Buda-Pest, 1876.	Drügo leto.                 Pondêlek, 1. Riszálscsek.
PRIJÁTEL.
Znanoszt razserjüvajôcse mêszecsne novine.
Naprêplácse cêna:
Nastrtnyek leto   .    .    .    .    .    .    .    .    .    .   .    90 kr.
Broj 5.
Naprêplácse pênez i novine szlisajôcse piszma szo na imé réditela v-Buda-Pest „országház“ poszlane.
Pregléd.
Buda-Pest, 26. velki tráven.
Pogodbáva med nasega i med ausztrie sztrána miniszteria na gledôcs vámo i banka itak je nê dokoncsana. Ztém sze zdaj prevr’ze, jeli sze lüsztvi nasega országa dá prilika v-prisesztnom vrêmeni na obogatênye ali nê. Tanácsivanye je pred szvétki zacsnyeno i escse je nê znati, z-káksim názhajom sze dokoncsa. Nasega országa haszek tô zelê, ka bi mi mogli szamosztálen vogrszki bank goriposztaviti i nász szposzebnov vámov od ausztriancov odlôcsiti. Eto vcsiniti mámo pravico, stera je od nigda v-právdaj nedoteknyeno za vogrszkoga národa obvarvana. Csi bi Vogrszkiország szamo szvoj sors meo med ocsmi dr’zati, vsze bi dobro bilô. Ono vezalo, stero nasega országa vu vnôgi sztáliscsaj dotikanye med ausztrianci v-právdi gori obdr’zalo, tô ’zelê, ka te eden ali te drügi ország naj ne szkoncsáva brezi poszlühnyênya ovoga tála v-táksi dugoványaj, steri ednoga ali toga drügo tála vágatno doticsejo. Váma i bank je tákso vágotno dugoványe. Csi bi mi tô obôje brezi obpitanya ausztriancov goriposztavili, tebi tê kak naj prvle na nikoj prisli. Ár pôleg vladárrednoszti obôjiva országa ednoga vladára máta, záto pripetjaj szkocsávanyaj vágatni dugovány sze nemre tô zgoditi, ka bi eden brezi poszlühnyênya ovoga kaj vcsino. Geto je vrêmen priteklo, na stero je váme vezalo gorisztalo i da je v-preminôcsem vrêmeni od nász szpoznano, ka na vámo gledôcs sztáro vezalo skodlivo ino ka brezi vogrszkoga banka na du’ze tüdi nemremo prebivati: za volo vjedinanya sze pogodbávanye zacsnolo. — Ki sze vu pogodbo piszti, táksi ’ze na prê zná, ka de mogo z-ednoga ali drügoga odpovedeti, ka bi rad obdr’zo. Tô je ’ze tak. Pa dönok pri pogodbávaj vu Becsi nasi drági (za isztino szo nam drági!) szôszedje od szvoji ’zél szo nikak nê steli odsztôpiti. Lehko je nyim bilô gucsati, da je nas predszednik miniszter Tisza na prê razglászo, ka on li navküpno vámo ’zelê. Ausztrianci szo v-niksem táli nê steli dopüsztlivoszt pokázati. Nasi miniszterje szo ’ze doszta menye proszili, kak szo zaprva szkoncsali ’zeleti. Zobszton! Csi pri ednom dugoványi dobiti edem rainskih je od ausztriancov povoljen nam, pri drügom szo od nász plácsati sztôkrat toliko proszili. Ausztrianci sze za szvoje rokodelavce szkrbijo, ár csi bi sze mi za poszebno vámo zagrádili, te bi pri nyih mestria na nikoj prisla. Te bi sze za szüknyo rejenyé prinasz
naprávnice goriposztavile, za ete bi potrêbni bili delavci, tê bi prinasz trosili, dácso bi tü placsüvali i tô bi vsze na haszek bilô országi. Ki pa nebi zadovolen bio zdomácsov szüknyov ali szkáksov drügov gotovcsinov, ete bi szi tô z-ptühinszkoga országa dao prineszti, ka csi vámo more plácsati, eto ráj od toga, kak od bôgsega, kak pa od ausztriancove, kak od lagojesega plácsa. Ausztrianci tô ’zelejo, ka z-ptühinszki orszagôv blágo naj pod viszikov vámov osztáne i eto vámo do oni bráli, mi z-toga nebi dobili nikaj, ali dönok vszáko leto 2 millionov i pôleg viszike váme bi mi escse pritrücani bili, ka za naso potrêbcsino iszkano blágo naj od ausztriancov küpimo, ár nam je priliki vzéta tô nam szebi napraviti. Pôleg toga od vszákoga zvönszki orszagôv prinesa blága vámo ausztrianci prezdignoti scséjo. Tô je edno. To drügo je pa tô: ka od nasega országa pripôvanoga vina, stero ausztrianci szpijéjo, dácso-potrosnya oni notri beréjo, od pive ali drüge pitvine, stero nas ország odnyih küpi, dácsopotrosnya tüdi ausztrianci notri beréjo. Z-etoga, tak kak z-váme vszáko leto vnogo millionov notri pritecsé i tô vsze nas szôszed za szébe obdr’zi i nyagova mestria cveté, nasega országa lüsztvo pa sziromastvi. Trétje dugoványe je bank. Od szamosztálnoga vogrszkoga banka nasi szôszedje nescso csüti. Nasi miniszterje szo tô ’zeleli, naj ono tivaristvo, stero je ausztriancov bank goriposztavilo, banka kapitao razdeli i z tém drügim tálom v-Buda-Pesti naj poszebni bank goriposztávi. Eto posztavo vogrszkoga miniszteriuma tivaristvo banka zavrglo. Szamo tô povôlijo szôszedje, ka banke piszmo kre ednoga kraja naj vogrszko, kre drügoga kraja naj nemsko bô; vogrszkoga banka kapitao de pa szamo „v-mislênyi“ v-Buda-Pesti, za isztino de pa toga kapitála zlát i szrebro na du’ze tivaristva pivnici vu Becsi obvorvano. Geto szo sze ausztrianci trdokorni dr’zali k-szvojoj ’zeli, vogrszki miniszterje szo pa z-táksov pogodbov nê mogli zadovolni bidti, Tisza vogrszkoga miniszteriuma od csészti dolizahvalênye králi prêg dao. Krao eto ne steo prijéti, nego zavüpo Tisza Kálmána naj v-Buda-Pest ide i naj sze tü szvojga sztrána poszlavcmi zgucsáva, ka de znao v-kákso pogodbo privoli szpráviscsa vecsesznoszt. Vogrszki miniszterje ete dnih szo z-Becsa doli prisli. Tisza naj oprvem 50 poszlavcov v-küpzézvo i tém na prê dao, ka szo v-Becsi opravili. Na drügi dén (23-toga) cêli sztran vküpzazváni bio, né na tanácsivanye, nego szamo ka poszlühne nászhajo pogodbe. Ete za nas ország prevecs
2
’zaloszten glász te véksi tao poszlavce je zburko i koli 80 jih vcsaszi edno piszmo podpiszalo, v-sterom vöpovejo, ka od tákse jedinoszti nescso csüti. Drügi, csi szo sze glih nê podpiszali, szo tô glászila, ka ráj dolizahválijo, kak bi szvojga národa, prijémsi tákso pogodbo, na lagojo pôt posztavili. Ali záto táksi tüdi doszta bilô, ki szo zvolno privolili. Tisza tô pravo, ka k-pogodbi záto moremo privoliti, ka csi nê, velka szpletanca zná nasztánoti, ár pôleg országa granice ’ze tak csüti boja krics. Tepa sze szamo mi moremo za tô szkrbeti? Csi k-tój pogodbi privolimo — pisejo vogrszke novine — sto zná v-káksi sztális ország bride, ár tákse vörtivanye nede mogo dugo pritrpeti. Bolje csi sze prvle zgodi, ka sze má zgoditi. Tô tüdi pravo Tisza, ka csi on tákso pogodbo nebi mogo vödoprneszti, stera bi od kralá i od szpráviscsa potrdjena bila, te more dolizahváliti i ne vê ka sze te zgodi. Na tô vogrszke novine tô pisejo, ka sze Tisza naj szamo za tô szkrbi, ka országa lüsztvi sors pobogsa, tô ga pa naj ne mantrá, ka sze te zgodi, gda on nede v-csészti. Jáko je szlab táksi ország — pravo eden moder cslovek — gde sze blá’zensztvo od ednoga csloveka csáka, ka pa csi té cslovek merjé, ka de te? Novine jáko prôti pisejo povoljênyi oszramotlivnoj pogodbi i rátajo Tisza Kálmána, naj menye ne privoli, kak je tô ’ze vcsino. Miniszterje szo 25-toga nezáj v-Becs odisli, ka naj szvojo szlêdnyo rêcs vöpovejo, Kak mo tô csüli, znali mo, ka sze zgodi. Csi do miniszterje ausztrie du’ze trdokorni, i krao vogrszki miniszterov ’zelo povoli, te tiszti moro dolizahváliti, csi pa sze nyihova ’zela dopuni, te do nasi miniszterje sli. Tak ali etak: szpletanca bode. Kak sze dokoncsa: sto zná? Mi ’zelmo, ka nas ország naj ne obhodi nakráci v-tom, ka ga po pravici i po právdi dosztája.
Pogodba je dokoncsana. Z-káksim nászhájom? Váma navküpna osztáne, kak je bila do etimao. Pri nisterom z-ptühinszki orszagôv notri prinesenom blági je váma prezdignyenya, naj szmo pri trücani tô blágo za malo ménso céno od ausztriancov küpiti. Z-ete váme nam — praj — ausztrianci edno sumo bodo plácsali, stero sze escse more dokoncsati. Dácso-potrosnya do na du’ze od nász nasi szôszedje bráli, ár v-tom táli szo nikak nê steli dopüsztlivi bidti. Szamosztálen bank tüdi ne dobimo, da szo nemci tô nê steli povoliti. Tak právijo, ka ausztrie banka nistero millionov sze v-Buda-Pest posle, kak ti kapitao, ali banka ravnanye de li edno i to sze z-Becsa bode godilo.
Országa sors sze zdaj na deszét léta zvé’ze. Ete sors sze znikim nê pobogsao. Na eto dokoncsávanye z-országa ’zalosztne glászi je csüti. Lüsztvo je tak da bi sze z-ednoga teskoga szehnya obüdilo. Trôst je mino i ka je osztalo, tô je ’zmécsno bremen znôvis.
  Gda zdaj Tisza ete dnih nezáj odiso v-Becs, eden csasz je csüti bilô, ka koncsimar de toliko glédo, ka országi nekaj vöszprávi. Te je pá csüti bilô, ka ausztrianci nescso nikak dopüsztlivi bidti. Te pá glász priso, ka nasi miniszterje sze tanácsivajo, pa ka od szvoje ’zele odsztoplávajo. Vsze tô sze tak glászilo,
tak da bi za isztino pogodba tak ’zmetno tekla. Zádnyis sze vözvedlo, ka szmo mi nikaj nê dôbili.
Lidjé na ceszti tak hodijo, da bi eden ovoga niti vidi steo. Edem ovoga sze boji pitáti, ka naj te lagoji glász necsüje — steroga tak zná.
Tak csüti, ka vnogo poszlavcov, steri szo nászhajom pogodbe nê zadovolni eden novi sztran ’zelejo napraviti, drügi pa z-poszlavcove csészti scséjo dolizahvaliti, ár sze nacsi zgodi, ka szo domá obecsali.
Szpráviscse ete dnih zacsne szedsztva obdr’závati. ’Ze csüti, ka do sze prôti miniszteriumi za volo lagojega nászhaja pogodbe, ’zerjávi gucsi glászili. Ete mêszec sze v-Becsi dokoncsana pogodba od szpráviscsa v-tanácsivanye vzeme. Tüdi ete mêszec navküpni dugovány ravnanya nazavüpsztvo bode szvoje szedsztva v-Buda-Pesti obdr’zalo. Tak csüti, ka sze navküpni sztroski letosz pá prezdignejo. Csi eto dokoncsano bode, te szpráviscse razodide na letosni pocsinek.
Preminôcsem mêszeci 28-toga vecsér za volo vöpokázanya ’zelé lidim, 600 vucsenikov od vszevucsisztva z-poszvetom duplêri szo po várasi pred ono hi’zo sli, gde poszlavcove hi’ze vecsesznoszti sztran szvoj szálas má. Na eto cêli város na poplataj bio i vise 10 jezér lüdi je na hodi duplêrasi nazôcsi bilô. Pred vecsesznoszti sztrána szálasa szta dvá mládiva decska gucse glászila, naglászavsi, ka národ poszebno vámo i szamosztálen bank ’zelê. Oboji gucs je lidi na gôszte „éljen“ kricse obüdo. Na ete gucse niscse ne odgovor dao. Od etec je te szprévod pred lêvoga sztrána szálas so i tü szo tüdi gucsi gláseni ali tü szo ’ze odgovor dáli poszlavci. Gucsi szo velko dopádnyênye zroküvali, da vnogokrát je „éljen“ grumlence csüti bilô. Lüsztva sze szledi zpopêvanyom zmérom raztorilo.
— V-országi v-22-tom meszti szo pá szodbeni-sztolci razpüsztcseni. Med etimi jeszte Monosterszki szodbeni-sztolec. Kak od Rábe nam pisejo, eto je tiszte krajine lüsztvo cseresz razszerdilo. Tô je v-vecs mesztaj tak bilô. Baja, Makó várasje szo vcsaszi te proszili, kak je od razpüstcsênya szodbeni-sztolecov csüti bilô, naj sze nyihovi na du’ze nihájo. Zobszton je bilô. Zdaj je vu té mesztaj lüsztvo prevecs razszerdjeno.
— Vu Szegedi szo pörgarje 23-toga velkoga trávna z-velikim brojom poiszkano vküppritjênye obdr’zali. Pri etoj priliki szo z-ednim glászom vöpovedali, ka poszebno vámo ino szamosztálen vogrszki bank ’zelejo, ka sze naj goriposztávi i nyihovoga várasa poszlavcom je za du’znoszt djáno, ka eto nyihovo ’zelo naj na szpráviscsi zasztáplata.
Od Möre nam pisejo: Za nasega kraja lidi bi jáko dobro bilô, csi bi grüntne-knige z-Monostra v-Szoboto djáne bilé. Csi sze tô ne zgodi, te mo mogli v Szomboteo oditi, i tô vnôgomi sziromáki nisteri rainskih zmosnyé ztira. V-tom dugoványi sze malo gibanye zka’züje, tak da bi za tô niscse nebi steo márati. Ete dnih szo od nász nisteri v-Buda-Pest odili pred miniszter, ali-kak je csüti — jáko malo, szkoro szo nikaj nê opravili. Tô je táksa návada pred miniszter idti. Tam sze te poszlanci vréd sztôpijo, ti najvecs ji od sztráha trpecse. Te edem zacsne gucsati, nisteri nyagovi pajdási sze tak zaglédajo, ka nevejo, jeli ’zidoszki gucs csüjejo, na tô te miniszter obecsa, ka vcsini ka mogôcse, pa te sze poszlanci na dveri vöszilijo. Vszáki szi odehne, na tô nyemi leh’zi grata, pa sze pascsi domô. Domá, da od nyih ni eden nika gvüsnoga ne vê pove-

3
dati, táksi obráz ka’züjo, tak da bi vszáki znao nekaj praviti, ali to zdaj escse neszmi ovaditi. Csi sze te szledi dugoványe na dobro prevr’ze, te sze poszlanci stimajo, ka je tô nyihov zaszlü’zek. Tákse dugoványe eden cslovek more opraviti, steri raztolmacsi, ka nasega kraja lidém sztális ’zelê. Tak csüjémo, ka eto dugoványe na szlisajôcsem meszti ’ze od drügoga sztrána na prêdáno i tak sze jáko trôstamo, ka sze nasim lidém ’zela dopuni.
Kre Rábe lüsztvo je jáko csemerno, ka szodbeni-sztolec v-Monostri miné. Za nász escse lagojese bo, ár mi mo od Möre dale meli odidti.
Möra sze nam z-povôdenom prôti. Tak csüti, ka v-Med’zimurji dolnyaszta meszta szo ’ze pod vodôv, pa ka pri Perlaki Dráva ’ze vövdárila. — Mi szmo jáko na paszki.
Ete dnih szo merli Hemecperger v-82-gom leti. Ete cslovek vu nasem kraji dugo leta csésztnik bio.
Na Rescsici sze nê dávnok span szam szebé sztrelbov moro. Nisteri tô právijo, ka je vnogo dugá meo, pa sze z tém steo od placsila rêsiti, drügi pa tak gucsijo, ka na tô gerdo szmert ga je nyagov nedovrácslivi beteg na pelo.
Tak sze ká’ze, ka mo szrêdnyi pôv meli. Csi gorice v-nasem kraji tak osztánejo, kak je zdaj viditi, vnogo vina mo tocsili. Bár da bi tak bilô, ár vnogo meszto csáka nasega trüda szád.	Pn. Sv.*)
Zvönszki dugoványi.
Na törszkoj zemlji je velko gibanye. Na tople dnéve protolja sze vsze o’zivilo. Tak sze szka’züje, gda bi sze nikse velko delo priprávlalo i stelo goditi.
Vu Hercegovini sze boj vsze bolje raz’zári. Törci szo v-preminôcsem mêszeci vecskrát biti bili. Na granici le’zécsem Niksics grád szoldákom szo steli törki sztrosek neszté, ár je té grád od hercegovinancarov okol opázani i ’ze stiri mêszece nê glásza od nyih csüti bilô. Törci szo nikak nê mogli vu Niksics pridti i v-tom bitji jih vnogo szpadnolo. Boj kre obadvá sztrána nemilo tecsé. Eden ovomi lidi kole i vészi vu’zgáva.
Vu Bosznii je boj tüdi vövdaro. Vecskrát je ’ze bitje bilô, i na vszákom sztráni jih vnogo szpadnolo. — Vu Bulgárii sze táksa znaménya ká’zejo, tak da bi sze eti naszkoroma tüdi bojne krics zglászo. Tak miszlijo, ka tê z-vlaskoga kraja szo rátani. Vlasko vladársztvo tô právi, ka ne dopiszti, ka bi sze mir od nyagovoga kraja z-môto. Na drügom sztráni je pa tô csüti, ka vlasci szamo tô csákajo, naj sze boj prôti törkom kak na najvéksoj zemlji razséri i te do oni tüdi prôti törkom sli.
Vu Szerbii je ’ze vsze k-boji krédi. Szoldáki szo ’ze na granici goriposztávleni, i szamo zapôved csákajo, ka naj na törke vdário. Tak je csüti, ka sze tô escse ete dnih zgodi. Za szoldáke potrêben gvant, konyi i drügo blágo na nasem kráji z-velkov szilov vküppoküpleno. Crnagora 7000 szvoji szoldákov hercegovinancarom na pomôcs poszlala, sterimi je nájmre mogocsno bilo törke nezáj zbiti, ka szo nê v-Niksics grád mogli. Po táksem sze Crnagora ’ze v-boj zmêsala, csi glih tô jáko taji. Pisejo, gda je törszki caszar zacsüo, ka szo sze crnagorci ’ze tüdi v bój zmêsali, zapovedo v-cseméraj, ka najoprven ete máli ország sze more pod nyagovo oblászt vrcsti. Ovi poglavárov zasztôpnicke, nájmre
* Zahvélim szrcsno szpomenênye. Proszim drügikrát naj pá tak dobri bodo i naj kaj nôvoga pisejo „Prijátel“-i.
nasega i ruszkoga, szo tolko gucsali, ka szo nyemi tô volo zgláve zgonili.
Törszka vojszka zdaj od vsze kraja sze na pôle bojne pascsi, najvecs jih ide vö z A’zie. Za törka jáko lagoje, ka nêma pênez; szoldácke i drügi csesztniki vcsászi po mêszecaj ne dobijo plácso; hrána i gvant nyim tüdi pomenkáva.
Za mán delo sze pokázalo, ka je od nasega kraja vcsinyeno za volo mirênya. Hercegovinanci od mira nescso niti csüti. Kre drügoga sztrána pa poglavárje vszefelé tanácse dávajo törszkomi caszari, naj eto ali tô vcsini, z-mocsjôv ino zmosnyôv ga pa niscse ne pomága. V-tom táli je táksa szpletanca, ka niscse ne vê, kak sze koli tô dokoncsa.
Nász eto dugoványe, kak szôszede, v-prvom rédi doticse. Szrbi, hercegovinanci szo na nász vôgre jáko csemerni. Z-tém zahválijo, ka nyim szlobodno bilô od nyih potrêbno blágo szi od nasega kraja poszkrbeti. Vu Szerbii szo tak csemére prôti nam vöpokázali, ka szo ete dnih nasega poglavársztva zasztôpnika v-Belomgrádi z-macsecsov mu’zikov vöospotali. Szrbszko vladarsztvo je zasztôpniki za eto bantüvanye dalô zadovolsztvo, ár szo nistere glávne zburkase notri polôvili; ali sto zná jeli szo tô ti právi, pa kak bodo kastigani?
Kaksté rusz taji, gvüsno je, ka eto cêlo zmeslingo nyagova szkrita rôka rédi. Z-tém vendar té cil má, kak bi nász mogo notri zmêsati. Nemske novine ’ze glászijo, ka Törszkiország raztálani bode. Kre drügoga sztrána je pa tô csüti, ka Szerbio, Hercegovino i ove szlovenszki jezik gucsécse národe pod nasega poglavára scséjo podmesztiti. — Ka bi koli mi ’znyimi zacsnoli? Mi bi tak ’znyimi vszigdár nevolo meli, kak zdaj törk má. Pa kama bi sze pridrü’zili? K-Vogrszkomiországi ali Ausztrii? Csi nescso pod törkom bidti, naj szi szami edno poglavársztvo naprávijo. Mi pa bojmo szkrblivi za mir i za sors nasega országa.
Na pecsinoj pôti kri’z.
— Z-kêpom. —
Koze pászla i povergla je Tam v-mirnom borojcsnom lôgi, gde V-dôli brgá bradinye razté,
Kamen pecsine je vszepovszé. Ona pa prêk po pôti odisla,
Vu szrci ’zalosztom, sto zná kama?
Lübléneca mêla, znoro jo, Dnez zdrügov oltári sztôpo bo.
— Trpecse, gláva sze nyê vrti,
Szrcé moka i bridkozt te’zi.
Nogé od kamla, lice od trnya Krvári i tô vsze ne csütiva.
Kak sze za brêg obrné — kri’z vára, —
Rávno tü globocsina zija,
Kre kraja ete sztoji, ka bi Szpomin’la peske pôtne lidi.
Nema piszma, ne je z-teszanoga Leszá i nema kêpa szvétoga.
4
Na pecsinoj pôti kri’z.
5
Pod tém kri’zom na kamen trdi Deklina, povr’zena od môcsi,
Szpádne vküp, naszlonyena kri’zi,
Od’zalozti komaj zná miszliti.
Pod brêgom en’ bisztri potok sümi,
Tô ona ne csüje szam’ sze njê zdi.
Tak jo zvála, zapelávala Globocsina .... Nê! zgláve ztira! . . .
’Ze vola pamet obládala Trpeti, nosziti tühoma Szrcá boleznoszt! Pod kri’zom dobro Pocsivati, tô je tak trôstlívo!
Baron Sina Simon.
(1808—1876.)
Vu Becsi 14-toga ovoga mêszeca je mreo po dugom betegi Sina Simon. Malo taksi mo’zôv jeszte, kak je bio Sina. Nyagovo imé je vredno gorizamerkati.
Nazgrüntano je bogat bio, ali rad je dao; ki sze k-nyemi obrno, nêga püszto odszébe z-práznov rokôv. Blizi 30 jezér rainskih darüvo vszáko leto na prêpomáganye cile cslovecsansztva, znánya i národna. Csi sze kákse dobro dugoványe z-obcsinszkom darüvanyi stelo pomocsti, Sina je vszigdár prvi bio, ki je prosnyo obcsüo. Pa nê szo ga sztári szpômenki,
’zlájtni zavézki k-vogrszkoj zemli vézali.
Nyagov dêdek grcskoga roda bio i na törszkoj zemlji sze obogato. Toga szin i Simona ocsa na vogrszko priso i eti vnogo velka imánya vküppoküpo. Simona ocsa je baron gráto i gda je mreo, na jedinoga szinü je 80 millionov vrêdnoszti osztalo. Te zdaj pokojni baron sze dugo lêta zdr’závo na Gödölli. Meo je stiri cseri. Jáko je ’zelo, náj z-rodbinszkimi niti bolje k-etomi národi zvézani bode, miszlivsi, ka sze z-nyag’vmi cseri grofi o’zenijo. Vkano sze. Vogrszki grofi szo cseresz gizdavi. Csi glih sziromák, ka bi szi ednoga trszca csér za ’zeno vzéo! Eto zametávanye ga o’zalosztilo, pa sze v-Becs oszelo. Záto za orszacske dugoványe vszigdár szkrblivi bio. Cseri szo sze ptühinszkimi grofi i hercegi omô’zili. Sina Simon sze vu 1808-mom leti narôdo i ’znyim je nyagovoga roda moska-véka pomrela. Nyagovo imánye na vogrszko-zemlji tri sztô jezér plügov zadene. Böltinszko poszesztvo tüdi nyagovo bilô. Dovica edem million rainskih gotovi pênez dobi i nadale dvê hrámbi v-Becsi, nistera imánye i od cseri na vszáko leto 100 jezér rainskih. Ovo sze med cseri raztála.
Baron Sina Simon.
Obecsano rêcs obdr’zati-postenyé.
— Prepovedávka. —
Rávnok je ’zétva bila, gda je Kôsz Stevan od szoldasztva domô priso. Tak szo sze nyagovi sztarisi veszelili, ka sze nyim dalo docsakati viditi szvojga szinü. Z-vészi vnôgi prijateli nyagovi szo sze pascsili zpozdrávlanyom poiszkati Stevana, ka je szrecsno nezaj priso. Dekline vu vészi szo tüdi frisko na ceszto poglednole na pészko lajanye, miszlivsi, kapa csi rávno Stevan mimo ide. Stevan jáko vrli decsko bio, nê zamán ka vnôgo szrcé klepetalo zanyim szkrivomá.
Tô je v-toj máloj vészi velka zgodba bila. Gucs je li od nyaga teko. Vszáki znao kaj od nyaga praviti. Vszi szo ga radi meli i postüvali. Pa z-kém koli sze szebé tak polübo? Z-postenyom i z-dobrim oponásanyom. ’Ze kak mládi cslovek, ka je
ednok obecso, tô je obdr’zo, csibi ga glih potom szmert doszégnola. Táksi cslovek je jáko rêtki, ki ga nebi lübo?
Stevana sztarisje szo v-dobrom sztáliscsi bili. Meli szo lêpo vérsztvo i da od sztaroszti szta obadvá szlabela, jáko szta ’zelela, ka bi sze Stevan o’zeno i delo ravnanya vérsztva v-rôke vzéo. ’Ze szta nyemi edno deklino za ’zeno zébrala. Isztina ka szo nyemi nyagovi sztarisi z-tém dobro steli vcsiniti, ali kapacsi Stevanovo szrcé sze ’ze odobecsalo?
Eden vecsér opravivsi vecsérjo, vszi szo od sztola odisli, szamo Stevan z-ocsov na meszti szedécsiva szta osztala.
— Stevi — zacsno ocsa gucs — jeli szi escse nê miszlo na tvojo ’zenitev. Jáko bi me veszelilo, csi bi sze tô kak najprvle zgôdilo.
— Vcsási-vcsászi, isztina, ka mi tô v-pamet pride, ali nevem jeli bi szi znao tákso za ’zeno zebrati, stera bi mojim sztarisom tüdi povôli bila.
— Ah, tô te naj ne sztara. Csi nikaj nemas prôti, müva ztvojov máterjov szva szi tak zgucsávala, ka pa csi bi ti Korlec Katico za ’zeno vzéo.
Stevan tühoma bio. Obcsüo je, ka sze nyemi lice ’zari.
— Katice ocsa vu vészi najmocsnêsi vért, pa csi sze vüva vküp o’zenita, jáko lêpo vérsztvo ta mela
— Zná bidti, ka pa csi Katica mené ne bi lübila? — pitao Stevan.
— Tô najmênye! Vrêmen vaj ’ze navcsi na vküp ’zivlênye — odgovoro ocso.
— Ali kapa csi jo jaz nebi mogo lübiti?
— Pa zakój nê?
— Na tô szam escse nê miszlo, ali tô znam, ka sze meni Katica nigdár nê vidla. Gizdavo sze noszi, cifrá sze tô misz-
6
livsi, ka ona je vu vészi ta najlepsa devojka, pa na sziromáke li tak prêg po ramaj gléda.
— Tô sze vsze odvcsi — trôsta ga ocsa.
— Pa jáko rada na szenya hodi, szebé ka’züvat, po nedelaj pa plész nescse zamüditi.
— Vsze tô de nacsi, csi de ti ’zena.
— Zná bidti, ali csi bi Katica ta najlepsa, i najbôgsa bila, dönk bi jo jaz za mojo ’zeno vzéti nebi mogo!
— No vis! pa zakój sze ti tak zamerila? Vem jo prav niti ne poznas ? Ali vendar szi szi szam szebi edno zébro? Dobro, nemam tomi nikaj prôti, naj táksa bode, stera koncsimár toliko má, kak ti po nájnoj szmerti dobis.
— Nê pênez, nê vérsztva nema toliko, kak jaz, ali má dobro szrcé, kákse pri drügoj nájti sze ne trôstam.
— Z-tém szi ne odgonis glád — pravo ocsa zcsemernim glászom.
— Jaz ne miszlim na tô, jeli bom glád trpo ’znyov ali nê; ali tô znam, ka brezi nyé zaméne nêga blá’zensztva. Gde sze lübéznoszt za domácsi, tam zadovolscsina vladarüva.
— Lehko, ka tam po varasê, gde szi ti hodo, tô vsze tak jeszte, ali mi drügi réd dr’zimo.
— Za doszta lagoje je tô. Isztina, ka tam gde szam hodo, szam sze doszta návcso. Dokecs szo moji pajdási v-krcsmi bili, jaz szam sze edno ali to drügo vcsio. Najvecs szam li tô glédo, naj za cstenyé dobre knige dobim. Z-tê szam sze toliko návcso, ka vüpam na tákse meszta sztôpiti, stere szam sze prvle ozdalecs ogibo. Pôleg toga szam nê zamüdo szpoznávati lidi i etih dobre segé szam szi oszvojo, lagoje pa zavrgo.
— Csi szi ’ze tak jáko vucsen, povê mi, z-kém szi cslovek najvékso postenyé szpravi? — pitao ga ocsa.
— Csi obecsano rêcs obdr’zi, ki nikoga ne sáli, ki bli’znyega szvojega tak lübi kak szebé.
— Pa szi najso tákse lidi, ki szo vsze tô obdr’zali?
— Jáko doszta. Tu’zno bi bilô, csi bi tákse lidi iszkati trbelo. Vszákomi je du’znoszt na tô delati, naj vecs i vecs táksi bodo, ár posteni cslovek je blá’zensztvo, neposteni pa greh.
— Tô je vsze lepô — právi ocsa — ali tebi ’zeno dönok ne szprávi.
— Za tô bom sze jaz szam szkrbo. ’Ze szam szi zébro edno devojko, szamo escse tô trbê, naj sze mojim sztarisom tüdi dopádne i te naszkoroma gosztüvanye obdr’zimo.
— Sto pa te jé ona, stero szi szi za ’zeno zébro?
— Sôstarova Mára.
— Koga! táksega kôdisa szi scsés za ’zeno vzéti? Pa nebi te szram bilô? Ka szi dönok miszlis? Znás ka nyéni ocsa vôzi bio, mati nyéna pa v-sztüdenec szkocsila, pa ti szi szi tákse lidé csér za ’zeno poiszko?
— Isztina, Máre ocsa je vôzi bio. Ka je pregrehso, za tô je kastigo pretrpo, pa z-tém nezáj sztôpo v-réd ovim lidém; Máre mati v-sztüdenec szkocsévsi sze morila. Tô je jáko lagojo vcsinila, ár cslovek neszmi nigdár v-dvojnoszt szpadnoti. Tô vsze isztina, ali tomi je Mara nê kriva; nyéno nekrivo, csiszto szrcé od hüdôcse szvêta nikaj ne vê; ona je v-bojasznozti Bogá gorizrázla i pascsliva je dobro vcsiniti szvojim prijatelom.
— Tô jaz vsze vörjem, ali z-tém szi neta mogla zacsnoti nikaj, ár csi ti nescses Katico za ’zeno vzéti, drügo ’zeno pod mojo sztreho neszmis prineszti.
— Niti nescsem. Dokecs mo posteni cslovek, bli’zni lidjé me ne povr’zejo. Delati znam i csi cslovek zadovolno ’zivé, z delom szi vszigdár vecs priprávi, kak pa gde nyemi ’zitek nyefka i cseméri obridkijo.
Stevan je vucsen kovács bio. Mestria je nyemi dobro sla i za nistere lêta lêpo vrêdnoszt vküpszpravo. Te je Máro za ’zeno vzéo.
Sztarisje szo nikaj ne prôti meli, ár szo vidli, ka táksi pascslivi mô’z, kak Stevan, vréden je szebi tákso ’zeno poiszkati, kákso nyagovo szrcé odébralo.
— Povê mi dönok, Stevan, gda szi ze v-Máro zalübo? —
pito ga ocsa edenkrat, gda ’ze Mára dávnok Stevanova ’zena bila.
— Tô je dávno bilô, v-tisztom leti, gda szam za szoldáka mogo oditi. Lêpi letosnyi zadvecsarek je bio. Tak sze mi vidi, da bi vcseraj bilo. Od vecsernice szam domô sô, na pôti me niksi beteg zgrabo i szamo na tô pomlin, ka szam kre pôti v-grabi le’zo z-glavov v-grabo obrnyen, okol méne eden velki sereg dekéo sztalo, pa szo sze nad menom szmeháli i norca rédili. — Gléte, ka sze te môder Stevan zapójo. Zglavov grabo kopa. Hi, hi, hi! pa táksi cslovek scsé nász vrédi dr’zati? Szramga naj bo! Hi, hi, hi! Na ednôk szam kakti szrebrni glász zacsüo, na steroga szo sze dekle od méne vkraj pascsile. — Ka ga ospotávate, jeli znáte ka nyemi nikaj ne fali. Tákse delo vcsiniti deklam sze ne sika. Na tô szam mermranye zacsüo, cselo mi je mrzla voda hladila i gda szam ocsi gorôdpro, Mara pôleg méne szedêla. Do eti máo szam jo niti prav nê várao vu vészi. Zdaj da je pôleg méne na tühomo szedêla i szkrblivnosztjom me glavô mocsala, tak sze me pri szrci nikaj csüdno vidlo. ’Zelo szam naj li dugo tak le’zati morem, ka mo du’ze v-Mare ocsi glédo.
Z-hládom szam vsze bolje zdrav gráto i csi glih szlab, Mara me pomali domô szprevájala. Na pôti szva szi tak doszta zgucsávala. Mara me od fticsov, od nárasza ino od vsza szpitávala i tak sze veszelila csi szam od ednoga i od drügoga kaj pravo, ka je prvle nê znála. Tak je dobre vôle bila, ali záto szam vpamet vzéo, ka szvoj notresnyi ’zaloszt szmejom szkrivle.
Gda szva k-vészi prisla, eta szam nyê pravo:
— Mara, ti szi meni velko szlü’zbo vcsinila. Szmehácse szi od méne razgonila, pa szi mené vu ’zitki obdr’zála. Vsze eto ti lépo zahválim. Ali eto je escse nê vsze. Tvoje dobrovolno szrcé moje szrcé k-tebi na lübéznoszt obüdilo. Csi ti tüdi tak miszlis i csi z-szoldastva domô pridem, ti bos moja ’zena.
— Oh, na tô je nama ecscse rano miszliti — odgovorila Mara. Zdaj szva escse mládiva. Szledi, po letaj, sto zná, kak va miszlila. Praj sztarêsi cslovek vszigdár csednêsi. Csákajva, lehko va müva tüdi csednêsiva.
— Znam na kój ti miszlis, Mara, Jeli, ti szi szirôta, jaz pa bogat, pa tô ti szamo zdaj tak právim, szledi pa na tébe pozábim. Nê tak, Mara. Posten cslovek obdr’zi rêcs szvojo, csi ednok vö povê. Jaz szam ti obecso, ka csi nikaj nêmas prôti, ti bodes moja ’zena. Tô de tak, csi va ’zivela, ár drüge zarocsni prsztan kak tvojga, moja rôka ne de noszla.
Tô je dávno bilô. Mara je ’ze moja ’zena i máloga szinü, z-sterim le-eno mati sze knama ide, na tô bom vcsio, ka obecsano rêcs obdr’zati naj za naj véksega szvojga kincsa dr’zi, ár vszaki cslovek je toliko vréden, kákso cêno szam na szébe posztávi.
Za lüsztvo potrêbna jesztvina.
(Nadale.)
Pijan csloveka i pijanca sztáliscse je nê edno. V-pijánom csloveki ’zgánovino jeszte, eto vu krv odide, potom goripride v-mozganye i ’zile na szilno delo trüca, i záto szrcé hitrê klepecse. Krv po têli sze pre hitro v-mozganye trüca, eto zroküje bliszketênye ocsi, cinkanya vűh, ’zmôtênye pámeti, vrtênye, sztopáj negvisen bode, obráz i ocsi sze z-erdécsijo, kô’za sze bolje pári, plücsa mocsnê szapijo, ali záto je szapa kratkêsa, pamet sze na csemernoszt razdrácsi, odmore to dobro od hüdoga razlôcsiti i záto pijan cslovek sze z-presztrosnov mocsjôv sega. Csi pijan cslovek dale ide, preszámnanye ino vrtênye ga obláda, v-toj najménsoj zadevi sze potekne i na téo szpádne, szledi nemre gorisztánoti i gorszêszti, celô neszpameten gráta i te za volo têla velikoga drá’zd’zanya medlôven bôde i nemára za nikój. Zádnyis zaszpí i csi szehn dugo trpi, tô go sztrezni, ali potom szlab i medlôven bode.
Eto je odürno i szramotno sztáliscse i sze zná pripetiti tomi naj nekrivêsemi tüdi, ki je nê vcsen pitvi ’zgánepítvine. Ki ednôk tak obhodi, drgôcs de paszko meo na szébe.
7
Ali drügo je pijánca sztáliscse, ki szi z-palinkov ’zalôdec tak zaprávi, ka nyemi za obdelanye hráne szlab gráta. Z véksega tála v-ete sors táksi lidjé prido, kém sziromastvo ne dopiszti, ka bi sze dobro hránili i tak szi miszlijo glád odtirati, dokecs zádnyis szebé kak najhitrê v-zemlo szprávijo.
VIII. Sziromák cslovek ino palinka.
Sziromák delavec, ki je ’zalôdec ’ze na palinko navado, csi po deli lacsen gráta, pá de palinko pio, ár ’zalôdec trdêse jelo nemre obdelati, i niti za tô te ’ze nemára. Têlo delavca ’zelê sze pomocsnêsiti, ár ovak nemre delati, tepa, csiglih na krátko vrêmen, szvoje têlo z-palinkov ocsrszti.
Známo ka jelo z-têla odide po szapanyi i potênyi. Csi stoj zgládom dela, te szapanye i potênye zmeszá nyagovoga vkraj jemlé i poetom nyemi têlo i môcs zmenkáva. Palinka sze v-têli frisko na vodô obrné, záto ki brezi jela dela i ka sze naj ne pobo’zni — palinko pijé, sztoga szapa i potitoszt bode. Eto nam roztolmacsi, kakda je mogocsno, ka pijanci szamo z-palinke ’zivéjo i pôlog toga escse delajo. Po táksem palinka jesztvino na meszti, csi je glih nê hrána. Záto vszáki delavec sze more za dobro jesztvino szkrbeti, ka sze naj na palinko ne navádi, ár eto ga pri cajti zaprávi.
IX. Od naszledüvajoszti pijansztva i od varvanya toga.
’Zalôdca obdelanye pijanca je na nikoj szprávleno. Z-velikim mertükom píte ino neobdelane palinka pod kô’zov mászcsava naprávi. Od toga je pijánec nadüti i tô znamenüje, ka pri táksem beté’znoszt ’ze na visziki sztubaj sztoji. Szrcé vcsászi prevecs na hitroma, vcsácsi pa cseresz pomali klepecse, krv v-te fine poszôde krvi sztira ino eto poszôde raztégne. Od toga má pijánec erdécso fárbo. V-kosi perszaj od mászcsavine sze plücsa nemro zadoszta vtegüvati, potom ne dobijo zadoszta zráka, od steroga krv erdécsa gráta i po táksem krv modraszta bode, csobe do modre, nôsz de moder i obráz tüdi modrazti zácsa gratüvati. Mislênye de meglazto, roké zácso trepetati i naszkoroma nogé odmorejo szlü’zbo doprneszti. Zaprva szamo szapa má szago od ’zgánoga vina, szledi pot i zádnyis cêlo têlo.
Záto je jáko csedno delo szebé od nevajanya palinke odzdr’závati. Vnôgi cslovek tô právi: „edna kupica palinke nede skôdilo !“ Tôje jáko skodlivi mertük. Isztina, od edne kupice palinke nede pijan, ali ’zalôdeca neszmi navaditi na palinko. Csi stoj vcsászi-vcsászi po masznoj jesztvini obcsüje potrêbcsine malo palinke piti, tô je málo navarnoszt; ali csi koga tákse obcsütênye mantrá, ka nyemi trbê palinko piti, te je ze vu gibélnoszti i te more táksega prijátela ziszkati, ki nyemi právo pôt poká’ze.
V-tom táli nájvecs dobroga zná vcsiniti vertinya, ár pazliva ’zena frisko zavará ka mo’zá ’zelôdec ’zelê. Csiglih zprôsztov ali záto zdravov i dobrov hránov more vertinya mo’zá hrániti. Csi je ’zalôdec pokvarjen ,na zaütrik sze more zadoszta oszoleno i z-prprom pozácsimbaszto ’zupo szkrbeti. Nájmre pa naj vsze tákse odrinyáva, ka bi domá mo’zá cseméri i mislênyi mantrali i naj sze setüva táksi obed pripraviti, za volo steroga szi volno ték obdr’zi. Po táksem vnogi cslovek mentüvan bodo za ’zeno, deco, za postenyé ino za poglavársztvo. I vrle ’zenszke táksa zaszlü’zenoszt nájde szvoj lon.
	X. Obed.
Obedivanye sze záto szrednyem vrêmeni dnéva zgodi, ár eto je tüdi delo i pri tom deli potrêbno pocsivati. Poldné sze têlo tak more pocsivati i v-tom vrêmeni opraviti obed je najbolje prilicsno.
Obed more z-kühane jesztvine bidti. Ka zakój sze hrána küha? Natura je csloveki pokázala i sküszávnoszt navcsilo, kak sze more hrániti.
’Zelôdec csloveka malo nistero szirôvo hráno zná obdelati. Tô, ka za hránênye potrébno, je tak v-ednom ali v-drügom za jelo nücanom blági szkrito, stero ’zelôdec brezi z-kühanya ne bi mogo obdelati. Vnôgi sztvári táksi ’zelôdec májo, steri to najtrdêse jesztvino obdela, kak golôb cêlo grájcsicsovo
szemen po’zréh i tô nyagov ’zalodec z-küha; cslovek má pamet, stera ga navcsi, kak szi more jesztvino pripraviti, ka nyemi naj na zdrávje szlü’zi.
XI. Potrêbcsina razlocsne jesztvine.
Cslovecso têlo razlocsno jelo potrebüje. Isztina, ka edem csasz je mogocsno z-krühom i zvodôv ’ziveti; ali csloveka bisztvo, lasztivnoszt je izréda vnogoféle, nyagovo delavnoszt, ’zela ino mislênye tak razlocsno i vnogoféle, ka telô, stero eto razlocsavnoszt noszi, z-vnogoféle jela more ’zivávati.
Takse sztvári, stere sze z ednoféle jelom hránijo, na dühsevnoszt gledôcs na ni’zesoj sztubi sztojijo, kak steri vnogoféle hráno dobijo. Hrána je divjo mácsko okrôtila — právi eden vucslen i je poszvedocseno, ka hrána sztvári naturo preminé, pa telô preobrázi. I csi zobriszen cslovek od vnôgi lüdi vszákom táli vise sztoji, v-tom táli ga hrána tüdi pomágala, ka szvojemi têli z-vecsféle hránov vnogoféle lasztivnoszti priszvojo.
Z-mészom i z-náraszom ’zivécse sztvári sze jáko eden od ovoga razlocsávajo. Steri nárasz jêo, tê sürke i odzgoraj tompaszte zobé májo, z-meszom ’zivécse sztvári pa ospicsene zobé májo, sterimi meszo leh’ze raztrgajo. Z-nárasza nede tak frisko krv, kak z-meszá. Najvecs sztvári, steri znáraszom ’zivéjo pre’zivajo, pri sterim po’zrêta jesztvina nezáj pride v-gôbec, pa zobjé z-nôvics zgrzéjo. Tô je pri z-mészom ’zivécsi sztvári nê tak.
Medtémtoga cslovek má za meszô ospicsene i za nárasz ogrizênye tompaszte zobé; csloveka ’zalôdec kam mészno, kam pa náraszno hráno zná obdelati i na krv obrnôti i nyemi ’ze natura zapovê naj jelo premenyáva.
Vidimo, ka tákse sztvári, steri szamo meszô jêo, szo divji, bisztri, prekanyeni, steri pa szamo z-nároszom ’zivéjo szo krotki, pretrpécsi, ali tüdi nemarni. Z toga sze zná naszledüvati, kákso môcs má hrána na têlo.	(Szledi).
Razlocsne glászi.
— Povôden. Ka je lüsztvo ’zmetno csakalo: voda je v-Dünaji na szvoje meszto odisla, i voda Tisze sze tüdi poménsáva. V-dolnyaszti mesztaj voda tam osztála i tü letosz niscse nede szêjo pa nede ’zeo. Kvár je nazgrüntano velki. Vsze kraja lüsztvo od miniszteriuma pomôcs proszi.
— Ogen. V-országi ogen v-preminôcsem mêszecsi vecs mesztaj vnogo kvára zroküvo. V-Sárosvármegyövi v-Zboró vészi 7-moga ovoga mêszeca sze edna mála hi’za vövu’zgála, z-stere je ogen na szôszedovo hi’zo vdaro i od etec szeverni vöter plaméne szilov raznoszo. V-krátkom vrêmeni cérkev, 262 hi’z i drüge hrámba, trjé moski, nistera deca, vnogo ’zivina pogorêla. — Vu Plavnica vészi, tüdi Sárosvármegyövi 9-toga ogen 64 hi’z, 100 skegnyov zapepélo. Vu Erdélszkom, vu Maros-Vásárhely várasi 12 toga 85 hi’z pogorelo. Kvár je cseresz veliki. — Tüdi vu Erdélszkom, vu Kolo’zvár városi 22-toga 165 hi’z pogorelo. Nevola je jáko velka. 600 lüdi je brezi sztrêhe. — V-Békésvármegyövi, vu Doboz vészi 20-toga 18. hi’z pogorelo. — Na Eszéki eden redovnik vnocsi v-poszteli steo i prvle zászpo, kak je szvecso vgaszno. Nedovêdno sze v-hi’zi nikse blágo vu’zgalo. Redovnik sze na veliki dim obüdo i z-bê’zanyom sze steo obrániti, szamo ka je vszili meszto dvér hi’ze, edne duge skrinye dveri ôdpro, Odkec je nê vö mogo i tom ga dim zadühso.
— Pri Balatoni v-brgáj Badacsonya szilen de’zd’z veliki kvár zroküvo. Vnôgomi vérti szo gorice na lêta zaprávlene. — Vu Brassó varasi edna 100 lêt sztara ’zenszka mrela. — Blizi Buda-Pesta, Pomáz vészi v-krcsmi ti edni pivci, steri sze za goszpôde dr’zijo, koli polnôcsi szo sze szami steli z-cigáni razveszeljávati i kmetove decske szo vö pregnali. Sztoga je bitje grátalo i ednoga decska szo bujli. Krivci szo notri zaprêti. — Vu Vácz városi eden prvi csésztnik várasa 4000 rainskih zapravo i je v-to’zbo dáni. — Na Kolo’zvári na posti
8
edenhlápec edno piszmo 4000 rainskihmi je vkradno. Zdaj notri zapreto csáka szvojga hüdoga dela lon. — V-Becsi na edno ’zidoszko cérkev za dugá obcsine je licitácija prosena i zdaj ’zidovszke vörce szo na darűvanye pozváli, ka sze naj cérkev odaje rêsi. — Na Köves Kálli, vu Zalavármegyövi, logár ednomi pasztéri gaban vzéo, da nyagovo ’zivino v-kári nájso. Logár sze na gaban dolilégo pa zászpo. Pasztér nevüpavsi domô idti brezi gabána, logára bujo. — Pri Temesvári szo sze kolombácske mühé szka’züvale. Eto prevecs navarna sztvár. Vnogo konyôv, volov, kráv i szviny szo szvojim csemérnim ’zálecom zoszmicali i té szo vszi prêsli i csloveka tüdi jáko zmantrájo.
— Küga. Vu A’zii v-törszki dr’zélaj csarnaszmrt lidi kole i vcsaszi vednom várasi po 2—300 zaprávila. Törci zdaj etih krajov szoldáke vküp berejo i vu Hercegovino posilajo. Bój nam zná escse kügo prineszti.
— Láni eden mládi cslovek z-nepazlivozti edne rasoske pô’zro. Nikak szo nê mogli rasosko ’znyaga vövzéti. Ete dnih v-Párisi szo nyemi ’zelôdec gorvrezali i rasosko vövzéli. Eto je jáko navarno delo i dönok presztano, i je zdrav.
                                         Máli vért.
Letosz sze toplôcsa rano zacsnola. Prve dni velkoga trávna sze ’ze vrocsina zka’züvala. Na tô sze nárasztvo na ednôk ozelenilo. Koli vüzemszki szvétkom je vnôgi mesztaj sznêg szpadno, ali kvár je nê zroküvo. Zdaj je ’ze vsze tak obrascseno, kak vu drügi letaj riszálscseka.
Szilje v-országi po szrêdnyem sztoji. Zimôsz je vnogo vö prêslo nájmre ’zito. Na tê mesztaj gde je povôden bila, na visisaj mesztaj, od steri je voda prvle odtekla, szo szêjtve osztale i csi szo glih rêcsise, lepo rasztéjo i vértovje sze szrêdnyi pôv csákajo. Jeszénszki szêjtvam oszem-devéti táo je vö prêso i szamo edemdevéti tao oszto. Tákse meszta, z-stera je voda odisla, sze escse nemro orati i szêjati od velike mokrôcse, vnogo zemlé pa itak pod vodôv jeszte.
Z-Somogyvármegyöva nam pisejo, ka tam sze obülen pôv trôstajo, ’ze deszét let sze nê tak lepô szilje na protolje ka’züvalo, kak letosz. Bojijo sze, ka escse mraz zná pridti, ár jáko je rano toplo grátalo.
— Drevje od gôszance obvarvati. Eden vért nam eta pise: Ocsiscsena drêva sze nujleh’ze od gôszanc zfticsnim keljom obránijo. Fticsko keljé sze, meszto olia, szvinszkov máscsavov naprávi i z-tém sze drevô odzgoraj, gde sze sztébla dokoncsa, na tri prszte sürko namá’ze. Fticskokeljé nistere tjedne keljavino obdr’zi i z-tém sze skodlivi protivnikom drevja pôt zagradi. Eta pripriáva je jáko fál i lehko vszáki vért szküszáva.
— Verba. Na sztroskaj miniszteriuma poloobdelanye sze tákse vrbe pôvajo, z-steri je najbolje prilicsno korble i kose pleszti. Stera vész tákse verbe ’zelê szaditi, more sze miniszteriumi poloobdelanya zprosnyov obrnôti i brezi plácse dobi. ’Ze vnôgi mesztaj pôvajo tákse verbe i z-téj sze jáko lêpo szpletenyé zná napraviti.
— Zalavármegyövi Szentantalfa vészi obdr’zánye szenya v-ednom leti dvakrat dopüscseno: szüsec mêszeca prvoga i andrêscsek mêszeca szlêdnyega tjédna szrêde.
— Pôv-szvila. Z-nikim szi lüsztvo tak lehko ne vê pêneze szpraviti, kak z-pôvanyom szvila. Eto vszáko leto szamo oszem tjédnov dela ’zelê i tô lehko deca ino sztári, za drügo delo ’ze szlabi lidje oprávlajo. Jáko je potrebno, ka bi szvilo pôvanye vszáka vész kak najprvle zacsnola, ár z-tém je mogocsno vnogo pênez priszlü’ziti. Ednoga kilogramma szvila cêna je vise 240 rainskih i eto sze vszigdár zlátmi plácsa. Prvo je, kak naj vecs
drêva malin szaditi. Kak sze more tô oprávlati, eto vszáki dühovnik ali vucsiteo zvolno povê komi-komi. Najbogse bi bilô csi bi vucsitelje na tô deco návcsili i po krátkom vrêmeni bi sze za lidi edna nôva vretina odprla, z-koj bi szi nisteri obogato. — Prijáteli lidim bi lehko nyih v-tom táli navcsili.
— Naprávlanye pive. V-dr’zêlaj ausztrie jeszte 2293 naprávnic pive, v-steri sze 21.687,650 akôvov pive naprávi i od toga sze 24.851,540 rainskih dácsa potrosnya plácsa. Na vogrszkom jeszte 299 naprávnic pive, v-steri szo 1.262,186 akôvov pive naprávi i od toga sze 1.491,177 rainskih dácsa potrosnya plácsa. Eto, káksi velki razlocsek! Csi sze nasa granica za volo poszebne váme záprla, te bi mi notri pripelano pivo pod veliko vámo vrgli, te nasega országa lidjé nebi ptühinszko pivo pili, nego bi sze prinasz naprávnice goriposztávlale, dácsa-potrosnya bi sze nasemi országi placsüvala i drügo dácso nebi trbelo tak gori zdigávati. Szamo pritom kak je nas ország kvarjen!
Szilje. Preminôcsem mêszeci je malo szilja pripelano. Trszci szo cêno ni’ze püscsávali, ár da od vsze kraja csüti bilô, ka sze dober pôv zka’züje. Pred nisterimi dnévi cêna pá gori szkocsila, ár jáko sze glaszilo, ka boj bode. Nisteri li miszlijo, ka sze nevôle boja no rêsimo. Cêna je bila: psenica: 74—78 kilogramm ’zmécsna 11 rh. 20 kr. — 12 rh. 30 kr,; ’zito 70—72 kilogramm ’zmécsna 7 rh. 80 kr. — 8 rh. 10 kr.; jecsmen 62—63 klgr. ’zmécsna 6 rh. 90 kr. — 8 rh.; ovesz po méter centi 9 rh. 90 kr.; kukorca, 100 klgr. 5 rh. 40 kr.; grah 8 rh. 50 kr.; gráhsics 12—15 rh. ptühinszki 22 rh.; lécsa 14—20 rh.; proszô 5 rh. 25 kr.; lenovo szemen 14 rh.; konôpleno szemen 13 rh. — Mászcsava zlagvom 76 rh.; Szlanina 67 rh.; lój 30 rh. po 100 klgr. — ’Zivinszko szenye: pár volov 170—315 rh.; pár kráv 155—208 rh.; dojne krave pár 60—175 rh. — Govenszko meszo 100 klgr. 50—58 rh.
— Naprêplacsnike proszim ki szo na riszálscsek, ivánscsek i jakobescsek mêszece nê poszlali sumo naprêplácse, naj tô kak naj prvle vcsinijo, ár szlédi bi nyim nebi mogocsno bilô od toga strtnyek leta broje poszlati.
Polleta ’zivota „Prijátel-a“ pred szlovenszkim scsiteli ga zadoszta szpoznávila, i záto ga na dugi porácsavati nê potrêbno. Malo steri sze nájde táksi cslovek, ki nebi obcsüo potrêbcsine zobriszenyá i eto zadobiti je szamo po stenyé mogocsno, poznavsi zgodbe szvêta, domovine, poznavsi naprêhitenye cslovecsansztva, sztvorjenyá cslovecse pámeti v-ednom i v-tom drügom dugoványi.
Zmosni národje szvêta májo vnogo novin i knig, steri sze vszáki dén povno’zinávajo; szlovenom „Prijátel“ ’zelé szvojov mocsjov doprneszti vsze ono, ka nyim doszégnoti za volo nyihovoga razlocsnoga jezika nê mogocsno.
„Prijátel“ k-tomi cili pela• Miszlimo, trôstamo sze, ka na tój pôti vszigdár vecs i vecs prijátelje k-nam sztôpijo.	
„Prijátel“-a cêna na tri mêszece 90 krajcarov zadene. „Prijátel“-a prvlêsi broji od zacsétka, itak szojo dobiti. Pênezi sze najprilicsnêse na postnoj nakázanici poslejo na réditela imé ete novin.
Podgovoren réditel: Agustich Imre.
Stampano v-Buda-Pesti vu FRANKLIN-TIVARISTVE násztavi.