísztnatim drevjom, na ednók szo sze szamo — kak csi bi sze vö z zemlé potégnolí, — orozsnáti razbojnicje posztavili pred nyega.
      „Ka scséte od méne?“ krícsao je presztraseni. — Nikaj nemam, szamo
31
                                  Vertécsi türen v Párisi.
szvoj zsítek, i toga szam tüdi poglavníki dúzsen!“ Ali ti bozsnyácje sze nej sli dale; pótnik nas je záto na hitroma vövtrgno tomi nájblizse sztojécsemi z roké mecs, dvá z med razbojníkmi je dolvdaro z nyim, i na tó szo ovi drűgi odbejzsali.
   Pótnik sze je dale pascso. Od ránoga jütra máo je lacsen, zséden, brezi pocsinka só próti cíli; zdaj je zse komaj mogao szvoje trűdne kotrige dale vlejcsti.
Pocsívati szi je nej vüpao, ár je vrejmen slo, ino vszáksa minóta je drága bíla. Z velkov nevoljóv je vöprisao z lóga, ali te nyemi je zse vsza nyegova mócs szfalíla ino v gübe je szpadno.
   „Moj Bóg!“ — tak je szkrícsao gor, — ti, kí szi me na brejg pomogao z globoke vodíne rejke, obráno szi, me próti razbojnikom, ne daj mi zdaj prejdti; ne dopüszti, ka bi naj moj veren príjáteo trpo za méne!“ Ino ovo, komaj szo sze zglászile ete rejcsi, mála csíszta vretina je zacsnola tecsti vö z kamna póleg nasega pótnika; z veszélím tálom sze je prigno doli k
nyoj, okrejpó szi je z nyénov vodóv szvoje trüdne kotrige ino z nóvov mocsjóv sze je pascso dale.
   Zse szo sze zaszvejtili pred nyim v szvetloszti dolidócsega szunca váraski törmi, zse je blűzi bio várasa vrátaj, gda je z szílov prisao k nyemí eden dober nyegov cslovík ino je zse ózdalecs krícsao: „Nazáj, nazáj! Tvoj prijáteo pod gáogami sztojí, nyega zse vecs nemres obrániti, pobegni záto tí szam!“
   Ali te pótnik sze je nej povrno nazáj, nego bejzsao zse próti szkoncsávanya meszti, ka csi nemre resiti szvojega vernoga prijátela, koncsibár z nyim vküper merjé on tüdi. Naj ne právi te dívji prejsavec, ka je prijáteo neverno povrgao, ódao szvojega prijátela, rájsi naj vmoriti dá dvá
nedúzsniva!
Vesz zalecani je pribejzsao do szkoncsávanya meszta, szkóz je vdaro okóli hohára vküpszprávleni réd lüdsztva, vö je vtrgno szvojega prijátela z rók hohára
32
ino etak je szkrícsao gori: „Ne buj, ne obeszi nyega! Tü szam jasz, za koga je kezes bio!“
       Teva dvá dobriva príjátela szta eden drűgomi na sinyek szpadnola, lüdsztvo je zacsüdjeno glédalo na nyidva, ino v vszáksem óki szo sze szkuze szvejtile. Escse i toga prejsavnoga poglavníka szrcé sze je tüdi genolo, gda szo nyemi na glász prineszli to zgodbo. Pred szvoj trónus je dáo prizvati teva dvá verniva prijátela, dugo je glédao nyidva, zatejm je etak pravo:
       „Szlobodniva sztá! Ali csi ta meni tüdi tak verniva, kak eden drűgomi, ne pűsztím vaj vkraj od szébe, nego vüva bodeta mojiva tanácsnika!“ Tak sze je tüdi i zgódilo, ino od toga máo sze je na bógse obrno sztális lüdsztva.
          Szadovnyák.
       V        szádapóvanyi szmo mí v etoj krajíni escse jáko odzaja. Kak lejpo ino hasznovito delo bi biló csi bi vszáko leto, gde je li mogócse, vszáki vért vecsvecs szadovenoga drevja poszádo, kak tó zse zdaj nistemi, ali jáko malo, delajo. Kak je pűszta, zsalosztna hizsa, dvor i okroglina brezi drevja, tak prijétna je, csi drevje raszté okóli nyé. Deci i sztarejsim je kak dobro domácse delo vu vrócsi lejtasnyi dnévaj vu szenci oprávlati, v szvétke, po nedelaj szi v szenci pocsívati, i dobro szpádne vszákomi zdrav, técsen szád. Nego pecseni golób nikomi ne priletí v vűszta.
       V        vszákoj zemli sze lehko szadoveno drevje póva, escse i tó lehko právimo, ka tiszta zemla, stera je za psenica i zsito-póvanye nej tak prípravna, je za szadoveno drevje ta nájbógsa. V pejszecsnoj i kamenoj zemli, gde jáko malo i mála pseníca raszté, sze szádoveno drevje jáko dobro drzsi. Nájrájse pa má szadoveno drevje pejszecsni — ilojcsen ino vapneni grünt. Rávnics ta prevecs mokra, berecsna zemla, ali csíszta pecsína je nej valón za szadoveno drevje.
Za póvanye vszigdár tákso szadoveno drejvo zaberímo, stera v nasoj krajína dobro raszté. Szamo maloféle póvajmo, naj z edne fajte z tejm vecs moremo odati.
       Szadoveno drevje po szejanyi szeménya, notriszajenyi, pogrozsenyi ino po komáj lehko plodimo.
       Po szemeni ono drevje plodimo, stero szvojo plemenitoszt i po etom nácsini obdrzsí, to je, ka stero, po szemeni gorzhranyeno rávno táksi szád prineszé, kak ono drejvo, z steroga je szemen vzéto. Po szejanyi szemena plodimo i k ceplenyej potrejbno loscsíno tüdi.
       Z szemena zhranyeno k maternom drejvi szpodoben szád rodí ori, szliva, lesnyek, mandula ino nisterne jeszénszke breszkvi. Z jabucsnoga-, grüskovoga szemena de losko drejvo, ete záto vcepiti moremo.
       Za szejanye vszigdár popuno zrejloga száda szemen ino ono vu friskom sztálisi mücajmo. Frisko szeme sze pozna po tom, ka je nyéna mékocsa bejla ino szladkoga téka. Nájbógse je, csi szi szami szprávlamo szadoveno szemen. Szemen lehko v jeszén ali na szprotoletje szejamo. Bógse je szpretolesnye szejanye, ár vu jeszén poszejanom szemeni szkóz zíme misi, csrvóvje doszta kvára vcsiníjo. Do szprotolesnyega szejanya szemen v ladici, ali v csrepnyi med malo mokrim pejszkom drzsimo.
                                      33
                             Szvétoga Petra cérkev v Rími.
      Za szemena-szejanye odlocseno zemló sze v jeszén gorszkopajmo. Na szprotoletje jo na prásno prekopajmo ino v márcziusi lehko szejamo. Rende edna od drűge na 20—25 centimetrov je naj vkraj bodejo. Csi je vöpognáno drevicsje v renoi pre gószto, na 10—15 centimetrov je vözrejcsimo. Gredé pa marlivo kopajmo, csíszto drzsimo ino csí je potrejbno, polevajmo.
      V pridócsem leti te loscsíno vöpoberémo, korenyé ino veje ebrejzsemo, ka naj vecs korenyá má ino mocsnejse zsené, zatejm je edno od drűge 20—30 centimetrov dales znóva poszadímo.
      Po notriszajenyi ino po pogrozsenyi plodimo za loscsíne volo kitine, ivánszka i paradizsomszka jábuka. Za volo plodjenyá pa notriszadímo ino pogrozímo grmen szád: egris, ribizl, leszkovje i kopüsnice.
      Pri pogrozsenyi drevja ali grma edno ali vecs vejk na szprotoletje, ali v leti v zemló pokopamo, tam z ednov leszenov kvakov dolsztísznemo ino z
zemlóv poszíplemo, ka nyoj naj szamo zádnye okó sztojí vö. Na drűgo leto, gda je pogrozsenyé zse korenyé pognalo, vkraj vrejzsemo ino vöposzadímo.
      Po komáj sze lehko plodijo: szlive, köpüsnice, nistarne fajta jablan íno poprejk vszo ono drevje, stero z korenyá vözsené.
      Po szemeni szplodjeno loscsíno v trétjem leti v cepicsnyek poszadímo, gde je te, csi za tó prilicsne, vcepímo, ali okulejramo.
      Zemla v cepicsnyeki naj bode ráhá, malo pejszecsna, naj nede prevecs pognojena, ali pa mokra. Naprej jo moremo z rigolejrati ino na gréde raztálati.
      Na szprotoletje divjo loscsino vöpoberémo, to jablonovo, grűskovo nazájvrejzsemo (drűgo drevje nej), v pálnato vodó posztávimo ino na drűgi dén v gréde naprávlene mále járke doszadímo, ali szamo tak globoko, kak je prvle biló. Cepicsnyek csíszto drzsimo, marlívo okápamo ino csi je potrejbno, ga polejvamo.
34
      Cepicsnyeka losko drevje na drűgo leto vcepímo. Csi v zími ino na szprotoletje vcsinímo eto nase delo, te cepímo, csi pa v leti, te okulejramo.
      K ceplenyi edno leto sztare rejcsice szi na konci zíme ino rano na szprotoletje vküperpoberémo, prvlé kak vöpozsené. Csi ne cepímo vcsaszi, do ceplenyá veje v pevnici med mokrim pejszkom drzsímo. K okuleranyi taki pred okuleranyom vrejzsemo doli vejke. Za ceplenyé oszter nozs, zsago, za vézanye raffio ali z plátna pantlik, za notrimázanye pa ceplenivószk moremo meti.
      Ceplenyé vecsféle nácsinov má. Eti szo: v kálanye ceplenyé, gda je loscsína zse od prszta debelejsa; páranye, gda je loscsína z vejkov ednáko kuszta; sztranicsüvanye, gda kusztoj loscsíni na sztrán gordenemo vejke v zarezke; pod kózso vceplávanye, stero sze tüdi pri debelejsoj loscsíni nüca. Lehko cepímo na konci v zími, na szprotoletje do májusa. Ki dobro zná cepiti, on escse do konca juniusa lehko z haszkom cepí.
      Vszáko ceplenyé moremo zvézati i z cepnim vószkom notrinamazati.
       Okulera sze lehko májusa ino augusztusa mejszeca, gda je loscsína nájbole v mezgi ino sze kózsa na lejci odpérá.
      Pri okuleranyi na loscsíni T fórmo vrejzsemo, kózso z nozsom na ráhi gorzdignemo, zatejm z cepnevejke na malo dugse szrcafórme dolvrejzano okó pod kózso potísznemo ino notrizvézsemo. Tó nam te z cepnim vószkom nej trbej mazati.
      Májusa—juniusa okuleranye escse v tisztom leti vöpozsené, záto tó za gnajócsa-okuleranye zovéjo. Csi szledi okuleramo, te je tiszto szpajócse okuleranye, stero szamo na drűgo leto pozsené vö. Csi sze okó príme, ober nyega drejvo vkrajvrejzsemo, nóvo vejko pa ali k osztányenomi sztebri, ali k coj posztávlenomi boti zvézsemo, naj je veter doli ne sztere.
      Csi je potrejbno, cepike k kolji zvézsemo, k sterim nyé te tak privézsmo, ka sze naj ne ogűlijo.
      Z oni ók, stera szo na cepiki, zsené drevjo. Na vszákoj vejki je pétféle ók, nájzgórnye je vojnookó, zatejm prídejo gorisztojécsa betva, obímajócsa óka, zatejm vkrajsztojécsa óka, pod etimi páli gorsztojécsa óka, na zádnye pa nájbole odszpodi szpajócsa óka.
      Vojnookó nam dá vojno ali prejdnyo vejko, zgornya ino szpódnya betvaobimajócsa ali gorsztojécsa óka nam gorsztojécse vejke dájo, z med sterimi, szo te zgoránye mocsnejse, te szpodánye pa kracsise ino szlabejse. Vkrajsztojécse óka vkrajsztojécse vejke dájo. Szpajócsa óka szamo te pozsenéjo vö, csi do tiszti máo vkrajvrejzsemo drejvo. Eta znajócsi, szi zravnamo lehko cepík obrezávanye. Csi visziko, gorsztojécse drejvo scsémo meti, na betva obimajócso okó vrezsimo, tó je ober táksega oká vrezsimo vkraj drejvo; csi nisziko, na rázno sztojécse scsémo meti, te pa na vkrajsztojécse okó vrezsimo.
      Od rejzanya ober óka tó moremo znati, ka vszigdár na drűgom kraji od oká moremo drejvo na skáo prejkvrezati tak, ka vrejzane sztráni zgórnyi táo naj z oká zgórnyim tálom, szpódnyi táo pá z oká szpodányim tálom ednáko sztojí. Pri rejzanyi vszigdár kak najménso ino csíszto rano moremo napraviti, naj  kak nájhitrejse zaraszté. Za toga volo vszigdár z osztrim nozsom delajmo
pri drejvi. Vceplenoga drejva obrezávanye ino glihanye nyéne koróne je preci
zsmetno delo ino doszta znanoszti zselej; ali moremo znati i tó, ár od toga sztojí drejva forma ino nyéni póv.
      Csi sze nam je cepika prijéla, loske nyéne vejke vsze na csíszto dolzrejzsemo. Ta plemenita vejka pa, csi dvej óki má, dvej vejki pozsené; csi bi
                                     35
vecs pognála, ove drűge vkrajzrejzsemo. Zgórnyo vojnovejko na drűgo leto prejkvrejzsemo do polojne, szpódnyo vejko pa na edno okó. V trétjem leti z nóvov vojnov vejkov vcsinímo rávnics tak, lajnszko szpódnyo vejko vkrajvrejzsemo ino nóve vojnovejke szpódnyo vejcsico na edno okó nazájvrejzsemo.
      Ete szpódnye vejke szo szamo za tó valón, ka naj vojnovejko, tó je szteblo mocsno ino kuszto naprávijo. Etak pelamo obrezávanye, dokecs drejvo, kak scsémo, visziko ne zraszté, stero sze pri rédnom, viszikoga zrászta drejvi po ceplenyi v 4—5-tom leti zgodí.
      Orehove koróne glihanye je prosztejse delo. Nyemi vojnovejko nigdár ne vrejzsemo nazáj, nego csi je potrejbno, szamo na sztráni veje.
      Na sztálno meszto vöszajenoga ino vödorascsenoga drevja obrezávanye v tom sztojí, ka z ti prevecs gószti, ali z na krízs sztojécsi vejk te nepotrejbne vkrajvrejzsemo; z mrzsnene ali ranyene do rane vrejzsemo v kraj.
                             Szvétoga Pavla cérkev v Rími.
      Drevje po rednom táli na szprotoletje obrezávamo, zvün oreha i breszkev, stere sze v zacsétki leta morejo obrezávati.
      Csi je drejva króna zse gotova, vö sze lehko poszadí na sztálno nyéno meszto. I cepicsnyeka drevje v jeszén, po lisztji dolkápanyi, szkopamo vö, ino ali na ednók, ali je pa na zimó celó do koróne v zemló pokosajmo.
      Pri vökópanyi cepík na tó mejmo szkrb, ka csi je mogócse, naj vsze korenyé brezi rán osztáne.
      Za cepike, stere szaditi scsémo, vszegavejcs zse v jeszén szkopajmo grabe ino preci na velko; 60—80 centimetrov globoke, 100—150 centimetrov sörke, naj korenyé zaprva v ráhoj zemli raszté. Zgórnyo dobro zemló na eden kraj grabe, szpódnyo mrtvo zemló pa na drűgi kraj mecsímo, naj to te pri szajenyi na ópak lehko nazájzmecsemo, tó je k korényi to dobro, od zgora pa to bozsnejso. za cepiko kolek zse naprej vdárimo, notri v grabo.
      Pred szajenyom cepike korenyé íno koróno nazájvrejzsemo. Tó obrezáva-
36
nye naj bode ménse: szamo prevecs vosztojécse ranyeno korenyé ino vejke sze naj nazájvrejzsejo. Pri jeszénszkom szadjenyi koróne obrezávanye na szprotoletje nihámo. Ori, breszkvi pri szadjonyi nej trbej obrezávati, tem szamo te ranyene vejke vrejzsemo prejk pod ranov.
       Da vszigdár globlejso jamo moremo kopati, kak jo drejvo nüca, ali drejvo sze naj nigdár ne poszádi niti vise, nití globlejse, kak je prvlé raszlo, pred szajenyom dvá—tri tjedne te bógse zemlé eden tao nazáj notri v grabo zmecsemo, ka sze naj ztézsi.
       Med szajenyom drejvo na ráhi trószimo, naj zemla vsze povszédi k coj lézse. Csi szmo zse polojno grabe zakopali, eden dober vrcs vódé vlejémo notri, tó je drejvo notri zapalímo, na szlejdnye cejlo grabo napónivsi, zemló na ráhoma dolzklácsimo ino odzgora szkledo naprávimo, ka naj tam dezsgyevnica posztoji. Pri jeszénszkom szajenyi szklededelanyi na szprotoletje nihámo.
       Kolics ali kolek pri cepiki naj ne szégne notri v veje, naj v nyem vu verternom vrejmeni kvár ne naprávi. Pri szajenyi ne pozábimo tüdi i na tó, ka sze cepika z zemlóv v réd malo pogrozí, za toga volo jo za edno malo vise szádimo, kak je v cepicsnyeki bila, ino na privézsimo mocsno k coj koleki, nego szamo za eden pár tjédnov, gda na meszto sztópi.
       V ráhom, bole szűhom grünti je bógse v jeszén, v ilocsno, mokrejso zemló je bógse na szprotoletje szaditi.
       Vöposzajenoga drejva koróno, csi je escse nej gotova, dale jemlimo v réd. Ino vszáke leto jo obrezsimo, nepotrejbne sibe dolzrezsimo, csi trbej, polejvajmo jo, gószance z nyé doliberimo, zatejm poszüseno, gorszpókano szkórjo na csíszto, kak i major, dolposztrűzsimo, ár sze nájbole pod etimi drzsíjo skódlivi cservóvje i zareznícje.
       Csi sze drejva szteblo, ali stera vejka rani, ali pri vszákom obrezávanyi, od pejnezne koróne vszáko vékso rano ali z cepnim vószkom, ali z krávjega lojéna, zsúte zemlé ino pepelnátov zmejsancov notrinamazsimo. Csi sze ténka vejka vrazí, dol je vrezsimo. Ka mravlé ino na zemló szpádnyene gószance naj na drejvo ne plezijo, na sztebro nyoj z kaksega sztároga ledra ali kusztoga plátna na edno dlan sörki rínek prívézsimo, steroga te z terhom preci na kuszti namazsimo. Poprejk vsze drevje je dobro csi zse vszáko jeszén nej, konosibár vszáko drűgo, z naprej popíszanov zmejsancov, med stero sze escse i malo vápna more djáti, z omejtihom dobro vöpobejliti, naj sze v szkórjo na zímo notriszprávleni zarezníki i cservóvje zaprávijo. Próti závcom pa szkóz zíme tak obránimo cepjé, csi nyé z igricami, z trnyom ali z novinszkim i drügim papérom notripovíjemo.
       Szadoveno drejvo dúga lejta raszté v ednoj zemli ino na ednom meszti, záto escse to nájbógso zemló tüdi vöpocéca, ino tak te szamo vszáko drűgo ali trétje leto rodí, csi jo ne gnojímo. Tó szi vszáki lehko premíszli, pa denok ji malo gnojí szadoveno drevje. Z gnojenyom naprejpomoremo drejva rászt, nyéni zsítek podúzsamo ino jo na obilen szád priszíljávamo. Nájbógse gnojenyé je ono, ka pod kapelcov koróne, okóli drejva zemló na 30 — 40 centimetrov gorszkopamo, rínek z gnojsnicov ali z gnojóm nalejémo, ino nazáj zakopamo. Okóli sztebra pa nikakók neszmimo gnojiti, nego na 50—80 centimetrov okóli sztebra zemló na ráhi drzsimo i travíne ne püsztimo tam rászti.
       Ki pa szadovnyák szvoj notri má zagrajeni, on csedno csiní, csi okóli sztebrovja, naj szi vszáko meszto szvoje zemlé v haszek szprávi, láske tikvi,
37
graj, zelje, repo ali drűgo zelenyé póva, i ono po vecskrátnom rédnom okápanyi csíszto drzsí. Z etim delom te nej szamo ka povóli zelenyá dobí, nego i szadovenomi drevji velki haszek naprávi.
Szvétoga jánosa cérkev v Rími.
              Od nasi kejpov.
   Angleska-burszka bojna. Med velkov zselnosztjov cejloga szvejta má dugotrpécso bojno v júzsnom tálo Afrike te zmozsen angleski národ z málim lüdsztvom burov. Gda je ta bojna v jeszén 1899-ga leta ob prvim vövdárila, szo vszi na szvejti tó miszlili, ka zmozsna mócs angleska k malomi vküpsztere eti szlab národ. Ali nej sze jo tak zgódilo. Máli burszki sereg je v prvom pó
leti bojne nej szamo vöpokázao, ka jo prípraven k bojni, nego angleske serege je na vecsi mesztaj celó i dolipobio tak, ka szo anglesje cejlo szvojo vojszko nazáj mogli potégnoti. Szamo szledi, gda szo anglesje vise 100.000 vojszke szpravili vküp próti burom, szo mogli oni, próti etoj velkoj mócsi, po mali nazájidti ino nyihove várase i ország neprijáteli prejk dati. Nego zdaj, gda ete rende písemo, v leti 1901-ga leta, je escse nej konec bojne. Buri sze v szvoji pecsínaj i bregáj escse mocsno próti drzsíjo anglesom, nyé vu ménsem táli escse itak ládajo. Nego konec bojne zse nemre bidti dalecs, gda sziromácje zgübíjo szvoje szloboscsine, szvojiva dvá országa: Oranje i Transzvál, steriva szta poprejk tak velkiva, kak Horvatszki-Szlavonszki ország z Vogrszkim országom vréd. Oranje országa ravnitelsztva elnök je Stejn, Transvála pa Krüger Paveo, steriva kejpe, kak tüdi i ednoga basszkoga ocso, steri je z deszetimi szvojimi színmi k bojni priprávleni, nasim vrlim szlovencom naprej notripokázsemo. (Pogledni te kejpe na 23., 25. i 27. sztráne.)
38
      Parisko szvejta vösztavlanyé. Ali nihájmo tá gúcs od bojne, v steroj sze telko mládi i sztarejsi lűdí vmorí, szvoje zdrave kotrige zgübí i kodis posztáne. Lepsa i Bógi vugodnejsa szo dela méra, z med sterimi je edno to prvo biló francuskoga országa prejdnyega várasa: Párisa szvejta vösztávlenyé. Kí je zse bio na káksem vösztávlanyi, on more znati i tó, ka ka je na szvejti dobroga, csednoga, hasznovitoga naprávlenyo, ino ka sze szamo nüca pri polodelsztvi, mestríjaj, fabrikaj i znanosztaj, vsze potrebócse, vsze skéri, vsza naprávlenya, — vsze, vsze sze tam gori lehko nájde, poglédne ino vöopíta. Etakse vösztavlanyé je kak ednomi csloveki, tak i cejlim národom na jáko velki haszek, ár pri etaksoj príliki vszáki lehko vídi, vszáki sze lehko navcsí vsze nácsine szvojega dela, lehko vídi vsze potrebócse cslovecsega zsivlenya, ino tak sze vcsí zaosztányeni národ od naprejbodócsega, prósztí cslovik od vucsenoga. Párisko szvejta vösztavlanyé je do etoga máo to nájvékse ino imenitnejse biló na szvejti, stero je v vecs jezér palacsaj i pavillonaj na 11.000 □ metraj grünta sztaló ino szamo zidíne sze do 300,000.000 korón kostalo. Med zmozsnim i csüdnovitim delom cslovecsí rók szamo nisterno prineszém naprej. Tam je bíla Reclus, módroga znánca, 25 metrov debela, velka zemelszka krugla, v 46 metrov sörkoj ino 60 metrov viszikoj zseleznoj posztávi, okóli stere krugle sze je vecs jezér lűdi lehko na trí törme visziko sétalo, ali v elektricsni vagónaj vozílo. (Pogledni kejp na 29 sztráni.) Tam je bio gorposztávleni 25 stokov ímajócsi vrtécsi tören, steri je od 100 metrov vísisi bio ino 22.000 elektricsmi poszvejti obszvetleni. Odzgoraj v törmi szo edne velke orgole ino 64 zvonóv biló, steri szo vküpigrali. Na vrhi törna je eden, 15 metrov velki kokót sztáo. Ino ete tören z vonízsimi szvojimí hizsami, ostaríjami, v steri vecs jezero lűdi jelo, piló ino sze razveszeljávalo, sze je v száko vöro ednók okóli szébe obrno tak, ka je vszáki z szvojega meszta cejlo vösztavlanyé, cejli váras ino krajíno lehko vido. (Pogledni kejp na 31. sztráni.) Amerikánci szo táksi velki bicikli posztavili vö, v steroga vszákoj kolá spici szo sztube pelale gori i doli, v szedli ino naprej v rogláj sze pa vékse, ménse hizse bilé tak, ka v nájvéksoj je do 600 lűdi melo meszto. Zibordi Anton taljánszki mester je tüdí szvoj Autuelektrofon vöposztavo, steri je ta nájvéksa muzsika na szvejtí. 15 lejt ga je delao ino z dvema vagónma szo ga pripelali na vösztavlanyé. Z elektricsnim poszvejtom je cejli, od znótra i od zvüna vörazszvetleni ino motorje zsenéjo v nyem vsze instrumente, od orgol, klavéra mao do goszeo, bombardona i máloga bobnyá, ár eta zmozsna muzsika vsze instrumente cejloga szvejta má vszebi. Lehko szi premiszlimo, ka kak igra ete autoelektrofon.
      Stíri nájvékse cérkvi v Rím várasi. Csi szo lejpa i prijétna dela méra v vösztávlenyi, gde je jezero i jezero delavni cslovecsi rók telko imenitnoga i hasznovitoga vküpposztavilo, z tejm lepsa, imenitnejsa szo ona dela, stera szo cejli národje vecs sztó lejt Bógi na díko gorpostavili. Z med vszejmi etimi na prvom meszti sztoji Vatikánszka Szétoga Petra cérkev, (pogledni kejp na 33. sztráni,) stera je nájvéksa i nájlepsa cérkev na cejlom szvejti. Pred nyóv sztojécsi, z szamimi mramorszkimi sztebri okóli zagrajeni plac, z zmozsno velkim obeliszkom na szredíni, jo escse zmozsnejso i lepse naprávi. Eta zmozsna cerkev je okóli 211 metrov dúga, 28 metrov sörka. Má 5 velki vrát, 290 óken, od znótra pa 748 sztebrov ino 30 oltárov, i 80.000 lűdi má meszto v nyoj. Nyéna velka kupola je 132 metrov viszika, i niti sze popíszati nemre ono drágo, lejpo delo, kak od zvüna tak i od znótra, stero vsze eti naprej príde, od sztebrov máo do óken, od málanye do mramorszkoga nyénoga poda. — Szvétoga
39
Pavla cérkev, tak i Szvétoga Jánosa cérkev ino Mejszecsne Blázsene Divice Maríe cérkev, csi szo rávnics nej tak zsmozsno velke, kak je Szvétoga Petra cérkev, ali v szvojem lejpom i drágom deli szo vrejdne, naj v krscsánsztva prejdnyem várasi bodejo. (Pogledni te kejpe na 35., 37. i 39. sztráne.)
       Wilfinger ocsé missionszki sztán v Khíni. Krcsánszke vere razsirjávanye po cejlom sirokom szvejti oni pobozsni, szebé goraldüvajócsi mózsi oprávlajo, kí szvoje sztaríse, brate i szvojo domovino tü odsztavivsi, sze podájo v dalésnye krajíne, naj i tam razsirjávajo evangeliom Krisztusa, i na lübav blízsnyega i Bogá, brez steroga bi národje poprejk prejdti mogli, navcsíjo tam sztanüvajócse. Z med vogrszkimi missionárusov je eden taksi pobozsen mózs, z nase varmegyíje rodjeni Wilfinger József, koga missionszki sztán je v Szakjan meszti, v Khitajszkom országi, v dalésnyoj Ázsiji. Sto szi ne bi lehko premiszlo, ka kákse velko, Bógi i vszákomi szrcé imajócsemi csloveki pri-
      jétno delo oprávla eden táksi missionár, mod onim szkoro celo divjim lüdsztvom, gda sze nyihov jezik navcsivsi, po ednom kraji nyihovo zapüscseno deco gorhráni i vcsí, po drűgom pa odrascsenim more kázati nájvecs onoga dela, ka sze polodelsztva i vszáki dén potrejbni mestríj dosztája, i zvün toga vcsiti nyé na lübézen próti Bógi i blázsnyemi. Etaksi bogábojécsi mozsóvje meszto nász oprávlajo tam delo bozse, csinenya lübavi, ár je nám vszejm zapovejdano: Ne zapüsztite ni ednoga z vasi bratov i szesztér. Csi vasz záto dár proszijo na etakso potrebócso, dajte onoga z szrcá, zapóvid Krisztusa je: Dajte i darűjte potrejbnoga, i nazáj sze vam povrné ono nej ednók, nego deszétkrát, sztókrát, jezerokrát. Tak naj tüdi i bode! (Pogledni te kejpe na 41., 43. i 45. sztráni.)
      Csasz Szvétoga Stevana zvána velka i lejpa kniga je vödána v vogrszkom jeziki v tom nájzádnyem vrejmeni od Drűstva Szv. Stevana v Budapesti, stere prelejpi zvészek v kejpi pokázsemo notri. (Pogledni kejp na 47. sztráni.)
Mejszecsne B. D. Marie cérkev v Rími.
40
Szpomenémo sze z ete knige tüdi i za onoga zroka volo, ka je dobro znati ino jáko hasznovito delo csteti zgodovino nase zemlé, nasega országa, ár kak sztári gucs právi, ka moremo v sztári (tó je zgodovínszki) knigaj iszkati, ka sze je pri nasz zgódilo, da naj tak známo, ka vütro pri nasz naprej príde!
           Polodelszki delavcov ino drzsine pomagajócsa kassza.
      Májo penzio biróvje, notárjosje, popi, skolnicje, poprejk vszi, csesztnícje i szoldácje. Zakaj je pa sziromák cslovik nema, steri to nájzsmetnejse polszko delo oprávla? Naj mi raztolmacsijo tó goszpon skolnik!
      Naj vam raztolmacsim? Dobro je szószid, dopovejm vam to delo, od steroga, kak sze mi vídi, ví escse celó nikaj nevejte, ár tak právite, ka zaka sziromák cslovik nema penzie. Ali znáte szószid, ka zakaj májo csesztnícje pa szoldácje penzio?
      Zakaj májo? Lehko jo májo, csi nyim jo ország dá z nasi pejnez?
      Isztino gúcsite szószid, szamo ka itak nej. Ország nyim toti dá penzio, szamo ka nej z nasi ali z orszácski, nego z szvoji lasztivni pejnez. Csesztnícje szi szamí morejo vküpdejvati szvoje pejneze na penzio, stere te ország v róke dobí za toga volo, naj nikam ne bi vesznoli. Nego szószid, znáte kaj od té nóve právde, ka zdaj vszáksi polodelavec, csi je szvoj vért ali pa szamo arendás, hlápec ino hlapica, lehko dobí penzio, csi sze pri notáriusi notri dá szpiszati vu „Polodelszki delavcov ino drzsine pomagajócsa kasszo“?
      Nej, zagvüsno nikaj ne vejm goszpon skolnik. Ovacsi ji denok ne bi pítao prvlé, ka zakaj sziromák cslovik nema penzie. Hm, hm! pa bi zdaj te sziromák tűdi meo penzio?
      Nej szamo penzio, szószid, nego na ednók pomócs tüdi, csi bi ga beteg ali neszrecsa doszégnola. Tó pa csosztnícje nemajo, pa nidti ne dobíjo.
      No, goszpon skolnik, proszim ji lepó, naj mi te denok povejo od té nase kassze vsze, ka szamo znájo. Naj vídim, csi sze za szirmáka tüdi sto szkrbí.
      Z szrcá vam rad vcsiním tó, szószid! Vej je moja dúzsnoszt vcsiti nej szamo te mále, nego i te odrasene tüdi, kí sze k meni obrnéjo!
*
      1901. leta januára mejszeca 1-ga sze je zacsnola „Polodelszki delavcov ino drzsine pomagajócsa kassza.“
      Eta kassza je szirmákov nájlepsa právda, ino sto notri sztópi v nyó, csi sztári gráta, ali prvlé, csi ne bi vecs mogao delati, je zagvüsani lehko, ka ne de kódis.
      Vsze ove právde, od prvoga do zádnyega csloveka vszákomi zapovedávajo, ali eta právda nej.
      Táksa právda je tó, stera nikomi ne zapovedáva, ka naj notri sztópi ali ne sztópi v kasszo.
      Vszáki szi szám lehko premíszli, csi sze notrí dá szpíszati v tó kasszo, ali nej, ár próti nyegovoj vóli nikoga nescse právda prisziljávati.
      Ali kí je cseden i rázumen cslovik, ino kí szi je do eti máo zse vecskrát naprej premislávao, ka ka de z nyega, csi nyemi ednók kosza, motika z
41
rók zná szpádnoti: ka de z nyegove tivársice, dróvne decé, csi sze nyemi káksa neszrecsa zgodí, ino vecs ne de mogao krüh priprávlati: etaksi cseden, rázumen, szvojo familijo rad imajócsi vért, csi má kaj szvojega ali nej, szi nede
dugo premislávao, csi bi notri sztópo v kasszo ali ne bi, nego sze notri dá szpíszati v nyó kak nájprvlé.
                     Wilfinger József, khinajszki vogrszki missionárius.
42
      Ár na koj valón je eta pomagajócsa kassza?
      Na tó, ka naj polodelavca, csi má kaj ali nema, csi je on vért, arendás, ali drzsincse, csi sztári gráta, obráni od nevóle. Csi ga neszrecsa doszégne, naj ne osztáne brez pomócsi. Csi bi pa mrejti znao, naj nyegova tivársica, deca ne prídejo na kódistvo, ár kassza nyé tüdi pomága.
      Pitali bi me lehko, csi de tá kassza mejla zadoszta pejnez na vsze tó?
      Mejla de, ár more meti, Orszácsko ravnitelsztvo sze je szkrbelo za tó. Ország szám vszáko leto 100.000 Korón dá z szvoji pejnez v tó kasszo, zvün toga szo tüdi plemenitoga szrcá velka goszpoda, orszácske velke kassze i drűge nasztavlenyá, steri vszi z velkimi pejnezi pomágajo eto sziromákov pomagajócso kasszo. Tüdi i vszáki vért, steri drzsino má, more od vszákoga drzsincseta, 1 K. 20 f-ov vszáko leto v tó kasszo notri plácsati.
      Kakse kotrige má pomagajócsa kassza?
      Pomagajócsa kassza má rédne, zvünrédne ino nasztav1ajócse kotrige.
      Rédne kotrige szo dvóje féle. Ob prvim oni, kí vszáko leto 10 K. 40 f-ov notri v kasszo plácsajo, ino te cejlo pomócs májo. Ete pejneze vszákoga pó leta naprej morejo notriplácsati, vszigdár 5 K. 20 f-ov, ali pa vszáki tjeden 20 fillérov. Tej szo rédne kotrige prvoga rázreda. Za etimi prídejo rédne kotrige drűgoga rázreda, steri vszáko leto na pó, tó je 5 K. 72 f-ov notri plácsajo, ali na pó leta 2 K. 86 f-ov, ali pa vszáki tjeden 11 fillérov, Eti te szamo pó pemócsi dobíjo.
      Zvünrédne kotrige szo oni, kí vszáko leto szamo 1 Koróno plácsajo notri v kasszo, nego te szamo v neszrecsi dobíjo pomócs ino tak dugo, dokécs sze pá vö ne zvrácsijo.
      Nasztavlajócse kotrige szo pa oni bogatejsi ino prílicsni vértovje, goszpoda, kí v kasszo na ednók 50 Korón plácsajo, nej záto, ka bi oni meli z kassze haszek, nego naj sziromáke pomágajo. Etáksi plemenitoga mislenya vértov sze je do eti máo zse tüdi vnogo jezér najslo. Hvála Bógi!
      Sto szo lehko kotrige pomagajócse kassze?
      Pomagajócse kassze je kotrige lehko vszáki moski ali zsenszka, csi je hlápec ali hlapica, csi je szamo polszki delavec ali szvoj vért, csi má szvojo hizso ino grünt, ali nej. Vszáki steri v tó kasszo notri scsé sztópiti, sze pri veskem poglavársztvi, pri notáriusi notri naj dá szpíszati, gde szvojo drzsinszko ali delavca knigo, ali szvoj krszten líszt, na steroga nej trbej stemplna, notri moro pokázati.
      V káksoj sztaroszti sze vzemejo gor kotrige?
      Vszáki moski, decsko, zsenszka ino dekla sze gor vzeme, kí je zse 14 lejt vö sztar ino od 35 lejt escse nej sztarejsi. Do 1905. leta decembra mejszeca 31-ga pa escse vsze one gorvzemejo, steri szo od 50 lejt nej vecs sztari. Nogo od 1906-ga leta máo sze szamo od 35 lejt mlájsi lehko gori vzemejo.
      Ka more rédna kotriga plácsati csi v kasszo notri sztópi?
      Od 35 lejt mlájsi na notrlpíszanye 2 Koróni, sztarejsi pa 4 Koróne more plácsati, na stero te z orszácske prejdnye kassze na szvoje imé vöposztávleno knigo dobí.
43
     Kak posle vkraj rédna kotriga pejneze?
     Rédna kotriga szvoje pejneze vszigdár po posti posle v orszácsko prejdnyo kasszo íno tó tak, ka vu vszákoj knigi szo chekki, póleg steri posta brezi vszákoga fìlléra sztroskov more pejneze gorivzéjti ino vkraj odposzlatí. Kí bi pa vszáki tjeden mále pejneze rad vküp szprávlao, on te pri veskom poglavársztvi szpravlenyá- sztrán proszi, na stero te po 10, ali po 6 ali 5 fillérov nóve stemplne goriprikeli, stere szi na posti küpi. Ino da te edno sztrán puno stemplnov má, te meszto pejnez z etimi postanszkimi stemplni plácsa vö szvoje pó letno placsilo.
     Jeli sze pa rédno more v kasszo placsüvati?
     Jáko rédno, ár csi sto vszákoga pó leta prvom mejszeci szvoje pejneze notri ne posle, onoga z kotríg kassze vözbrísejo ino pejneze tüdi ne dobí nazáj. Nego pá v tisztom vrejmeni, csi kotriga pomócs má z kassze, nikaj nej
      trbej plácsati ino csi bi naprej meo plácsano, sze nyemi pejnezi na pridócse vrejme gledócs notri zracsúnajo.
      Lehko kotriga má i dvej knigi?
      Ki v neszrecsi, ali v szvojoj sztaroszti duplisno pomócs scsé meti, on szi dvej knigi tüdi lehko kűpi, ali vecs právda ne dopüsztí.
      Ka more on znati, steri nedovejcs zgübí szvojo knigo?
      On tó more znati, ka sze te pri szvojem veskom poglavársztvi vcsaszi more zglászíti, gde nyemi te za 1 Koróno nóvo knigo szprávijo, na zgübleno pa, csi bi sze gda najsla, gorízamerkajo, ka vecs ne valá.
      Jeli szmej sto kotrige knige za dúg notrisztaviti?
      Tó niscse neszmi, ár táksega právda z 15 dnévnov vózov, ali do 200 Korón placsila kastiga.
                       Wílfinger ocsé missionszki sztán v Szakjani.
  44
      Csi bi kotriga szoldák grátala, jeli te placsűje?
      Na ona lejta, gda je pri szoldacsíji, nikaj ne plácsa, ino szvoje jusse tüdi ne zgübí, szamo sze pri poglavársztvi zglásziti more, da notri rukkiva ino gda domó príde.
      Sto zgübí kotríg jusse?
      Kotrig jusse on zgübí, kí nerédno placsűje. Nadale vszáki on, koga birovíja za grejsnoga dela volo na temnico oszódí, ali csi z országa vö odíde. Csi bi pa etaksi szledi nazáj v kasszo steli sztópiti, te z molbenim píszmom znóvics morejo nyihovo gorivzétje prosziti. Sto sze pa szamo z edne vészi v drűgo, ali z edne vármegyíje v drűgi vármegyőv odszeli, on sze na sztárom ino na nóvom szvojem meszti pri veskom poglavársztvi notri more zglásziti.
       Kak pomágá kassza szvoje kotrige?
       Rédne kotrige prvoga rázreda, tó je steri vszáko leto 10 K. 40 f notriplácsajo, eto pomócs májo:
       1.      Csi ga neszrecsa doszégne, ga zóbszton vrácsijo, ino csi je duzse betezsen od ednoga tjedna, te nyemi kassza na prvi 60 dní vszáki dén 1 Koróno, za 60-imi dnévi pa na vszáki mejszec 10 Korón pomócsí dá tak dugo, dokecs páli celó zdrav ne gráta. Csi bi pa v onom betégi, steroga je po neszrecsi dóbo, mro, te nyegova familija od kassze na ednók 400 Korón pomócsi dobí, ino csí nikse familije ne bi meo, te na nyegov szprévod 100 Korón dobí v róke on, kí nyemi je v nyegovom betégi dvoro.
       2.      Csi je zse 10 lejt kotriga kasszi, te, csi bi po káksem stécs roki ne bi mogao zse lehko szlűzsiti, stero bi polojna bíla od nyegovoga prvejsega szlűzsa: dokecs je zsív, vszáki mejszec 10 Korón pomócsi dobí. Zvűn toga escse 100 Korón pomócsi dobí, gda je 65 lejt sztar, ino csi bi ga neszrecsa doszégnola, vsze one pomócsi, stere szamo v 1. ponti pravo.
       3.      Csi merjé v szvojoj penzii, te nyegova familija — csi je 5 lejt kotriga bio: 200 K, csi je 10 lejt kotriga bio: 250 K, csi je 15 lejt kotriga bio: 270 K pomócsi dobí, i. t. d. Csi pa ne bi meo familije, nyegov dvorjenik dobí 100 K na szprévod nyegov.
       Rédne kotrige drűgoga rázreda, steri vszáko leto szamo 5 K 72 f natriplácsajo, eto pomócs májo:
       Csi ga neszrecsa doszégne, zóbszton vrásztvo i doktora, v betégi na prvi 60 dní 1 K pomócsi, na dale pa na vszáki mejszec 10 Korón. Csi pa za szlaboszti volo ne bi vecs delati mogao, te pa na vszáki mejszec szamo 5 K penzie, ino nyegova familija szamo polojno vsze one pomócsi dobí, stere rédne kotrige prvoga rázreda dobíjo.
       Zvünrédne kotrige, steri vszáko leto szamo 1 Koróno plácsajo vu kasszo, szamo csi sze nyemi neszrecsa zgodí ino csi vö zté neszrecse zhajajócse nevóle volo nemre vecs delati, dobí pomócs, tó je zóbszton ga vrácsijo, v prvi 60 dnévov na vszáki dén 1 K pomócsi, na dale pa na vszáki mejszec 10 Korón, tak dugo, dokecs zdrav ne gráta. Csi bi pa v neszrecsi te mró, nyegova familija 400 K, csi pa nema familije, te na szprévod 100 K pomócsi dobí. Ali na szlaboszt ali sztaroszt gledócs nema nikse penzie, kak ono rédne kotrige I, i II. rázreda májo.
45
                                  Wilfìnger ocsé solárje.
    Jeli sze szkrbí pomagajócsa kassza i za drzsino?
    Csi je drzsincse kotriga ete pomagajócse kassze ali nej, v neszrecsi drzsino eta kassza dá vrácsiti, záto ka vért vszáko leto 1 K. 20 f. plácsa notri za vszákse drzsincse. Csi je drzsincse te duzse betezsno, do frtáo leta nyemi vért nyéni ali nyegov lón vö more plácsatí, nego stere pejneze te od kassze nazáj dobí.
Na kaksi nácsin pomága pomagajócsa kassza?
Dopovejm vam tó tüdi, szószid.
Csloveka gde stécs lehko doszégne neszrecsa. Csi szi rokó ali nogó zviné,
sztere, csi gde doliszpádne, ali sze z káksov skerjóv, z szekirov, z koszóv rani, v vszej eti neszrecsaj vcsaszi dobí pomócs, brezi toga ka bi jo proszo, ali bi sze komi molo za nyó.
      Kak sze komi neszrecsa pripeti, csi je te rédna ali zvünrédna kotriga kassze, vcsaszi naj po doktora posle, ár sto sze ne dá vrácsiti z doktorom, oni nikse pomócsi ne dobí.
      Doktorszke vsze sztroske, foringo, vrásztvo, apoteko vsze tó pomagajócsa kassza plácsa, ino zvűn etoga, csi betezsnik duzse lezsi od 8 dnévov, na prvi 60 dní vszáki dén 1 K., na dale pa 10 K. pomócsi na mejszec pomócsi dá kassza.
      Nikse prosnyé nikomi nikam nej trbej notridati, ár doktor szám má tó dúzsnoszt, ka vszáko betezsno kotrigo vszáki tjeden notri more zglásziti, na
46
stero doktorszko glászbo te kassza kotrigi vszáki tjeden rédno posle pejneze tak dugo, dokécs doktor pá glászbo dá notri, ka sze kotriga od toga i od toga dnéva máo pa lehko delati príme.
      Csi sze pa drzsincseti, tó je hlápci ali hlapici zgodí káksa neszrecsa, csi je te ono kotriga kassze ali pa nej: vszo vrásztvo, doktora ino fertao-lejtni nyegov ali nyéni lón kassza plácsa. Nego csi je drzsincse kotriga kassze, te na prvi 60 dní, na vszáki dén 1 K., ino szledi na vszáki mejszec 10 K pomócsi zvün toga dobí od kassze.
      Ka je rómarsztvo ino kak sze pomága rómar?
      Dosztakrát sze pripeti, ka cslovik brezi vszáke neszrecse v beteg pride, z steroga sze nemre vecs vözvrácsiti, ino tak rómar ali kódis posztáne. Vecskrát pa tüdi i po neszrecsi gráta cslovik rómar, csi ali stero szvojo kotrigo, ali stero szvoje csütenye, pogléd, szlísanye, zgübí. Pomagajócsa kassza vsze szvoje kotrige, steri szo na rómarsztvo prisli, na vszáki mejszec z 10-mi Korónami pomága v I. rázredi, v II. rázredi pa z 5-mi Koronami tak dugo, kak zsivéjo. Csi pa merjéjo, nyihova familija 400 K. dobí, ino csi familije nemajo: 100 K. sze odlócsi na nyihov szprévod.
      Nego pri etom deli i tó zselej právda, naj one kotrige, stere brezi neszrecse prídejo v rómarsztvo, rédne kotrige I. rázreda bodejo, ino naj, csi szo escse nej bilé 35 lejt sztare, gda szo vu kasszo sztópile koncsi bár 10 lejt, csi szo pa vecs bilé sztare od 35 lejt, koncsi bár naj zse 15 lejt placsűjejo notri v kassze. Steri te tak szvoj rómarszki sztális, tó je ka szi nemre vecs krüh pripraviti, do szmriti scsé poszvedocsiti, on sze te pri kassze doktori more zglásziti, steri ga te vözvizitejra. Za tó viziteranye 2 K. more plácsati. Z etim doktorszkim szvedocsánsztvom te k veskomi poglavársztví ide, ino od eti máo te nema vecs drűgoga poszla, ka vszáksi mejszec ednók szvoje pejneze goripríme. Csi bi pa v zdravom sztálisi 65 lejt dozsívo, te 100 K. senka dobí zvün szvoje mejszecsne pomócsi, csi je pred 35 lejtnov sztarosztjov sztópo notri, te ete senk v 70 leti szvoje sztaroszti dobí, csi je rédna kotriga I. rázreda; ovacsi nyemi pa szamo polojno senka ide, csi bi szamo v II. rázredi bio notrí szpíszani.
      Ali zvün ete pomócsi ove drűge pomócsi tüdi dobíjo kak I., tak II. rázreda rédne kotrige, od steri szam zse prvlé gúcsao.
      Ka pa, csi stera kotriga prvlé merjé, kak bi kákso pomócs dobíla od pomagajócse kassze?
      V szvojem betegi zóbsztom doktora i vrásztvo dobí, ino csi merjé, te nyegova familija, csi je on 5 lejt bio kotriga: 200 K., csi je 10 lejt bio kotriga: 250 K., csi je 15 lejt bio kotriga: 270 K. dobí pomócsi. Csi je od tróje vecs decé niháo za szebov, te sze eta pomócs, csi jo proszijo, podigne. Kí pa ne bio meo szvoje familie, na tisztoga szprévod 100 K. plácsajo onomi, na koga pokojni tó vu szvojem zsítki odlócsi.
      Sto ravna tó pomagajócso kasszo?
      Eto pomagajócso kasszo na cejli ország gledócs szrejdnye ravnitelsztvo v Budapesti ravna. Vu várasaj ino v vesznicaj pa, gde je koncsi bár 50 kotrig notri szpiszano, sze z 12 lűdi sztojécsi bizottság zaberé, steri bizottság te vsze eto delo oprávla. Gde je pa bizottság escse nej vküperposztávleni, tam sze kotrige pri veskom poglavársztvi ino pri notáriusi morejo v vszákom nyihovom deli zglásziti.
47
                                Csasz Szvétoga Stevana.
     Kakso dúzsnoszt mámo próti etoj pomagajócsoj kasszi?
     Csi szi vsze eto dobro premiszlimo, vszi mámo dúzsnoszt próti toj poma-
gajócsoj kasszi. Ország, velki goszpód, bogátec i sziromák, kí szi je zse dosztakrát z teskim tálom premislávao, ka ka de z nyega, z nyegove zsené i decé, csi szi vecs ne bi krűha mogao pripraviti?
48
      Káksa zadovolcsina je na nyega gledóes, ka nyemi od széga máo vecs ne de trbele po kódivanyi hoditi.
      Zdaj zse záto szamo od vász, polodelavcov i polodelszke drzsine sztojí, ka naj táo máte v vszej eti dobrótaj, z sterimi pomagajócsa kassza szvoje kotrige pomágati scsé. Za toga volo, náj sze nidti eden ne müdí, nego kak nájprvlé náj sze vszáki, kí sze za szébe i za szvoje lübléne szkrbeti scsé. notri dá szpíszati v „Polodelszki delavcov ino drzsine pomagajócsa kasszo!“
      Ka je pravica na zádnye?
      Pravica na zádnye je tó, ka eta pomagajócsa kassza za pár lejt, csi de doszta kotríg mejla, de escse vecs pomócsi tüdi dávala szvojim kotrigam, kak na kelko je tó zdaj vöpovejdano v právdi.
      Nego tó od polodelavcov sztojí. Záto na tó tüdi i vsze kotrige morejo szkrb meti, ka táksi, kí po pravici ne bi nücao pomócsi, náj kasszo ne vkáni, ár z tejm delom szám szebi vcsiní ob prvim té kvár, ka ga te — csi sze tó delo vözvej — osztro pokastigajo ino z kassze vözapréjo, ob drűgim pa i drűgim postenim kotrigam csiní z tejm kvár.
      Tüdi sze i niscse nemre bojati, ka bi szvoje pejneze v etoj kasszi gda zgübiti mogao, ali ka bi kassza szvoje placsilo gda ne bi mogla doprnásati, ár eta kassza pod orszácskim ravnitelsztvom sztojí. Tá kassza je cejloga országa delo, ino cejli ország nam zagvüsa nase jusse.
*
      Za toga volo, szószid, csi szte me dobro poszlühnoli, zdaj lehko razmite, pa ali je sto csesztník, ali szoldák ino polodelavec: vszáki szamo te lehko pomócs pa penzio dobí, csi ji doszta jezero i jezero vküpsztópivsi: vszi z trüdom szprávlene szvoje pejneze szamí notriplacsűjejo. Ország i drűgi dobroga szrcá velki bogátci nyim te tüdi pomágajo, kak szam vam tó pri etoj pomagajócsoj kasszi zse prvlé pravo.
      Ali ka bi ország szamo z szvoji pejnez dávao vszákomi penzio, tó nemre vcsiniti, ár bi te 10-krát, ja escse 25-krát vékse notrijemánye mogao meti, kak je zdaj má.
      Nego nájvecs je vrejdno, csi szo v odnom ali v drűgom drűstvi kotrige rázumne i csedne, naj vsze ono prevídijo, ka ka sze na nyihovo dobróto godí.
      Ino tak je tüdi i tó pri etoj pomagajócsoj kasszi, od stere lepse nemajo nej csesztnícje, nej popi, nej szoldácje.
      Zakaj? Záto, ár vszi eti vu neszrecsi nikse pomócsi nemajo, szamí szi morejo doktora ino vrásztvo placsüvati.
      Polodelavci pa vsze eto májo, zdaj zse zóbszton, zvün toga escse i pejnezno pomócs na vszáki dén, stero vsze szamo dobroga i plemenitoga premislávanya orszácskomi ravnitelsztvi májo zahváliti, stero je z etim velkim i zmozsnim delom zaisztino vöpokázalo z csinenyom: ka kak sze jáko szkrbí tüdi i za sziromák csloveka dobróto.
      Za toga volo z zahválnim szrcom lehko míszlijo na nyé ino sze molijo Bógi, naj bi orszácsko ravnitelsztvo vszigdár etaksega plemenitoga mislenya biló!
      Bóg nyim naj dá záto vsze dobro, ali nájvékso dobróto ino dúgi, dúgi zsítek pa nasemi odícsenomi králi, od steroga bógsega, plemenitejsega i odícsenejsega je escse nej meo nas národ:
                          I. Ferenc Józsefi.
Anekdóte.
                   Te vszeznajóci doktor.
      Bio je ednók eden sziromaski polodelavec, po íméni Rak, kí je z dvema jüncoma drva pelao vu váras, stera je ódao tam za pét korón ednomi doktori. Kak szo nyemi tí pejnezí záto vö bilí plácsani, te doktor szi je rávno k sztoli szeo dol; te zaglédne te polodelavec, kak on lepó jej ino pijé, ino szrcé sze nyemi odpré, ino on bi tüdi rad doktor grátao.
      Za toga volo posztáne escse edno malo na szvojem meszti, ino píta na zádnye, csi bi on tüdi lehko doktor grátao,
      „Oh zakaj nej,“ nyemi právi te doktor, „tó sze na hitroma lehko zgodí; ob prvim kűpi szi edne abécenszke knige, tákse edne, v steri sze naprej eden kokót lehko nájde gori; odaj te tvoje kóla pa jünce, ino küpi szi za tiszte pejneze gvant ino ka je escse k doktorsztví potrejbno; ob trétjim daj szi edno táblo namálati z etimi recsmí: „Jasz szam vszeznajócsi doktor“ ino daj jo te ober tvoji dvér gorpribiti.“
      Te polodelavec vcsiní tó vsze, ka nyemi je biló povejdano. Kak je zse te eden krátki cajt doktor bio, ali escse nej dugo, szo ednomi bogátomi, velkomi goszpodíni pejnezi bilí vkrádjeni. Onomi szo od vszeznajócsega doktora pripovidávali, steri je tam vu vészi sztanüvao, ino bi znati mogao, kama bi ti pejnezi prejsli.
      Za toga volo zapovej te goszpodín szvoja kocsíja zaprécsti, vö sze pela v vesznico ino ga opítati dá, csi je on te vszeznajócsi doktor?
      Ja, on je.
      Záto naj znyim ide ino te vkrádnyene pejneze nazáj szprávi.
      Oh zakaj nej, liki Gejta, nyegova zsena, more tüdi idti.
      Goszpodín je privolo k tomi, obadvá gor vzeme na kocsíja, ino sze odpelajo vszi vküp.
      Kak bi záto v te sztári grád prisli notri, je szto zse presztrejti bio, ka bi naj prvlé kaj jo.
      „Ja, ali moja zsena, Gejta, de tüdi“, je pravo, ino széde szi z nyóv k sztoli. Kak na tó te te prvi szluga z ednov szkledov lejpe jejsztvíne notri príde, dregne te polodelavec szvojo zseno ino právi:                         
      „Gejta, tó je te prvi“, ino szi je na tó miszlo, ka je tó on, steri je to
prvo jejsztvino prineszao.
      Te szluga je pa na tó miszlo, ka je ov z tejm tó steo praviti:
      „Tó je te prvi tolvaj“, ino ár je i zaisztino on bio, ga je sztráj obísao, ino je pravo vünej szvojim pajdásom:
      „Te doktor vsze zná, znami de sze lagoje godilo, ár je tak pravo, ka szam jasz te prvi.“
      Te drűgi je nidti notri nej sto idti, nego je itak mogao. Kak bi záto z
szkledov notriprisao, dregne páli te polodelavec szvojo zseno:
      „Gejta, tó je te drűgi.“
      Toga szlugo je tüdi sztráj grátalo, ino szi je iszkao, kak bi vö prisao.
      Z tim trétjim sze je tüdi nej bógse zgódilo, te polodelavec je páli pravo:
50
      „Gejta, tó je te trétji.“
      Te strti je edno dolpokrito szkledo mogao notrineszti, ino goszpodín je tak pravo k doktori, naj pokázse szvoj künst, ino ovádi, ka je v nyoj; bilí szo pa v szkledi raki. Te polodelavec gléda na szkledo, ne vej, kak bi szi pomágao, ino právi:
      „Oh jasz sziromák Rak!“ da sze je rávnics Rak zváo. Kak je goszpodín tó zacsüo, je szkrícsao:
      „Dobro je, znao je, tak tüdi i zná, pri kom szo moji pejnezi.“
      Toga szlugo je pa jáko sztráj grátalo, ino je zmigao z ocsmí tomi doktori, ka bi edno malo vö so. Kak je záto vö prísao, ovadili szo nyemi vszi stirje, ka szo oni vkradnoli pejneze; oni je radi nazáj dájo, ino nyemi dober lón k coj, csi je vö ne ovádi: ár nyim ovacsi za sinyek ide to delo. Tá szo ga pelali i tüdi, gde szo ti pejnezi szkriti bilí.
      Z tejm je te te doktor zadovolen bio, odisao je páli notri, ino právi:
      „Goszpód, zdaj bom zse goriszkao v mojoj knigi, gde szo ti pejnezje.“
      Te péti szluga sze je pa od zvüna notri v pécs potégno, ka bi csüo rad, csi te doktor escse kaj vecs zná.
      On je pa szedo, vdári gori szvojo abicénszko knigo, premetáva jo szemtam, ino iscse toga kokóta. Kak bi ga záto ne bi mogao vcsaszi nájdti, je pravo:
      „Ti szi itak tü notri, ino mores vöprídti.“
      Te je ov v pécsi tó miszlo, ka na nyega právi, vö szkocsi pun sztráha ino szkricsí:
      „Té cslovik vsze zná!“
      Na tó pokázse te vszeznajócsi doktor goszpodíni, gde pejnezje lezsíjo, nej je pa povedao, sto bi je vkradno, dóbo je od obadvá kraja doszta pejnez za lón ino je grátao glaszoviten cslovik.
                      Kastige vrejdna neszrámnoszt.
      V ednoj poznánoj vesznici,  stere sztanovnícje szo kak hiresni tolvaje poz-
náni, je vkradno pred nisternimi lejtmi eden z nyí eden kos vcséo, ino rávnics
vö z skolnikovoga vinyáka. Kaj táksega je escse i tam nej naprejprislo, ino
rítar szi je mocsno goridjáo, ka vözvej toga  bozsnyáka, stero je i doprneszao.
      Cejla vesznica je bíla vküppozvána, te grejsnik naprejpelani, ino rítar ga je etak kárao:
      „Tí, za nikoj valón bozsnyák, szi szvojega skolnika okradno! Csi bi mené ali ednoga drűgoga z nász okradno ti nikaj ne bi pravili; ja escse bi te i pohválili, ár — kak tó i tí znás, ka csi bi meni vkradno edno kokós, jasz bi ti dvej vkradno nazáj. Tí szi pa skolnika okradno, od koga szi naprej znao, ka ti ne de nazáj só kradnot, pa nidti neszmej. Tí szi záto eden neszrámen tolvaj, ino kak táksega te birovíji prejk dám.“
                                    Bráde delo.
      Nej dugo, ka je eden pikos sztáo pred biróvom v Bécsi. Te vlovleník je edno velko csarno brádo meo, káksa sze rejtkokrát vídi. Gda ga je biróv zse na vsze kraje vöopítao, je zamerkao:
      „Csi bi vsze tó za vervati biló, ka eti vsze na vász szvedocsijo, te bi ví tákso düsnovejszt mogli meti, stera bi tak csarná bíla, kak vasa bráda.“
51
      „Zná bidti“, je odgóvoro te notrizaprejti, „csi bi düsnevejszti po brádaj merili, te goszpon biróv celó nikse dűsnevejszti nemajo.
                              Dobro je vöprisao.
      Eden bogat goszpód, steri je vu szvojem poszli v Prag váras mogao pozvati, je tam obetezsao ino mogao doktora nücati. Tak za stiri tjedne je páli odzdravo ino je racsún proszo od doktora. Te racsún je pa po váraskoj segi prevecs zaprpani bio. Rávnics ga je pregledávao te odzdrávleni, kak ga je te doktor escse ednók gorpoiszkao.
      „Ka cstéjo oni tü?“ ga píta te zádnyi.
      „Nyihov racsún.“
      „Tak? Lehko szo nej z nyim zadovolni?“
      „Oh, prevecs. Rávnics szi vöracsúnam, ka bi za tó summo jasz domá pét lejt mogao leszati v poszteli; za toga volo szam rad, ka szam tü v Pragi obetezsao, gde szam z stirami tjedni vöprisao.
                           Numererane zsenszke.
      Na Bejlom marofi je ednók pétdeszét zsaklov szfalílo, stere szo mindri nej mogli vecs gorinájdti.
      Gda je te za edno leto te spán na marofì pokápani bio, ino je jáko dezsgy so, szo szi zsenszke szvoje odzgoránye janke na gláve potégnole gor.
      Zacsüdjeni rítar, steri je med szprévodom za nyimi só, je z nyihovi odszpodányi jank dolicsteo:
      „Bejli marof 18. Nr., 24., 36., 48., i t. d.“
                         Zakaj je mogao A. dobiti.
      Pri lajnszkom követov-odebéranyi sze je vecs máli deklín stükalo, ka steri de követ. Eden táo z nyi je kre A-a, drűgi táo pa kre B-a gúcsalo.
      Na zádnye te edna mála etak právi:
      „Jasz pa znám, ka A. dobí, záto ka szo moja mati tüdi kre A-a, ocsa pa kre B-a. Vszáki vecsér sze stükata za toga volo, pa ocsa na zádnye vszigdár tiho morejo bidti.
                                   Velki zrok.
      Eden pop je pri ednom zdávanyi gorizézvao nazócsi bodocse, ka csi steri kákso zanko má próti tomi hízsnomi zákoni, naj sze zglászi.
      Kak je te eden glász vu cérkvi „Jasz mám“ szkrícsao, sze vszi tá zglédnejo gde ednoga mládoga csloveka vídijo, z szkúznatimj ocsmí i z róbcom pred szvojim lícom.
      „Káksi zrok más ti naprejdati?“ píta ga te pop.
      „Jasz bi sze szám rad dáo zdati z nyóv“, právi te mladénec, „szamo — ka ona nescse!“
52
                                    Ti angelje.
      „Ka szo angelje, mama?“ píta edna mála deklinica szvojo mater.
      „Táksa pokojna mála decsica, moje dejte, kak szi tí, szamo ka peróti májo pa leteti znájo“, nyoj odgovoríjo mati.
      „Ja zakaj pa te ájta nasoj dekli právijo: Moj drági angeo! pa ne ma perót?“
      „No vej de ona escse dnesz záto tüdi letejla.
                           Za premiszliti szpóvid.
      Dvá mládiva zarocsníka szta pred zdávanyom eden dén k szpóvidi sla. Zarocsník jo je li frisko opravo, ali zarocsníca sze je edno cejlo vöro szpovidávala.
      Kak je te po zvrsenoj szpóvidí z veszélim tálom k szvojemi zarocsníki prísla, nyoj je on csemerno etak pravo:
      „Z niksim tálom ne privolim na tó, ka bi szi edno tákso zseno zéo, stera na vadlüványe szvoji grehov edno cejlo vöro nüca!“

                           Ta polojna na szredíni.

      „Ka ti pa falí?“ je pítala edna mati, stera je szvojíva dvá decskeca v posztelo szpát polozsila, ino je rávnics vő z hizse stela idti, kak jo je te ménsi zváo.
      „Oh, mati,“ tózsi sze nyoj te máli, „Stevek mi je pó posztele vzéo!“
      „Dobro je,“ je právila nazáj ona, „püszte jo nyemi, tí szi pa te na drűgo polojno lezsi.“
      „Ja, mati,“ právi te decskec, „ali on szvojo polojno na szredíni scsé meti, jasz pa te naj kre nyega na obadvá kraja lezsim!“
              Razposzlenyá-hizsa Konrád Jánosa v Brüxi, koga vöre ino drűge lepote szo zse vecs lejt vszigdár z véksim racsúnom v Ausztrii-Vogrszkom országi odávajo ino sze tüdi i v zvünesnye országe odposílajo, je znóva za muzsiko instrumente k szvojemi blági k coj prikapcsila. Brez vsze dvojnoszti je, ka ta velka firma, stere glaszovitno trzstveno delo je, kak známo, po darovitnoszti jussa casz. orla pelanyí od nájvísise sztráni szpoznano, vsze szvoje blágo kak pred etim, tak i zdaj z nájlepsím rédom razposíla, ino na szkrbi má, ka vsze oproseno delo z nájveksov szkrblívosztjov oprávi. Po vecs letnom delo z lejpimi kejpami nakincseni Cejne-courant Konrád Jánosa, zvűn vnozsíno vör ino lepót tüdi zadrzsáva v szebi i vsze mogócse za odposílanye valón instrumente. Vsze ovo drűgo szi vszáki lehko v oznanyeni Konrád Jánosa firme v Brüxi, v etom kalendáriumi goripoiscse.
              Thierry A.-apothekára Balzsam ino Centifoli-mazalo.
Zse v 1898-om leti je dóbo Thierry apothekar edno jáko zahválno píszmo od „École supérieure de Pharmacie“ z Párizsa za nyegovi farmaceutiski jedín volo, gda je rávno notriszprávlanye ino dopűscsenyé za ednáko odposílanye v Francuski ország po dekréti republiskoga ravnitelsztva, vöposztávleni 17. ino 21. majusa, pod 2902. numerusi, dóbo. V Brixtoni, Road 48. v Londoni SW. ino v Glasgovi, City, 13. Dundas Street, je prekzvétec szamosztojécse filiále za nyegove jedíne dáo gorposztaviti, ino bode odposílanyo z Londona v Júzsno-Afriko ino v Ausztrálijo v velkom rédi doprneseno. Tak tüdi i v drügi drzsányaj szo za toga volo depói gorposztávleni, tak v Párizsi Pharmatie Normale, v Berlini, v Brezlauí, v Müncheni, v Malmői na Svédszkom, oroszlána-apotheka, v Ámsterdami v král. apotheki Sandersa, v Middelburgi. V Zeelandi pri I. A. Schultei, v Rotterdami, na Jáva-Blitari pri Dr. Wiederhold apothekári, v Brüsseli, v Máilandi pri A. Bertolonii, v Rimi, Agenzia Policlnika i t. d. Vöposilanye v hollanduske kolónie Janssen firma v Amsterdami oprávla. Tó lehko za toga volo právimo, ka je tó delo to jedino v fármaceutiskom sztálisi. Prejdjen depót za Vogrszko sze pri Török J. apothekári v Budapesti nájde, generálszki depót za Becs váras je pa Brady apothekári I., Rothentburmstasse, prejkvzéo. Delange sze jedino po fabriki v Pregradi zgodi. Eti preparátusje sze po cejlom szvejti za nájbole hiresne ino küpivajócse kázsejo, ino nyihovi branyeni-stemplnye szo: Zeléna nüna ino kacsa na krizsi z napiszkom: „Ich dien!“ zamerkam.
              Odposiljenyá-firma Konràd Jánosa v Brüxi, stere blágo v zdásnyem vrejmeni v nasem cejlom országi ino v zvünesnyi drzsányaj velko küpilo májo, od széga máo i za muzsiko instrumente razposila. — Vszákomi nase oznanenye preporácsamo v tom kalendáriumi.
               OZNANÜVANYE.
    Eti sze na znánye dá, ka popravleni II. natisz z
         SZRCÉ JÉZUS
                       molitveni kníg
sze za krátki csasz dogotovi ino naj sze szaki pascsi, kí nema, pristelati pri
WELLISCH BÉLA
                     knigovézari
               v SZENT-GOTTHÁRDI.
      Tábla za stempelne.
                        I. Skála.
a) za vekszelne do 6 mejszecov, b) pri trzstveni kontraktusaj, c) pri dúzsni piszmaj do
                                      3 mejszecov.
                        II. Skála.
                Za one dokumentuse, steri nítí pod I., niti pod III. skálo ne szlisijo.
                       III. Skála.
a) za küpilne i drüge kontraktuse, b) pri dopüscsávanyaj, c) pri szlüzsbeni kontraktusaj, d) pri kyitingaj orszácskoga spilunyá, e) pri obecsávanyaj, f) pri dúzsni piszmaj na dugse vrejme, g) pri drűstveni kontraktusaj.
Vszigdár terpécsi „Plodjenyá-Kalendárium“ nájhasznovitejsi hizsni sztvári.
            Blizsánya orszácska szenya i proscsénya.
                                              V nasoj okroglíni.
Alsó-Lendva (Lendava), jan.
    25., v szred oposztni csetrtek, po riszálaj na drügi pondelek, jul. 28., aug. 28., okt.
    28., pred Bozsícsom v csetrtek.
Bagonya (Bogojina), máj. 19. szept. 4.
Battyánd (Püconci), máj. 28., jul. 10., szept. 10., nov. 10. Battyánfalva (Rakicsan), márc.
    26., pred riszálmi v tork, jul. 2., aug. 16., okt. 8.
Bellatincz (Beltinci), jan. 20., febr. 24., ápr. 25., jun 27., jul. 15., nov. 5.
Csákány febr. 25., máj. 2., jun. 8., aug. 6., szept. 8 ino
    29., nov. 25.
Csáktornya (Csakovci), febr.
    3.,  na velki pondejlek, jun.
    30., aug. 3., okt. 13., nov. 25.
Csendlak (Tisina), február 25., jun. 5., szept. 9. Cserencsócz (Cserencsovci), na dén Szv. Krizsa.
Csesztreg, jan. 19., máj. 16., aug. 25., okt. 31.
Doklezsin (Doklezsovje), jun.
    18., aug. 21.
Dobra (Neuhaus), na prvi pondelek po Szv, Stevan králi ino po Vszejszvétcaj. Dobronak (Dobrónik), po teljovom v pondelek, jul. 25. Dráva-Vásárhely (Nedeliscse), márc. 10., jun. 15., po Angelszkoj nedeli v pondelek, dec. 13.
Felső-Lendva (Grád), márc.
    28., jun. 20., aug. 16., szept.
    29., nov. 30.
Felső-Szölnök (Zgornyi Szanik), jan. 1., máj. 1., jun. 1. Gyanafalva (Jennersdorf, Zsenávci), febr. 14., máj. 12., aug. 23 , nov. 25.
Hidegkut (Cankava), po Cvetnoj- i Szv. Trojsztva-nedeli v pondelek, na dén Ruperta v szeptemberi, nov. 11. Hodos, márc. 10., jul. 5., aug.
    19., okt. 4.
Korong (Króg), máj. 4.
Kottor (Kottoriba), márc. 9., jun. 27., szept. 30., nov. 30. po máj. 3-em v nedelo, po szept. 15-om v nedelo.
Körmend (Kermedin), febr. 2. márc. 12., ápr. 5., máj. 10., jun. 24., jul. 20., aug. 24., szept. 21., okt. 18., nov. 11., dec. 13.
Kőszeg (Güns), na dén pred Cvetnov nedelov, na dén pred riszálmi, pred Jakabovom, po Egidiusa dnévi, pred Orsolov, i v pondejlek po 3. Advenszkoj nedeli.
Kuzma, na dén Vnéboidenya G.
Letenye (Letina), február 24., jun. 2., julius 29., aug. 25., okt 6.
Lenti (Lentiba), febr. 22., apr.
   10., dec. 6.
Mártonhely (Martyánczi), máj.
   6.,  aug. 6. nov. 11.
Mura-Szerdahely (Szerdiscse),
   máj. 1., jun. 2., aug. 19., okt. 26.
Muraszombat (Szobota), pred Fasenkom v tork, dvá tjedna pred Vüzemszkim pondelkom, na on pondelek, za eden mejszec po Vüzemszkom pondelki, jun. 24., aug. 24., okt. 15., dec. 6.
Nagy-Dolincz (Velki-Dolinci), jun. 16., dec. 6.
Nagy-Kanizsa, febr. 2., pred Vüzmom, pred Riszálmi, pred aug. 15., pred. okt. 15., pred dec. 8. eden tjeden vszáki dén.
Német-Ujvár (Güssing), po dnévi Szvecsníce, na velki pondelek, po dnévi Tejlovoga, aug. 2., szept. 1., okt. 30., dec. 6.
Őri-Szent-Péter, február 28., márc. 21., máj. 18., jun. 20., aug. 1., nov. 4.
Pálmafa (Púzsovcí), na dén Margejte.
Perlak, na Fasenk, po Riszálaj v tork, po Jakobovom v tork, na Mihalovo.
Péterhegy (Gornyi Petróvci), jun. 4., julius 4., szept. 8., okt. 28.
Rába-Szent-Márton, po Vüzmi na drügi pondelek, aug. 10. nov. 28.
Rácz-Kanizsa (Raszkrs), po Vüzmi v szrejdo, máj. 16., jun. 24. aug. 10.
Strido (Strigova), márc. 19., julius 22., szeptember 30., decz. 4.
Szt-Benedek, v pondelek pred Fasenkom, v pondejlek po posztni Kvatraj, na velki pondejlek, v pondejlek po jeszénszki Kvatraj, v pondejlek pred Bozsicsom.
Szent-Gotthárd (Monoster), na vszáki pondejlek po Csetvéri Kvatraj, na velki csetrtek, máj. 1., jul. 22., okt. 18.
Szent-Györgyvölgye, febr. 19., április 12., junius 8., aug. 10.
Szent-Ilona (Szv. Jeléna), máj.
   22., szept. 22.
Szent-Sebestyén (Szv. Sebescsán), na dén Szebescsána, na prvo nedelo po Vüzmi.
Szombathely, pred fasenszkím torkom, pred Jürjavim, pred Tejlovom, pred Málov-mesov, pred Andrásovom vszáki tork i v szredjo.
Tótlak, (Szelo), v nedelo po Sznopnoj Maríji v nedelo po Miklosovom.
Turnischa (Törniscse), csarnoga tjedna v csetrtek, po Vüzmi na drügi pondelek, pred Ríszálmi v csetrtek, na Antonovo, pred Velkovmesov v csetrtek, na dén po Máloj-Mesi, okt. 4.
Zala-Egerszeg, febr. 14., po Cvetnoj nedeli ino po Jürjavom v pondelek, po Riszálaj v tork, jul. 22., szept.
   9.,  okt. 28., nov. 30., dec. 28.
                                              Na Horvatszkom.
Krapina, márc. 19., máj. 5. i
   16., jun. 27., jul. 16., aug.
   13., szept. 10. i 29., nov. 11., dec. 6.
Légrád, na Gregor pápa dén,
   na Bartholomeusovo, aug.
   24.,   na dén Lucíje. Ljubesica, jan 17., febr. 27.,
   na Józsefovo, po Vüzmi v tork, po Riszálaj na 5. dén, na dén Szrpne-Maríje, jul.
   15., aug. 6. i 24., szept. 21., nov. 30.
Ludbreg, április 30., jul. 16., szept. 8., dec. 21.
Toplice (póleg Varasdina), pred Matyasovim ino pred Józsefovim v pondelek, máj. 1. ino 15., v pondelek pred Cyrill i Methodom, v pondelek pred Zvísenyom Szv.
  Krizsa, v pondelek pred Martinom.
Varasd (Varasdin), ápril. 24., jun. 24., jul. 25., nov. 5., dec. 21.
                                           Na Stajerszkom.
Fehring, na Fasenszki pondelek, prvi tork po Laetári nedeli, v tork v krízsnom tjedni, dec. 21.
Fridau (Ormozs), na velki pétek, máj. 25., na prvi pondelek po Jakobovom, szept. 21., nov. 11.
Fürstenfeld, na 3. posztno nedelo, v pondelek po Rogáte, junius 24., aug. 28., v pondelek po Miklosovom.
Luttenberg (Lótmerk), vszáki kváterni tork, v tork po Vűzmi.
Pettau (Naptűj), ápr. 23., aug.
   6., vszigdár tri dni po szpólom; nov. 25.
Radkersburg (Radgona), 14 dni pred Fasenszkim pondelkom, v tork po prvoj nedeli po Riszálaj, na Lovrencovo, nov. 15.
Jáko glászovitne szo Thierry A.-apothekára po cejlom szvejti poznáne za lüdsztvo za hizso vrásztva
Thierry-ov Balzsam ino Thierry-ovo Centifolie-mazalo
                                                             v nyihovi dobri lasztivnoszti brezi pára ino od dúgi lejt máo vszákomi dobro poznáni. — Zse szkoro sze vszáki etoga nájhasznovitejsega vrásztva drzsí ino sze ogíble küpila drűgi táksi, ino vszáki je zse szpoznao, ka jo eto to právo, ár niscse ne dá rad vö zóbszton pejneze. Thierryovi preparáti szo zaisztino zse szvetovna vrásztva, ino ne nájde sze váras po cejlom szvejti, gde ne bi z Thierryovi preparátov depó bio, ár ete v zvünesnji országaj tüdi od drűgi brezi haszka vrásztvaj za vecs drzsíjo.
Opomínanye!
                                                      Pred küpilom drügi falejsi ali nikaj nej vrejdni balzsámov, steri bi sze
za právoga odávali, vszákoga opomínam! Szamo je moj balzsam, z zelénim trszkim ino z obrámpov stemplnom „Thierry Balzsam“ te právi,
                                 szám csíszti
Thierry'ov-balzsam.
                   Od zdrávja-poglavársztva zvíziterani i na meszti niháni.
                   Oprávlanye glászkov pod trzstvo-poglavárszkov obrambov sztojí.
Jedíno meszto, gde sze ete balzsam dela i gde sze dobí, je od poglavársztva dopüscsena ino v trsztvo-poglavársztvo notri szpelana Balzsamszka-Fabrika.
         Apothekara Thierry A.-a v Pregradi póleg Rohitsch-szlatine sztüdenca.
                        Ete balzsam sze lehko nüca od znótra i do zvüna. On je 1. Edno nezapopadlívo dobro vrásztvo pri vszej betegaj plücs ino prszi, zlehcsí násec i vöplüvanye, sztávi bolécsi kaseo, ino zvrácsi escse tüdi sztáre tákse boleznoszti. 2. Pomága jáko pri zvuzsgányi-sinyeka, zamuknyenoszti ino pri vszej betegaj sinyeka i. t. d. 3. Odzsené vszáko trésliko z koréna. 4. Zvrácsi na csísztoma vsze betege jéter, zsalódca ino drób, nájbole pa krcs v zsalódci, kóliko i trganye v tejli. 5. Odtira bolecsíno ino zvrácsi zlatníco i hämorhoido. 6. Naprávi lehki sztolec, ino zcsíszti krv, dróba, vzeme hipochondrio ino melancholio i szprávi appetitus ino ceranye. 7. Prevecs dobro vrácsi zobno bolcsíno pri vótli zobáj, vüsztnic-prhnenye ino sze zobne i vűsztne bolecsíne ino sze zobne i vűsztne bolecsíne ino vlísa kucanye i szmrdécso szapo od vűszt i zsalódca. 8. Je dobro vrásztvo próti glísztam, próti epilepszili ali vélkomi betegi. 9. Nüca sze od zvüna kák csüdnovito vrásztvo za vsze rane, nóve i sztáre, kraszte, otojk, mehércseke, lisáj, lécso, zazsgáne rane, zmrzsnyenye kotrige, szráp, sén ino vözmetávanye krví, gorszpókano kózso i. t. d. ino vtísa gláve bolecsíno, sümlenye, trganye, protín, vüh bolecsíne i. t. d. vsze eto za nücpiszmo, stelo je k vszákomi glázski k coj djáno, na csíszto raztolmacsi. Je poprejk tak od znótra, tak od zvüna za nájbogse szpoznano domácse vrásztvo, stero je celó naturálszko, fál ino neskodlívo ino pri niksoj familiji, za influínze, cholere ino drűgi zgrablívi betegov volo, kak prvo pomáganye, ne bi faliti szmelo. Edna jedína proba vecs navcsí ino pokázse, kak eto na glász dávanye. Právi ino csíszti je ete balzsam szamo te, csi je vszáki glázsek z poszrebranim kapszelnom zaprejti, na sterom je moje fabrike imé Adolf Thierry apotheka k ,,Angeli varüvácsi v Pregradi“ notri pritisnyena, ino csi je vszáki glázsek z odzgoraj povejdanim zelénim stemplnom i za nücanye-popiszkom, steri rávno táksi stemplin má, notri poviti. Za toga volo vszigdár na dolpopíszani zeléni stemplin paziti trbej! Steri moj právi balzsam falicsno delajo, onoga pod mojim iménom trzsijo, naj bi z etaksim tálom lüdsztvo norili, szo od méne póleg právde na eto delo gledócs sztoji, szigurnoj tozsbi podvrzseni ino kastigani. Gde sze moj právi balzsam ne trzsi, z one kajíne sze balzsam zráven od méne naj dá prineszti ino atressz moj je: Angela-csuvára-Apotheka, Thierry A. vu Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Brezi vszega sztroska kosta na vszáko poste vu Ausztrii-vogrszkom országi 12 máli ali 6 duplisni gláskov za 4 koróne, v Bosznijo ino v Hercegovino 12 máli ali 6 duplisni gláskov za 4 koróne 60 fillérov. Menye od 12 máli ali od 6 duplisni gláskov nemrem poszlati. Posílam csi sze pejnezi naprej k meni poslejo ali csi sze oni, gda pakk príde, na posti doliplácsajo.
                Thierry Adolf, Apothekar vu Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
Vsza eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
                                                Mócs ino valánye
                     právoga Centifolie-Flastroma
                             (prvlé za engliski Csüdnoviti-Flastrom zváni.)
                           Z etim flastromom je edno 14 lejt sztaro csontnoprhnenye, stero je niscse nej mogao zvrácsiti, ciló popunoma vözvrácseno, na nóvics pa edna 22 lejt sztara k raki szpodobna rana.
                           Práva Centifolie-flastrom, edno z nájtezskejse ino vö zréda velkoga valánya, escse tém sztarejsim bolecsínam csloveka tüdi pomagajócse vrásztvo, steromi poleg valánya ino za vtísanye bolecsin nega pára, z
                     nájvéksim szvojim tálom vu cocentráciji erdécse rózse „rosa centilolia“ bodócsem csüdnovitem naturálszkoga vrásztva-mócsi sztoji, zjedinyeno z drűgimi, rávnó tó mócs imajócsemi dobro poznánimi vrásztvami.
      Práva Csüdnoviti-flastrom sze nüca: pri ranyení ceckaj nadavajócsi zsenszki, csi sze v ceckaj mlejko sztávi, csi oni za séna volo obtrdnejo pri vszeféle sztári ranaj, za tekócs rana nóg ali csont, za kákse stécs drűge rane, za szolno reumo, za otecseno nogé, escse na csontno prhnócso; pri vdárjeni szmeknyeni-, sztreljeni-, vrejzani- ino zmuzsnyeni ranaj; za vöpotegnyene vszej sztranszki tálov z nasega tejla, kak: glazsojne ino leszeni spíc, kaméncsekov, spríja, trnya i. t. d.; pri vszákom otecsenyi, zrászti, lisáji, krasztaj, escse pri raki; pri csemérnom nohéti, otecsenoszti, mehéraj, ranyeni nogáj, zazsgáne ranaj káksestécs forme, pri zmrzsnyeni kotrigaj gorszprászkanoszti kózse, sinyeka otecsenoszti, mozolaj, pri tecsáji vüh ino za kraszte pri deci i t. d.
      Centifolie-flastrom csi je sztarejsi, bole valá te za szvoje mocsi volo!
      Jáko je dobro, od etoga jedíno právoga flastroma vszigdár domá pri hizsi kaj meti.
      Menye od dvá tegelna nemremo odposzlati; odposzlánye sze lehko zgodí csi sze naprejposlejo ali na posti dolplácsajo pejnezi. Kostata z postov, z piszmom i z pakuvanyom vréd 2 tegelna 3 koróne 50 fillérov.
Doszta zahválni píszem od nyegove mócsi vszáki lehkó dobí.
      Opomínam vszákoga, pri küpili flastroma, naj vszefelé drüge nej za nüc flastrome ne kűpi, ár je na vszákom právom tegelni Stemplin ino moja fabrika „Angela-varüvácsa Apotheka Thierry A.-a v Pregradi“ gorpritisznyena. — Kí moj právi flastrom k coj delejo ino falsajo do od mené za právde gledócs, stera stemplne bráni, szigurno naszledűvani; ránics tak, kak trzsci táksi falsificátov.
            Jedína fabrika: Angela-varüvácsa-apotheka Thierry A,-a vu Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
      Depó mám v nájvecsi apotekaj. — Gde depóta nega, naj sze flastrom te od méne zrendelűje ino atresz sze píse: „Angela-varüvacsi-apotheki Thierry A.-a v Pregradí, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.“
                              Numerum obrámbe-stemplnoga Regisztra za Ausztrio-Vogrszki ország je 4524.
Vsza eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
                   Mirabile Pain-Expeller
                             szamo z zvünesnyim tálom za nüc.
                        Csüdnovito dobro pomága, csi sze notrizrible próti protíni’ trganyi v kotrigaj, szároj i vugíbanszkoj reumi, hrbtnoj i krízsecovoj boleznoszti, oszlabosztaj, vünesnyi presladjenyaj, zvinyenosztaj, v kotrig otecsenosztaj ino zvuzsgányaj i t. d. tak, kak zvünesnya za mócs vrásztvo za vsze z velkoga dela i prigíbanya zhajajócse odzgoraj povejdane bolecsíne.
                        Právi je szamo z napíszane stemplnom i z kapszelnom dolzaprejti vö z fabrike. Menye od 2 gláska sze nemre odposzlati ino kostata na vszáko posto Ausztrie-Vogrszkoga országa ino Nemskoga drzsánya odposzleniva, pri naprej poszlani pejnezaj ali na posti vöplácsaniva 2 glázska 3 koróne 50 fillérov. Angela-varüvácsa-apotheka Thierry A.-a v Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
                      Práva engliska kózse-branyena pomáda
               nema v szebi nikakse navarne ali prepovejdane tále, pomore frisko ino dobro próti vszejm boleznoszti kózse, bráni nyó od vszáke pogibelnoszti vrejmena ino trákov szunca. Vkrájszprávi z csüdnovitim tálom vsze necsisztócse obráza ino tejla kózse, tak kak prepelicsasztócso, játerne-krp, vimmerle i t. d., grbe ino pókanye kózse, osztre i erdécse roké gladke i cartaszte vcsiní ino dá po dúgom nücanyi obrázi mládo friskócso ino dá po dúgom nücanyi obrázi mládo friskócso ino cartlasztócso, cejloj kózsi pa poprejk rózsnato i zdravo vövidenye. Vszáki vecsér, prvlé kak bi szpát sli, szi notri zribamo obráz ino on táo kózse, steroga za mládoga i lepsega scsémo vcsiniti celó na ráhi, zavíjemo szi roké z rokavicami notri ino nihámi tak pomádo szkóz nócs szvoje delo opraviti. Vjütro sze z friskóv, mrzlov vodóv ino z kaksov dobrov zsájfov (nájbógsa je moja Borax-zsájfa) dolioperémo.
Eden teglin práve engliske kouzse-brányena pomáde ino edna Borax-zsájfa kostata brezi vszega sztroska 3 koróne 30 fillérov.
Dobi sze z právim engliskím obrnyenim receptom vréd vu
        Angela-csuvári-apotheki v pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
      Hämatinszke-Pastille (Kruglice)
po právom francuskom recepti z csisztoga Liebig-szkoga meszávövzétja, zdrűzsene z chemiskimi tálimi, szo to nájbógse vrásztvo próti blejdosztí, sziromaskócso v krvi ino z eti zhajajócsi betegov. Ete naprávijo nazáj zadoszta krvi v tejli ino napunijo ono. Pri vszákom znaményi sziromaskócse krví ino blejdoszti, stera lehko po trüdnoszti ino kotríg szlaboszti, szrcá premocsnom bítjí, zsmetnom odihávanyi, zsalódca gori nej delanyi, po zsalódcom krcsi, mámici, po prevecs velkoj bolecsíni gláve i t. d. od toga betega vlovlenom betezsníkí vcsaszi szpoznamo, naj ne zamüdímo sze te próti etomi betegi posztaviti ino zrendelüvati ete Hämatinszke-Pastille, stere szo jedíno ino dobro váláno vrásztvo próti blejdnoszti ino sziromastva krví.
    Ete Hämatinszke-Pasztille sze na vszáko rendelüvanye friske naprávijo vu Angela-csuvara-apotheki Thierry A.-a v Pregradi, póleg Rohitsch szlatinesztüdenca.
       Edna skatula kosta brezi vszega sztroska 4 korónov.
                   Vszáka skatula more z podpiszkom naredníka prevídjena bidti.
Vsza eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
                           Zagorszki szyrup za prszi.
                              Edno jáko prijétno k szej vzéti vrásztvo kak za sztarejse tak za sztarejse tak za deco próti krcsi, konyszkomi i zadavajócsemi kasli, prsznomi ino plűcsnomi katarrusi, sleimi, bolecsemi vömetanyi, prsznoj bolecsíni, vtisávano ino oblehcseno vrasztvo pri vszej, escse i pri sztári boleznoszti prszi ino plűcs. — Eden cejli glazs kosta brezi vszega sztroska Kor. 3∙30. — Vszáki glazs more z kovine kapszl, z iménom moje firme notri pritísnyeno imé meti. — Delani je ino odávani od Angela-csuvára-apotheke Thierry A.-a vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
Právi engliski Tannochinin, za rászt vlászov pomáda.
Sztávi vőkápanye vlászi, preráno prejdenye ino szejroszt vlászov, nikaj je nej nevarna, ino od vszáke drűge pomáde je vecs vrejdna. Eden teglin kosta brezi vszega sztroska 3 koróne 30 fillerov. — Vszáki teglin more na pokrivali mojo firmo notrisztienyeno meti „Angela-varüvácsa-apotheka Thierry A.-a v Pregradi póleg Rohitsch szlatine sztüdenca.
                 Práve engliske Cascara-Sagrada-krvcsisztécse-pillule.
         Edna skatula 60 fillérov, 1 pakk z 6-timi kastulami kosta brezi vszega sztroska
3 koróne 80 fillérov.
       Jáko je preporácsam za bógsi sztolec, brezi vsze bolecsine.
       Vszáka kastula more z mojim podpiszkom A. THIERRY pravidjena bidti.
       Gde niksega depóta moji vrásztva nega, sze zrávna od mené zrendelűjejo ino moj atressz je: Angela-csuvára-apotheki Thierry Adolfa v Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
      ZA TANÁCS.
                      Právi engliski Obcsinszki za ték-i za zsalódec práh
            od apothekára THIERRY A.-a v PREGRADI póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
       Nájbógse domácse vrásztvo za zsalódec mocsno-posztavlenyé, za appetitus dolanye, zsalódca gorzdelávanye, za tejla v mocsnom sztálisi drzsánye, ino próti vszemi sztávlanyi v nasem csrejvi, nájbole, pa ga preporácsam próti velkoj szitoszti ino próti trdoj, masztnoj hráni i próti velkomi pili ali z eti zhajajócsi betégmi — Zcsiszti tüdi i krv ino prezsené napravlanyé ali dalerazpresztiranye vszej, od nej dobro delanoge zsalódca voidócsi betegov. — Z etoga práha sze edna ali dvej kávi szkivizslici vzemeta eden frtáo vöre po vszákoj jejsztvini z ednov kupicov vodé ali bógse je z dobrim vinom ino na tó sze escse te edna kupico vodé ali vina szpijé. — Edna skatula brezi vszega sztroska 3 korónov.
                                    Za zlatníco práh,
                    gvüsna pomócs, zvrácsi ino vkrajszprávi zlatníco, (zláto zsilo, krv od sztolca). Szamo sze o zvüna nüca, brezi ka sto delati ne bi mogao. Vsze ovo drűge za nücanye-piszmo kázse, stero j k skatuli kcoj djána. Vszáka kastula more moje imé meti. Edna kastula kosta brezi vszákoga drűgoga vödávanya 8 K. Právi práh sze dobí szamo pri Angela-csuvári-apotheki Thierry A.-a vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
        Depóte ino sze dobí vszáko országi vu szvejti.
Vsze eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca.
         Dobri vör ino zlátoga blága odposílanye.
14 kar. zlátiprstan gladki ali gravirszati z garanterszkim prá-vim diamantom 8∙ — frt, véksi i mocsnejsi 9∙—, 10∙— frt.
Za mero je zadoszta  eden papérni rínek.
                                                    Práva szrebrna za zsenszke remont.
                                                       vöra 6∙75 frt.
Eta z zlátim rinkom 7∙50 frt, z duplisnim pokrivalom 8∙75 frt. Práva 14 kar. zláta zsenszka-remontoirvöra 14∙— frt.
Tá z duplisnim pokrivalom 18∙50 frt.
                                             Novina!
Drámfarca z gledalom „Kravál“ 30 cm. viszika, z gordrámfanyom 3∙20 frt.
14 kar. zláti pecsatni prsztan 6∙80 frt.
6 karátni 3.50 frt, v doublé zláti 1∙50 frt. Za mero je zadoszta papirni rínek.
                                        Novina!
                                  Odzaja nabíjana pistóla
z patrónami (2 mm. kaliber) kak obesenyák na lanc, z szrebra. Mocsen süs dá. 1∙75 frt.
Edna skatula z 25-mi szlejpimi patrónimi 25 kr.
                               Jezero piszmeni szpoznany!
Vöszpoznane z casz. i král. auszt. drzsánya orlom, z zlátov i szrebrnov vöposztavlenyá metáliov.
                                                            Nega
                                                       zgübícska, pejnezi nazáj.
Z 3 letnim piszmenim dobrosztanyom.
         Konrád János
                              Fabrika za vöre ino razposiljenyá-hizsa za zláto blágo
                                  v Brüxi (na Cseszkom),
posle z kejpami cejne-courant zóbsztom ino brezi placsila.
                                                Právi szrebrni pánc. vörelanci
                                                z c. k. stemplnom 30 cm. dúgi.
15  gr. zsmetni 1∙20 frt.
20   „    „    1∙50  „
80   „    „    2∙20  „
40   „    „    2∙60  „
50   „    „    3∙25  „
60   „        „ 3∙80 „
70   „    „    4∙50  „
80   „        „ 5∙20 „
100   „    „    6∙80 „
150   „    „    9∙50    „
                                                 Nikel-lanci z kompaszom
                                                 40, 50 i 60 kr.
                                            Právi 14 kar. zláti pánc. vörelanci
                                             z c. k. stemplnom 30 cm. dúgi.
12 gr. zsmetni 18∙— frt,
15  „        „ 21∙50 „
18  „    „    25∙—  „
24  „    „    32∙—  „
30  „        „ 38∙50 „
40  „        „ 50∙—  „
                                                Na príliko:
Z póleg sztojécsim 12 gr. zsmetnim zlátim obecsenyákom vága moj 18gr. zsmeten zláti lanc vsze vküper 30gr.-ov ino kosta 30 frt.
Proszim 14 kar. zláte vörelance zvágati ino priglíhati.
Práva szrebrna remontoir vöra 5∙80 frt,
z duplisnim pokrivalom 7∙75 frt. Práva szrbrna anker-remontoir z dupl. pokrivalom 8∙75 frt. Eta z mocsno v hizsov, prima delo 9∙25 frt. Tá z zlátim rinkom, príma delo 12∙50 frt. Práva tula szrebr. anker rem. z dupl. pokrivalom frt 12∙50. Práva 14 kar. zláta anker remont. vöra 24 frt. Eta z dupl. pokriv. 35 frt. Za vsze vöre 3 letno piszmeno dobrosztanyé dán.
               Baby
                                                                                                       drámfarca.
           18 cm. viszika z hízsov. Ankerhód 1∙95 frt, z numerusi steri v nocsi szvejtijo 2∙20 frt. z kalendàriumom 2∙80 frt, z gibajócsimi figurami 2∙80 frt.
                                           14 kar. zláti lanca
                                            obesnyácje
           z právim ametiszto 5 gr. zsmetni 5∙— frt,
véksi 6∙— frt, v szrebri 50 kr., véksi 60 kr.
Szamo právo casz. král. dobroszpoznáno blágo. Odposílanye po posti. Preminyávanye je dopüscseno ali pejneze nazáj dám. Stemplni poste z vszej országov sze za plácso gorvzemjo. — Z kejpami cejne couranti zóbszton brezi sztroska.
Allgemein bekannt
ist es sowohl im
In-, wie auch im
Auslande, dass
MAUTHNER’s land-
wirtschaftliche
und Gartensamen
meistens 3mal so
grosse Erträge
liefern,
als andere Samen.
MAUTHNER’s
Samensindunüber-
trefflich u. unsere
Landwirthe thun
sehr wohl daran,
ihrenSamenbedarf
stets nur bei
MAUTHNER
zu decken.
             Bessere und verlässlichere
  landwirtschaftliche und Garten-Samen
                            giebt es nicht, als jene, welche seit 28 Jahren liefert
     EDMUND MAUTHNER
             kais. und königl. Hof-Samenhandlung
              in BUDAPEST.
Comptoir und Magazine:
{
VII., Rottenbiller-utcza 33.
(Haltestelle der elektr, Strassenbahn.)
Verkaufs-Locale:
{
VI. Bezirk, Andrássy-ut 23.
(vis-á-vis der kön. Oper.)
      Der 226 Seiten starke Hauptkatalog wird auf
               Verlangen gratis und franco versendet.
Pomágani od mojega vecs lejtnoga szküsávanya v apothekaj Becs várasa, nemskoga i belgiumskoga országa, szam naprejdáo jasz pred 20-timi lejtmi po Kvapil doctora píszmi vküpposztávlene
           Karpatszke za zdrávje pilule
                              (Malaczke pilule)
razposzláne; ete szo kak najbógse domácse vrásztvo v eti lejtaj prí glávebolecsíni, zsalódca nevólaj, brezapetitusaj, kóliki gornapnyenosztaj, sztolca króniskom sztávlenyi, jéternom trplenyi, zlatanici ino vszej z toga szha-
                              jajócsi bolecsínaj.
                        Prejdnye meszto razposíljanya je prípravici
             Friedrich János apothekári v Malaczki,
                               Pozsonszka vármegyíja.
Edna skatula kosta 42 fil., eden zvézek z 6-mi kastulami 2 K. 10 f.; po posti za odposílanye 10 f. za stempel vecs. Csi sze k cejni pilul 40 fil., escse k coj prilozsi ino sze pejnezi naprejposlejo, tak sze brezi vszega sztroska razposlejo one po cejloj monarchíi.
           Zahválnoszti:
             Goszpon Friedrich János apothekári v Malaczki! Proszim nyih, naj mi pá stiri zvézke z nyihovi Karpatszki za zdrávje pilul poslejo, ár szam one vecsim mojim prijátelom preporócso, Zselejm nyim, naj nyih Goszpodin Bóg blagoszlovi, ár jasz szam zse vise 70 lejt sztar ino ár nyihove pilule nücam, szam hvála Bógi szploj zdrav. Escse ednók szrecso zselécsi nyim, osztánem z viszokim pozdravkom Szelei Kiss János polodelavec v Török-Szt-Miklósi, 183. Nr. 1901. juliusa 1-ga.
             Viszoko postüváni G. Apothekar! Páli nyi poiscsem jasz gor z mojim piszmom ino proszim Vszamogócsega, naj nyi escse na dobróto lüdsztva escse nadale zadrzsi, ár zse od nisterni lejt máo jemlém jasz nyihove Karpatszke za zdrávje pilule k szebi z tak dobrim tálom, da nyim od goszpodna Bogá povrnenye vszej nyihovi dobrót zselejm. V Kaboki, 1901. máj. 2-ga. Németh Boldizsár dvorszki.
             G. Friedrich János apothekári v Malaczki! Proszim nyih za ono nyihovo dobróto, meni po posti z nyihovi izvrsztni pilul eden zvézek poszlati, ár bógsega vrásztva próti trdomi sztolci ino zsalódcnomi katarrhi, kak szo nyihove glaszovitne pilule, ne poznam. Poslem nyim gotove pejneze (1 frt 25 kr.) Blagoszlávlam nyih za toga vrásztva volo ino osztánem z isztinszkim pozdravlenyom, v Szobotiszti, Nyitra vármegyija, 1899. dec. 19. Vrana János mlinar.
             G. Friedrich János apothekári v Malaczki! Proszim nyih za odposzlánye ednoga zvézka Karpatszki za zdrávja pilul, stere mi pri gibanyszkom-rheumatizmusi nájbole valá. V Bécsi, 1900. febr. 12. Lackmayer Mihály, Badhausgasse 7.
             Postüváni G. Friedrich János apothekár v Malaczki! Proszim nyih, naj mi z nyihovi dobri za zdrávje pilul 4 zvézke za moj nüc poslejo, stere próti gorpopiszanim betegom vszákomi nájbole preporácsam. Róth János csesztnik szlavoniszkega leszámestrije v Verbanyi, 1900. febr. 28.
             Postüvávi G. Apothekar! Proszim nyih meni trí zvézke z nyihovi poznáni Karpatszki pilul poszlati. Gilschwitz, pri Troppaui, 1900. febr. 21. Novák Maria kmetica.
             G. Apothekar! Nyihove za zdrávje pilule szo mi kak nájbole pomágale, stero nyim zdaj poszvedocsim. Valics János plebános v Bács-Madarasi, 1900. ápr. 4.
Intona
Za vrteti orgole z 16-mi ocelnimi glászi ino z 6-mi doli lehko zétimi, z kovine nótamszkimi sájbami 9∙75 frt.
                                                     Dobri zvikkeri i ocsáli
z fínov bejlov kristáoszkov glazsojnov v nikkel, doublé ino v zláti rámaj od 1∙20 do 20— frt. — Proszim naj szo cejne-courant proszi.
Novina! Za píhanje accordeon
brezi nót sze lehko igra na nyem, 1∙50, 1∙75, 2∙25, 2∙50 frt. Dobro fabricsno delo.
                       Pravicsno odposílanye vör, instrumentov i optiski dugovány.
                                         Jezero piszmeni szpoznány.
Nájfalejse
meszto
küpila.
                                              Szamo to nájbógse delo fabrike.
                          Vöpoznana z casz. král. auszt. drzsánya orlom.
                         Konrád János
fabrika za vöre ino odposiljenyá hizsa
                            v Brüxi (na Cseszkom)
posle z kejpami cejne courant zóbszton brezi sztroska.
Szamo dobro sztálno blágo. Odposlenyé po posti za odzaja ali naprejplacsili. Stemplni poste z vszej országov sze za gotovcsino gorvzejmo.
Z kejpami cejne couranti zóbszton brezi sztroska.
Za vlecsti harmonika.
Dobro fabricsno delo, l∙40, 1∙80, 2∙—, 3∙—, 4∙—, 5∙—, 6∙—, 8∙— frt. Szóla za szamovcsené za harmonike sze k vszákoj harmoniki na zseblenye zóbsztom dá.
                                             Meinhold’a
                                       ACCORD-ZITHERE.
Brezi nótznánya ino brezi vcsenyá sze lehko igrajó, 21 sztrűn, 3 manuálje z 6-mi notnimi sztráni 6∙— frt. Nemszke-amerikánszke Columbia-Zithere z 6-mi nótnimi sztráni 7∙75 frt.
       Kí knige ali skér za píszanje nüca, on sze naj k
WELLISCH BÉLA
                   KOMPAKTORI
         V SZENT-GOTTHÁRDI
        obrné, ino sze eti vsze lehko notriszprávi, ka
                           nyemi trbej!
    Sábor & Pollák
        Szent-Gotthárd.
             Eti sze dobi:
       Stajerszka i vogrszka vápna,
      nájbógsi Portland- i Roman-cement, szaksoféle cementove platte.
     Pívo od Grácz-Puntigama

         v lagvaj i v glazsáj.
              Szakseféle
           naprávleni gnój
                          za szejanye, kak
     Tomássalak, Szuperfoszfát i mela z csonte
      za najfalejso fabrikovo cejno.
     Drva za zsganyé i vogelje.