N C O LÓ ÖZÖSEN ÖRÖKSÉGE K: K AL Kézikönyv KO TT E TO ÉN SEM Y E K G YAKORLATA Táncoló örökségek: közösen alkotott események gyakorlata Eredeti cím: Dancing Heritages: Co-creating Events of Practice Eredeti elérhetősége: https://doi.org/10.3986/9789610510611 Szerkesztők: Serec Hodžar Anja, Pál-Kovács Dóra. Tervezés és tördelés: Klančar Darja Angolról fordította: Csonka-Takács Eszter Nyelvi szerkesztés: Pál-Kovács Dóra Kiadja: ZRC SAZU, Népzenekutató Intézet A kiadó képviseletében: Kovačič Mojca Megjelenteti: ZRC SAZU, Založba ZRC A kiadót képviseli: Luthar Oto A Založba ZRC főszerkesztője: Pogačnik Aleš First e-edition. Ljubljana 2025 A kiadvány az EU "Dance as ICH: New Models of Facilitating Participatory Dance Events" (Dance – ICH, Projektazonosító: 101056200) című projekt keretében jelent meg, az Európai Unió Kreatív Európa programja társfinanszírozásában. Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. Dance–ICH projektpartnerek: ASTRA National Museum Complex, CEMPER Centre for Music and Performing Arts Heritage in Flanders, Hellenic Folklore Research Centre of the Academy of Athens (HFRC–AA), Museums of Southern Trøndelag (MiST), School of Physical Education and Sport Science of the National and Kapodistrian University of Athens (NKUA–SPESS), Slovenski etnografski muzej (SEM), Norwegian Centre for Traditional Music and Dance (Sff), Hungarian Open Air Museum (SKANZEN), Znanstvenoraziskovalni center Slovenske akademije znanosti in umetnosti (ZRC SAZU). A Creative Commons CC BY-NC-ND 4.0 Nemzetközi Licenc feltételei az első e-kiadás szabadon elérhető online verziójára vonatkoznak. https://doi.org/10.3986/9789610510628 Kataložni zapis o publikaciji (CIP) pripravili v Narodni in univerzitetni knjižnici v Ljubljani COBISS.SI-ID=260314627 ISBN 978-961-05-1057-4 (PDF) TARTALOMJEGYZÉK 04 Bevezető 07 Norvégia 14 Szlovénia / Szlovén Néprajzi Múzeum 20 Románia 26 Magyarország 32 Szlovénia / ZRC SAZU 39 Görögország 46 Következtetések 48 Útmutató BEVEZETŐ Tone Erlien Myrvold A Tánc mint szellemi kulturális örökség: Új modellek a részvételi táncesemények Anja Serec Hodžar elősegítésére (angol rövidítése: Dance–ICH) című projekt során bejártuk Európát Mieke Witkamp – Norvégiától és Belgiumtól kezdve Szlovénián, Románián, Magyarországon át Görögországig –, miközben számos tánchagyománnyal, közösséggel és gyakorlattal ismerkedtünk meg. A kezdeményezés nemcsak a kulturális örökséggel foglalkozó intézményeket, kutatókat és művészeket kapcsolta össze, hanem – ami talán a legfontosabb – szoros együttműködéseket alakított ki a helyi közösségekkel is, amelyeket társ-alkotóként vont be az örökségvédelem és a megőrzés folyamatába. Munkánk kiindulópontja egy új szemlélet: a szellemi kulturális örökségre (SZKÖ) már nem csupán bemutatandó értékként, hanem megélhető, megosztható és közösen alakítható hagyományként tekintünk. Arra kerestük a választ, miként lehetnek a múzeumok és kulturális intézmények nemcsak az élő hagyományok bemutatói, hanem azok aktív közvetítői és támogatói is. Ha ezek az intézmények találkozási ponttá válnak, akkor olyan nyitott terekként működhetnek, ahol a részvétel, a befogadás és a közösségi megerősítés alapelvei érvényesülnek – ahol a hagyományos tudás a testben megélt tanulás, az aktív részvétel és a párbeszéd révén öröklődik tovább. A kézikönyvben szereplő helyi és regionális mintaprojektek jól mutatják, hogy az aktív részvétel miként mélyíti a hagyományhoz való személyes kötődést, és erősíti a hagyomány sajátjaként való megélését a közösségben. Ez az élmény alapvető fontosságú a szellemi kulturális örökség fenntartható továbbörökítésében – különösen a mai társadalmakban, amelyek számos kulturális, társadalmi és gazdasági kihívással küzdenek. Nem a nulláról kezdtük: arra mutattunk rá, miként aktiválhatók és gondolhatók újra a már meglévő hálózatok, helyszínek és kapcsolatok annak érdekében, hogy a tánc továbbra is élő és a közösségi élet szerves részeként fennmaradó gyakorlat maradjon. Tapasztalataink szerint közös mintázat figyelhető meg: amikor az intézmények valódi figyelmet fordítanak a közösségekre, Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 4 együttműködő, társ-alkotó szerepben lépnek fel, és valamint a kiállított tárgyak, a táncfolyamat és a támogatják a közösségi kezdeményezéseket, a kulturális táncosok közötti párbeszédet. gyakorlatok megerősödnek és fenntartható módon A gyakorlati kiállítás eseményei fogalma a tánctartalom, fejlődnek tovább. a kiállított elemek, a szervezett és vezetett A projekt előmozdította a szellemi kulturális örökség táncesemények, a táncközösség, a közönség és a fenntartható megőrzésére irányuló modellek mélyebb múzeumi szakemberek közötti kölcsönhatást és megértését is. Olyan részvételi megközelítéseket összekapcsolódást jelenti. Ezek olyan komponensek, teszteltünk és dokumentáltunk, amelyek egyszerre amelyeket tudatosan és összehangoltan kell integrálni alkalmazhatók helyi szinten, egyben globálisan is annak érdekében, hogy a tánc fenntartható védelmét és relevánsak. Eszköztárunk – amely magában foglal megőrzését támogassuk a múzeumi tér keretei között. egy kézikönyvet, irányelveket, kiállításokat és egy A gyakorlati kiállítás eseményei fogalma a kézikönyvben nemzetközi hálózatot – gyakorlati keretet és támogatást bemutatott hat kiállítás és esettanulmány révén világít kíván biztosítani a jövőbeli kezdeményezések számára, rá, hogyan támogathatják a múzeumok és kulturális szakemberek, döntéshozók és közösségek bevonásával. örökség intézmények a tánc közösségeit a gyakorlatok A projekt közvetlen módon támogatja a Fenntartható folytatásában, új lehetőségeket teremtve mind az Fejlődési Célok több területét is: átadás, mind a figyelemfelkeltés terén. A kézikönyv SDG 4: Minőségi oktatás hat különböző példán keresztül elemzi, miért és miként kellene a kulturális intézményeknek aktív szerepet SDG 10: Egyenlőtlenségek csökkentése vállalniuk a tánc, mint élő örökség fenntartható SDG 11: Fenntartható városok és közösségek megőrzését célzó jövőbeli struktúrák kialakításában SDG 17: Partnerség a célok eléréséért A fenntartható struktúra, amelyet gyakorlati kiállítás A részvételi tánc középpontba állításával – nem eseményei-nek nevezünk, többet foglal magában, mint pusztán látványosságként, hanem közös gyakorlatként csupán magukat az eseményeket. Elsősorban ezeknek az – nemcsak annak folytonosságát és átörökítését eseményeknek rendszeresen ismétlődőnek kell lenniük, segítjük elő, hanem hidakat is építünk generációk, és állandó helyszínbe kell ágyazódniuk. Másodsorban tudományterületek és társadalmi csoportok között. Az alkalmazott módszertanok az alulról szerveződő részvételt, a közös felelősségvállalást és a kulturális közvetítést hangsúlyozzák, összhangban a 2003-as UNESCO Egyezmény alapelveivel. Bevezetünk egy új fogalmat: a gyakorlati kiállítás eseményeit. Ez a koncepció azt vizsgálja, miként hasznosíthatók a helyi közösségek tánccal kapcsolatos elképzelései, nézőpontjai és aktív részvétele annak érdekében, hogy az élő tánchagyományok átörökítése és a múzeumi közönség számára való relevánssá tétele megvalósuljon. A fogalom magában foglalja a közösen létrehozott kiállítási elemeket, a szervezett és vezetett tánceseményeket, a tánc gyakorlati eseményeit, Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 5 szükség van egy támogató szerepet betöltő facilitátorra értékesnek tekintjük, mint a tartalmas európai (segítőre), aki az adaptív menedzsment elveit követve együttműködés egyik alapfeltételét. biztosítja a hosszú távú életképességet és az érték Arra hívjuk az Olvasót, hogy gondolkodjon el ezeken a elismerését. A kulturális intézmények, valamint az modelleken, értelmezze, bővítse és vigye tovább őket. általuk kijelölt élő örökség facilitátorok segíthetik a A fókusz nem csupán a táncon van, hanem azon, hogyan táncközösségeket azzal, hogy gyakorlataikat beépítik működhetnek együtt közösségek és intézmények a egy szervezeti keretbe és támogatják őket anélkül, közös, élő kulturális örökség fenntartható jövőjének hogy közvetlenül beavatkoznának a szellemi kulturális érdekében. örökség tényleges kivitelezésébe. A jövőbeni és folytatódó kutatások szempontjából kiemelten fontos, hogy ezeket a módszereket hosszú távon, különböző kontextusokban vizsgáljuk, kritikusan értékelve a társalkotói folyamatokban betöltött szerepek elosztását, valamint a fenntartható struktúrákat, különösen a finanszírozás és a rendelkezésre álló források tekintetében. Az egyes esettanulmányok külön fejezetekben kerülnek bemutatásra, a projektpartnerek alaptevékenysége szerint rendszerezve – a klasszikus múzeumoktól a szabadtéri múzeumokon és kutatóintézeteken át az egyetemekig. Az átláthatóság és az összehasonlíthatóság érdekében minden fejezet azonos szerkezetet követ: Bevezetés; Közösségünk; Módszertan; Eredmények, megoldások, közönség; Reflexiók, kihívások és előnyök minden érintett számára. A projekt során azt tapasztaltuk, hogy a szakértők és kutatók különbözőképpen értelmeznek bizonyos kulcsfogalmakat. Ezért minden esettanulmányhoz öt, meghatározó fogalmat társítunk, amelyek bemutatják, hogyan közelítik ezeket az adott esettel dolgozó szakemberek: közös-/társalkotás, facilitátor (segítő, támogató), részvételiség, átörökítés és közösség. E különböző értelmezések bemutatása azért fontos, mert bár ugyanazon kulturális területen és európai kontextusban dolgozunk, a fogalmak jelentése az öt résztvevő országban eltérő lehet. Ez nyelvi, kulturális és intézményi különbségeket tükrözi. Az egységes definíció kényszerítése helyett e sokszínűséget Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 6 NORVÉGIA Tone Erlien Myrvold Bevezetés Ebben az esettanulmányban két norvég projektpartner működik együtt, mindkettő Trondheim városában, Norvégiában található. A Norvég Hagyományos Zene és Tánc Központja (a továbbiakban: NHZTK), amely az UNESCO 2003-as Szellemi Kulturális Örökség Egyezményének akkreditált civil szervezeteként működik, céljául tűzte ki a norvég hagyományos zene és tánc megőrzését, továbbadását és népszerűsítését, mint egyedi kulturális identitáskifejezési formákat. Projektpartnerként a Norvég Zenei Múzeumok (a Dél-Trøndelagi Múzeumok részeként, a továbbiakban: NZM) kapcsolódnak be, amelyek Norvégia egyik legjelentősebb kulturális intézményét alkotják. Az NZM két országos hatáskörű intézményt is magában foglal: a Rockheimet – a könnyűzene múzeumát –, valamint a Ringve Zenei Múzeumot. Ezek a múzeumok nemcsak a norvég zenei örökség dokumentálásáért és bemutatásáért felelnek, hanem széles műfaji spektrumban tevékenykednek, beleértve a zenetörténet, a hangszerek, valamint a norvég zenei kulturális örökség tárgyi, szellemi és digitális formáinak kezelését és közvetítését is. Az NHZTK öt évtizedes közösségi szerepvállalásra épülő tapasztalata alapján olyan módszertani szemléletet alakított ki, amely az SZKÖ gyakorlóit bevonja a tánctudás átadásába, a megőrzést célzó koncepciók kidolgozásába, a hálózatépítésbe, valamint egy népzenei és néptánc-archívum közös létrehozásába és terjesztésébe. Az NZM-hez tartozó Rockheim és Ringve múzeumok széles körű iskolai programokat kínálnak, és évente számos közönségeseményt szerveznek. A múzeumok kiemelten értékelik azt a boldogságot és nevetést, amelyet a táncoló közönség körében tapasztalnak, valamint azt, ahogyan a különböző zenei stílusok természetes kapcsolatot teremtenek a testmozgásokkal és táncformákkal. A tánc a zene szerves része – és fordítva. Éppen ezért a tánc, mint élő örökség, hosszú ideje jelen van a múzeumok gyakorlatában. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 7 Fotó 1: Gammel Groove című gyakorlati kiállítás eseménye. Rockheim Múzeum, Trondheim, 2024. Fotó: Jana Pavlova. Célcsoportunk a trondheim-i táncos közösség, amely mindmáig aktívan ápolja hagyományát: közös mulatságaikon tánccal és hagyományos hangszerek megszólaltatásával tartják életben a régió repertoárját. A Trondheimben és környékén megrendezett helyi táncmulatságok immár több mint egy évszázada természetes találkozási pontjai a közösségnek. A projekt egyik fő célja, hogy támogassa e közösségek törekvéseit új gyakorlók és közönség bevonására, és ezáltal olyan fenntartható gyakorlati kiállításokat hozzon létre, amelyek a tánc mint élő örökség közvetítésének találkozóhelyeiként hosszú távon is fennmaradhatnak. Közösségünk Norvégiában a táncörökség-közösségek helyi szinten kicsik, de többnyire egy nagyobb regionális közösséghez kapcsolódnak. A mi közösségünk különböző csoportokból és táncműfajokból áll, ám mindegyik a Trøndersk gammaldans (trøndelagi régi táncok) hagyományába tartozik. A Trondheimben és környékén működő táncközösségek számos hagyományos néptáncot gyakorolnak, többek között a keringőt, a reinlender-t (schottis), a mazurkát, a polkát és a régió jellegzetes falusi táncát, a pols-t. Emellett táncolják a swing, a foxtrot, a lassú tánc és a one step norvég változatait is – olyan formákat, amelyeket évszázadok óta táncolnak, és amelyek ma is élő gyakorlatnak számítanak. Résztvevői csoportunkat 15 különböző szervezet tagjai alkotják, mellettük pedig számos olyan egyéni rajongó is jelen van, akik fontos szerepet játszanak a hagyományos tánc- és zenei gyakorlatok életben tartásában. A néptáncot Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 8 és a swinget ma is rendszeresen gyakorolják olyan A múzeumokban rendezett négy nagyobb találkozón tánccsoportokban, amelyek hetente egyszer, kötetlen – az interjúk és a csoportmunkák eredményeinek formában találkoznak. nyilvános megosztásával – lehetőség nyílt három A közösségek gyakran kiemelik, hogy kevés a jó, alapvető kérdés közös megvitatására és szavazásra: informális, generációk közötti találkozási lehetőség, ahol 1. Ki vagy te, és mit képvisel a szervezeted? táncmulatságokat lehetne szervezni – ez közös kihívást 2. Miben tudunk nektek segíteni? jelent. Az elmúlt évtizedekben ezek a mulatságok – akár baráti összejövetelek, akár meghirdetett események – 3. Álmodjunk együtt! elsősorban az idősebb generációk találkozóhelyei voltak, A résztvevők ezeken az alkalmakon ötleteket cseréltek, míg a fiatalabbak számára nem igazán kínáltak releváns tapasztalatokat osztottak meg, és közösen alakították ki alkalmakat. a terepmunka és az alkotói folyamat következő lépéseit. A kiállítás keretében olyan táncmulatságokat Minden találkozót egy közös táncmulatság zárt, amelyen népszerűsítünk, amelyek generációkat kötnek bárki ingyenesen részt vehetett. Az élő zenével és össze, különös figyelmet fordítva a gyerekekre és a fiatalokra. Ez gyakran új tagok bevonására is ösztönzi az örökségközösségeket. A Ringve/Rockheim és az Fotó 2: Találkozó táncoktatókkal. Rockheim Múzeum, Trondheim, 2024. Fotó: Jana Pavlova. NHZTK tapasztalatai szerint a fiatalabb korosztályok különösen fogékonyak a befogadásra, a képviseletre és a sokszínűségre. Ugyanakkor a diákoknak és a fiatal felnőtteknek szükségük van olyan találkozási pontokra is, ahol a koronavírus-járvány után újra megélhetik a közösséghez tartozás élményét. Módszertan A projekt két norvég partnere közösen dolgozott azon, hogy egy célzott programot valósítson meg, amely terepmunkából és a trondheim-i táncközösséggel folytatott közös alkotási folyamatból állt. A kiválasztott közösség tagjai a gammeldans (régi táncok) és a swing műfajához kapcsolódtak, és különböző csoportokat, egyéni táncosokat, zenekarokat és önkéntes egyesületeket foglaltak magukban. Első lépésként digitális kérdőívet küldtünk ki a trondheimi közösség számára. Ennek eredményeként 15 tánccsoport és zenekar csatlakozott a projekt két hónapos terepmunkájához, valamint a közösséggel közösen folytatott, hat hónapon át tartó alkotófolyamathoz. Fotó 3: Tánctanfolyam. Rockheim Múzeum, Trondheim, 2024. Fotó: Jana Pavlova. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 9 ismert zenekarok fellépéseivel ezek az események több száz táncost – fiatalokat és időseket egyaránt – vonzottak. A terepmunka, a közös alkotói találkozók és a táncmulatságok dokumentálása gazdag és értékes anyagot eredményezett, amely alapot nyújtott a kiállításhoz, a kutatáshoz és az örökség továbbadásához. Eredmények, megoldások, célközönség A közösséggel végzett terepmunka és az alkotói folyamat során számos közös problémát és célt sikerült azonosítani: • szükség van olyan helyszínekre és találkozási pontokra, ahol a különböző közösségi csoportok együtt táncolhatnak; • igény mutatkozott egy állandó trondheimi táncházra, amely megkönnyítené az események szervezését minden táncközösség számára; • elengedhetetlen a jól képzett oktatók jelenléte, illetve új oktatók képzése; • minőségi zene biztosítása – élő és digitális formában egyaránt – az oktatás és gyakorlás támogatására; • a közösség bővülni szeretne, és új tagokat kíván toborozni; • több tánc és zene bevonása az iskolai és iskolán kívüli programokba, az önkéntes közösségekkel együttműködésben; • az önkéntes közösségek gazdasági helyzetének javítása, valamint az intézményi együttműködésekből fakadó szinergiák jobb kihasználása; • a láthatóság növelése, hatékonyabb eseményszervezés, marketing és tudásmegosztás a szélesebb közönség elérésére. Fotó 4: Iskolai turné. Nypvang iskola, Trondheim, 2025. Fotó: Nypvang iskola. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 10 Fotó 5: Ungdommelig dansefest című gyakorlati kiállítás eseménye. Rockheim Múzeum, Trondheim, 2024. Fotó: Celina Gallo. Ezekre a közösen megfogalmazott igényekre építve a tánc- és zenei közösséggel közösen birtokolt javaslatok születtek. A legfontosabb kezdeményezések közé tartozott egy koordinációs platform létrehozása, nagyszabású táncesemények szervezése elismert zenészek közreműködésével, hosszú távon működő találkozási helyek kialakítása élő zenével és vegyes táncstílusokkal – mindezek pedig egy közösségi alapon működő trondheimi táncház létrehozásához vezettek. A projektben hangsúlyos szerepet kapott az oktatás is: tánc- és zenei workshopok valósultak meg pedagógusok, diákok és közösségi szervezetek számára. A program része volt iskolai turnék szervezése fiatal oktatókkal, iskolai tánccsomagok kidolgozása, valamint diákinstruktor-képzések elindítása. A cél egy jól megtervezett, közösen birtokolt eredményekre épülő megvalósítás volt, amelyben a közösségi vezetők véleményét a tervezés és a kivitelezés minden szakaszában figyelembe vettük. Ennek eredményeként három nagyszabású tánchétvégét rendeztünk a Rockheim múzeumban, ahol szemináriumok, neves tánczenészek fellépései, oktatóképzések és tánctanfolyamok zajlottak pedagógusok és óvodapedagógusok számára. Emellett megvalósultak iskolai turnék, valamint a hagyományos tánc és zene népszerűsítése a síeléshez kapcsolódó északi műfajok világbajnokságán is. A közösség igényeit képviseltük kulturális intézményekkel, politikusokkal és tudományos hálózatokkal folytatott regionális megbeszéléseken. Mindez jól szemlélteti, hogyan formálódik a „gyakorlati kiállítás eseményeinek” koncepciója a norvég kontextusban: a tudásmegosztás a széles közönség, a diákok, a fiatalok és a lelkes táncközösségek felé, valamint a táncos találkozási helyek biztosítása együttesen teremtenek értéket. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 11 Ez a megközelítés hozzájárult a figyelemfelkeltéshez a versengésről, valamint a projekt céljaival és irányaival is, és rávilágított arra, hogy a hagyományos zene és kapcsolatos bizonytalanságokról is. tánc milyen jelentős szerepet játszik a társadalmi Mindezek ellenére sikerült bővítenünk és fenntarthatóságban – a fiatalok és az idősebb továbbfejlesztenünk azokat az eszközöket, amelyek generációk számára egyaránt. A zene és a tánc ugyanis a táncközösségek rendelkezésére állhatnak a nem csupán kulturális örökséget képviselnek, hanem szellemi kulturális örökség megőrzésében. Emellett közvetlenül kapcsolódnak a jólléthez, a közérzethez és a megnyitottuk a párbeszéd útját a közösség és közösségi kikapcsolódáshoz is. az intézmények között, ami megerősítette az Reflexiók, kihívások, előnyök esettanulmány alapvető célját: a táncközösségekkel való minden résztvevő számára alapos és hosszú távú együttműködés kialakítását. A terepmunka és a közös alkotás eredményeként A projekt során egy nagy és sokszínű közösséget egy olyan intézkedéslista született, amely Trondheim ismertünk meg, amelyet néptáncosok, swing-táncosok városában is megvalósítható. Ez a lista a közösségek és mindkét műfaj zenészei alkotnak. A közös találkozási igényeit és kívánságait, valamint a Ringve és pontok létrehozását a közösség örömmel fogadta, és Rockheim múzeumok és az NHZTK – mint nemzeti ennek eredményeként számos pozitív szinergia jött kulturális örökségi intézmények – elképzeléseit és létre a különböző csoportok között. lehetőségeit egyesíti. Kidolgozása közösségi alkotási Módszerünket sikeresnek tekintjük, hiszen sokat folyamatban történt, és szorosan illeszkedett a tanultunk a közösségek elvárásairól és igényeiről a jelenlegi kultúrpolitikai irányokhoz, hogy rámutasson tánc és a táncmulatságok megőrzésével kapcsolatban. a mai társadalom kihívásaira – különösen a város A terepmunka és a közös alkotási folyamat során más szereplőivel, köztük a projektpartnerekkel való a norvég kutatócsoport értékes betekintést együttműködésben. nyert a közeg működésébe, és így jobban tudta Az alulról építkező, hosszú távú folyamat révén – támogatni a közösséget álmaik, vágyaik és kihívásaik amelyben a közösség mindig középpontban állt – a megfogalmazásában. résztvevők olyan eszközökhöz jutottak, amelyek segítik Bár a Trondheimben megvalósított közös tervezési és őket a helyi tánctudás továbbadásának mai kihívásait döntéshozatali folyamat újdonságot jelentett a legtöbb felismerni és kezelni. Intézményi oldalról pedig értékes közösség számára, nem tapasztaltunk érdektelenséget tudás és tapasztalat gyűlt össze arról, miként lehet a részvételben. Különösen örömteli volt a közösség fenntartható módon vezetni és megvalósítani a közös elkötelezettsége: az emberek aktívan bekapcsolódtak örökségvédelmi stratégiákat a tánc, mint élő örökség ebbe a nyitott folyamatba, ahol minden ötlet teret közösségeivel partnerségben. kaphatott – anélkül, hogy előre kijelöltük volna a várható eredményeket. A partnerintézmények szerepét a közösség előtt szándékosan csak a második találkozón mutattuk be, amikor néhány elvárást is megfogalmaztunk, hogy ezzel megalapozzuk a projekt további szakaszát. A folyamat nyitottságából fakadóan ugyanakkor kaptunk visszajelzéseket az ellentmondó szerepekről, Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 12 Közös alkotás /Társ-alkotás (Co-creation): A közös alkotás/társ-alkotás olyan partnerséget jelent, amelynek keretében mindkét fél a projekt kezdetén határozza meg szükségleteit és céljait, majd együtt dolgozik ezek megvalósításán. A közösségeknek nagyobb beleszólással kell rendelkezniük, mint egy hagyományos részvételi projekt esetében, ugyanakkor mind az intézményi, mind a közösségi céloknak teljesülniük kell. Az együttműködés végeredményét a közösség és az intézmény közösen birtokolja. Facilitátor/segítő: A facilitátor egy semleges személy, aki segít egy csoportnak megérteni közös céljaikat, támogatja őket a tervezésben és a célok elérésében. A facilitátor nem tekintélyszemély, és nem kizárólag ő birtokolja a szükséges tudást. Ehelyett olyan struktúrákat és folyamatokat hoz létre, amelyek segítik a csoportot saját ötleteik megfogalmazásában és megosztásában (Gray, 2016: 19). Átörökítés (Transmission): Olyan intézkedések, amelyek biztosítják, hogy a szellemi kulturális örökség megtestesült elemei folyamatosan fejlődjenek, egyik megnyilvánulási formából a másikba alakulva, miközben személyről személyre és nemzedékről nemzedékre adódnak tovább. Közösség (Community): „Olyan emberek, akik egy kulturális örökség bizonyos elemeit értékként kezelik, és a közérdekű tevékenységek keretein belül fenn kívánják tartani és tovább kívánják adni a jövő generációinak” (Európa Tanács, 2005: 2. cikk). Ez az örökségközösség nem feltétlenül azonos a helyi vagy etnikai közösségekkel, inkább az ún. „gyakorlóközösség” (community of practice) fogalmával rokon. Az ilyen örökségközösség tagjai a közös örökségen kívül nem feltétlenül ismerik egymást, és nem feltétlenül osztanak meg más gyakorlatokat vagy érdeklődési köröket. Más szóval, egy örökségközösség mindenkit magában foglal, aki valamilyen módon kapcsolódik az adott szellemi kulturális örökség gyakorlásához. A zenei és táncos gyakorlatok esetében ez magában foglalja a zenészeket, táncosokat, közönséget, valamint az egyéb kapcsolódó személyeket, például rendezvényszervezőket, jelmezkészítőket, helyi közösségi tagokat, barátokat és családtagokat. Részvételiség (Participatory): Lehetővé teszi az emberek számára, hogy részt vegyenek vagy bekapcsolódjanak egy tevékenységbe. Olyan megközelítés vagy módszer, amelynek során a gyakorlatokat, folyamatokat vagy eseményeket maguk a résztvevők – különösen a hagyományőrzők és a szellemi kulturális örökség gyakorlói – alakítják ki közösen. Ez azt jelenti, hogy a résztvevők nem csupán hozzájárulók, hanem valódi befolyással bíró társ-alkotók a döntésekben, a tartalom kialakításában és a megvalósításban. Ez egy alulról építkező folyamat, amely az egyenlő párbeszédre, a kölcsönös tanulásra és a közösen birtokolt eredményekre épül, az intézmények pedig inkább segítő vagy támogató szerepben jelennek meg, nem pedig irányítóként. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 13 SZLOVÉNIA / SZLOVÉN NÉPRAJZI MÚZEUM Adela Pukl Bevezetés Anja Jerin A Szlovén Néprajzi Múzeum (SZNM) látja el a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzésének Nemzeti Koordinátora feladatát, és felel a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséről szóló 2003-as UNESCO-egyezmény szlovéniai végrehajtásáért. Munkája során folyamatosan kapcsolatot tart a terepen a szellemi kulturális örökség hordozóival, akiknek tevékenységét a Szellemi Kulturális Örökség Nyilvántartása dokumentálja. Ennek része a néptáncörökség is, amely ma is élő hagyomány, aktív örökséghordozókkal, akik gondoskodnak annak továbbfejlesztéséről és átadásáról. Szlovénia néptánchagyományát sokféle tánc alkotja. A legtöbb szlovén néptáncot ma már főként néptáncegyüttesek adják elő, ugyanakkor két tánc – a sotiš és a šamarjanka – még mindig élő gyakorlat. Ezek 2021-ben kerültek be a Szellemi Kulturális Örökség Nyilvántartásába. Mindkettő páros tánc, amelyet spontán módon járnak különféle alkalmakon – mulatságokon, családi ünnepségeken, esküvőkön, szalagavatókon és fesztiválokon. A két táncot legtovább Prekmurjében, Szlovénia legészakkeletibb vidékén őrizték meg, ahol máig fontos identitásképző erővel bírnak. Sokan néptáncegyüttesekben is táncolnak, ahol több generáció – a legfiatalabbaktól az idősebbekig – közösen alakít ki koreográfiákat. Ezek egyszerre tükrözik az alkotók kreativitását és a hagyományhoz való kötődésüket. A néptáncegyüttesek meghatározó szerepet játszanak a tudásátadásban és a tánchagyomány társadalmi beágyazottságának erősítésében. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 14 Fotó 1: Pedagógiai film forgatása egy stúdióban a Tánc – Európa élő öröksége mozgásban című kiállításhoz, Ljubljana, Szlovénia, 2024. Fotó: Adela Pukl. Közösségünk A táncközösséget minden korosztály képviseli – fiúk és lányok, férfiak és nők –, akik ünnepeken, mulatságokon vagy a néptáncegyüttesek előadásain táncolnak együtt. Van köztük hivatásos táncos is, de többségük számára a közös tánc szabadidős tevékenység. Beltinciben az első néptáncegyüttes 1938-ban alakult. Ma már több is működik a környéken, tagjaikat a barátság, a kitartás és a vágy köti össze, hogy megismerjék, megőrizzék és továbbadják Prekmurje hagyományos táncait, dalait, szokásait és játékait. A tánc szerves része a zene: olykor egyetlen harmonikás kíséri a táncosokat, máskor egész zenekar. A Dance as ICH kiállításon a közösség saját élményein és értelmezésén keresztül mutatta be táncörökségét, többek között videófelvételek segítségével. A közösség képviselői leggyakrabban tánctanárok, akik tudásukat a legfiatalabbaknak, a középiskolásoknak és a felnőtteknek adják tovább, az adott korosztályhoz illesztett módszerekkel. Fontos szerepe van a családon belüli tudásátadásnak is. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 15 Módszertan A táncközösség aktívan részt vett a kiállítás és a kísérőprogramok előkészítésében. Az örökséghordozókkal – köztük a beltinci „Marko” Kulturális Egyesület tagjaival – folytatott beszélgetések során világossá vált, hogy örömmel vesznek részt a projektben, és lelkesek, hogy örökségüket új kontextusban is megmutathatják. A forgatási tervet közösen készítettük el, és közösen állítottuk össze a kiállításhoz szükséges videókat – bemutatókat, oktató- és dokumentumfilmeket. A kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében olyan kiállítás született, amelyet mind a közösség, mind a kurátorok magukénak éreznek. Fotó 2: A múzeum látogatói interaktív bemutatón keresztül tanulhatják meg a sotiš táncot, Ljubljana, Szlovénia, 2025. Fotó: Adela Pukl. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 16 Eredmények és megoldások elkötelezettségünket örökségünk iránt, és különleges kihívást is jelentett, hogy folklórunkat modern formában A kiállítás a prekmurjei táncörökséget – a sotišt és a mutassuk be.” šamarjankát – a múzeum falain belül, új összefüggésben A kiállításhoz öt gyakorlati bemutató is kapcsolódott, mutatta be. A legnagyobb kihívást a tánc muzealizálása ahol gyerekek, diákok, felnőttek és szakemberek jelentette. A múzeum nem mindig igazodik a tanulhatták meg a sotišt és a šamarjankát – közvetlenül táncosok időbeosztásához, ezért olyan programokra is a közösség tagjaitól. A tanítás módszereit mindig szükség volt, amelyek a látogatók számára közvetlen a résztvevők életkorához és előzetes tudásához élményt adnak. Így születtek meg az interaktív, igazították. virtuális workshopok, amelyek során az érdeklődők megtanulhatták a tánc alaplépéseit. A forgatás során amatőr táncosokkal dolgoztunk, akiknek szokatlan volt tudatosan részekre bontani a lépéseket, hiszen számukra a mozdulatok ösztönösek. Ezért részletes előkészítést, próbafelvételeket és forgatókönyvet igényelt. Fontos volt, hogy a közösség a saját értelmezésében mutathassa be az örökséget: ők választották a zenészt (harmonikást), a tempót, és élő zenére táncoltak. Az elkészült interaktív tartalmak a projekt után is a múzeum gyűjteményében maradnak, és nagy értéket képviselnek. A közösség szavaival: „Büszkék vagyunk, hogy együttműködhettünk a Szlovén Néprajzi Múzeummal. Számunkra megtiszteltetés volt, hogy szélesebb közönség előtt mutathattuk meg Fotó 3: Gyakorlati kiállítási esemény a Szlovén Néprajzi Múzeumban, Ljubljana, Szlovénia, 2025. Fotó: Anja Jerin. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 17 Reflexiók és kihívások A projekt újszerű vállalkozás volt, hiszen a tánc, mint szellemi kulturális örökség, nehezen tárgyiasítható. Fontos cél volt, hogy a táncot ne csak a néptáncegyüttesek színpadi formájában, hanem mint spontán gyakorlatot mutassuk be, amelyhez nincs szükség különleges viseletre. Ugyanakkor a közösség kérésére néhány korabeli viseletet is bemutattunk. A közös munka kihívást jelentett, hiszen mind a múzeumi szakembereknek, mind a közösségnek alkalmazkodnia kellett egymáshoz. Jelka Breznik, a kapcsolattartó így fogalmazott: Fotó 4: A tánccsoport színpadi előadása a kiállítás megnyitóján, „A projektben való részvétel számomra nagy Ljubljana, Szlovénia, 2024. Fotó: Miha Špiček. megtiszteltetés és értékes tapasztalat volt. Az elvárások összehangolása nem volt mindig könnyű, de a legfontosabb mégis az volt, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akik tisztelik egymást, hasonlóan gondolkodnak, és közös céljuk kulturális örökségünk megőrzése.” A folyamat során különösen világossá vált az élő zene szerepe. A tánc sokfélesége és változatai mindig visszautalnak a gyökerekre, miközben új formák kibontakozását is lehetővé teszik. Az élő zene minden korosztálynak szóló tánceseményt kísért, gazdagítva az élményt. Egy látogató így fogalmazott: „Első kézből szerezhettünk élményt, és ez segített lebontani a sztereotípiákat, amelyek még mindig körülveszik a néptáncot. Ilyen városi környezetben különösen fontosak ezek a programok, mert segítenek megváltoztatni a néptánchoz kapcsolódó előítéleteket. Jó lenne, ha több ilyen alkalom lenne!” Fotó 5: A táncörökség tudásának átadása a fiatalabb generációknak egy általános iskolában, Beltinci, Szlovénia, 2021. Fotó: Adela Pukl. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 18 Közös alkotás /Társ-alkotás (Co-creation): közösen fejlesztünk ki valami újat, minden érintett fél bevonásával és hozzájárulásával. Facilitátor/segítő: olyan személy, aki segít egy csoportnak hatékonyabban együtt dolgozni, megérteni a közös célokat, és megtervezni azok elérésének módját megbeszélések vagy viták során. A facilitátor ebben a folyamatban „semleges” marad, vagyis nem foglal állást a vitában. Részvételi (Participatory): lehetőséget biztosít az embereknek arra, hogy beleszóljanak abba, hogyan valósul meg valami. Átörökítés (Transmission): az a mód / folyamat, amely során valaki különféle tudást és készségeket elsajátít. A tudás és készségek átadása lehet lineáris vagy horizontális. Közösség (Community): emberek, csoportok és – ahol indokolt – egyének, akik létrehozzák, fenntartják, megőrzik és továbbadják az örökséget. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 19 ROMÁNIA Simona Malearov Bevezetés Raluca Ioana Andrei A Rucăr-i Legénycsoport (Brassó megye, az Olt folyó jobb partján fekvő Teodora Verza település) vizsgálata az ASTRA Múzeum átfogó kutatási programjának eredményeként valósult meg. Rucăr egy olyan román közösség példája, amely gazdag tánckultúrával rendelkezik, és mind a megőrzés, mind az alkalmazás szintjén továbbviszi hagyományait – beleértve a társastánc-elemeket is. A közösség olyan emberek csoportjából áll, akik egy adott földrajzi térben élnek, rendszeres kapcsolatban vannak egymással, és akiket szomszédsági, kulturális vagy szokásbeli kötelékek fűznek össze. A kutatási helyszín kiválasztását az indokolta, hogy szerveződése és működése eltér számos más kortárs közösségétől. A Legénycsoport táncai – a férfitánc Fecioreasca, a párostáncok Poșovoaica (Hațegana) és Șchioapa (Învârtita), valamint a csoportos Jiana és Sârba – a téli ünnepkör meghatározó mozzanatai. Az egyes tánctípusok mozdulatai utánzással öröklődnek nemzedékről nemzedékre: a tapasztaltabb tagok feladata, hogy a fiatalabbakat megtanítsák a technikák megértésére és elsajátítására. A múzeum egy fiatalokból álló csoportot is támogat, amely továbbra is kötődik a hagyományhoz. A kiegészítő elemek – a viselet, a kiáltások, a zene és a koreográfia – együttesen a szellemi kulturális örökség gazdag kifejezőeszközeivé emelik ezeket a táncokat. A közösség várakozása az volt, hogy hagyományainak láthatóságát növelve turistákat vonzzon a térségbe, akik közvetlenül megtapasztalhatják az örökségközösség szokásait. Ebben a folyamatban a múzeum közvetítő szerepet vállalt a közösség és a szélesebb közönség között, elősegítve a helyi sajátosságok fennmaradását. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 20 Fotó 1: Próbák a Közösségi Házban, Rucăr, 2023. Fotó: Karla Roșca. Közösségünk Rucărban a tánchagyomány átörökítése a Legénycsoport tevékenységén keresztül történik, amely a közösség kulturális örökség iránti mély elköteleződését fejezi ki. A csoport a naptári szokások keretében működik, erőteljes közösségi jelleget hordozva, ciklikus megjelenéssel és előadási gyakorisággal. A Legénycsoport eseményei a téli ünnepkör mérföldköveit követik, amelyek az idő megújításának egyedülálló értékű pillanatait jelentik. December elején a fiatal, nőtlen fiúk és a lányok összegyűlnek egy kijelölt házban (a Gazdánál), ahol megalakítják a csoportot, mindenkinek kijelölve szerepét és felelősségét. Karácsonyig elsajátítják és begyakorolják a teljes tánc- és kiáltásrepertoárt. Szenteste a fiúk kántálni indulnak: felkeresik a falu jelentős személyiségeit, majd a hajadon lányok házait, akik ezt követően csatlakoznak hozzájuk. Karácsony, Vízkereszt és Szent János napja délutánján a közösség a Művelődési Házban gyűlik össze, ahol a Legénycsoport indítja el a táncot. Szilveszterkor a csoport a faluban, kereszteződésekben és közösségi kutaknál táncol, szimbolikusan Fotó 2: biztosítva az egész település vízellátását. Ezek a mozzanatok egyszerre képviselik Az esettanulmány területi térképe. a folyamatosságot, a hagyományőrzést és a közösségi megújulást. A kiállítás egyik termét a közösség tagjaival közösen, társalkotási folyamatban alakították ki. Ez magában foglalta a hagyományos viseleti darabok felajánlását, a közösség javaslatait a tárgyak bemutatásának módjára, valamint archív fényképek kiválasztását, amelyek hitelesen képviselik a helyi közösséget. A kiállítótér ötvözte a 2022–2024 között végzett terepmunka és archívumkutatás eredményeit is, amelynek keretében egy dokumentumfilm is készült a Legénycsoportról – főszerepben magukkal a közösségi tagokkal. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 21 Módszertan Az esettanulmány átfogó módszertant alkalmazott: terepkutatást, a zenei és koreográfiai repertoár elemzését, valamint meghatározott terek vizsgálatát. A Legénycsoport tagjaival és a helyi közösséggel való közvetlen kapcsolat feltárta a zene, a tánc, a rítus és a helyszín (próbák vagy ünnepségek) közötti mély összefonódásokat. A zenei repertoár elemzése rávilágított arra, milyen szerepet játszik a hagyományos identitás formálásában. Az ASTRA Múzeum a Legénycsoport szellemi kulturális örökségét dokumentálta és népszerűsítette együttműködések, rendezvények, műhelyfoglalkozások és támogatások révén, ezáltal növelve a közösség láthatóságát. A közösség tagjai részt vettek a munkamegbeszéléseken, ahol archív anyagokat is megosztottak, így alulról szerveződő párbeszéd alakult ki, amely a helyi tudáson alapult. Az audiovizuális felvételek hozzájárultak a regionális kulturális identitás megértéséhez, valamint a helyi tánc európai örökségben betöltött értékének felismeréséhez. A közösség örömmel vállalta, hogy megossza szokásait a kiállítás keretében. Eredmények, megoldások, közönség Az örökségközösségek és a nagyközönség egyaránt aktív résztvevői lehettek a gyakorlati rendezvényeknek, amelyek lehetőséget kínáltak különböző tánctípusok megtapasztalására. A cél egy olyan tánctér kialakítása volt a múzeum falain belül, amely ösztönzi és élénkíti a tánceseményeket, valamint lehetőséget ad a résztvevőknek az interakcióra és a közös élmények megélésére. Az örökségközösségek által bemutatott táncok – Învârtita, Hațegana, Fecioreasca és Jiana – a közösség tárgyi és szellemi kulturális örökségének gazdagságát Fotó 3: A Legénycsoport Rucăr-ból, 2022. Fotó: Dumitru Andrei. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 22 és sokszínűségét szemléltették. A résztvevők a ritmikus mozdulatokon keresztül sajátíthatták el az egyes etnikai közösségek jellegzetes táncstílusait, ezáltal közvetlen élményként tapasztalva meg a hagyományt. A gyakorlati kiállítási események elsődleges célja az volt, hogy interaktív oktatótér formájában hozzák közelebb az európai táncokat a közönséghez. Az események elősegítették a kulturális cserét a gyakorlók és a látogatók között, erősítették az interkulturális párbeszédet, és hozzájárultak a tánc mint élő, aktív örökség népszerűsítéséhez. A látogatóktól kérdőívek és közvetlen interjúk segítségével gyűjtöttünk visszajelzéseket. Számos résztvevő arról számolt be, hogy mélyen megérintette őket a lehetőség, hogy hagyományos táncokat tanulhassanak egy interaktív környezetben. Többen kiemelték, hogy erősebb kötődést éreztek a román hagyományokhoz, és különösen lenyűgözte őket a résztvevők közötti kapcsolódás, a tánc közösségi és jólléti hatása, valamint az autentikus élmény átélhetősége. A hatékony marketingkommunikáció eredményeként változatos közönség érkezett az eseményekre: tánckedvelők, szakértők, valamint a szélesebb közönség – gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt. A promóciós stratégiában helyi, nemzeti és nemzetközi platformokon, online és offline eszközökkel egyaránt jelen voltunk, hogy a lehető legszélesebb körhöz elérjünk. A rendezvények fő célja az volt, hogy hidat teremtsenek a látogatók és a nemzeti hagyományok között, hangsúlyozva a tánc szerepét a kulturális identitás megőrzésében és az interkulturális kapcsolatok erősítésében. A programokat úgy terveztük, hogy hozzáférhetőek és oktató jellegűek legyenek, ösztönözve a közönség érdeklődését és aktív részvételét. Fotó 4: A Legénycsoport a gyakorlati eseményen, Nagyszeben, 2024. Fotó: Silviu Popa. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 23 Összességében a gyakorlati események hozzájárultak a tánc iránti érdeklődés és annak következményei romániai részvételi tánchagyományok megbecsülésének visszaszorulásának ellensúlyozására különféle oktatási és megértésének elmélyítéséhez, és megerősítették és kulturális kezdeményezéseket valósítottunk meg, azok helyét az európai kulturális örökség szerves például táncműhelyek szervezésével. Ezek célja a részeként. fiatalok érzékenyítése és vágyuk ösztönzése e közösségi Reflexiók, kihívások és az örökségként még fennmaradt szokások elsajátítására. résztvevőkre: lehetőséget adtak számukra, hogy előnyök kreativitásukat a táncon keresztül fejezzék ki, és átadják tudásukat. Ugyanakkor a nagyközönség is Napjainkban Viștea községben két csoport működik alkalmat kapott arra, hogy felfedezze és értékelje Rucăr az öt faluból kettőben – Rucărban és Viștea de Jos-érintettek számára nyújtott A szervezett események jelentős hatással voltak a kulturális egyediségét, különösen a hagyományos ban. Az érdeklődés a kolindák, a hagyományos táncok tánc és zene szűrőjén keresztül. Sok látogató jelezte és a legénycsoportok iránt csökkent, számuk pedig részvételi szándékát a jövőbeni rendezvényeken, folyamatosan fogy. A 20. század közepén még minden ami arra utal, hogy egyre nagyobb az érdeklődés e faluban volt legalább egy csoport Țara Făgărașului fajta kulturális örökség iránt, valamint erősebb az területén. A zene és a tánc alapvető szerepet játszott elköteleződés a helyi hagyományos táncok megőrzése a társas érintkezésben és a nemzedékek közötti és népszerűsítése mellett. kapcsolattartásban: minden korosztály szívesen tanulta és ápolta a hagyományt. Az interaktív kiállításon keresztül megvalósított szellemi kulturális örökség közvetítése új módszereket teremtett Egyik legnagyobb kihívásunk az volt, hogy a a tudás és tárgyak bemutatására egy összetett, közösség egyes tagjai vonakodtak részt venni az egységes képet alkotva a táncról. olyan rendezvényeken, amelyeket számukra idegen helyszíneken, például a múzeumban tartottunk. Ezzel szemben megoldásként képzéseket és ismerkedő foglalkozásokat szerveztünk, amelyek segítettek abban, Fotó 5: A Legénycsoport hogy a résztvevők otthonosabban érezzék magukat az a gyakorlati eseményen, Nagyszeben, 2024. új helyszíneken. Arra is bátorítottuk őket, hogy aktívan Fotó: Silviu Popa. vegyenek részt az események megszervezésében, így magabiztosabbak lettek, és kulcsszerepet vállaltak hagyományaik népszerűsítésében. A választott esettanulmány bebizonyította, hogy a román szokásrendszer egységes és összetéveszthetetlen: hosszú időre visszanyúló hagyományokra épül, ugyanakkor nyitott a megújulásra is. Feladatunk, hogy részt vegyünk nemcsak a közösségek, szokásaik és hagyományaik népszerűsítésében, hanem abban is, hogy tudatosítsuk bennük az általuk birtokolt értékeket, amelyeket saját hasznukra és más közösségek javára is hasznosíthatnak. A hagyományos Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 24 Közös alkotás /Társ-alkotás (Co-creation) A közös alkotás egy együttműködésen alapuló folyamat, amelyben a kulturális intézmények és a közönség vagy az érintett közösségek közösen hoznak létre tartalmakat, értelmezéseket vagy kulturális élményeket. Ez a modell az ismeretek, nézőpontok és értékek aktív cseréjét foglalja magában, kiemelve a részvételt és a befogadást. A közös alkotás formálja a látogatót a kulturális örökség jelentésének és értékének alakításában: passzív befogadóból aktív partnerré válik. Facilitátor/segítő A kulturális intézmény vállalja a kulturális hozzáférés elősegítőjének szerepét, ösztönözve az aktív részvételt és az interkulturális párbeszéd fejlődését. Ebben a szerepben az intézmény túlmutat az örökség megőrzésén és kiállításán: tanulási, együttműködési és közös alkotási kontextusokat teremt, így a társadalmi befogadás, az informális oktatás és a közösségfejlesztés katalizátorává válik. Részvétel (Participatory) A részvétel arra a cselekvésre utal, amikor valaki – közvetlenül vagy egy szervezeten keresztül – hozzájárul egy intézmény, egyesület vagy informális csoport politikáinak és jövőjének alakításához a közösség érdekében. Gyakran úgy tekintik, mint ami biztosítja egy projekt fenntarthatóságát vagy egy intézmény növekedését. A részvétel három formában jelenik meg: az elit támogatása, a látogatói magatartás és a helyi közösség bevonása. Átadás (Transmission) Az átadás a kulturális, történeti és szimbolikus értékek kommunikációjának, megőrzésének és nemzedékek közötti továbbadásának folyamata, amely egy örökségi objektumhoz kapcsolódik. Ez nem csupán a tárgyak fizikai megőrzését jelenti, hanem identitáshoz kötődő és oktatási jelentésük fenntartását és közvetítését is kulturális mediáción, tudományos értelmezésen és a nyilvánosság számára történő bemutatáson keresztül. Közösség Olyan emberek csoportja, akiket közös érdekek, kulturális gyakorlatok, földrajzi eredet, etikai vagy politikai ideálok, valamint közös örökség és szokások kötnek össze. A közösség tagjai ugyanazokat a szabályokat követik, és cselekedeteik összhangban állnak egymáséval. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 25 MAGYARORSZÁG Márta Bokonics-Kramlik Bevezetés Dóra Pál-Kovács Magyarországon a szellemi kulturális örökség védelméről szóló 2003-as UNESCO egyezmény végrehajtásának szakmai koordinátora a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Az intézmény fennállása alatt kiterjedt közösségi és szakmai hálózatot alakított ki, és a kulturális örökség védelmével kapcsolatos tudásközpont lett, létrehozva a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságot. Az Igazgatóság munkája során gondozza a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét, és kapcsolatot ápol a SZKÖ közösségekkel. A projekt célkitűzéseit figyelembe véve a nemzeti jegyzéken 2012 óta szereplő sárközi közösséget választottuk, mivel itt a gazdag tánchagyomány mellett a népművészet egyéb területei is meghatározók. A jellegzetes szőttes- és hímzéskultúra, a gyöngygallér, a színes, nemes anyagokból készülő viselet, az ahhoz tartozó kiegészítők, a nyelvjárás és a tájegységre jellemző népdalok és táncok együttesen határozzák meg a sárköziek kulturális önazonosságát. A sárközi tánchagyomány jellegzetes páros tánca a csárdás, melynek lassú és friss változata a mai napig része a kulturális örökségnek. E vidéken a csárdás igen mélyen gyökerező s a közelmúltban is virágzó, fontos tánctípus. A régió teljes népművészete jól tükrözi a 2003-as UNESCO egyezmény célkitűzéseit: generációról generációra hagyományozódik, folyamatosan reagál a társadalmi és kulturális környezetre, nem statikus, a közösség identitásának fontos részét képezi. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 26 Fotó 1: Friss csárdás a Sárköz régióból, Szentendre, Magyarország, 2024. Fotó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Farkas-Mohi Balázs. Közösségünk A magyarországi Duna alsó szakaszának egy jellegzetes kulturális régiója a Sárköz. Belső részét néprajzilag öt település alkotja (Decs, Őcsény, Sárpilis, Alsónyék, Báta), de a köztudat gyakran Pörbölyt is ide sorolja. Az itt élő református lakosság körében sajátos, gazdag népművészet és tánchagyomány alakult ki a 19. századi Duna-szabályozást követően. A közösségi gyakorlatokat tekintve napjainkban is gazdag néphagyományról beszélhetünk a régióban, mindezek elsajátításának egyik legelterjedtebb formája a generációról generációra történő átadás. A fennmaradás részét képezi a közösségi élet folyamatos változása. A sárközi tánchagyományok átadásának helyszínévé a táncházak, tánccsoportok és egyéb szervezett táncalkalmak pl. szüreti bálok váltak. A táncházmozgalom hatására iskolákban, művelődési házakban intézményi keretek között adják át a helyi táncokat, amelybe gyerekek és felnőttek, férfiak és nők egyaránt becsatlakozhatnak. A táncházak és próbatermek mellett a színpadon is gyakran találkozhatunk a hagyományos tánckultúra egyes elemeivel, köztük a sárközi csárdással is. A színpadi keretek között az egyes népszokást bemutató vagy a táncszínházi előadások egyre népszerűbbé váltak. A Dance as ICH projekt részvételi kiállításában a sárközi régió mint komplex, kulturális közeg jelenik meg, melynek elválaszthatatlan része a páros tánc, a csárdás. A kiállításban szereplő képek és a filmek illusztrálják a régió kulturális sokszínűségét, a közösség kulturális identitásának alapvető részeit. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 27 Módszertan A terepmunka egyik célja az volt, hogy feltárja a tánc helyét és szerepét a közösségi életben, valamint megismerje, milyen helyben kialakított módszerekkel történik a tudás átörökítése. Ennek alapján a Szabadtéri Néprajzi Múzeum különböző programokat dolgozott ki, amelyeket a közösség tagjai és a múzeum egyaránt bármikor megvalósíthatnak. Különböző korosztályokkal dolgoztunk, köztük általános iskolás gyermekekkel, Fotó 2: Közös tánc a kiállítás eseményén a Szabadtéri Néprajzi középiskolásokkal és demenciával élő idősekkel. Múzeumban, Szentendre, Magyarország, 2024. Fotó: Szabadtéri Az idősek esetében célunk az életminőségük javítása Néprajzi Múzeum, borsi. volt – mind fizikai, mind mentális jóllétük támogatása –, amit a tánc bevonásával valósítottunk meg az emlékezést segítő foglalkozásokba. A középiskolások számára egy olyan ismeretterjesztő programot hoztunk létre, amelyben összehasonlíthatták a múltbeli és a jelenlegi tánceseményeket, ezáltal felismerve a tánc jelentőségét a társas kapcsolatok kialakításában és az ismerkedésben. A kisebb gyermekeknél a cél az volt, hogy bevonódjanak a táncba, szabadon kifejezhessék magukat, és örömüket leljék a mozgásban. Fotó 3: A közösség táncosai és zenészei együtt hívják táncba a vendégeket, Szentendre, Magyarország, 2024. Fotó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Eszter Csonka-Takács. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 28 Eredmények, megoldások, közönség A részvételi kiállításhoz kapcsolódóan több eseményre is sor került, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy a résztvevők saját élményen keresztül tapasztalják meg a magyar tánchagyomány közösségi jellegét, és megismerjék annak sokszínű szellemi kulturális örökségét. Néhány program nyitott volt a nagyközönség számára, így minden múzeumlátogató részt vehetett, míg a múzeumpedagógiai foglalkozások elsősorban a gyermekeket és az időseket célozták meg. A programok révén a résztvevők testközelből élhették át a sárközi táncokat. A közösséghez való tartozás érzését erősítette a sárközi közösség reprezentációja. A kiállítás eseményei láthatóvá tették a szellemi kulturális örökséget, ünnepelték sokféleségét, és hozzájárultak ahhoz, hogy a közösség saját örökségét közelebb hozza a múzeum látogatóihoz. Például a demenciával élő idősekkel közös táncokat (páros és körtáncokat) vagy ülőtáncokat tudtunk végezni. A tánc multiszenzoros tevékenység: a zene hangja, a vizuális környezet, egy másik ember érintése és maga a mozgás együttesen segítik a demenciával élőket. Emellett jó fizikai aktivitás is, amely hozzájárulhat a kognitív funkciók – például a memória – javulásához, valamint kiemelkedően hatékony a hangulat javításában. A középiskolásoknak szóló program a sárközi közösség narratíváira épült. A múltbeli és jelenlegi táncesemények felsorolásával felhívtuk a figyelmet a táncesemények sokféleségére, valamint arra, hogy ezek milyen fontos kommunikációs és szocializációs szerepet töltöttek be a közösségen belül. A sárközi viselet bemutatásával a tánc egy másik, nem verbális kommunikációs szintjét is megismertettük. A program zárásaként vitát tartottunk, amelyben a diákok kifejthették véleményüket, és közösen gondolkodhattak a táncesemények mai és múltbeli szerepéről, jelentőségéről. Fotó 4: Tudásátadás a generációk között, Szentendre, Magyarország, 2024. Fotó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Farkas-Mohi Balázs. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 29 A nyári táborokban a gyerekeket arra ösztönöztük, múzeumba a program kedvéért. A megoldás az volt, hogy nézzék meg a kiállításban látható videóinstallációt, hogy egy outreach programot hoztunk létre, amelyet és merítsenek belőle ihletet a szabad tánchoz. Ez az iskolákban valósítottunk meg. Olyan tárgyakat jól működött csoportkohéziós gyakorlatként, és vittünk magunkkal a múzeumból, amelyeket be tudtunk megtanította a gyerekeket arra, hogyan fejezhetik ki mutatni a fiataloknak, mert fontosnak tartottuk, hogy magukat mozgáson és táncon keresztül. a programot szorosan a múzeumhoz kapcsoljuk. A Z és A programok lehetőséget teremtettek arra, hogy a Alfa generáció figyelmének felkeltése és megtartása múzeum látogatói és a csoportok közvetlen kapcsolatba kihívást jelentett. Már a kezdetektől tudtuk, hogy ha kerüljenek a szellemi kulturális örökség közösségével, és azt kérnénk tőlük, vegyenek részt a táncban, sokan így „megragadhassák a megfoghatatlant”. túlságosan szégyenlősek lennének az egész osztály a tánclépések elsajátítása volt a cél, hanem hogy minden résztvevő számára átgondolják: a tánc milyen hatással van a kapcsolatok építésére és a szocializációra. Az enciklopédikus A gyakorlati kiállítás eseményei megerősítették a tudásuk tesztelése helyett a saját élményeikre, részvétel és a közösség fontosságát programjainkban. problémamegoldó képességükre és kreativitásukra Reflexiók, kihívások, előnyök előtt, ezért más megközelítést választottunk. Nem Az aktív részvétel segített megérteni a tánc által építettünk. Ennek eredményeként a fiatalok fejlődtek közvetített verbális és nem verbális tudást. Ezt kommunikációs készségeikben, együttműködőbbé tovább erősítette a közösség jelenléte, amely számára váltak, és erősödött az érdeklődésük a táncok és a természetes a hagyomány átadása és megőrzése. Az múzeum iránt is. ifjabb generációk elérése folyamatos kihívást jelent a szellemi kulturális örökség közösségei számára. Az együttműködésben kidolgozott programok újabb lehetőséget biztosítottak számukra az örökség átadása terén. Példaként nézzük meg a különböző korcsoportok számára szervezett tevékenységeket. A kutatások kimutatták, hogy a tánc jelentős mértékben hozzájárulhat a demenciával élő emberek életminőségéhez. Javítja a hangulatukat, csökkenti a szorongást, serkenti a kognitív funkciókat. Szociális szinten elősegíti a kapcsolatteremtést és az interakciót, fizikai szinten pedig javítja az egyensúlyt, a koordinációt és az általános jóllétet. Fontos, hogy a tánc növeli az önbecsülést is. Az egyik kihívás az volt, hogy egyes résztvevők korlátozott mozgásképességgel rendelkeztek, vagy kerekesszékben ültek – ezt azonban könnyen áthidaltuk az ülőtánc bevezetésével, amely kiválóan működött. Így senki nem maradt ki az élményből. A középiskolák rendkívül zsúfolt órarendje miatt nem elengedhetetlen kelléke, Szentendre, Magyarország, 2024. Fotó 5: Egy táncbőrönd, a kiállításhoz kapcsolódó táncesemény volt megoldható, hogy a diákok ellátogassanak a Fotó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Arkhely Fruzsina. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 30 Közös alkotás/ Társ-alkotás (Co-creation): A társteremtés alatt azt értjük, hogy a múzeumi szakemberek a közösség tagjaival együtt dolgoztak a szövegben részletezett programok kidolgozásán és megvalósításán. Facilitátor/segítő: A múzeumpedagógiai foglalkozások kidolgozása során a múzeumpedagógusok facilitátorként működtek, finoman irányították a folyamatot, támogatták a foglalkozás menetét, de nem foglaltak állást. Részvételiség (Participatory): Ez a projekt egészének egyik kulcsfogalma, amely kiemeli a részvétel jelentőségét a szellemi kulturális örökség megértésében, és a passzív, bemutató jellegű eseményekkel szemben a tényleges bevonódást hangsúlyozza. Átörökítés (Transmission): Tágabb értelemben az átörökítés a tánccal kapcsolatos tudás és üzenet közvetítését jelenti, amely megtörténhet a szellemi kulturális örökség gyakorlatának keretein belül, illetve a múzeumpedagógiai foglalkozások során is. Közösség (Community): A magyarországi kontextusban a közösség alatt az adott örökségelem hordozó közösségét értjük, amely a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére felkerült. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 31 SZLOVÉNIA / ZRC SAZU Rebeka Kunej Bevezetés A Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Kutatóközpontjában (a továbbiakban: ZRC SAZU) működő Népzene- és Néptánckutató Intézetet 1934-ben alapították, és azóta is jelentős gyűjteménnyel rendelkezik, amely terepkutatások során készült hangfelvételekből áll, s amelyet folyamatosan új anyagokkal gyarapítanak. Az Intézet kiemelt feladatának tekinti más intézményeknél és magántulajdonban lévő szlovén népzenei gyűjtemények megszerzését és archiválását is. Napjainkban az Intézet kutatásai két fő területre összpontosítanak. Egyrészt arra törekednek, hogy feltárják a szlovén identitás jellemzőit a népzene és néptánc körében, valamint vizsgálják azok határait és kapcsolódási pontjait a környező kultúrákkal. Másrészt az Intézet azt kutatja, miként fonódik össze a kortárs alkotómunka a zenei és táncos örökséggel, és hogyan értelmezhetők mindezek a modern jelenségek fényében. A kutatói munka kiegészítéseként az Intézet gazdag analóg archívumát – amely szlovén népdalokat, táncokat és zenét tartalmaz – digitálizálja, és az anyagokat az Etnomuza platformon keresztül a nagyközönség számára is elérhetővé teszi. Ez a digitális tér a ZRC SAZU Népzene- és Néptánckutató Intézetének felülete, ahol hangfelvételeket, kéziratokat, képi és videó anyagokat mutatunk be, elsősorban Szlovénia népzenei és táncos örökségéhez kapcsolódva. A közzétett anyagokat gondosan válogatják, teljes gyűjteményekké alakítják, és metaadatokkal, valamint kísérő tanulmányokkal látják el. Az anyagok elsősorban betekintést nyújtanak a múlt zenei gyakorlataiba és a kapcsolódó társadalmi jelenségekbe, ugyanakkor további kutatások és (újra)alkotó tevékenységek forrásául is szolgálhatnak. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 32 Fotó 1: A harmonikás történeti felvételeire építve fiatal zenészek, a néptáncegyüttes tagjai vettek részt egy közös alkotási folyamatban, amely hidat képezett a hagyomány és a kortárs értelmezés között. Horjul, Szlovénia, 2024. Fotó: Rebeka Kunej. Közösségünk A Dance-ICH projekt a Horjul községben élő érintettekre összpontosított. Örökségközösségünk összetett, ezért a helyi környezetben különféle módokon Fotó 2: Rudy Sečnik (1907–1991) dolgoztunk, minden csoporthoz egyénileg alkalmazkodva. helyi hagyományőrző zenész által felvett néptáncdallamok adták az A horjuli általános iskolában a tanárokkal együttműködve több tanórát alapot az Intézet helyi közösséggel való együttműködéséhez. szerveztünk, hogy a tanulókat megismertessük a térség zenei és táncos Forrás: Magángyűjtemény. örökségével. Bemutattuk intézetünket és projektünket, valamint archív felvételeket hallgattunk meg. Ezután együtt táncoltunk különböző néptáncokat, és megalkottuk a hozzájuk tartozó kísérőzenét. Az elkészült produkciót a karácsonyi vásáron mutatták be. Hasonló módon dolgoztunk a közösség más csoportjaival is: az óvodás gyermekekkel, valamint a fent említett két oktatási intézmény pedagógusaival. A néptáncegyüttesben főként a zenészekkel dolgoztunk együtt. Kiindulópontunk egy harmonikás régi felvétele volt, amelyet egy új közös alkotói folyamat alapjául használtunk. A felvételeket az együttes művészeti vezetőjének ajánlottuk fel koreográfiai értelmezésként a színpadi táncokhoz. A hegedűből, klarinétból, harmonikából és nagybőgőből álló együttesben közösen alkottunk táncdarabokat, amelyeket a fiatal zenészek mutattak be egy népzenei hagyományőrző rendezvényen. Zenéjük szolgált kiindulópontként a 2025 tavaszán megvalósított “gyakorlati kiállítás eseményeinek” közös létrehozásához is, amely kapcsolódott a projekt kiállításához. Ez az esemény nemcsak a helyi közösségnek szólt, hanem mindazoknak, akiket érdekel a Horjuli-völgy táncos öröksége. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 33 A horjuli kiállítás megrendezésével célunk az volt, hogy más helyi lakosokat is bevonjunk, legalább közvetetten, hiszen az egész helyi közösséget örökségközösségnek tekintjük. Módszertan A helyi közösséggel való együttműködésünk kiindulópontját a ZRC SAZU Népzene Kutatóintézetének archívumában őrzött felvételek jelentették, amelyek ismeretlenek voltak abban a közösségben, ahonnan származtak. Ezek olyan kazettás felvételek, amelyeket Rudi Sečnik – helyben Cankarjev Rudi néven ismert – készített. Felismerte a fiatalkorából fennmaradt hagyományos táncdallamok értékét, és az 1980-as években gombos harmonikán maga játszotta fel őket, hogy ezek a dallamok ne vesszenek el, és ne merüljenek feledésbe. A felvételek egy példányát a nővérének adta, aki azt később az unokahúgának továbbította. Szerencsés véletlen folytán kerültek be a ZRC SAZU Népzene Kutatóintézetének archívumába. Ez a hanganyag, amely közvetlenül kapcsolódik a helyi táncos örökséghez, ám addig teljesen feledésbe merült, vált a horjuli közösséggel való kreatív együttműködés kiindulópontjává. A Dance-ICH projektet bemutattuk a közösség különböző szereplőinek (az önkormányzatnak, az általános iskolának és a néptáncegyüttest működtető kulturális egyesületnek). Az egyes érdekcsoportokkal folytatott megbeszélések, valamint az általuk megfogalmazott igények és kívánságok alapján vázoltuk fel a további együttműködés lehetőségeit. Ennek eredményeként a következő kezdeményezések valósultak meg: kortárs zenei újraalkotások (a felvételek újjáélesztése), a táncdallamok felhasználása a gyermekek részvételén alapuló, örökséghez kapcsolódó foglalkozások során, valamint a kulturális örökségtudatosság erősítése egy helyi kiállításon keresztül. Fotó 3: Részvételi táncesemény gyermekek számára, táncosokkal és zenészekkel, egy általános iskolai karácsonyi vásár keretében, Horjul, Szlovénia, 2023. Fotó: Rebeka Kunej. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 34 Fotó 4: A projektkiállítás megnyitóján Horjulban, Szlovénia, (2025. április), a helyi néptáncegyüttes különleges előadást tartott. Fotó: Nace Kunej. Eredmények, megoldások, közönség A gyakorlati kiállítás eseményeinek kiindulópontját elsősorban hangfelvételek és gondosan válogatott táncdallamok jelentették. Így a kiállítás első szegmense közvetlenül ezekhez a hangzó dokumentumokhoz kapcsolódott, és részben még a projektpartnerek közös kiállításának megnyitása előtt is megvalósulhatott. A cél az volt, hogy a közösség szereplőit felhatalmazzuk arra, hogy sajátjuknak tekintsék zene- és táncörökségüket, valamint úgy értelmezzék azt, hogy az megfeleljen az ő szükségleteiknek és értelmezéseiknek – még akkor is, ha ezek eltértek a mi előzetes elképzeléseinktől. A közösség óvodájában és általános iskolájában szervezett workshopok révén szinte minden 3–15 éves gyermeket elértünk a helyi táncörökséggel. Az óvodában a korosztály számára megfelelő foglalkozások során a közösség tánchagyományáról és szokásairól beszélgettünk, dokumentumfilmet vetítettünk, majd közösen táncoltunk. Az iskolában kiválasztott osztályok tanórák keretében sajátították el a táncokat. Az egyik legkiemelkedőbb esemény a gyermekek nyilvános bemutatója volt, ahol kortársaik, szüleik és a helyi közösség előtt adták elő a megtanultakat – ezzel a tánchagyományt a jelenbe emelve. A gyermekek és a pedagógusok pozitív visszajelzései nyomán egy harmadik sorozatot is indítottunk: táncworkshopokat tanárok és nevelők számára. Ez a képzés felkészíti őket arra, hogy a helyi zenei és táncörökséget beépítsék saját pedagógiai gyakorlatukba, gazdagítva ezzel oktatásukat, és biztosítva a hagyomány folytonosságát. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 35 A néptáncegyüttes – amely az önkormányzat egyetlen aktív kulturális egyesületének része – más megközelítést alkalmazott a közös események megalkotásában. A zenei szekció Rudi Sečnik felvételeit újraalkotta, és a dallamokat a helyi közösségen túlra is eljuttatta. Ezeket a dallamokat a hagyományos zene újraalkotóinak bemutatóján is előadták, ahol nagy sikert arattak, és országos szinten is elismerést szereztek. A néptáncegyüttes a modern koreográfiáit is bemutatta a kiállításhoz kapcsolódó különféle eseményeken (megnyitó, workshopok), de voltak alkalmak, amikor kizárólag a zenészek játszották el Rudi Sečnik táncdallamait. A kiállítás eseményének második része közvetlenül a projektkiállításhoz kapcsolódott. A kölcsönös elégedettség jegyében azt szerettük volna elérni, hogy a helyi közösség is erősödjön azáltal, hogy a kiállítás nemcsak Szlovénia fővárosában, Ljubljanában, hanem Horjulban is bemutatásra került. Így a kiállítás mindkét helyszínen megvalósult. Ljubljanában az események főként alkalmi közönségnek szóló animációs táncworkshopokból álltak, míg Horjulban a programokat a helyiek számára szerveztük, életkor szerinti bontásban – a legfiatalabb óvodásoktól, akik megtekintették a kiállítást és kipróbálták a táncot, egészen az idősebb generációig. Ez utóbbi esetben a helyi nyugdíjasklubbal működtünk együtt, ahol a részvételi táncélmény helyett beszélgetések és a régi táncokról szóló visszaemlékezések kaptak szerepet. Így a kiállítás megtekintése közben számos értékes táncemlék elevenedett fel. Fotó 5: A legfiatalabbak bevonása a helyi táncörökségről szóló diskurzusba értékes tapasztalatot és pedagógiai kihívást is jelent. Gyakorlati esemény kiállítás az óvodában, Horjul, Szlovénia, 2024. Fotó: Andreja Naglič Kumer, © OŠ Horjul archívuma. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 36 Reflexiók, kihívások és előnyök nem bizonyult elég vonzónak egy új színpadi koreográfia alapjául. minden résztvevő számára Ezzel szemben, az iskola tantervétől függetlenül, Kutatóintézetként a projekt új felismeréseket hozott az igazgató, a tanárok és a pedagógusok bevonták arra vonatkozóan, hogyan tudunk együttműködni a helyi a helyi zenei és táncörökséget a programjukba. közösséggel. Egyúttal megerősítette, hogy mindkét Emellett kifejezték azon szándékukat is, hogy e téren fél számára előnyös lehet az igények és kívánságok további ismereteket szerezzenek, mivel úgy érzik, ez átlátható kommunikációja. képessé teszi őket arra, hogy a táncörökséget átadják Az előzetes várakozásoknak megfelelően a helyi a gyermekeknek, ezzel hozzájárulva a helyi kulturális hatóságok pozitívan reagáltak. Nemcsak elvi támogatást örökség megőrzéséhez a jövő generációi számára. nyújtottak, hanem szükség esetén gyakorlati A projekt legértékesebb hozzájárulása az új segítséget is biztosítottak, például infrastruktúrát együttműködésen alapuló kapcsolatok kialakítása és kiállítási helyszínt. Elégedettségüket fejezték ki a kutatóintézet és a helyi örökségközösség között. amiatt, hogy a városháza adott otthont a projektben A projekt során szerzett kapcsolatok és pozitív résztvevő országokkal közös, európai kiállításnak, és tapasztalatok szilárd alapot nyújthatnak a jövőbeni közös hogy közösségük is szerepelt a kiállítás tartalmában. kezdeményezésekhez. Büszkeséggel töltötte el őket, hogy egy kis periférikus település öt másik európai országban is bemutatásra kerül. Kiemelten fontosnak bizonyult, hogy nem akadémikus, hanem részben tényszerű és gyakorlatias módon közelítettük meg őket, valamint figyelembe vettük igényeiket: saját tánchagyományaik felfedezését, a helyi táncörökségről szóló párbeszéd kialakítását, valamint kiegészítő kulturális tartalom biztosítását a helyi lakosság számára. Biztosak voltunk abban, hogy a legkevesebb kihívást a helyi néptáncegyüttessel való munka jelenti majd, hiszen tapasztaltak a színpadi táncörökség újrateremtésében. Ennek ellenére a közös alkotási folyamatokat újra és újra eltérő érdekek nehezítették. A néptáncegyüttes tevékenységét ugyanis a kulturális politika határozza meg, amely az amatőr művészeti tevékenységek körében inkább versengésre és előadóművészeti produkciókra orientált. Ez összefügg az együttes prioritásaival is, amelyek közé tartozik, hogy a zsűri számára vonzó programot kínáljanak a tánchagyományok értelmezése terén – ám ezek nem feltétlenül kapcsolódnak a helyi kontextushoz. Ebből a szempontból a hangzóanyag és a helyi táncörökség Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 37 Közös alkotás /Társ-alkotás (Co-creation): A projekt együttműködési folyamatában a munka menetét folyamatos egyeztetések kísérték. A projekt eredményeit a résztvevő felek elvárásaihoz igazítottuk, és közös döntések születtek annak érdekében, hogy minden érintett igénye teljesüljön. Facilitátor/segítő: Az intézet facilitátorként működött, közvetítő szerepet betöltve két, egymással összekapcsolódó, de eltérő terület között: egyrészt a hangzó archív örökség és a táncörökség, másrészt a helyi örökségközösség között. Részvételiség (Participatory): A részvételi bevonás több szinten valósult meg: egyéni együttműködés, intézményi együttműködés az önkormányzattal és az oktatási intézményekkel, valamint formalizált keretek között egy kulturális–művészeti egyesületben. Átörökítés (Transmission): A projekt különféle örökség-átadási és tudásmegosztási formákat tett lehetővé: a táncosok és zenészek részvételi tapasztalataitól kezdve a helyi örökség kiállításokon és a helyi médián keresztüli bemutatásáig, végül pedig az analóg hangfelvételek digitális formátumba való átalakításáig, amely lehetővé tette e hangzó örökség virtuális környezetbe történő áthelyezését. Közösség (Community): Ebben az esetben az örökségközösség olyan egyénekből állt, akik széles korosztályt, érdeklődési köröket és preferenciákat képviseltek. Egyetlen helyi közösségen belül több olyan csoport is azonosítható volt, amelyek mind legitim részét képezték a közös örökségközösségnek. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 38 GÖRÖGORSZÁG Zoi N. Margari Bevezetés Maria I. Koutsouba Megközelítésünk elismerte az olyan akadémiai intézmények kulcsfontosságú szerepét, mint az Athéni Akadémia Görög Néprajzkutató Központja (a továbbiakban: AAGNK) és az Athéni Nemzeti és Kapodisztriai Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara (a továbbiakban: ANKE) a görög tánc és kulturális örökségközösségek fenntartható kezelése terén. Tanulmányunk középpontjában egy hibrid referencia-közösség állt, amely az etnográfiai kutatások szerint döntő szerepet játszik a tánc és táncgyakorlatok fenntarthatóságában és rugalmas alkalmazkodásában, mint élő örökség Görögországban. Az AAGNK – amely a görög népi kultúra nemzeti dokumentációs központjaként néprajzi, folklorisztikai, antropológiai és etnológiai kutatásokra szakosodott – kiemelten foglalkozott a specializált tánctanárokkal, akik minden szinten hozzájárulnak a tánc élő örökségként való megéléséhez. Az intézmény hangsúlyozta a tánctanárok fontosságát, és támogatta a köz- és helyi közigazgatási szervek, valamint a közösségek (helyi/szupralokális, diaszpórikus, hibrid) fenntartható örökségkezelési gyakorlatát. Ennek alapján az AAGNK részletesen vizsgálta a referencia-közösség szerepét, valamint annak kapcsolódását más görög táncörökség-közösségekhez. Az ANKE-val együttműködésben – amely Görögország legrégebbi és legnagyobb állami egyeteme – mélyebb elemzés készült. Az intézmény holisztikus, interdiszciplináris környezetet kínál a tánctanulmányokhoz, a tánc mint élő örökség oktatásának, kutatásának és közvetítésének hosszú hagyományára építve. Ennek eredményeként kutatásunk a tánctanárok közösségére összpontosított, amelyet az egyetem folyamatosan támogatott és formált. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 39 Fotó 1: Szinergiák erősítése az intézményi keretek és a bázis- szintű örökségközösségek között a közösségi folklór és a közös alkotási módszertanok révén A tánc mint a 21. század élő öröksége. A táncfolklorisztikától a táncóráig. Táncismeret, kutatás, tudásátadás, bemutatás, és a tánckutatók szerepe című workshop során. Szervező: Görög Folklórkutató Központ, Athéni Akadémia. Helyszín: Athéni Akadémia Keleti Csarnoka, Athén, Görögország, 2023. Fotó: Thanos Kinigaris. A Dance-ICH Projekt keretében a referencia-közösség – mely speciális tánctanárokból, hallgatókból, diplomásokból és posztgraduális hallgatókból áll, és hidat képez intézmények, közigazgatás és örökségközösségek között – hibrid modellként került kiválasztásra. Célja a tánc élő örökségként való fenntartható interakciójának és közös alkotási megközelítéseinek bemutatása volt. Közösségünk Az ANKE görög néptáncra specializálódott tánctanárai, hallgatói és végzettjei olyan helyhez nem kötődő örökségközösséget alkotnak, amely dinamikus hidat képez a helyi/szupralokális és diaszpórikus táncörökség-közösségek között. Katalizátorként működnek a tánc mint szellemi kulturális örökség megőrzésében, jelentősen hozzájárulva a görög néptánc azonosításához, dokumentálásához, kutatásához, megőrzéséhez, védelméhez, népszerűsítéséhez, gazdagításához, átörökítéséhez és újraélesztéséhez. Ez a több mint 2500 fős hibrid referencia-közösség teljes mértékben megfelel az UNESCO 2003-as Egyezménye által megfogalmazott kritériumoknak. Tagjai aktívan kapcsolatban állnak számos helyi/szupralokális, diaszpórikus és hibrid örökségközösséggel. A közösség többsége Görögország perifériájáról származik, és már az egyetem előtt is családi, közösségi vagy személyes élmények révén kapcsolódott a görög néptánchoz. Még azok is, akik formális képzéssel nem Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 40 rendelkeznek, általában jól ismerik a táncot, mint a görög kulturális identitás élő, vibráló kifejezését. Tanulmányaik során gyakran saját közösségeiket vagy kevéssé kutatott régiókat választanak etnográfiai projektjeik fókuszának, dokumentálva ritkán vizsgált táncokat és gyakorlatokat. Így a közösség tagjai, sokféle etnokulturális háttérből érkezve, etnográfiai és oktatási gyakorlatok révén kapcsolódnak össze, ötvözve a görög kulturális kifejezés több rétegét. Az esettanulmány során hangsúlyt fektettünk tevékenységük dokumentálására, elemzésére és támogatására, kiemelve döntő szerepüket az egyezmény utáni korszakban. Részvételüket hagyományos tánceseményeken, ünnepi és oktatási rendezvényeken, valamint új, hibrid formákban, például nyílt táncórákon követtük, amelyek a közösség folyamatosan fejlődő és fenntartott vitalitását bizonyítják. Fotó 2: A Gyakorlati Kiállítások Eseményei koncepciójának fejlesztése közös alkotáson és szinergiákon keresztül: a fő örökségközösség tagjai helyi, szupralokalitásban élő, diaszpóra- és hibrid táncközösségek tagjaival együttműködve és együtt táncolva A tánc mint a 21. század élő öröksége. A táncfolklorisztikától a táncóráig. Táncismeret, kutatás, tudásátadás, bemutatás, és a tánckutatók szerepe című workshop keretében. Athén, Görögország, 2023. Fotó: Zoi N. Margari. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 41 Módszertan A görög esettanulmány célja az volt, hogy együttműködést teremtsen az intézményi keretek és a helyi örökségközösségek között közösségi folklór és közös alkotási módszerek révén. A folyamat találkozókkal indult, ahol a központi örökségközösség tagjai megismerkedtek a kortárs megőrzési keretekkel, tájékozódtak a nemzeti és nemzetközi szabályozásokról, és elsajátították a részvételi kulturális menedzsment módszereket. A hangsúly a részvételi kutatási modelleken volt, amelyekben az örökségközösség aktívan részt vett a Fotó 3: Részvételi táncesemény a Gyakorlati Kiállítások táncörökség hordozóinak hangjának felerősítésében. Eseményei keretében, a Tánc: európai élő örökség mozgásban című kiállítás programjának részeként. Athén, Görögország, 2025. A strukturált viták betekintést nyújtottak az Fotó: Eleni Filippidou. intézményesülés és a muzealizáció kihívásaiba, elősegítve a közös alkotási megközelítéseket a közösségközpontú örökségkezelésben. Az együttműködés csúcspontja a „Greek Dance-ICH Workshop” /Görög Tánc-SZKÖ Műhely/ volt (2023. december 14–16.), ahol az örökségközösség tagjai helyi/ szupralokális, diaszpórikus és hibrid közösségekkel együttműködve dolgoztak ki „gyakorlati kiállítási eseményeket”. Ezt követően minden résztvevő közösen készítette el a kiállítási anyagokat (panelek, filmek), és tervezte meg a részvételi tánceseményeket, biztosítva a tánc mint élő örökség holisztikus bemutatását. A módszertant lépésről lépésre dolgozták ki: a) facilitátor-modellek kialakítása, b) példaértékű esetek azonosítása és megtervezése, c) fenntartható kiállítási irányelvek közös kidolgozása. Ez a holisztikus megközelítés erősítette a közösségek szerepvállalását a tánc és táncgyakorlatok mint élő örökség megőrzésében. Fotó 4: Részvételi táncesemény a Gyakorlati Kiállítások Eseményei keretében, a Tánc: európai élő örökség mozgásban című kiállítás programjának részeként. Athén, Görögország, 2025. Fotó: Maria I. Koutsouba. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 42 Eredmények, megoldások, biztosítva, hogy a közösségi tagok viszontláthassák saját tapasztalataikat. Digitális kampányok és helyi közönség partnerségek révén a programok mind a szakértői, mind A „gyakorlati kiállítási események” koncepciója és a laikus közönséget megszólították, bemutatva a görög a részvételi táncesemények innovatív kísérletet néptánc jelentőségét a kortárs társadalmi-kulturális jelentettek a görög néptánc és a tánc mint élő környezetben. A performatív elemek növelték a kulturális örökség megőrzésében. Az események látogatói bevonódást, a közönséget passzív szemlélőből dinamikus tereket teremtettek, ahol örökséghordozók, aktív örökségátörökítővé alakítva. táncgyakorlók, tudósok és kulturális menedzserek közösen alkothattak fenntartható modelleket a tánchagyományok átadására és újjáélesztésére. Az athéni workshopot az AAGNK szervezte, az ANKE támogatásával. A program bemutatta a táncörökség különböző megközelítéseit, ötvözve az etnográfiai esettanulmányokat, az audiovizuális dokumentációt és a testben megélt tudás átadását. Az örökségközösség tagjainak részvétele kulcsszerepet játszott a programok felépítésében. Intézményi keretek és népi táncgyakorlatok között közvetítőként működve elősegítették a részvételi, közös alkotási folyamatot, erősítve a táncörökség hordozóinak szerepét. A legfontosabb eredmény egy rugalmas támogatói modell volt, amely módszertani keretet biztosít a helyi/ szupralokális és diaszpórikus közösségek integrálására Fotó 5: Részvételi táncesemény a Gyakorlati Kiállítások Eseményei keretében, a Tánc: európai élő örökség mozgásban című a táncmegőrzési kezdeményezésekbe. A modell három kiállítás programjának részeként. Athén, Görögország, 2025. pilléren nyugodott: Fotó: Zoi N. Margari. i. Néprajzi részvétel és dokumentáció, ii. Részvételi közös alkotás örökségeseményeken, iii. Szakpolitikai érdekképviselet a fenntartható kulturális menedzsmentért. A közösségi tagok aktív bevonásával a projekt alulról szerveződő megközelítést valósított meg, amely kiegészítette és ellensúlyozta a hagyományos, felülről irányított örökségkezelési paradigmákat. A rendezvények széles közönséget céloztak meg: tudósokat, kutatókat, döntéshozókat, helyi kulturális egyesületeket, iskolákat, klubokat, valamint a szélesebb közönséget. A kiállítás marketingje a hozzáférhetőséget és befogadást hangsúlyozta, Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 43 Reflexiók, kihívások, előnyök miként lehet ezeket intézményesíteni anélkül, hogy elveszítenék közösségi jellegüket. Ennek kezelése minden résztvevő számára érdekében kezdetben úgy döntöttek, hogy a Dance- A gyakorlati kiállítás eseményei páratlan lehetőséget ICH kiállítás állandó installációvá válik, amely a kínáltak a részvételi örökségmenedzsment valós projekt lezárása után is stabil, de rugalmas pillérként körülmények közötti megfigyelésére és kritikai támogatja a tánchoz és táncgyakorlatokhoz kapcsolódó értékelésére. Az egyik legfontosabb felismerés az volt, élményalapú megközelítést. hogy a kiválasztott örökségközösség kulcsszerepet E felismerések nyomán a projekt kiemelt figyelmet tölt be a kulturális folyamatok közvetítésében. Az fordított a rugalmas, részvételi közösségi folklór- intézményi keretek és a népies örökségközösségek módszerek alkalmazására, amelyek a közösség által között mozogva elősegítették a valódi párbeszédeket, meghatározott megközelítéseket helyezik előtérbe a hidat képeztek a különböző örökségnarratívák között, merev intézményi keretekkel szemben. és befogadóbb, nyitottabb megőrzési gyakorlatokat támogattak. Ezenfelül az örökségközösség-tagok kulcsszerepet játszottak tartós kulturális hálózatok kialakításában a Az egyik legnagyobb előny a helyi/szupralokális, helyi/szupralokális, diaszpóra- és hibrid táncörökség- diaszpóra- és hibrid örökségközösségek megerősítése közösségek, valamint a görög és nemzetközi gyakorló volt. Aktív részvételük révén ezek a közösségek közösségek között. Ezek a hálózatok folyamatosan visszanyerték az irányítást saját szellemi kulturális gazdagították a kiállítás tartalmát a közösségi kifejezéseik felett. A résztvevők hangsúlyozták, hozzájárulások révén, és rendszeres tematikus hogy a részvételi kiállítási platform lehetővé tette bővítéseket tettek lehetővé a gyakorlati kiállítás számukra a hálózatépítést, a tapasztalatcserét, valamint eseményei számára, biztosítva a folyamatos kulturális a generációk közötti tudásátadás megerősítését, interakciót és kölcsönös megerősítést. ami növelte a görög hagyományos tánc értékét és rezilienciáját. Összességében a projekt rávilágított a részvételi örökségmegőrzés átalakító potenciáljára, és A projekt azonban több kihívással is szembesült. bizonyította, hogy a rugalmasság, a közösségi Az egyik fő nehézség a különböző érdekelt felek megerősítés és a fenntartható modellek elvárásainak összehangolása volt. Míg az akadémiai és kulcsfontosságúak a tánc mint élő kulturális örökség intézményi partnerek strukturált megőrzési stratégiák megőrzésében és megújításában a kortárs világban. megvalósítására törekedtek, sok táncgyakorló habozott, Az esettanulmány során szerzett tapasztalatok attól tartva, hogy formális keretek vagy szakértelem értékes útmutatást adnak ahhoz, hogy a megőrzési hiányában nem tud teljes mértékben bekapcsolódni erőfeszítések mindig a közösségek igényeihez és az örökségmegőrzésbe. Emellett az erőteljes törekvéseihez igazodjanak. akadémiai környezet kezdetben bizonytalanságot keltett a látogatók és táncközösségek körében, félve az intézményesítés túlzott szabályozásától, amely akadályozhatja a táncgyakorlatok organikus fejlődését. Egy másik jelentős kihívás a hosszú távú fenntarthatóság biztosítása volt. Bár az események sikeresen demonstrálták a részvételi örökségmenedzsment- modellek működőképességét, kérdés maradt, Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 44 Közös alkotás /Társ-alkotás (Co-creation): Egy együttműködésen alapuló folyamat, amelyben intézmények és közösségek közösen tervezik és valósítják meg az örökségmenedzsmenttel és -védelemmel kapcsolatos gyakorlatokat és intézkedéseket, miközben megosztják egymással a tudást és a felelősséget. Facilitátor/segítő: Olyan személy vagy intézmény, amely elősegíti a közösségvezérelt gyakorlatokat a párbeszéd, a részvétel, valamint az információhoz és az erőforrásokhoz való hozzáférés támogatásával. Részvételi (Participatory): Olyan módszertani megközelítés, amely a közösségeket egyenrangú partnerként vonja be az örökségmenedzsment és -védelem tervezési, döntéshozatali és megvalósítási folyamataiba. Átörökítés (Transmission): A kulturális tudás, készségek és gyakorlatok generációkon átívelő vagy közösségen belüli továbbadásának állandó folyamata. Közösség (Community): Olyan csoport, amely meghatározott kulturális kifejeződéseket oszt meg és gyakorol, identitásában és folytonosságában gyökerezik, és központi szerepet játszik az örökség megőrzésében. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 45 KÖVETKEZTETÉSEK Tone Erlien Myrvold A Dance-ICH projekt nemzetközi kezdeményezésként jött létre, célja a Anja Serec Hodžar tánc, mint szellemi kulturális örökség fenntartható megőrzése, múzeumok, Mieke Witkamp kutatóintézetek és helyi közösségek közötti közös alkotási (co-creation) megközelítések révén. Az összes esettanulmányban kiemelt igényként jelentkezett a tánctudás hosszú távú átörökítésének biztosítása, valamint a hagyományos táncok életképességének fenntartása a kortárs környezetben. A projekt végső célja az volt, hogy a kulturális intézmények passzív kiállítókból az élő örökség aktív segítőivé váljanak, és fenntartható együttműködési modelleket hozzanak létre, amelyek részvételen, közös alkotáson és kölcsönös tiszteleten alapulnak. Mindkét fél – intézmények és közösségek – erős érdeklődést mutatott az együttműködés iránt. Az intézmények szakmai tudással, infrastruktúrával, finanszírozási lehetőségekkel és szélesebb láthatósággal járultak hozzá, míg a közösségek tapasztalati és élő tudást, érzelmi elköteleződést és kreatív energiát biztosítottak. Bár az elvárásokban és megközelítésekben eltérések voltak, a nyílt, átlátható és rugalmas folyamatok kölcsönös elégedettséget eredményeztek. A közösségek gyakran hangsúlyozták az elismerés iránti igényt, a döntéshozatalba való nagyobb bevonást és a tartalomfejlesztésben való részvételt, míg az intézmények arra törekedtek, hogy az élő örökséget strukturális kereteikbe integrálják anélkül, hogy azt produktummá tennék vagy túlzottan intézményesítenék. Az együttműködések sokféle helyi kontextusban valósultak meg – városi központoktól a vidéki közösségekig –, széleskörű szereplők bevonásával: iskolák, táncközösségek, néptánccsoportok, helyi önkormányzatok, idősek és gyermekek. Egy-egy tevékenység időkerete általában egy-két év volt, ugyanakkor a legtöbb esetben sikerült megteremteni a hosszabb távú partnerség alapjait. A pénzügyi keret európai forrásokra, intézményi támogatásokra és a közösségek természetbeni hozzájárulásaira épült, ami folyamatos alkalmazkodást igényelt a rendelkezésre álló erőforrásokhoz. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 46 A partnerszerepek világosan meghatározottak A külső szereplőkkel (iskolák, önkormányzatok, voltak: az intézmények szervezési, logisztikai és egyesületek, kutató- és oktatási intézmények) való támogató feladatokat láttak el, gyakran közvetítőként partnerség kulcsfontosságúnak bizonyult, mivel a különböző csoportok között, míg a közösségek bővítette a projekt elérését, további erőforrásokat tartalommal járultak hozzá és aktív társszerzői voltak a biztosított és megerősítette a különböző szektorok programoknak. Számos jó gyakorlat mellett kihívások közötti kapcsolódásokat. A projekt lezárása után a is jelentkeztek: a fiatalok érdektelensége, a néptánccal párbeszéd fenntartása a kialakult kapcsolatokra, a nyílt kapcsolatos sztereotípiák, az infrastruktúrához való kommunikációra, a közös értékekre, valamint az új korlátozott hozzáférés, valamint a finanszírozási kezdeményezésekben való együttműködés képességére bizonytalanság. Ezeket részvételi módszerekkel, építhető. terepmunkával, helyi mentorok bevonásával és az A projekt legnagyobb hozzáadott értéke az intézmények események korosztályhoz és érdeklődési körökhöz és közösségek közötti új, fenntartható együttműködési igazításával kezelték. modellek kialakítása volt – nem egyszeri eseményekre A megvalósítás rugalmas volt, az események építve, hanem tartós kapcsolatokra, amelyek révén modulárisak és adaptálhatók a helyi igényekhez. az élő örökség létrehozásában, bemutatásában és A folyamatos értékelést kérdőívek és közvetlen átörökítésében a közösség központi szerepet játszik. párbeszéd biztosította, lehetővé téve a tartalom és módszerek folyamatos fejlesztését. Minden gyakorlati kiállítási esemény reflexiót és teljesítményértékelést tartalmazott, amely alapot nyújtott a jövőbeli tevékenységekhez és fejlesztésekhez. Gyakorlati szempontból az intézmények vállalták a találkozók koordinációját, a meghívások és kommunikáció lebonyolítását, a helyszínbiztosítást, az alapfinanszírozást és a logisztikát. A közösségek igényeinek megértése a terepen való aktív részvétel, a párbeszéd, a saját környezetükben való együttműködés és az önkifejezés lehetőségének biztosítása révén valósult meg a leghatékonyabban. A helyi levéltári anyagok, személyes történetek és szóbeli hagyományok bevonása hiteles, bizalmon alapuló kapcsolatok kialakítását segítette. A közösségek így olyan eszközöket fejlesztettek ki, amelyek a tanítási módszerektől és a sztereotípiák lebontásától kezdve a rendezvény- és műhelymenedzsmentig terjedtek. Az intézmények új eszközöket hoztak létre az élő örökség kiállításokon és részvételi tánceseményeken való bemutatására, digitális platformokat alakítottak ki, valamint új módszereket dolgoztak ki a közönség bevonására az örökség megőrzésébe. Bevezető Norvégia Szlovénia/SEM Románia Magyarország Szlovénia/ZRC SAZU Görögország Következtetések Útmutató 47 Ú TM TAU TÓ A T Á N HOZOTT (KÖ CK ÖZ EN LÉ ZÖ TRE ÖSSÉ ÖS SE GEKKEL KÖZ N M Örökségvédelmi EG intézmények kulturális AL szakemberei és KO számára TT) ES táncközösségek tagjai TO NUL ETTA YOK MÁN ÉS HOZ A G YA KO RL AT I K IÁLLÍTÁSOK ESEMÉNYEIHEZ MI AZ A GYAKORLATI KIÁLLÍTÁS MI TESZI MÁSSÁ A KÖZÖSEN ESEMÉNYEI? MEGALKOTOTT KIÁLLÍTÁST? A Gyakorlati Kiállítás Eseményei a táncot, a kiállításokat Egy ilyen kiállításban: és a közösségi részvételt ötvözi annak érdekében, hogy • A közösség dönti el, hogy a táncát, zenéjét és a kulturális örökség intézményein keresztül életben hagyományait miként lássa, hallja és élje meg a tartsa a tánchagyományokat. Egyesíti a közösen közönség. létrehozott kiállítási anyagokat, az élő tánceseményeket és az aktív táncgyakorlatokat, amelyek összekapcsolják • Van tér a spontán, testben megélt és interaktív elemeknek, elismerve, hogy a tánc élő, mozgó, és a táncosokat, közösségeiket, az örökségvédelmi nehezen „fagyasztható be” üveg vitrinekbe. szakembereket és a látogatókat. Eszközt jelent a generációk közötti átörökítéshez és a megőrzéshez, • A hangsúly a kapcsolatok építésén van, nem pusztán valamint párbeszédre és kulturális vitalitásra szolgáló egy kiállítás létrehozásán. térként működik. Mindenekelőtt lehetőséget nyújt a közösségi cselekvőképesség és láthatóság megerősítésére. ÚTMUTATÓ LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A KÖZÖS ALKOTÁSI 1. LÉPÉS: FELKÉSZÜLÉS A BEVONÓDÁSRA – GONDOLD ÁT SAJÁT SZEREPED ÉS MOTIVÁCIÓD 2. LÉPÉS: A KÖZÖSSÉG MEGISMERÉSE – TEREPMUNKA GONDOSSÁGGAL 3. LÉPÉS: KÖZÖS CÉLOK MEGHATÁROZÁSA 4. LÉPÉS: ERŐFORRÁSOK 5. LÉPÉS: A FORMA KÖZÖS MEGTERVEZÉSE 6. LÉPÉS: KÖZÖS FELKÉSZÜLÉS A SOKSZÍNŰ KÖZÖNSÉGRE 7. LÉPÉS: AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉRTÉKELÉSE 8. LÉPÉS: TERVEZÉS A KIÁLLÍTÁS UTÁNRA 1. LÉPÉS: FELKÉSZÜLÉS A UTA BEVONÓDÁSRA – GONDOLD ÁT SAJÁT SZEREPED ÉS TÓ MOTIVÁCIÓD TÁNCKÖZÖSSÉGEN BELÜLI A ÖRÖKSÉG-HORDOZÓKÉNT: ÖRÖKSÉGVÉDELMI T SZAKEMBERKÉNT TEDD FEL Érzem-e az igényt Á MAGADNAK A KÉRDÉSEKET: külső támogatásra NCK hagyományom átadásában és Miért szeretnék megosztásában? együttműködni ezzel a közösséggel? Mit remélek az ÖZ ÖSSÉ együttműködéstől? Milyen Milyen felelőssége van az aggodalmaim vagy határaim intézményemnek az élő GEKKEL KÖZ vannak? örökség megőrzésében? Készen állok-e egy olyan folyamatra, amely időt, MINDKÉT FÉL SZÁMÁRA: rugalmasságot és megosztott legyen átlátható az elvárások Üzenet a táncközösségeknek: döntési jogot igényel? teljesen érvényes, ha bizonyos és a korlátok tekintetében (pl. pénzügyi források, idő). tudást vagy gyakorlatot kizárólag a közösségen belül kívántok megtartani. 2. LÉPÉS: A KÖZÖSSÉG HAGYJ TERET A VÁRATLANNAK Üzenet a táncközösségeknek: MEGISMERÉSE Ez a ti teretek, ahol – TEREPMUNKA Norvégiában az intézmények kifejezhetitek víziótokat, GONDOSSÁGGAL először felmérést végeztek, aggodalmaitokat és majd találkozókat és táncos A terepmunka azt jelenti, hogy időt reményeiteket. A terepmunka mulatságot szerveztek. Csak a töltesz a táncközösséggel a bizalom nem pusztán „kutatás” – második találkozón osztották kiépítése, gyakorlatuk megértése tiszteletteljes párbeszéd kezdete meg saját céljaikat, hogy a és közvetlen tanulás céljából – kell legyen. táncosok válaszolhassanak próbákon, előadásokon, kötetlen S A ezekre a kérdéseinkre: Hogyan összejöveteleken és beszélgetések G tudunk segíteni? Mik az álmaitok során. A cél: megismerni a a jövőre nézve? YA közösséget, annak különböző KO csoportjait, tánchagyományait, RL tudásátadásának módjait, LEVÉLTÁRI ANYAGOK HASZNÁLATA szükségleteit és nézőpontjait. Ez AT teremti meg az egyenlő partnerség Romániában a múzeumi alapját. dolgozók archív anyagokat I K mutattak be, hogy beszélgetést 02 indítsanak, és a párbeszédet helyi tudásba ágyazzák.IÁLLÍTÁSOK ESEMÉNYEIHEZ 3. LÉPÉS: NUL KÖZÖS CÉLOK TTA SE MEGHATÁROZÁSA ) E TT Szánjatok időt arra, hogy közösen TO határozzátok meg az együttműködés KO célját. Ez kritikus pillanat az elvárások, AL szükségletek és lehetőségek EG összehangolásában. A legjobb célok a M L K KE EK ÖZÖ közösség igényeire reagálnak, például: SÉG EN SEN hagyomány újjáélesztése, fiatalok ÖS bevonása, társadalmi tudatosság ÖS LÉ TRE növelése, dokumentálás, generációk ÖZ (K HOZ közötti tudásátadás, vagy tér OTT biztosítása a tánc gyakorlására. 4. LÉPÉS: ERŐFORRÁSOK Üzenet a táncközösségeknek: Gondoljatok a kulturális MIELŐTT TOVÁBBLÉPTEK, KÖZÖSEN örökség intézménnyel való KÉRDEZZÉTEK MEG: együttműködés lehetséges Megvan a szükséges tudás és pozitív és negatív hatásaira. erőforrás? KULTURÁLIS KÖZVETÍTŐK Vannak aggodalmaitok? Biztosított a finanszírozás? Görögországban a tánctanárok Beszéljetek róluk nyíltan. Van elég idő és kapacitás? kulturális közvetítőként Rendelkezésre állnak megfelelő működtek, hidat képezve helyszínek? intézmények és közösségek között. Ők segítették a párbeszédet, közvetítettek BIZALOMÉPÍTÉS az örökségnarratívákban, és a Romániában egyes táncosok befogadó megőrzés mellett vonakodtak a múzeummal való érveltek. 04 együttműködéstől. A múzeum ismerkedő alkalmakat szervezett, LKOTOTT hogy barátságos légkört MEGA ) ES teremtsen, és aktív részvételre EN bátorítson. ÖS ET ÖZ TA 5. LÉPÉS: KÖZÖS TERVEZÉS A A FORMA KÖZÖS FILMFORGATÁS ELŐTT MEGTERVEZÉSE A Szlovén Néprajzi Múzeumban a próbaalkalmak ISMERJÉTEK EL, HOGY A TÁNC és a nyílt kommunikáció TESTBEN MEGÉLT, ZENEI, kulcsfontosságúak voltak a KÖZÖSSÉGI ÉS GYAKRAN MÚLÉKONY. EZÉRT LÉPJETEK forgatás előtt, mert a táncosok TÚL A STATIKUS BEMUTATÓKON. gyakran ösztönösen mozognak, Üzenet a táncközösségeknek: VIZSGÁLJÁTOK MEG KÖZÖSEN: és nem szoktak kamerának Az aktív részvételetek Interaktív installációk táncolni. a megvalósítás során is (videók, táncra hívó terek) elengedhetetlen. A megélt Élő gyakorlati események ALKALMAZKODÁS A KÖZÖSSÉG tudásotoknak kell irányt a kiállításon belül, tánc és IGÉNYEIHEZ mutatnia a döntésekhez. élőzene együttesével Amikor az élő tánc Történetmesélést támogató tárgyak (viseletek, nyitvatartási időben nehezen hangszerek, fotók) megvalósíthatónak bizonyult, a Szlovén Néprajzi Múzeum KÖZÖSEN MEGA virtuális interaktív workshopokat TT ( kínált a látogatóknak. ZO HO 6. LÉPÉS: KÖZÖS RE FELKÉSZÜLÉS A SOKSZÍNŰ A KIÁLLÍTÁS KITERJESZTÉSE AZ ÉT KÖZÖNSÉGRE Szlovéniában pop-up kiállításokat INTÉZMÉNY FALAIN TÚLRA L A kiállításotok változatos összetételű tartottak a közösségi házban, valamint N közönséget érhet el (és kell workshopokat helyi iskolákban, SE is): a hagyományt nem ismerő visszajuttatva a kiállítást a közösséghez nagyközönséget, örökséghordozókat, és egyben újra összekapcsolva az ZÖ időseket, fiatalokat és iskolai embereket a táncörökségükkel. Ö csoportokat… DOLGOZZATOK EGYÜTT: A TÁNC FELHASZNÁLÁSA A JÓLLÉT K TÁMOGATÁSÁRA EL A nyelvezet és formátumok K hozzáférhetővé tételén Magyarországon a minden Alternatívák biztosításán korosztálynak szóló táncworkshopok EK 06 idősebb vagy kevésbé között külön programot szerveztek G mozgékony látogatók a demenciával élőknek, álló és ülő számára SÉ táncokkal egyaránt, bevonva ezáltal Rendszeresen ellenőrizzétek mindenkit, elősegítve a testi-lelki a nyitottságot, befogadást, és ÖS egészséget. szükség esetén módosítsatok TÁNCK ÖZ 7. LÉPÉS: AZ TÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS A ÉRTÉKELÉSE T Á ZÖ CK MIUTÁN A KIÁLLÍTÁS MEGVALÓSULT, N KÖZÖSEN GONDOLJÁTOK ÁT: Mi működött? Min kell javítani? ÖZÖSSÉ Milyen hatással volt a kiállítás a ÖS GEKKEL KÖZ tánc megőrzésére? Hogyan szolgálhatja ez a tapasztalat a jövőbeli SE kezdeményezéseket? N M EG AL KO TT) ÁNY 8. LÉPÉS: TERVEZÉS A TO KIÁLLÍTÁS UTÁNRA OKH OZ É AZ ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSE S A TOVÁBBI EGYÜTTMŰKÖDÉS G FOLYAMATOS MUNKA. A KÖZÖSEN Norvégiában az együttműködés MEGALKOTOTT KIÁLLÍTÁS NEM YA A VÉGEREDMÉNY, HANEM a Gyakorlati Kiállítás Eseményei KO KIINDULÓPONT LEHET: program után is folytatódott: iskolai RLATI K Folyamatos táncworkshopok turnékkal, hagyományos tánc és Oktatási programok zene népszerűsítésével a skandináv műfajok világbajnokságán, Iskolákba és közösségi központokba eljutó valamint a közösség érdekeinek IÁLLÍT vándorkiállítások képviseletével kulturális, politikai és Digitális archívumok vagy tudományos hálózatokban. ÁSOK ESEMÉNYEIHEZ virtuális kiállítások a diaszpóra számára Állandó táncgyakorló 08 terek létrehozása könnyen hozzáférhető helyszíneken