Buda-Pest, 1876.
Drügo leto.
Tork, 1. Mésnyek.
PRIJÁTEL.
Naprêplácse cêna:
Nastrtnyek leto   .    .    .    .    .    .    .    .    .    .    .    90 kr.
Broj 8.
Naprêplácse pênez i novine szlisajôcse piszma szo na imé réditela v-Buda-Pest „országház“ poszlane.
Pregléd.
Budapest, 26-toga jakobescseka.
Na domácsoj zemlji dnévi mirovno tá tecséjo. Správiscse pocsiva. Poszlanci sze koplejo, ali sze v-szénci ladijo. Nisteri szo szvojim zabrácsom racsun dali od dela szpráviscsa. Te véksi táo od nyih je tüho.
Vu országi lüsztvo glászi od bója komaj csáka i zgodnyenyé z-velikov pazlivosztjov naszledüje. Vogrszko ’zelenye je, ka naj törk szrbe obláda, ár — tak právijo — ka za Vogrszkiország nebi dobro bilô, csi bi sze na Balkán polotoki szlovenszki národje za edno oblászt vküpszpravili.
V-nasem országi tüdi szrbi zvelikim brojom szojo, ki szo sze pred dvê sztô leti nacsi od törszke mantre rêsiti nê mogli, kak da szo od szvoje domovine szlobô vzéli i szo na vogrszkoj zemli obrambo iszkali i najsli. Tê szrbi szo szi kre szrbszke granice sztan poiszkali i tak szo blizi szvojoj národnoj rodbini.
Med tê szrbi szojo nisteri mô’zi, ki je prôti szvojoj domovini nadigávajo i ka sze koli vu Szrbii zgodi, za tô szo bolje szkrblivi, kak za szvoje domácse delo. Eto delo je ’ze vnogo zmeslinge zroküvalo i da nyim do eti máo doszta dopüscseno bilô, na prêpomáganya bója szo pêneze pobérali i lidi za szoldáke posztávlali i to szo vsze tak delali, ka sze je znyihovoga csinênya protivnoszt prôti Vogrszkomiországi vöpokázalo. Tákse delo nebi nindri dopüscseno bilô i záto je od miniszteriuma zapôved vödáni, ka táksi sze moro notri zgrabiti, ki na zmêsanye mira domovine delajo. Naj oprvem szo ednoga poszlanika, Miletics Szvetozára notri zgrabili, ki je tak poznan, kak te vój zmeslinge; nistere drüge tüdi Mileticsov sors dojso. Miletics je na vogrszkoga rêcs nê steo odgover dati; ali na kráci sze návcso vogrszki gucsati, ár csi je on po némskom ali szrbszkom jeziki jelo ali koj drügo proszo, niscse ga nê razmo. Mileticsovo notri lovlênye na szpráviscsi doszta gucsa bode zroküvalo, ár poszlanca po právdi szamo te szlobodno notri vloviti, csi je na hüdom csinênyi zgrablen. Tô escse zdaj niscse ne vê za káksega zroka volo je Miletics notri zaprêti; tô vcsiniti je mogo veliki zrok bidti.	
Kre Száve, pri szrbszkoj granici od nasega sztrána szoldácke szojo goriposztávleni za volo merkanya. Tak je csüti, ka ti domô odpüscseni szoldáki szo notri zazváni.
Ruszke novine velke csemére ká’zo prôti Vogrszkomiországi. Tak sze glászi, ka vu Ruszkom velko szoldasko szprávlanye.
Prinasz v-ti visisaj mesztaj velko dovoljenyé ká’zo prôti ruszkoj voli. Lüsztvo vu Ausztrii tak kak prinasz je jáko prôti tomi. Zaprva miniszter zvönszki dugovány sze tüdi prôti dr’zo, ali kak je opazo, ka csi sze ne podá csészt more povrcsti, zdaj on tüdi na tiszto pôt sztôpo.
Tak je csüti, ka vu dugoványi banka jedinanye je dogotovleno. Te zdásnyi sztális v-tom deli sze malo bo ponácsiso. Tô je gvüsno, ka nas ország poszebni bank nede meo. Tô nescso Vogrszkomiországi dopüsztiti. Banke nemski i vogrszki gorpiszdobijo. Tô de szkoro ta najveksa premenba i ka zdasnyi becski bank de na „navküpni“ krsztcsen.
Vu országi vármegyövi sze szprávlajo pôleg nôve právde ravnati szvoja dela.
Bój.
Szprávlanye, grô’zanye tak dugo trpelo, ka bój od sztrána Szrbszkogaországa je zacsnyeni. Milan, szrbszki vladik je nê meo jáko volô k-bóji, ali nyagov národ je tak na rátani bio, ka du’ze sze od bója rêsiti nê mogo. Szrbszkomiországi je potrêbno bilô prvle dobro premiszliti, kak bój zacsne prôti törki, steri je pétkrát mocsnesi, véksi kak Szrbszkiország, ka sze zgodi te, csi bi sze bój za szrbe neszrecsno dokoncso?
Szrbszkiország má 3—4 millionov lüdi, pa je tak veliki, kak prinasz pét vármegyövov. Szrbszkiország je do 1389-ga leta szamosztálen ország bio, meo je szvoje caszare i v-tisztom vrêmeni szrbszki i vogrszki národ szta sze vküp borila prôti törki, ki je obadvá národa pod szvojo oblászt steo vrcsti. V-onom vrêmeni szo szrbi i vôgri törka sztavili, ka je nê cêlo Europo za szvojo. Vu 1389-tom leti je törk na Koszovompolji szrbe tak zbio, ka sze potom szrbszko velko poglavársztvo razpüsztilo. Szrbszkogaországa eden táo je na du’ze oszto i je prôti törköm od Vogrszkogaországa vszigdár pomágan bio. Da je Vogrszkiország pod ausztrianszko vladarüvanye priso i szvojo szamosztálnoszt zgübo, z tém szo szrbi tüdi zgübili pomágacsa i je minolo nyihovo do tiszti mao gorisztojécse szamosztálnoszt.
Od tisztoga vrêmena máo szo szrbi vnogokrát prôti törkom bój zacsnoli, ár szo steli szvojo szamosztálnoszt
Znanoszt razserjüvajôcse mêszecsne novine.
2
nezáj dobiti. Meli szo jáko batrivne vladike, sterim je nisterokrát szrecsa tak szlü’zila, ka szo törke zbili i szo szi szvojga vladára zébrali. Ali szvojo preminyeno szamosztálnoszt szo nê mogli nezáj dobiti. Szrbi szo v-eti vnogi bóji prôti törkom vszigdár od sztrána ruszkoga vladársztva bili pomágani i z-tém Szrbia vecskrát Ruszkomiországi podvr’zeni sztális prisla.
Na szrbszkoj zemlji tá zmeslinga trpêla do 1856-toga leta. Te je rusz z-pomáganyom anglusa i francusa od törka pobiti bio i te sze dokoncsalo, v-káksi sztális prido kre Dünaja le’zécsi knézoviji, tô je Vlaski- i Szrbszkiország. Vö je povêdano, ka de vszáki ország meo szvojga knéza, szvoje szoldáke i szvoja dugoványa de számosztálno ravno, nego za znaménya, ka obadvá országa pod törszkoj visesnoszti sztojita, vszákom leti moreta eden kak te drügi törki 60 jezér zlátov plácsati, v-ednom meszti törszko zásztavo goripotégnoti i bój prôti nikomi neszmita zacsnoti brezi obpitanya törka. Ka sze naj eto vézanya od törka ne zavr’ze, gda sze nyemi sté, prôti tomi szta obadvá országa od ovi poglavárov zagvüsavina. Csi pa bi steri med nyima proti törki bój zacsno, te je vezalo raztrgnyeno i csi bi szrecsa törki szlü’zila, te de on brezi obpitanya ovi vladárov szvoje protivnike v-réd jemao.
Szrbszkiország je vszákom szvojem deli od Törszkogaországa szamosztálen, szamo ka 60 jezér zlátov more vszáko leto törki plácsati i törszko zásztavo v-glávnom várasi v-ednom meszti goripotégnoti. Má szvoje szoldáke, szvoje pêneze, i vsze tô brezi obpitanya törka ország szlobodno tak ravna, kak sze nyemi za náj bôgse vidi.
Hercegovina, Boszna i Bolgarszka szo szploj pod törszkom ravnanyom, tam krscsenik cslovek nikso csészt nemre dobiti, ár da tô törszki korán tak zapovê i v-drügom táli szo krscseniki najbolje z-dácsov te’zeni. Ti prednyêsi goszpôdje, ki velka imánya májo, szo na törszko vöro sztôpili, ka naj sze törszke mantre resijo i naj oni goszpodársztvo vrokaj obdr’zijo. Tê szo lüsztvo escse bolje za dácso premárjali, kak ti törki. To mantranye je lüsztvo vecskrát na bój pelalo, miszlivsi, ka de nyim szrecsa tak szlü’zila, ka sze odszlobodijo törka. Do eti mao sze nyim tá vola nê szpunila.
Od drügoga sztrána ete lidim lagoji sztális je Vnogokrát ponücani bio nájmre od sztrána rusza, csi je kákso szpletanco steo napraviti za naprêpomáganya volo szvojga cila, te je té törszke dr’zéle na bój na ráto, ár tê bi brezi pênez, brezi orosjá boj nebi mogli zacsnoti.
Láni szo hercegovinanci bój zacsnoli, kak právijo z-ruszkov pomocsjôv. Rusz je z-tém bójom neksi cil meo. Da je té bój ’ze szkoro leta dni trpo, v-tom vrêmeni szo szrbi szkóz rátani bili na bój, ka szvoje brate neszmijo brezi pomôcsi niháti. Lüsztvo sze vsze bolje za boj ’zarilo. Vsze je tak teklo, kak je rusz ’zelo. ’Ze za gvüsno dr’zo, ka Cárigrád nyagov bode. Te je anglus törszkoga caszara szvêta szpravo. Eto delo je ruszki racsun jáko zmêso. Isztina, ka szo tiszti tüdi z-szvêta poszlani, ki szo angliusuvo volo szpunili, ali z-tém sze
ruszka oblászt na törszke dugoványe nê nezáj posztávila
Szrbi szo na bój napelani i krédi bili. Nê szo nyim vüpali praviti, naj orosjé v-kót denejo, pa naj nezáj ido k-plügi. Csi bi nyim stoj tô pravo, Milan vladika bi odtirali, i med nyimi bi zburkanye vövdarilo. Od bója sze ognoti nê mogocsno bilô. Bôgse csi do szrbi prôti törki sli, kak pa ka bi sze med szebom bili, zná bidti, ka de nyim prôti törki escse szrecsa szlü’zila. Tak szo szi vendar zmislávali tê, ki szo lidi na bój napelali, ka csi glih vsze nedo mogli doprneszti, ka szo steli, koncsimár z ednim sztopájom do pá bli’ze k-szvojemi cili. 
Geto k-tomi nê bilô veliko vüpanye, ka bi szrbi törka zbili, od sztrána rusza je liszicsno tak na právleno bilo, ka nas krao i ruszki caszar szta na csehszkoj zemlji vu Reichstadti 4-toga jakobescseka szrécsata, dvá dnih szledi, kak sze bój zacsne, naj szvêt ne zpámetiva za káksega zroka volo rusz tô szrécsanye ’zelo. Nê zadrügo, naj szi pogucsita, ka de sze melo goditi te, csi do szrbi pobiti, ali csi törka obládajo. Dokoncsano je, ka pomágati v-bóji neszmi ni ednomi te eden, ali te ov vladár, nadale sterikoli de obládan, vsze tak osztáne, kak je bilô doszega mao. Rusz je steo, ka csi Szrbia törka zbije, naj sze tá prikapcsi Boszna i Hercegovina. Rusz tô szamo záto ’zelo, ár znao, ka Szrbii törka zbiti nede mogocsno i tô tüdi znao, ka ausztrii nede povoli, ka bi sze Boszna i Hercegovina k- Szrbii prikapcsila i ka naj sze za mirovnoga csloveka poká’ze, od dopunyênya szvoje ’zele odsztôpo. Sto zná zakój je tô vcsino. Pri szlobô jemányi szta sze vladára obinola i küsnola, tak szo tüdi vcsinoli miniszterje zvönszki dugovány Gorcsakoff i Andrássy. Zádnyis Andrássy ruszkomi caszari rokô küsno. Eto nyagovo csinênye nyemi prinasz vnogi zamerijo.
Pred dvöma dnévoma, kak sze tô vu Reichstadti godilo, szrbszka vojszka na törszko zemljô sztôpila i glász stükov je zacsétek bója oznanüvo.
Szrbszka vojszka v-stiri mesztaj, tak na polokroglini, gda na rôki prszte razpresztrémo, na törke vdárila i klánye sze vcsaszi zacsnolo.
Szrêdnya vojszka z — 60 jezér lüdi pod vojsztva Csernajeff ruszkoga generála, ki je z-ruszke vojszke prêk sztôpo, je pri Szupováci na törszko zemljô sztopila. Eti pôleg granice edno mocsno obrányeno meszto jeszte, Nis. Szrbi szo sze tô ognoli i szo sze li na prêpascsili, dokecs szo sze nê z-törki szrécsali. Kre právoga kraja Lesjanin szrbszki voj z — 15 jezér lüdi na törke vdaro; kre levoga kraja vednom meszti Alimpics Ranko z — 20 jezér lüdi, i Zách generao z — 10 jezér lüdi bój zacsno. Bôj sze na vsze stiri mesztaj szkoro eden dén zacsno. Szrbi szo sze za prva jáko ognyeno borili prôti törkom i törke szo v-nisteri mesztaj odtirali. Szkoro eden tjeden vszáki dén bitje bilô, ali na szlednye szo sze szrbi prôti törszkoj mocsi, ár tê dvakrat toliko lüdi májo prôti szrbom posztaviti, nê mogli dr’zati i szo törszko zemljô povrgli. Do 20-toga jakobescseka szo szrbi tak edno 5 — 6000 lüdi zgübili, törki pa escse vecs. Törki sze tüdi ’zerjavno bijejo. Pri ednoj priliki 200 törkov je na Dünaji z-ládja melo
3
v-’zaklaj vönoszilo, gda szo szrbi nanyih vdarili i szo jih na podánye zézvali. Törki szo od toga nê csüti steli i za pol vöre szo vszi dolzasztreljeni bili.
Szrbszke vojszke sészti táo z-vlaski szoldákov sztoji, ár vu Szrbii szojo nistera meszta z-csiszti vlaskimi mesztancsari. Tê vlaski szoldáki pri ednom bitji, da szo od törka posilani ogen prisli, szo orosjé od szé zlücsali i odbe’zali i z-tém szo cêle vojszke réd zmêsali. Tak szo pokastigani bili, ka vszáki deszéti v-glavô sztreljen. Pri drügom bitji szo tüdi vlaski szoldáki z-bitja odbê’zali; té vsze szo te pred pükse posztavili i z-szvêta poszlali.
Törki i Szrbi szo jáko neszmiljeni eden prôti ovomi. Vesznice vu’zigajo, mirovne lidi, deco, ’zenszke kolejo i ranyene szoldáke, ki na pôli bójne osztánejo, morijo, ár je táksa sega, ka vszákomi, ali je mrtev ali nê, glavo odszekajo.
Crnegore vladik szvojov vojszko, 14.000 lüdi, sze na pomôcs pascsi szrbom. ’Ze törke vecs mesztaj z-bio i csi bi szrbszkoj vojszki kre Hercegovine szrecsa malo szlü’zila, z-etov bi vküp priso.
Törki vsze genejo, ka li kak najvecs lidi pred protivnika posztávijo. Törszki dühovnicke lüsztvi tô predgajo, ka té bój za nyihovo mohamedánszko vöro tecsé i proroka zeléno zásztavo szo ’ze tüdi naprêvzéli, na tô te od 17-toga do 70-ga leta vszáki törk sze v-bój pascsi.
Tak sze glászilo, ka Grcski i Vlaskiországi prôti törkom szrbe scséta pomágati, ali eto sze nê zaisztino pokázalo.
Vu Bosnii lüsztvo vszáki dén z-véksim brojom prôti törkom gorisztáne.
Kak dugo de ogen boja na polotaki Balkána goro, to zdaj escse niscse ne vê naprêznati. Sto zná jeli té ogen nede dale szégo. Csi rusz eto vrêmen prilicsno vidi dopuniti szvojo sztáro volo, te mo naszkoroma od véksega ognya csüli.
Bojna peszem. *)
Vu boj!
Za národ szvoj! Da csrna nôcs tá miné,
Da toplo szunce vzidé,
Da szrbin lance zdere,
I preklensztvo od ’zene.
Pa da nász vidi bôg.
Za národ szvoj Naprê —
Vu szvéti boj! — vu boj!
Vu boj!
Za národ szvoj!
Zové nász düh szlobode,
Dobro nász vodo zvêzde,
*) V-boj idôcsi hercegovinanci eto peszem popevajo. Tá peszem je z-szrbszkoga na nas Szlovenszki jezik priprávlena. Szamo nistera rêcs je drüga v-toj peszmi szrbszkoga jezika i zgovárjanye, ovak je szplój tak kak nase recsi.
Szili nász májka tu’zna I moka pét sztô lêtna,
Goni nász robsztva placs —
Szinek nam brüszi macs.
Za národ szvoj Naprê —
Vu szvéti boj! — vu boj!
Vu boj!
Za národ szvoj! Ne vemo, brati drági,
Káksi vrági szo oni,
Jel’ szo szami or’szlani —
Junaki szo zemljavi Nasi, ki zdaj scséjo tô Naj bode te sztrasni szôd.
Za národ szvoj Naprê —
Vu szvéti boj! — vu boj!
Vu boj!
Za národ szvoj!
Eto szo szvéti dnévi Zdaj sze szloboda bráni.
Na cêl’ga szveta diko Zrüsmo szilov preklensztvo.
Volimo posten grob,
Ne bidti törszki rob.
Za národ szvoj Naprê —
Vu szvéti boj! — vu boj!
Crnagora.
Nê dávno szmo prineszli kêpa vladika Crnegore. Od tisztimo szvêt vsze vecs gucsi od toga máloga szamosztálnoga szlovenszkoga országa. Tak miszlimo, ka pri zdásnyi prigodbaj vszáki rad vzeme, csi toga országa lüsztvo vsze bolje szpoznávamo.
Crnegore velkôcsa 2900 □ kilométer zadene; lidim broj je 160 jezér. Vladiksztvo je na dvá tála raztálano, toga eden táo sze zové za Crnogoro, te drügi za Brdo. Vszákom táli szojo stiri krajine. Cêli ország je szam brêg, záto malo gder sze szilje pôva. Lüsztvo z-véksega szpasztérsztva ’zivé. Vszaka hi’za száma oprávi ’zétvo, mele szilje, pecsé krüh, tcsé szvoje prte i gvant. Pri nyih je vsze jáko prôszto. Ka nyim potrêbno, tô z-véksega sze z-Trszta i z Kotora pripela. Sztolár, csizmár, meszár, kovács i drügi rokodelavci szo vszi lücki. Tam nikse mestrie nega, i na tô crnagorce nê mogôcse navcsiti. Vszako leto koli 100 jezér ovc sze zare’ze i vö z-országa odá. Szrbie praszce prineszéjo, gorszkrmijo i tak odájo. Z-toga koli 2 millionov ranskih v ország pride.
Ka sze szilje, vino, dohan pripova, tô sze vsze v-országi ponüca.
Dohodek országa vszê dács nê celô dvá milliona zadene. Vszáko leto sze vladársztvi od 120 □ sztopájov orátje zemljé pét dvajscsic plácsa. Táksa zemlja jeszte v-Crnagori 120 jezér. Za trávnik toga szamo sze pol plácsa, ali pri trávniki ednoga delavnoga dnéva zemlja escse ednôk tak velika, 240 □. Tákse zemlje trávnikov jeszte 80,713. Od vszákoga vola, ali krave tüdi sze edna deszatka plácsa, za jahanye nücanoga konya sze ne plácsa dácsa. Jeszte 200,500 volov i kráv, koli 6000 szomárov. Od koze, ovce i szvinye sze dvajscsice strti táo plácsa.
4
Szrbi z Belogagrada ido v-boj.
5
Zemljô za pôv szi morejo z-velkim trüdom obvarvati naj nyim vöter ali voda ne odneszé. Csi sze kukorca ali krumpisi ne pripovajo, te je glád. Crnegorac je veszéli csi má szédeno mlêko, tepa ’ze celô szrecsen, csi má okajeno ribo, ali ovceno i
kozino oszoleno meszo. Geto sze malo vina pôva, lüsztvo palinko pije nájmre. Szô sze po dovoljenyi szlobodno brezi váme z-törszkoga toliko, koliko za nüc potrêbno, koli stiri millionov fünta, notri pela. Z-tém crnagorci na törszko svércajo.
Milêna, ’zena vladika crnegore.
Miluka, szesztra vladike.
Sztan vladika.
Ljubics, archimandrita Crnegore.
Z-etim prineszémo vladika ’zené kêp. Milêna Vukotics Petrova csi, edna lêpa i razumliva ’zenszka, ona vu vnogem orszacskom dugoványi zná mô’zi dober tanács dati. Lübi szvojo málo domovino, lübi szvojga országa lidi, pa csi nyéno
domovino szrecsa ali neszrecsa doszégna, Milêno to tüdi doszégne. Zdaj ka nyéni mô’z vladik sze prôti törkom bori, Milêna ravnanye országa pela i pôleg toga szkrbi sze za zboja poszlane ranyene.
6
Miluka, stere kêp v-etom broji prineszémo, je szesztra Milêni. Ljubics je archimandrit Crnegore eden vucslen mô’z, ki sze vszákom táli za szvojo domovino szkrbi. Eden nasi kêpôv ká’ze Nikica vladika sztan, edno prôszta hi’zo, v-káksoj prinasz káksi gizdav cslovek niti nebi oszto.
Nikica szvojga országa vszakoga csloveka poszlühne, ki ga z-to’zbov poiscse. Vszáki szlobodno k-nyemi ide. Vcsászi ga med szprevájanyom to’zci sztávijo i vnogokrát sze zgodi, ka sze vladik pri sterom obcsinszkom sztüdenci doliszéde i tak to’zbo poszlühsa. Po vecsérji sze szedsztvo obdr’záva, gde vladik szvojim lidém prepovedáva, ka sze na szvêti zgôdilo, on pa tô zvê, ka sze v-nyagovom országi zgôdilo. Pri táksoj priliki zádnyis vszigdár popevajo.
Tak tê lidjé ’zivéjo, kak edne hi’ze lidjé. Lübijo naturo, lübijo domovino szvojo i v-toj máloj gorasztoj domovini lübijo zláto szloboscsino.
Od Crnegore vu Trszti izdécse szlovenszke novine „Edinost“ v-szlednyêsem broji eto piso: „Viteska Crnagora, stero sze je cêlo leto izdajsztvo od ’zidovszkih dünajszkih lisztov potikalo, zlomila je palico med beté’zno törszko dr’závo, csi glih szo vu Cárigrádi racsunali na nyéno neprisztránko. Knéz Nikica je razpüzto zásztavo veszéle szlobode, dao je proklamácijo szvojemi národi, priporocse sze pravicsnemi sztvorniki i hajd vu boj. Vu boj! naprê! zaklicao je nadühseno vesz národ, ki je priszégo, da rájsi prêde do szlêdnyega sztarca, do szlêdnye ’zene, do szlêdnyega deteta, kak bi oszramoto krv’zédén törk szvojov nogôv szvéto domovino. Gda je bojni glász z-Belegagráda dojso vu Crnagoro, nê je csákano i pitano, kaj szultan odgovori, kaj právijo drügi vladárje, vszi szo bili edne miszli, vszi szo meli edno ’zelo: szlobodo ali szmrt.“
Za mo’za je plüg, za ’zeno pa kühacsa.
— Prepovedávka. —
Vu országi Norvegi szo jáko krátki dnévi i tüdi cilô krátek lêtni csasz, záto, da ’ze té kraj cilô jáko na szever le’zi. Tam je potrêbno, da kmet rano zacsne orati i szêjati; na jészen pa tüdi neszmi za müditi, csi scsé szvoj bo’zen szád pod sztreho szpraviti. Tam má kmet jáko doszta dela, pa malo haszka.
Tam je ’zivo eden kmet, steri je bio vszigdár jáko nevolen i trdi vért; ali nyagova ’zena, szkrbliva i rédna vertinya, je jáko doszta ’znyim trpeti mogla, csi rávno je vszáki dén szkákala, kak veverica, i jáko lepô i hitro oprávlala szvoje delo, i dönok je nyéni mô’z vszigdár mrmrao prôti nyoj, rekôcsi, da on more vszigdár od zajtra i do vécsara delati i sze szkrbeti, ona pa szamo domá v-nepotrêbne knige gléda i tak cêli dén domá poszedávle.
Dobroj ’zeni sze je tô ocsitanye krivicsno vidlo, záto mérno právi szvojemi mô’zi:
— Znás ka, da mi ti vszigdár na ocsi mecses, da ti znás doszta bolje domá za hi’zo szkrbeti, kak jaz, tak privolna szam, da miniva znájnim delom. Ti osztánes domá pri kravi i szvinyaj, pri ognyiscsi i motionici, jaz bom pa sla na nyive, da tam tvoje delo oprávim i tak sze nama v-krátkom poká’ze, steri stero delo bolje razmi i kak va pridocse vrême vértivala.
Té tanács sze je mô’zi jáko dopadno i vcsaszi drügi dén sze miníta szvojim delom.
Ne’za vzeme koszô, grable i raszohe i za tém odide na szeno’zat trávo koszit; nevolni Mihál je pa domá osztao. Szkrbi sze nezgrüntano okôli doma. Najprvle ide szvinyam dávat, za tem sze pascsi vrhnye môtiti; ali v-nágloszti je pozábo, da bi na hlêvi dveri zápro. Prav mocsno je zacsno goniti vrhnye v-motionici, tak da sze vesz potí, pa dönok sze je nê stelo na zmôcsaj obrnôti. Pri táksem náglom deli cslovek rêszan lehko ’zéden posztáne i da sze je Mihál tüdi vina nê jáko bráno, szkocsi hitro v-klêt, da szi szüho grlo malo namocsi, miszlo szi je, csi rávno malo prenehám, vê tô záto nikaj
nede skôdilo, pa da klêt je nê tak jáko dalecs, pa zatem bom le’zi hitrê môto, da prvle zmôcsaj dobim.
V-tom cajti, gda sze je Mihál v-klêti pri lagvi midio, zacsüje v-prekliti nekse ropotanye i brülênye. Szkrben kmet hitro szkocsi, ka gder jé? Dveri szo na sztr’záj odprête, motionica nakla prevr’zena i szvinya pijé na pol zmocseno vrhnye. Tô nyemi je bilô ’ze zadoszta. Csemérje ga zgrábijo i zacsne tak neszmileno ribati scsetínyaszti szvinyszki hrbet, da szvinya po divjem za cvili i odbi’zi; ali neszrecsa ide za neszrecsov. Gda ’ze malo bolje pogledno, vára, ka lagveno pipo dr’zi v-rôki. Kak szo ga nogé mogle neszti, tak hitro be’zi v-klêt, ali bilô je ’ze vsze prekeszno. Vino je ’ze zteklo vsze vö zlagva, rávno tak kak vrhnye vö z motionice i vsze sztaranye vecs nikaj nepomága.
Ka de pa zdaj csiniti, stero delo de zdaj potrêbno prvle zacsnoti? Dokecs szi tô premisláva, zamücse krava v-stali ino ga opôti, da je nyô potrêbno napaso gnati. Kak bi mogeo hitrê kravo napászti i gde bi zatô bio naj prilicsnêsi pásnik, tô ga zdaj najbolje szkrbi; ali za tô szi denok hitro pomore. Hi’zna sztreha je bila lêpa zeléna, za hi’zom pa edem lêpi brezcsek sztoji. Tü najhitrê napaszém — szi je miszlo. Dvê blanyi je djao za môszt z-brzcseka na sztreho i tá ’zené kravo. Zdaj sztára szlamnata sztreha je bila vsze povszéd lêpa zeléna i sztrávom i mêhom dobro obrascsena. Tü sze je krava lêhko pászla.
Pribli’závao sze je ’ze tüdi tiszti cajt, gda je potrêbno v-kühnyi za obed priprávlati: drva nacêpati, lonce i punvi k oknji posztaviti, szklede i drügo potrêbno sker pripravati. Vsze tô nyemi ide lepô od rôk i naszkori ogen med lonci lepo gori, da ga je veszelilo. V-tom cajti nyemi pride na pamet, da naj za krávov poglédne, da na sztrehi je dönok nê brezi nevárnoszti. Csi mi gder doli szpádne — miszlo szi — zakój szi drügo küpim, pa gde bom mlêko jemao. Da tákso neszrecso zabráni, bi’zi hitro na sztreho, gde sze escse krava mirovno paszé. Dugo vajat nyoj privé’ze okoli nyé na szrêdi i konec vajati piszti szkoz nad rôr (dimnik) v-kühnyo on pa hitro bi’zí nazáj, da bi hitrê pri szvoji loncaj bio.
Pa káksa neszrecsa sze nyemi páli zgodi? ’Ze v-prekliti za vosejo nyagove nosznice, da je ’zupa zkijpila i kasa sze oszmodila. Potrêbno je bilo frisko pomôcs, da sze zacsuva bár nekaj té jesztvine. Nê je bilô te csasza, da bi vajat privézao za káksi mocsen drog prisztêni, záto szi hitro okôli pojásza vajat privé’ze, da naj nyemi krava kama neodide. Ali neszrecsa nigdár neszpi. Zdaj ga je páli edna velka neszrecsa zadêla.
Krava je szégnola malo predalecs za neksom trávom i k-neszrecsi sze je poskalila i szpádnola je doli sztrehe; na ednok je pa zleto Mihál tüdi v-rôr, da je bio za kravo privézani. Tô je nyemi zdaj bíla práva pokôra, tak, kak sztrasilo je viszo notri v-rôri ino je pridihávao szmrdlive szaje, stere szo ga tüdi dobro pocsernile. Krava je pa viszila za hi’zom prepászana znapnyenom vajátjom i vö zgobca dr’zécsim jezikom.
Dosztakrát szi je zdêhno: o, da bi bár szkoro prisla domô moja dobra ’zena ino bi me rêsila moji neszrec i da bi li naszkori nazáj vzéla vértinsztvo, stero bi pomeni prislo na nikaj. Tak szi je zgucsávo Mihál notri v-rôri ino je hválo szvojo ’zeno da vsze prav zná i da jáko lepô vértivati zná. Pravo je tüdi, da nede vecs nigdár szvojoj ’zeni tak nenavidén; cilô menye bi nyoj pa escse kaj nagajao. Oblübo je tüdi, da pridôcse vrême de ráj delao na nyivaj, tam bár nega telko dina, kak v-toj sentanoj lüknyi.
’Zena je nê dugo na nyivaj osztála, prisla je domô, da je poldné ’ze tüdi minolo. ’Ze ozdalecs zapázila neszrecso. Szkocsi tak da bi jo vöter vneszo i hitro odré’ze szkoszôv vajat i tak rêsi kravo ino mo’zá, ki je dönok nê v-koteo telebno, gda je doli z-rôra leto, nego szvoje lagoje csunte szi je bár preci ogülo. Vesz trepetejôcsi ide szvojoj ’zeni prôti i ’ze jo ozdalécs jáko lepo pozdrávi, kak escse doszega máo nigdár nê. ’Zena je vcsaszi ovárala na nyem vsze szajnati gvant i cserni
7
obráz, priszmojeno kaso, mokro klêt i prázen lagev, pa dobra ’zena je dönok tiho bila, tak da sze ne bi niksi kvár zgôdo. Hitroma za tem nyima je zkühala mocsnik i po obêdi je pá stela idti nazáj na nyivo; ali Mihál toga ne dopüszti.
— Li osztani ti domá — právi Mihál — proszim te jáko lepo, da vidim, ka vsze dobro ravnas. Odzvüna hi’ze bom sze jaz ’ze szkrbo za vsze, ka de potrêbno. Tiszto delo jaz li bolje razmin.
Od tisztoga vrêmena mao je bio mér pri hi’zi. Vért je bio veszelêsi szvojim delom, stero je od vertinye nazáj prêk vzeo.
Vszákomi je nyagov lasztivni sztális najbolje prilicsen, zatoga volo ide mô’zi plüg, ’zeni pa kühacsa. Csi szvoje delo dobro razmis, lehko sze z’nyim stimas.
G. József.
Národna peszem.
Oh prijáteli, kelko koli vasz je tü,
Da bi vszi tô peszem zdaj poszlüsali,
Kaksa mála sztvár je tota vcsélica Ka szi zná narédit’ hi’zo brez mestra.
Jütro rano kak sze zorje pôcsi,
Te ’ze ona z-szvoje hi’ze szkocsi Ino leti na te siroki grêsen szvêt,
Po te disécsi bêli cvêt.
Cêli szvêt tô ne more vcsiniti,
Telko méda vküper nanosziti,
Kak ta mála bisztra sztvár vcsélica,
Ka má tak brnécse létanca.
Ni edna mesa nigdár ne miné,
Kaj od vcsélic nekaj sze ne vzeme;
Voscsenoj szvêcsi, stera v-cérkvi ’zegnyena,
Bo szi vszaksa dühsa v-nébo szvétila.
Ni eden cslovek tüdi ne je krscseni,
Ka bi szvêcs ne bi meo priszebi;
Ino tüdi steri vumrêti má,
Pa je tüdi nyemi priprávlena.
Razlocsne glászi.
Buda-Pest, 30-toga jakobescseka.
— Compernia — csalaria. Lüsztvo sze jáko namali odnavá od bábjevere. Eta skodliva návada ’ze nisterim velko mantro i vnôgim szmert prineszla. Ali lüsztvo sze li nescse pocsedniti. Csi stoj v káksem velkom betégi jeszte, itak kákse babe ali drüge tákse szlepáre goriscse, ki kákso bajilo, kadilo ali kaj drügo bodikaj blágo nücajo. Isztina, ka sze nisteri zvrácsijo, ali té szo sze nê od té compronije zvracsili, nego brezi toga bi tüdi zdravi grátali, ár natura pri vszákom csloveki najvecs pomága. Kak tô cseden cslovek more vervati, ka bi táksi znao zvrácsiti, steri sze tô nigdár né vcsio. Jeli, ki sze nê vcsio, niti csrevle ne vê zasiti, pa szamo vrácsitelsztvo bi tak lehko bilo, ka bi k-tomi vszaki fuser i vszáka baba razmila? Vrácsitelsztva sze more vnogo lêta vcsiti i cslovecse têlo preglejüvati, kak bi tomi táksi razmo, steri sze tô nê vcsio. Záto koga káksi beteg doszégne, naj poiscse razumlivoga vrácsitela. Vszáki szvojo zdrávje lübi, záto sze more varvati od vsze táksega, ka je têli skodlivo; naj lübi csisztôcso, réd v-jeli i csi ga dönok beteg doszégna, naj ne ’zaliva za pêneze, stere za szvoje ozdravlênye more vödati. Ka ti valá, csi ti je lada puna pênez tebé pa na poszteli beteg mantrá.
— Pazlivoszt na deco. 13-toga jakobescseka sze je vu Szodisinci edno dête, stero je Vüjec János od szvoje ’zené roda z-Rakicsana k-szebi vzéo, vu ednoj máloj mlacsici zaléjelo.
— Knéza Szrbie Milana mati je pred nisterimi dnévi vu Párisi mrla. ’Zenszka je v-maladoszti jáko lêpa bila. Z-vlaskoga roda szhájala; szin za nyôv veliko bogásztvo dobi. — Milana ’zena je v-csákajôcsem sztálisi, i záto vendar sze mládi Milan zdr’záva med bojnike idti, ár szvoje dête scsé viditi. Milan je vojszki dalecs zahrbtom, kama törszke pükse i stüki ne szégnejo.
— 19-toga jakobescseka nas vladár i Nemskogaországa caszar szta sze szrécsala vu Szalcburgi. Szamo szta eden dén vküp bili. Miniszterje zvönszki dugovány szo ni ednoga nê szprevájali. Escse nê csüti, jeli je med nyima kákse dokoncsanye bilô.
— Prekonyeni zebrácsi. Vu Erdelszkom v-ednom meszti szo notarosa posztávlali. Dvá szta stela notarosa bidti: eden vogrin, pa eden vlaski. Vlaski dühovnik je szpreklinyanyom szvoje lidi protio, csi do na vôgra szlavali. Dönok je vogrin vecsesznoszt dobô. Na tô pisesztno nedelo vlaski dühovnik z-predgance z-velkov ceremoniov prekuno vsze one i nyihovo deco, ki szo na vôgra szlavali. Zdaj szi to bábjevere lüsztvo nemra meszta nájti.
— Vu Zalavármegyövi na Szent László-Egyházi 8-ga jakobescseka edno 12 lêt sztaro deklino, stera szvojo edno leto sztaro szesztro narocsáj dr’zála, bliszk vdaro, ednoga blizi sztojecsega csloveka pa v zrák lücso. Ete ’ziv oszto, ali oviva szta mrtviva.
— Zmantrani terjas dácse. Vu Szabolcsvármegyövi edna vesznica, da je lagoja letina bila, nê mogla dácso plácsati i záto je terjas dácse csredo vesznice dao odegnati. Vecsér gda je v-krcsmi szedo, stirje szprevednyáki szo sze k nyemi szeli, vino szo dáli prneszti i szo ga trücali naj sze razveszeljáva. Medtem szo ga bili. Te szo ga pá trücali, naj plése, pa mogo plészati, ali steri je odnyih v-plészi kákso falingo najso, té ga po nogáj szeko. Vsze szo ga vküp zbili i te sze od mantre v-hi’zi pod posztelo szkrio. Koli polnôcsi szo ga vöpotégnoli, mogo doli pokleknoti i preszégnoti na ’zivoga bogá, ka nê on, nê nyagova deca i niti nyagova rodbina nigdár nede terjas dácse. Te szo odnyega pêneze vzéli, vszáki z-botom escse ednôk nyemi nahrbet vdaro, pa szo ga v-krvi povrgli. Tesko sze gorzvrácsi. Ti krivci szo notri zaprêti.
— Szrcsnoszt i batrivnoszt szlovenszke ’zene. Vu vészi Lovcse vu Boszni je ’zivela mláda dovica, gde szo grozovitni törszki basibo’zuki vu vész prigrmeli, ka bi robili. Mláda dovica sze je vu szvojoj hi’zi dobro zadelala, vráta i drüge zhode dobro zaklála z-drvami i hi’znov skerjov. Pribi’zijo divji törki i scséjo po szili szkocsiti vnyéno hi’zo, ona zacsne sztrêlati i buje 6 törkov; gda vidi, ka jo szcsaszoma dönok dobijo, za’zgé hi’zo száma i tüdi v ognyi prêde ráj, kak bi krv’zednim törkom v sztrasne roké prisla.
— „Stefano“ hajov sze je potuno. Ete hajôv je vu Reki rejeni. Láni vu vszeszvétseka mêszeca „Stefano“ hajôv vu Ausztráliji sze k pecsini vdaro i prêso. Kapitan 6 lüdmi szo sze vtopili, 10 jih osztalo i nyim mogocsno bilô na morszki breg pridti, gde szo sze z-korenyom i szirovimi ribami hránili. Pol leta szo v-tom divjacsini bili; od velkoga trplênya szo do dvá vszi mrli, etiva szta od tam sztojecsi lüdi najdeniva i szo nyiva v-tákse meszto odpelali, gde szta na eden hajôv pridti mogla.
— Vu Londoni mreo eden csizmár 200 jezér vrêdnoszti nihao szvojoj rodbini. — Na Faddi sze eden 60 lêt sztar cslovek obeszo, niscse ne vê, zakój. Nyagov ocsa sze tüdi v-tê letaj obeszo. — Szrbie prepovêdano ’zivino vögnati. Eden nas kêp ka’ze kak szo szrbi z Belogagrada v-boj sli. — Z-Vogrszkoga do etimáo vsze vküp 4000 szrbski szamovolni vojakov odislo v- Szrbio sze borit prôti törkom. — Vu Baranyavármegyövi, na Viszlói szo dűhovnika porobili i szo nyemi pêneze odneszli.
— Z-Bisztrice nam od edne zanemárjene pôti eta pisejo: Naznanüjem vszem postüvanim cstételom „Prijátel“-a, najbolje pa vinszkim foringásom, steri scséjo po tój zanemárjenoj pôti ’zmécsavo voziti, naj ne pozábijo szebom vzéti mocsen
8
szlány, pa gvint je tüdi jáko potrêben za vözdigávanye z-tákse grde grabé, kak sze nahája na etoj pôti, nájmre csi bi sze pripetilo v-de’zd’zavnom vrêmeni, ka sze letosz jáko rado zgodi. Nemrem szi premiszliti, kak bi vász mogeo dosztojno pokárati vász bisztricske poglavare, steri szte tak velko nemárnoszt vö pokázali pri etoj pôti, ka dr’zi od Szrêdnye-Bisztrice na dolnyo i nadale prôti Gyuli na vélko cészto. Jaz ’ze duga lêta hodim szkôz nad Biztrico doli na vogrszko po vino, ali tákse grde grabé szam dönok nigdár nê vido na etoj pôti, kak sze letosz nahája; ka sze vam dönok ne milijo vase lêpe kobile, ka je prêk té grde grabé moréte naganyati, ár ognoti sze nemre nê na právo nê na lêvo. Ali more bidti szte szi vi obcsinszki poglavárje escse nê premiszlili, kakso nevarnoszt máte polecseno v-toj grdoj grabi. Zamerkajte szi, ka sze je meni zgôdilo okoli 18-toga jakobescseka. Pelam sze ponávadi doli na vogrszko po vino ino szam tüdi pelao szebom navrhê puna kôla prázni lagvôv. Sô szam zdômi preci zarán i vsze povszéd kôla glatko tecséjo i tak pomali drêmlem; ali na ednôk buvnejo kôla v-nekso grabo i zacsnejo sze zibati v-eden pa vdrügi kraj, pa hvála bôgi szam sze dönok nê prevergo. Na ednôk sze opôtim: zdaj szam na Bisztrici; vezálje sze je sztrgalo i na ednôk szpádnejo vszi odzgorányi lagvi doli z-szkôl. Eden novi ’zmeten lagev sészt akôvov dr’zéci je glih pôleg rudaske kobile doli szpadno. Szrecsa, da né na kobilo; ár bi jo zaisztino razevdaro. Sto drügi bi meni té kvár plácsao, kak rávno vi, ár vi bi bili zaisztino krivci moje neszrecse. Opominam vász escse ednôk, zavoszte tô grdo grabo, naj ne doszégne tam szmert escse káksi posteni cslovek, ár zatô je tam polecsena prilika. — Eden vinszki foringás.
Máli vért.
Eta nam pisejo: Okôli nász vu Mörszkoj dolini je pôv sztremenoga szilja malo bôgsi, kak láni, csi glih je na mêsztaj psenica malo rêtka i tüdi na mêsztaj kaj-kaj szitníva; ali dönok vecs sze je trôstamo; ’zetva je malo készna bila. ’Zito je na mesztaj tüdi retko, ali vecs ga je, kak láni. Jecsmen je po szrednyem dobro obrôdo. Szprotolêsnye sze vsze tüdi dobro ká’ze. Ovesz je lêpi; krumpise i kukorco lêpo viditi. Szadoveno drevje: cilô malo kaj jábok i szliv, drügo je prázno.
Edem szlovenszki vért nam pise eta: Za nász vérte je za veliki haszek na dvôri gnójsnica, stera je nam jáko potrêbna za trávnike, na stero lidjê malo stimajo i niti za nüc ne vzemejo. Vu drügi mesztaj szkrblivi vértovje májo návado gnojsnico v edno jamo vküpszpraviti, pa te vu prilicsnom vrémeni na trávnike polevajo.
Veliki kvár szi dela táksi vért, steri gnojsnico vö na ceszto, ali v-grabo kre ceszté püscsa, pôleg toga pa bo’zne trávnike má, ’zivini pa nêma kaj polagati. Vu zdásnyem vrêmeni vérti moro na meszô tüdi vértivati, nê szamo na zrnye, stero lagoje vrémen frisko zná zapraviti. Záto sze moremo szkrbeti za krmo, ka naj nam stala gvüsni dohodek dá vu vszákom leti.
Táksi vért szi tüdi kvár dela, steri gnojsnico v-ograd püscsa; ár tam nikse tráve nêga, gde je graba szkopana, po steroj tecsé i csi glih tam okôli kaj zraszté, je szama bo’zna, malo gder kaj vrédna tráva.
Zmálim sztroskom szi lehko narédi vszáki vért edno tákso jamo, vu stero gnojsnico vküperszprávla. Naj szkopa edno jamo na poldrügi meter globoko, dvá i pol metra dugo,
eden i pol metra sürko. Na tô jamo zmêri i narédi eden oszêk, steroga voglovje dugi moro bidti i steri sze prêk jamé na zemlô polo’zijo. Oszêk more bidti telko voszkêsi, ka sze lehko kolje kre nyaga notri nabije, naj sze zemla notri ne vlicsé. Kolje zná bidti z-kaksegasté leszá, ár vu gnójsnici ne szprehnê. Zádnyis sze na oszêk dveri naprávijo i jama je pokrita. Etaksa jama je jáko potrêbna pri vszákoj hi’zi, stere sze v-poldnévi lehko naprávi. Gnójsnica sze vönoszi na protoletje i tüdi, csi je de’zd’zavno vrêmen po szénszkoj koszitvi, z-káksim skafom, ali csi je prilika, zlagnom na kôlaj i na trávniki sze tá razlejé. Toga dela hasznovitnoszt sze vszákomi vérti frisko poká’ze.
Od poloobdelanya miniszteriuma je dokoncsano, ka v-etom tekôcsen leti 8-ga mihalscseka vu Szomboteli za lêpe, zdrave i dobro gorprikrmlene konye vértom dári bodo raztálani. Lêpe kobile ’zerbétom vrét: te prve 12, te drüge 10, te trétje 8, te strte 6, te péte vért 5 zlátov dobi. Tri lêta sztare kobilne ’zrebeta: prvi dár 10, drügi 8, trétji 6, strti 5 zlátov. Od dvê leta vecs sztari ’zrebna ’zrebeta: prvi dár 6, drügi 3, trétji 1 vogrszki zlat. Na ete dár vszákomi vérti z-Vasvármegyöva szlobodno konye vöposztaviti, csi z-veskom piszmom poszvedocsi, ka ta kobila ’ze prvle nyagova bila, kak sze ’zerbé szkotilo, pa ka sze to tri lêta sztaro kobilno ’zrbé od nyagove kobile szkotilo i od nyega gorihrányeno. Vértovje ki za tô májo konye naj ne za müdijo eto priliko.
Grozdje rano ozoriti. V-etom leti mészeca riszálscseka szo vnogom meszti gorice pozéble, v-nisterom meszti szo z-novics gnale i na tom sze zdaj pá pôv ká’ze. Etoga grozdja ozorjenyé je negvüsno, záto eden vért rinkanya trsztja porácsa, táksi vért, ki je vnogo lêt z-rinkanyom grozdje rano ozoro, dokecs tisztoga trsza drügoj vêki drügi grozlek nezrêli i trdi bio kak sprih. Rinkanye sze tak zgodi, ka pod szpôdnyim grozlekom ni’ze na eden pálec na prsztan sürko sze vêka okôli zarê’ze i sze szkorja doli vzeme. Po táksem te vlaga, stera na szerdini vu jedri vêke nyê do konca ide, od tisztec pod jedrom nezaj ide k-koréni, na rinkasztom meszti sze sztávi, nezáj sze obrné gde grozleki szojo, ete povéksa i za tri tjedne sze prvle ozorijo. Rinkanye nájbôgse te opraviti, da szo gorice ocvele. Rinkanye zno’zom opraviti je nê prilicsno. Za rinkanye je naprávleni mali masin, steri sze za dvá rainskah vu Grádci pri nô’zari Reissenhofferi dobi. Rinkanye lehko 10—12 lêt sztara deklicska oprávi. Rinkanye trszi ne skôdi, ár pri obrezáványi vêka tak pod nos pride.
Szilje. Na ’zétvo je lepô vrêmen bilô; v-nisteri mesztaj je bio szilni de’zd’z, ali záto sze delo ne sztavilo, ár frisko toplo grátalo, pa szo sze vlati poszühsili; za kukorco, gorice i krumpise de’zd’z potrêben bio. Tak je csüti, ka v-országi jecsmena i ovsza pôv jáko dober, ’zita pôv je dober, psenice pôv je szrêdnyi. Na Talianszkom, Francuskom i Nemskom tüdi szrédnyi pôv csákajo.
V-’zétvi niscse nêma jáko volô szilje küpüvati, ár te tr’zec tak, kak steri za szvoj nüc more küpiti, tô miszli, ka gda ’zétva miné, falê sze nyim prilika dá küpiti. Cêna szilji je bila: psenica 72—78 klgr. ’zmécsna po metercenti 9—12 rh.; ’zito 70—72 klgr ’zmécsno 7 rh 82 kr. — 8 rh.; jecsmen 5 rh. 70 kr.; ovesz 8 rh 40 kr.; kukurca 5 rh. 80 kr.; grah 8 rh. 90 kr.; grásics 18 rh. 50 kr; lécsa 12—20 rh.; pseno 9 rh. 30 kr.; mak 38—50 rh.; konopleno szemen 11—12 rh. Mászcsava zlagvom 72—74 rh.; ’zivinszko szenye: pár volôv od 160 do 265 rh.; pár kráv 135 — 190 rh; dojne krave 75—168 rh.
Podgovoren réditel: Agustich Imre.
Stampano v-Buda-Pesti vu FRANKLIN-TIVARISTVE násztavi.