62
Pri hí´ztva prílikaj gôvori.
(Vküpposztavo FLISZÁR JÁNOS vp. vucsitel.)
1. Pri zarocsenyi nôvi hi’znikov.
(Sztarisína gôvor.)
Pravo je Bôg dávno, dávno,
Pri zacsétki szvêta rávno: 
„Nemre cslovek szam ’ziveti, 
More szvoj veren pár meti.“
Záto je ocsi Ádami 
Erkao prvomi m o ´ zkomi:
„Glédaj etam moj szin Ádam, 
To rôzo ti za ’zeno dam !“
Kak Adám zaglédne rô’zo,
Szebi szi zarôcsi Ejvo:
Tak szta Ádam ino Ejva 
Grátala m ô’z ino ’zena.
I od onoga hipa mao,
Májo v-tom vszi junáki tao;
Tak szmo csinili mi sztári,
Za nami delajo mlàdi.
Nas mlado ´ zenec je tüdi 
Ziszkao vrêdno r ô ´ zo szebi,
Po trüdi szrdca lübézni 
Jo gor’ naisao pri toj hi’zi.
Stera je tü cvela, ràszla,
Kak liliom sze osznàvlala. 
Z-lübézni szi jo je zvolo 
I szebi za Ejvo szproszo.
Prêk jo poszadi v-szvoj püngrad, 
Vu szvojega szrca o g rad ;
Naj bode nyeg’va korôna,
Lepô cvetécsa persôna.
Naj bô nyegove familje, — 
Gáji nyê rodne mladike, 
Gori o b d r´ zi odvêtek,
Na iména drági cvêtek.
Povêdte nam tak sztarisje, 
Ka je vase nakanênye? . . . 
Jeli mi z szrecsov hodimo, 
Gdare vaso csér proszim o?
Sztarisov odgovor:
Csi je tô tak b o ´ za vola,
Ka szta sze tak polűbila,
Da endrűg’ga scséta bidti, 
Proti nescsemo csiniti.
Sztarisina nadaljáva:
Tak váj zdâ ´ ze lehko p ita m : 
Jeli sze lűbita naj znam ?
. . . odgovorita . . .
V-rôke szi szégnita mikmá, 
Prsztanke szi vöodm énta! 
. . . vö szi odmenita . . .
Sztarisina:
Bojdita tak zarocseniva,
Od vszê nász blagoszlovlen’a, 
Za tri, stir’ tjedne zdániva 
I endrűgomi dániva!
2. Na gosztüvanye pozávanye.
(Po zvacsini.)
Dika bojdi Bôgi i nyeg’vomi szini,
Mir, blagoszlov hi’zi etoj, i dr’zini.
Vu poniznom szrdci odpüsztsênye proszim, 
Zdâ, da v-velkom poszli eszi notri sztôpim.

63
K vam szem poszlan i (z-X. Y.) obcsine,
Od N. N. Mihálya i tüvár’s’ce nyegve 
Ino cséri nyidva, pokorne Trêzike;
Tak tüdi (z Vanecsa) od N. N. Jánosa,
Tüvársice nyeg´ ve i szina Miklôsa,
Ka prisesztni tjeden, — tô je tô v-nedelo,
Kak je tô od vrêli zárocskov potrêbno, 
V-poniznoszti pôleg indasye návade,
Pôleg bo’ze vole i krsztsanszke právde,
Pred bo´zim oltárom z dűse oblübita,
Priszego deneta, z-szrdca sze lűbita,
Vu szvétom hì’ztvi sze vküper prikapcsita,
To nazvêsztiti pred gmajnov popascsita . . .
Lüdno vasz pozdrávlajo i pozávajo,
Po szvétom ôpravki na szpômenek toga 
Dnéva, radoszti gosztsenyé zovéjo,
Na stero vász z familjov szrdcá ’zelêjo . . .
— Odpovedávanye sze gori nevzeme,
Ni niksa apelácia neposzlűhne.
To szem vam z-postenyom szrdca vönazvêszto 
I poszelsztva dú´znoszt ôszvetno obvêszto.
Zdâ pa odhájam i Bôg tecsasz boj z vami,
Bojdite veszéli, v-düsi, v-têli zdravi.
3. Pred zdávanyem od hi’ze v-cérkevidênyem.
(Sztarisina szlobôd.)
Dika hvála Bôgi eti i vu nébi,
Blizamo sze k-mejej k-veszélnomi dnévi,
Vu sterom sze etivi lübavnivi szrdci 
Vküpzvé’zeta z histvom, po szvétoj pravici.
Prvle, kak bi sze mi na eto pôt vzéli,
Proszimo ocso, mater, da bi privolili,
Odpűsztili z-nami lübléno csér szvojo,
Da jo z-tém mladéncom vküper prikapcsimo.
Pôleg b o ´ ze vôle i sztáre návade 
Nazâ pripelamo, kak hi’znike mláde.
4. Z-cérkvi dom ô p rid ô cs.
(Drü’zbana náklon).
Dika hvála Bôgi vu nébi i zemli.
Z-szrecsov szmo hodili v-szvétom nasem poszli; 
Dvê verni szrdci szmo tak vküp zakelili,
Da sze vküp dr’zita not´ do szvoje szmrti.
Naj bode mládi pár, z Szrdca ’zelêmo,
Szrecsen i blà’zeni, odkrito povêmo;
Bo’zi blagoszlov ga szprevája do szmrti,
Vise sztô lêt ´ zivé vu zemelszkom vrti!

64
Disputacija vu Marburgi 1529. leta.

65
5. Pozdráv na mlàdi pàr.
(Med vecsérjov po sztarisini povêdani).
Sznehô, mlado’zénca, kêva znami jêta,
Nyidva naj ´ zivi Bôg szrecsna dúga lêta.
Bodeta vszigdár tak z-lübéznov puniva,
Za edno leto ’ze màloga zibala.
Sztarisom, rodbini, vszigdár pokorniva,
Nigdár nê nikomi hüdô okorniva.
´ Zivi nyidva Bôg du’ze, kako bi stela,
Vszigdár telko, kak dnesz jeszti, piti mela!
6. Pozdràv na mlàdoga para sztarise.
Postüvana szvádba, mládi ino sztári,
Ki szte tü nazôcsi, pri tom mlàdom pári,
Gde szmo vszi veszéli pri bogatom sztôli,
Jeszti, piti mámo vszák’ po szvojoj vôli.
Kak sze ftics veszeli, gda na perôt püszti 
Mláde szvoje z-gnêzda i gori je szkrmi;
Tákso radoszt májo té hi’ze goszpodár,
Stera naj neminé od nyih hi´ ze nigdár.
Mládoga pára sztarise z-obê sztráni 
Naj ’zivi Bôg dúga lêta v-dobrom zdràvji,
Da sze veszelijo szvojemi odvêtki 
Ino sze vcsákajo, da pridejo vnűki.
´ Zaloszt i vsze hűdo dalecs od nyih hodi,
Dobra vola, szrecsa vszigdár ’znyimi bojdi.
Bôg je csuvaj, vari ino dúgo ´ zivi,
Rávno tak, kak dnesz nàsz, pri tak dobrom vini!
7. Ob polnôcsi, gda sze sznehé vênec doli vzeme i 
vu ’zenszek réd sze notri szpela, preoblecsè sze.
(Poszneálja (sztarisíca) etak govori:)
Nôcs sze je ´ ze na ovkraj preobrnôla,
Dvanàjszet je vöra, vdárila, minôla.
Da sze vsze na szvêti rado premenyáva,
Vszigdár nacsi i nacsi preoblekáva:
Premênmo zdâ ´ ze mi tű naso sznejicsko,
Kak szo vsze drűge, na blâ’zeno ´ zenícsko;
Doli sze naj vzeme vênec z-gláve nyéne,
Dene sze na nyô pocil, ´ zenszke znamênye.
Nê je vecs devojka, v - ´ zenszki réd je prisla,
´ Zenszek pozványe de po etom noszila,
Bôg jo dugo ’zivi veszélo i bisztro,
Za leto debela, gráta mati hitro.

66
8. Sznehé szlobôd, gda jo tà pelajo.
(Po sztarisini naprê dáni.)
Postüvana szvádba, ocsa, mati, ´ zlâhta, 
Szôszedje i znanci, szesztre, dobra brátja! 
Poszlühnte me malo, ka vam bodem pravo, 
Naj hênya mu’zika, plesz, veszèlje zdravo. 
Vszáko delo, stero je melo zacsétek,
More meti ono tüdi dokoncsétek.
Ràvno záto i mì, kì szmo eszi prisli,
Stero szmo iszkali, to scsémo odneszti.
Nê szmo szamo zaman tü dobro ´ ziveli,
Jeli, pilí ino sze prav veszelíli,
Kámro, peovnico, posteno szpráznili,
Goszi, rece, küre, bravé potrosili,
Kak právi rôparje, szvoj kincs scsémo meti,
Csi nam ga nedáte, szilov ga odneszti.
Ali, da szmo ´ ze ’znyim tak vküp zaszmoljeni, 
Ka je on ’ze z-nami szploj vküp zakeljeni,
Nê nam trbê szile, száma rada ide,
Nasa lêpa ftica v-nôvo gnezdô szvoje.
Záto prvle, kak bi od etec odisla,
Pomeni scsé vzéti szlobod i tak de sla. 
Predrági sztarisje, ocsa ino mati,
Váj morem obprvim zdâ naprê pozvati,
Vama zahvàliti, ka szta jo gor’ szhránila 
I zdâ ’ze na szvoje perôti pűsztila,
Pod obrambo*), N. N. zravnala,
Koga szrdca, z-dűse lűbi i má rada;
Kak sze je pascsila vam’ pokorna bidti,
Tak má szvojo dú’znoszt nadale szpuniti, 
Tüvár’sa i nyeg’ve verno postüvati,
Da sze máta v-nyima v-szrdci radüvati.
Kak nam szvéto piszmo po pravici právi: 
’Zena ocso, mater i hi’zo osztávi,
Naszledűje mo’zá ino nyemi szlű’zi,
V-dűsi, v-têli sze vuvszem k-nyemi pridrű´zi. 
Odpüsztita jo tak vu b o ´ zem iméni 
I mêta jo nadale vu szrdci v-méri.
Odpüsztita ji, csi je gda kaj vgresila,
Váj vuvszem bôgati, gdate zamüdila. 
Nepripisűjta tô nyénoj okornoszti,
Nego bole preszlaboj neszpametnoszti.
Ocsa nebeszki naj vama vsze povrné,
Od váj vsze to hűdo szmileno odvrné. 
Blagoszlov darűje pri hi’zi, na pôli,
Obdr’zi váj v-dúgom ’zitki, v-dobroj vôli,
*) Mlado’zenca imé.

67
Da sze máta zdravji, ´zitki radüvati,
Nigdár vu zménkanyi zroka nê sztarati, 
Vrsenécsim vnűkom v-szrdci veszeliti,
Vu késznoj sztaroszti od nyih pocsesztiti. 
K-koncovi, gda váj Bog od etec pozové, 
Dűse vájne k-szebi vu nébo odneszé. 
Osztanita z-Bôgom! To vam ’zelê szrdca 
Pokorna csi vájna zdâ odhájajôcsa.
Od bratov i szesztér:
Bratje, szesztre, od vász tüdi szlobôd jemlé. 
Prvle, kak odide, vam vsze dobro ’zelê ;
Deca pod pazkov diakonisz pri velkom prànyi.
V-hi’zi etoj de ’ze nyéno meszto prázno, 
Stero de po etom vam za gnezdo dáno. 
Rászte, osznávlajte sze v-Bogá bojazni, 
Roditelom, ´zlâhti, szebi vu radoszti,
Tak bodete szrecsni med lüdmi na szvêti, 
Na postenyé rodi ino szami szebi.
Od szvatov:
Posteni szvatovje, szôszedje i znanci,
Ki szte szi tál vzéli vu nasoj radoszti,
Té mláde hi’znike k-cili pripelali,
Hválimo vam, ka szte sze eszi potrűdili.

68
Obdr’zte nyidva nadu’ze vu szpômenki,
Vu lübézni szrdcá lêpom prijátelsztvi.
Bôg vasz blagoszlovi, vszákoga poszebi,
´ Zivte vu blâ zensztvi, v-neszkoncsanoj radoszti. 
Vszêm, ki escse eti du´ ze osztánote,
’Zelém, da radoszt i veszeljé náidete.
Mi pa, ki od etec zdâ tà odhájamo,
Brezi falinge, szrecsno domô pridemo!
Od devojk, szfálbic i drü’ zbanov:
Vrle prijátelice nyénoga deklinsztva 
Ino vszi vrsztnici nyénoga devojksztva: 
Szfálbice, drü’zbanje i vszi, vszi dvornici,
Ki szte nyê szlű´ zili z-dobrôte vu szrdci. 
Zahválim vam szrdca, za vszo prijaznivoszt, 
Kak nàjprvle pridte i vi v-histva radoszt.
9. Drügi kràtki szlobôd pri odhàjanyi sznehê.
(Po sztarisini jemáni.)
Zdâ pa da szmo ´ ze pri cili, 
Doszégnoli, ka szmo steli,
Pri etoj postenoj hi´ zi,
Jeszti, piti pre’ziveli.
Mládi sze vö naplészali,
Sztári sze pa naglédali,
Sze nam sika odhájati,
Nas drági kincs odpelati.
Ocsa, mati püsztite jo,
Vam i nam na Iêpo diko, 
Dajta ’znyôv vájni blagoszlov, 
Da bode ´ znyôv bo´ zi áldov.
Naj bô v-szvojem nôvom dômi 
Prijétna lüdèm i Bôgi,
Vsza, dobra, ka sze je vcsila, 
De tam obilno csinila.
Obinta z-lübéznov toga 
Vasega szina novoga,
Na ster’ga csér zavűpata 
Ino z-lübézni prêk dàta.
Bratje, szesztre i rodbina, 
Szôszedje, znanci i szvádba, 
Szfálbice ino drü’zbanje, 
Osztante z-Bôgom vszi gôsztje.
’Zelte nyê blà’zeni ´ zitek, 
Mête vszi dober prebitek, 
V-dűsi, v-têli vsza vugodna 
I blagoszlov nebeszkoga!
Prefrigani szluga v zárdi.
Voditeo — opát — edne zárde je na pár dni nikam odiso i je 
na szlugo zavüpo, naj pàzi, csi do vszi barátje sli na polnocsno 
meso. Szlugo je zéblo (zima je bila) vöni na dvoriscsi, gde je kape­
lica bila, sztrá´ zivati. Vö je vzeo zàto edno sztubo sz-tiszti sztűb, po 
steri szo barátje doli mogli idti i on je v szvojoj toploj kamrici sza­
mo to csteo, kelkokrát dűne vönê.