Szombathely, 1919. április 20. LETO VI.	ŠTEV. 16.
Proletárje szvejta, zdrüzsite sze!
Cejna novine je:
Na cejlo leto   .   .   .   .   .   .   .   .   .	8 K
Na po leta  .   .   .   .   .   .   .   .   .   .   4 K
Eden drób 16 fillerov.
Politicsen, drüzsbeni i piszemi liszt za sztároszlovence. PRIHAJA VSZAKO NEDELO.
Vreditelsztvo i izdajitelsztvo: Politicsne komiszarije tiszkárna propaganda.
Vüzem! Gortanenje!
Te prvi erdécsi vüzem vu zgodovini národov cslovecsánsztva, gda sze nam je v zsarjávi trákaj jüterno zorje zdaj obprvim goridócse ono szunce prikázalo, stero nam nóvi szvejt nazvescsáva; stero nam prezsené jezero lejt trpécso, escse i v zdásnjem vrejmeni pomali odhajajócso ono kmico, v steroj szo zsiveli i zsivéjo vszi narodje — nase jedine matere zemlé.
Národje cslovecsánszkoga pokolenja, od edne matere zhajajócsi ki bi póleg nalurálszke pravice, na njénom krili, kak práva brátja i szesztre mogli zsiveti, szo do eti máo v nájvéksem táli, kak nam tó njihova zgodovina szvedocsi, bo póti trplenja hodili, gda szo tak na szlejdnje v nantrányi i v márjanyi eden drügoga, szamo to edno, nyihovoga nájvéksega i nájbrilkejsega trplenja i szmrti meszto mogli doszégnoti. Kelko miloga zdihávanya, britki szkuz, dreszélnoga jocsa, kelko trplenja v teskoj tezsávi, mantránye tejla i kotrig, prelejávanya krvi szo pretrpeli národje i lüdjé vszi vküp i po ednom v eti dugi lejtaj kmice: vam z etoga meszta pomali, pomali, póleg isztinszki pravic zgodovine, na krátci v véksem táli zse naprejdámo.
V etoj, jezero i jezero lejt trpécse kmice neznanoszti, csi szo sze i glih prikázali tü i tam szvetloszti tráki, kak edna-edna na hitroma preminliva, z viszin natúre vöpridócsa, celó mála zvejzdica ober zráka: kmico szo ete prepraviti, na véksem presztori razszvejtiti nej mogle, celo, do nasega vrejmena, szkoro do zdásnyega cajta, gda szo zvejdice szvetloszti povnozsajócse sze: vszigdár vékso i vékso szvetloszt razpresztirale, mocsnejse i lepse sze zaszvejtile, dokécs zdrüzsajósse sze z nájlepsimi, z nájvéksimi: je posztanolo zsnyih: zdaj escse goridócse szunce gorsztanenya; gorzsztanenye národov cslovecsánsztva z kmice
blódnoszti, neznanoszti i krivicsnoga vervanya naturálszki pravic.
Ete pravice, stere sze ne dájo vkaniti, stere csi je po ednom, csi je po prejk prelomimo: nam li na hitroma, brezi vsze miloscse, kastige trplenya odlócsijo, nasz na tó vcsíjo, ka vszi národje cslovecsánsztva szamo edno jedino mater májó, mater zemló; vszi lüdjé z njé zhajajócsi, eden z drügim v kronom vezálji sztojécsi: szo szi bratovje i szesztre, po káksem stécs jeziki gucsíjo, kákso stécs vero vadlüjejo i kákse koli návade májo, stera szo vsza, kak nasza tó zgodovina vcsi, szamo preminliva prikázanya vu, zsitki cslovecsánszki národov.
Vszáki cslovik ete matere zemlé, zvün decé, betezsnikov i sztarcov — nasz vcsije na dale ete pravice — je od nature na delo odlocseni, stero je fundament na szvejti zsivócsi národov poveksávanya, nyihovoga gordrzsánya, póleg steroga sze nerédno i nikaj nedelajócsi ne trpijo, ar szo protivnicje naturalszki pravic. Vesijo nasz ete pravice tüdi i na szplojno naprejidenye v vszákom deli zsitka, ár — kak te sze to od eti máo na etom meszti vcsili i pomali tüdi i dobro razmeli — vu cejle, nezmerjene nature niksem náj-ménsem, niksem nájvéksem táli nega nazájidenya, nej posztanenya, szamo naprejidenye.
Szamo tri periode, trójo glávnoszt vszákoga dela pozna natúra: rojsztvo, rászt i szmrt. Szmrt je zacsétek rojsztva, eto je zacsétek rászti ino ete je zacsétek szmrti — brezi konca. Vu vszákom nájménsem táli vrejmena, v szákom nájménsem i v vszákom nájvéksem deli cejle natúre sze szamo tó tróje godi od veka ino de sze godilo na veke.
Ne bojte sze, ne sztrasite sze szpoznanya naturálszki pravíc, ár je natúra mati, nasega zsítka matere zemlé. Navcsite sze i zarazmite nyéne vekivecsne pravice, da vösztópite z nócsi kmice
na szvetloszt, vöprídete z málilejt vu velka. Kak brátja i szesztre, lepse, bolse i lezsejse zsivócsi, szamo te zarazmite z cejloma ete, escse pred vami zdaj szkrivne recsi: Szmrt je zacsétek rojsztva i gorsztanenya!
Szpoznate te i ete nóvi szvejt, steroga zdaj escse razdrázseni, zazdreszéljeni glédate, ár szo vam, v kmici sztojécsim, ocsi escse nej privajane k szvetloszti; i veszelíli, radüvalo te sze nyemi, kak prvomi i právomi gorsztanenyi vüzma vu zsivlenyi vszej národov, goridócsega szunca znanosztaj naturálni pravic, stero sze je vnógim nasim bratom i szesztram v erdécsem zsári, nam zse vu trákaj dnévne szvetloszti prikázálo!
S. B.
Porocsilo nasim szlovencom.
Ne znam, ka je zmenom; jeli je to od náravi moje, ali me pa ove nase politicsne prilike priszilijo na to, da sze i jesz morom dati malo na piszanye. Lehko — jesz bár tak miszlim — da me je oboje priszililo na to, da nekaj malo napisem nasim drágim szlovencom, ki sze tak bojijo od denyésnye politicsne osztvarenye i dogodbe. Znam zakaj sze bojijo, po ednoj sztráni je prav, da oni szamo te bodejo proszti od sztrája, gda de zse gvüsno znali, kama de vsze to pelalo. Csi bi nasz pa li v grabo pripelali, te szmo sze z punim právom bojali szprijéti té politicsne zgodbe. Ka pa osztáne te?
Odgovor ti szkoro nebi dáo, ár ga ti tak szám nájdes doszejgamáo napiszani rédkov.
Neboj sze, ár ti i jesz vüpam popiszati naszledke, mislenye mojega zdravoga rázuma, da csi bi nasz v grabo pripelali, pride te zse ona vöra, da i szvoj zaszlüzsek zadobijo, da do bezsati mogli. Alí to sze ne bo zgodilo, ár ti — drági szlovenec — znás,
2.
NOVINE
1919. április 20.
poznas one, ki zdaj z nasov drzsávov ravnajo.
To szo szami delavci, ja delavci, ki szo vnogo i vnogo trpeli za szvojo naprednoszt, prisesztnoszt, za dobrobitnoszt národa, iz steroga szo sze rodili, z nyimi vküper delali, mislenye szvoje radovolno delili z szvojimi, zs nyimi vküper peli i járem robsztva dobrovolno podnásali.
Jeli, da ti dale ne trbe od nyi piszati, ki bi bili eti, odkéc bi prisli. Ti lehko miszlis, da szo sze oni nancs narodili ne, da szo niti lüdjé, nego sztvari peklénszke brezi nog, brezi ocsi i puni okrutnoszti, kak szo bili oni nevalánci sztároga vremena, — oni pa szami brezi vszáke császti, steri bogme drügoga szo ne stimali, kak szamoga szebé.
Ki szo pravili, da szo oni bogovje, podanicje pa práh. Vidis i gle, pa szi dobro premiszli, — ár te dobro poznam, zdravoga rázuma szi ti, szlovenec moj, — zakaj szam ti jesz te napiszao. Dobro znás, z kaksimi lüdmi szi ti meo do szejmáo poszeo. Oni okrutni bogovje szo ti bili nevaláni vladárje, stere szi ti szamo tak i na teliko poznao, ka szo prevecs viszoka goszpoda, da zsnyimi szamo klecsécs more gucsati.
Ah, prah szi bio do szejgamáo pred onim, ki szo nas národ tak neszmileno vu bojno, na klanyé gnali.
I zakaj vsze to?
Záto, da náj nyihova vrednoszt, bogátsztvo, mocs, — stera nyih ne dosztája, — obderzsati morejo.
Znás drági brat, ka sze je pa zgódilo?!
Nej?
Oni, ki szo za práh, za csrvá zemelszkega bili zváni, szo ne osztali  priméri. Delali szo, da szi naj csaszten sztális, dosztojno meszto szprávijo na etoj zemli, da náj ne bodo k zsivini szpodobni. Vido je te práh, da je priseo csasz, steri je nyemi jáko drágocejni. Té csasz szo nam szocialiszti szpravili, ár szo raztrgali one verige prokletsztva, nevole, zsaloszti i t. d . . . i szo ednáki posztanoli z nigdásnyimi bogámi, kapitaliszti. Podignimo záto zasztavo pravice, dosztojnoszti tak viszoko, ka náj vtrákaj nyéni potemnej szunce kapitalistov.
I glej, — drági szlovenszki národ, — to sze je vsze pred tvojimi ocsmi, blüzi tebe zgodilo; nevém, jeli szi kaj vido, ali to dobro znám, da szi doszta lagojega csüo od toga gucsati. Ali lagoje szo szamo nevucseni gucsali, zmislávali, ár ne poznajo száda tej dogodb, steri sze za szocializmus
zové. Znám, da ga ti escse nepoznas i záto sze escse z nevüpanimi sztopnyámi priblizsávas pod zásztavo nyegovo; ali tüdi to znám, da szi vszemi tomi ne ti kriv, nego oni, ki szo te zapelali, ki dobro znájo, da csi de szocializmus mocsnesi, kak kapitalizmus, ka mo te vszi glini i te nyihov sztális vecs ne bo tak jáko csasztni, ár do delati mogli ali pa ne do jeli.
Szocializmus pa tó scsé, da náj vszáki dela i náj niscse z trüda szvojega blizsnyega ne zsivé.
Tüdi to scsé, da náj na vsze kráje szvejta pravica ravna, kralüje i vodi národe, náj sze pravica csloveka ne klácsi z nogámi, ár je pravica szvetlesa od szunca, dragsa od najdragse zemelszke drágocejnoszti.
Csi pa pravica premore krivico, csi tráki pravice preszvejtijo, kmico neznanoszti, te mo zagvüsno blázseni vu nasem zemelskom zsivlenyi. Zdaj pa dosztávim szvojo málo premisleno cszvetlenye za volo vász, da vasz preszvejtim od — pred vami tak jáko zamrácsenoga — szcoializmusa. Vecskrát szam csüo to pitanye: ka bo z toga, kama nasz bo pripelo; jeli za nász kaj dobroga szprávi?
Jesz miszlim, da ja, ár ki zdáj ravnajo ober nász, szo szami tvoji bratje i nej ona goszpoda, stera szo nancs nej stela stebov gucsati csi szi nyim prineszao pune zsepe penez.
Gda szo te zse zadoszta vözcecali, te szo te pa szünoli na pót, v nevoli, zsaloszti i trplenyi szo te niháli. Jeli je to pravica bila?! Vidis, to od szejgamáo vecs ne bo tak! 
Apostolje szo med vász prisli, da vasz náj vcsijo; i nyim ne vorjete. Nyim, ki sze nocs i dén szkrbijo za vász, kí vase rane z vracsilnim balzsamom mázsejo, da vam bolezem náj preminé.
Ah, vi ji nescsete, ár ji ne poznate!!
Ne bojte sze szocializma; dajte sze porazumeti.
Z poznajte ga zse ednok, dokécs vam keszno ne bo!
Iscsite pot i nájdete jo; jesz vam jo pokázsem; „NOVINE“ je ona pot, po steroj lehko do glávnoga várasa szocializmusa pridete i z sterov lehko to doszégnemo, da mo razumeli, ka je szocializmus.
Ne boj sze, mála csreda. . . ! Na.
Szlovenszka politicsna komiszarija v Szoboti
na znánje dáva, ka sze delo z lüdsztvom szamo vszáki dén pred poldnévom od 9-te do 12-te vöre oprávla. Poszlavtálanje je szledécse:
Politicsni, obcsinszkoga ravnanja i personszki poszli: Tkálecz Vilmos, Füleky József, Győry Kálmán.
Pejnezni, pejnez drüstveni i obcsinszkoga vérsztva poszli: Sömen Lajos, Czvetko Lajos, Ekker Jozsef, Malacsics Stevan. (V Sömen fiskálisa piszárnici.)
Juszticsni, inventárszki, trzstveni i sztanjá poszli: Dr. Vályi Sándor, Sostarics Elek, Hirschl Kálmán, Tóth Kálmán.
Obcsinszkoga hránja posli: Csernovics Sándor, Krauthacker Albert. (Vu vérsztva táli Politicsne komiszarije.)
Tiszkárna propaganda:	Tkálecz
Vilmos, Füleky József, Kolossa József, Kuzma Stevan.
DOM I SZVEJT — GLASZI
Poszlánsztvo generala Smutsa od entente k nam, je znamenitna politicsna zgodba preminocsega tjedna. Kak sze vidi, entent je prisziljeni odsztápiti od oponásanya dozdásnyega proti nám. More i zse je szpoznala naso mocs, ár zse vidi, da z nami vecs nemore szamoglávno ravnati. Od revolucije sze bóji, stera nyoj je zse pred vrátami.
V tom mejszeci sze je i Bajorszka za námi pobrála. Vö je vdárila revolucija; vládanye je ravnitelsztvo revolucije prejkvzelo.
Szrbijo je miszeo novoga szvejta tüdi obládala. Imperializmus sze je na veke odszelo. Burkanye je i na Horvatszkom vszakdenésnye proti sztároj vládi.
Razdeljenyé Zalavszke Zsupnije. Komisszár znotresnyi poszlov nam javi, da je Zsupanijo Zalavszko na dvá tála razdejlo.
Sztolnameszta e bodo: Zalaegerszeg i Nagykanizsa.
Zacsétek revolucije v Szerbiji. Toga meszeca 11-ga je vu Szrbiji tüdi vö vdárila revolucija proletárov. Kak szo to zacsüli szrbszki vojáki, iz Novoga Szegedina, do steri mao je dozdaj bila szrbszka granica szo v csaszi v Szeged sli i na poti tá zlücsali pükse, pa szo dicsili proletársztvo vogrszko. . .
K siritelom krivi gucsov. Od dogodkov, steri szo sze pred krátkim csaszom godili, szam dosztakrát csüo, da sze med nasim národom z csiszta v nácsisoj formi sirijo. Táksi glászi med lüdsztvom nemir, zbontanye i nezadovolnoszt delajo i gli záto mocsno opominamo siritelo krivi gucsov, ka náj szi dobro premiszlijo, ka csáka na nyé, csi je erdécsa sztrázsa zgrábi!! Vsze one pa, ki tákse gucse csüjejo, gori pozovemo, da náj zglászijo onega, ki krive gucse siri.
Oficeri pred szodbenim sztolcem revolucije. Oficerje Zalaegerszeg várasa szo proti denésnyoj politiki gucsali v kaszárnaj k vojnikom. Ravnitelsztvo (Direktorium) Zalaegerszeg várasa je záto dalo v küp szpoloviti i zapreti hüdobne oficere vu edno poszamezno hizso.
V krátkom szo je pred szodbeni sztolec revolucije posztavili.