DOMOVINA MÊSZECSNE NOVINE ZA SZLOVENSZKI NÁROD II. léto BUDAPEST, 1921 juliusa 31-toga 8. numera. Cio „Domovine“. Kelko hrabuke, kelko gucsa, kelko brezpametnoga píszanya sze szprávle v krájnszki szlovenácki novinaj od „Domovíne“ i od nyénoga reditela. Kak velka voda nesztanoma tecsé v Dünaji, tak tecséjo nesztanoma velki lázsi v krájnszki novinaj. Vszáki dén nikse nóve lázse prineszé. I kak sze terejo; kak sze pascsijo szvoje lázse v lüsztvo notrivcêpiti! Kak metülec, poznavsi szvoj krátki zsítek, od cvêkja do zvêkja letí, tak letíjo oni od ednoga do drügoga lázsa. Tá velka lárma li edno szvedocsi, tó, ka trno szlaba more bidti nyúva isztina, gda teliko morejo gúcsati, píszati vözmiszliti, lazsati i rúzsniti od ednoga máloga, po mêszeci vözhájajócsega líszta. Tó velko priprávlenye tó tüdi szvedocsi, ka je vrêdno biló tó málo novino szprávlati i vödati, ka je nyo potrêbcsina i nê po mestríji vönájdeno nakanênye prineszlo na szvêt. Gda sze velki vrtél lázsov grózsa okóli lüsztva, té je nájsztálnêsi i nájgvüsnêsi fundamentum isztina. Ali isztina sze more vöpovédati i vöszpíszati, isztina more prehoditi vsze dűse. Záto znóvics i znóvics — kakkoli bi sze nam vnózsalo — brez trűda i brez műda moremo nase isztine oznanűvati. Po bojni bi te obládajócsi mogo bidti tiszti, steri z tűhim, pokornim poglédom gléda v prísesztnoszt. Ali prinasz je táksi vöobrnyeni naópacsén szvêt, záto tó vídimo, ka je rávnocs te obládani tiszti, steri z tűhim, pokornim poglédom gléda v prísesztnoszt i te tak zváni obládajócsi je tiszti, steri prevedno kricsi, brsza, szkácse, hujszka i agitéra. Zakaj je tó? Kí doszta kricsi, tisztoga hizsa gorí. Oni némajo vűpaznoszti, ár némajo isztine. Düsnavêszt ji mantrá. Z velkim krícsom, z pritiszkávanyem, z lázsami i z szilov scséjo doprineszti, ka po isztinszkoj póti zadobiti némajo vűpanye. Ali nasemi lüsztvi tó nê trbê razkládati, vszáki cslovek lehko prevídi, zakaj sze goni té velki vöter. Ka sze z nasím vogrszkimszlovenszkim národom zdaj godí, tomi nega pára v toj sztrasno razburkanoj Europí. V bojni i po bojni sze doszta nepravic zgódilo i nájmre v od Vogrszkoga országa krajvtrgnyeni krajínaj sze velke nepravice godíjo, ali tákse velke szo nindri nê naprávlene, kak v nasoj krajíni. Za példe volo Tótci pa Rüthénje szvoj poszeben jezik májo, steri escse blizse sztojí k csehszkomi jeziki, kak nas jezik sztojí k krájnszkomi szlovenáckomi, i dönok szo Tótci pa Ruthénje pravico dóbili szvoj jezik vszepovszéd nűcati, níscse je nescse vöpremêniti i na szvoj kêp prêknamálati. Tóte pa Ruthéne je vogrszka kultura nê na teliko prehodila, kak nase vogrszkeszlovéne, gde 80%-ov lüsztva vogrszki gucsí, i dönok je pri nyí vogrszka rêcs pa vogrszka kultura nê na teliko pregányena, kak prinasz. Vszáki, kakkoli malo razméti cslovek bi mogo znati, ka prêksztópiti v edno nóvo drzsávo nêjde lehko. Jezik, kulturo, mislênye, vérsztvinszke násztaje, cêli cslovecsi zsítek na ednók vöpremêniti je nemogócse. Vszáki, kakkoli malo razméti cslovek bi tó csako, ka do oni, kí ládanye v rokáj májo, iszkali porazmênye z tisztim lüsztvom, stero je pod nyúvo ládanye szpadnolo. Proti tomi szo sze krájnszki Szlovenácké z vrajzsov szilov na nase lüsztvo vrgli i na ednók je scséjo pozsrêti, jezik, kulturo, mislênye i dobre sztáre návade lüsztva vöpremêniti. Reditel Domovíne je v szebi gorivrgo tó pítanye: jeli je mogócse tó norlavo i brezpametno nakanênye? Jeli je mogócse eden jezik, steri od jezero lêt mó zsivé, steri je od vecs kak dvê sztó lêt mó v knígaj napíszane steri — kakkoli málo — dönok szvojo poszebno karakterisz-ticsno litteraturo má, vöztrêbiti i z drügim vöpremêniti? Jeli je mogócse, ka bi nase lüsztvo povrglo vsze tiszte kníge, stere je od mladéznoszti mó nűcalo? Jeli je mogócse, ka bi nase lüsztvo pozábilo vsze tiszte lüdé, steri szo za vogrszkiszlovénszki národ délali? Jeli je mogócse, ka bi nase lüsztvo pozábilo Augusztich Imréva, Bakos Mihálya, Barla Mihálya, Borovnyák Józsefa, Czipott Gyüriva, Kardos Jánosa, Kollár Pétera, Kossits Józsefa, Kűzmics Istvána, Kuzmics Miklósa, Murkovics Jánosa, Pusztai Józsefa, Sabar Jakaba, Stevanecz Antala, Szever Mihálya, Szíjártó Jánosa, Szíjártó Sámuela, Temlin Ferenca, Terplán Sándora? Jeli je mogócse, ka bi vszê té plemenito miszlécsi lüdjé zaman délali i zaman sze trüdili? Kak zmozsna pecsína sze posztávila pred ocsí reditela Domovine, ka je vsze tó nemogócse, ka sze tákse escse nigdár nê zgódilo v szvêtovnoj historii. Bilé szo zsé grozno neszrecsne bojne, ali nigdár je escse niksi — kakkoli máli národ — nê povrgo szvoj jezik, szvojo kulturo, szvoje mislênye i nigdár je nê na ednók vöpremêno z drügim. Ne nájdemo od jezero lêt mó v szvêtovnoj hístorii niti edne példe stera bi kázala, ka je eden — kakkoli zmozsen národ — mogócsi goripocécati eden drűgi — kakkoli máli — národ. V Taljanszkom országi od dvêjezero lêt mó zsivé máli národ Ladinov, steri szkoron tiszti jezik gucsí, kak Taljánje, i dönok je do széga mó zrdzso szvoj, poszeben jezik. Rávnocs tak szo goriosztali Rätorománje na Svájcerszkom. Gori szo osztali tüdi v Némskom országi prebívajócsi Vendi. I velka, med vszêmi nájzmozsnêsa angluska kultura je nemogócsa bíla goripocécati irlandszko lüsztvo pa Velsze. Kak szo krájnszki Szlovenácke dönok na tó ideo prisli, ka do oni mogócsi nász pozsrêti? Nyi szo zapelali nistemi nyúvi módri, ki szo zsé od doszta lêt mó — brezi právoga znánya — potrdjávali, ka szo Vendi rávnocs tiszti jezik gucsécsi lüdjé, kak oni, i v tom lazslivom návuki szo oni gorizraszli. Nyí je zmótila, 2 DOMOVINA 8. num. z Becsa vözhájajócsa trialiszticsna idea, stera je na edno, pod habsburgszkim ládanyem sztojécso drzsávo, gde do oni voditelje i ravnitelje, cílala. Nyí je zapelo Klekl, gda je nas jezik k nyúvomi blizse szpraviti setüvo. Oni szo tüdi na pamet zéli, ka nase lüsztvo od stirideszét-pét-deszét lêt mó z vogrszke kulture zsivé, tak szo míszlili, ka nase lüsztvo nika ne mára za szvoj jezik, záto krájnszkoga szlovenáckoga lehko prêkzéme. Oni szo tak míszlili nas jezik je pozábleni i zaosztáni, záto je zrêli na vöztrêbanye. Cio „Domovine“ je pokázati, ka sze po nasem jeziki vsze lehko vöpovê i vözpíse, ka znanoszt, kultura i modernszki kulturen zsítek zselê. Cio „Domovine“ je té nas lêpi sztári jezik eti v Vogrszkom országi goriobdrzsati, gda je tam, prêk gránice na vöztrêbanye oszódjeni. Záto je tá velka hrabuka posztánola, záto tecséjo velki lázsi z krájnszki novin. Oni nas vogrszki jezik i naso vogrszko kulturo tüdi vö scséjo ztrêbiti. Tó je tüdi nemogócse. Kakoli bi sors prineszo, oni té vogrszki jezik i tó vogrszko kulturo tüdi nedo mogli vöztrêbiti. Tákse sze tüdi nigdár nê zgódilo v historii. Finnszkoga národa példa nam szvedocsi tó. Vszáki finn sze návcso svédszki jezik i svédszko kulturo. Od sztó lêt mó je finnszki národ pod ruszuskim ládanyem bio, ali záto szo finni svédszki jezik i svédszko kulturo dönok do széga mó goriobdrzsali. Vsze tó szo sztálne gvüsne historicsne isztine, proti steram je vszáko borüvanye zopsztonszko. I historicsna isztina je tüdi, ka vszi oni národje, kí szvoj jezik, szvojo kulturo i szvoje sztáre návade tápovrzsejo, na nikoj prídejo. Nê szamo cêli národ vuszebi, nego nyegove kotrige tüdi na nikoj prídejo, gda szvoj jezik i szvojo kulturo tápovrzsejo. Na nikoj prídejo v dűsi v têli, na nikoj prídejo v délamogócsnoszti, v düsevnoj mócsi i v vérsztvínszkom zsítki. Reditel Domovine vidivsi té historicsne zsaloszne példe, je za szvojo dúzsnoszt drzso szvojo rêcs gorizdignoti proti tisztomi norlavomi nakanênyi, z sterim velki jugoszlávszki drêmarje nasé lüsztvo zapelati i v pogübelnoszt voditi scséjo. Nase lüsztvo li tak osztáne v dűsi têli zdravo, csi szvoj vogrszkiszlovenszki jezik, szvoj vogrszki jezik, szvojo kulturo i szvoje sztáre návade i jákoszti obrzsí. Krájnszki politikusovje nas máli národ za déco prestímajo, záto szo sze z nyúvim nakanênyem na nase lüsztvo szünili. Cio Domovine je sztálne i gvüsne isztine pred ocsí posztaviti. Z tém djányem Domovine krájnszkomi szlovenáckomi národi tűdi vecs dobróte naprávi, kak njúve novine, stere nesztanoma hujszkajo proti Vógrom i proti nasemi lüsztvi. Szvêt ne osztáne dugo v tom nemogócsem násztaji, v sterom zdaj sztojí. Lüsztvo sze némre vszigdár nyefkati pa szvajüvati. Vszáki réd, mér, i mirovcsíno zselê. I té cajt príde, gda velki lázsi dojsztecséjo. Domovína pomága velki potop lázsov dojsztecsti i z tém vecs haszka naprávi cslovecsansztvi, kak oni, ki prevedno lázse rédijo. Jó vend! Nyugodtan és békésen éltél ezer év óta földeden. A világ sorsával nem kellett sokat törődnöd. Dolgos vojtál, szorgalmas voltál, takarékos voltál. És mert józan voltál, mert a felizgatott agyaktól a világba dobott nagy eszmék nem igen bántottak, nyugodt voltál, jó kedvű voltál, víg voltál. Énekeltél sokat, énekelted régi vend nótáidat, énekelted a szép magyar nótákat, énekeltél mindent, még az amerikai nemzeti dalt, a „Yankee doodle“-t is énekelted. Boldog, megelégedett, dolgos jó nép voltál. Mindenki szeretett tégéd. Most belekerültél a világtörténeti akaratok kohójába. És talán épp azért, mert mindig jó voltál, mert igénytelen voltál, mint gondtalan gyermek, kiterjesztették kezüket te utánad. Nemcsak birtokba akarják venni a területet, amelyen élsz, nemcsak politikai hatalmat akarnak gyakorolni feletted, hanem a lelkedet is akarják. Magukba akarnak szippantani, fel akarnak szívni, mint a pók a legyet, amely hálójába került. Át akarják ala kítani nyelvedet, kultúrádat, gondolkodásmódodat, szoká saidat, át akarják alakítani lelkedet, szóval egészben, úgy ahogy vagy, meg akarnak semmisíteni. Játékszernek tekintenek, amivel ők, úgy áhogy akarnak, játszhatnak. Trágyának tekintenek, amivel ők terméketlen ugaraikat meg akarják trágyázni. Jó vend! Jó gyérmek voltál eddig, itt az idő, hogy jó férfiúvá legyél. Idegen akaratok kohójába kerültél. Gondold meg, hogy akaratokkal szemben akaratot kell feszíteni. Gondold meg, hogy minden fegyver között, legerősebb fegyver a törhetetlen, szilárd, egységes állhatatos akarat. Gondold meg, hogy Istentől és természéttől nyert férfias jogod és kötelességed ragaszkodni mind ahhoz, ami a tiéd. A tiéd nemcsak a földed, a házad, a barmod, de a tiéd első sorban nyelved, a te ősi vend nyelved, a tiéd a to ősi magyar kultúrád, a tiéd a te ősi becsületességed, a tiéd a to gondolkodásmódod, a tiéd a te régi szokásod. Ezek első sorban a tiéid, mert ezek alkotják lényegedet. Ezeket senkinek nincs joga tőled követelni, de senkinek sincs hatalma tőled elvenni. Jó vend! A férfiasság próbája áll előtted. Tudsz-e szilárdan, csökönyös makacssággal, megtöretlénül és megtántoríthatatlanul ragaszkodni mind ahhoz, ami lényegedet alkotja? Tudsz-e ragaszkodni vend nyelvedhez, melyet őseid hagytak rád, melyet annyi kiváló vend ember fejlesztett, sokszor nehéz éjjeli munkával a rendes foglalkozásból megmaradt szabad idejében. Tudsz-e ragaszkodni magyar nyelvedhez, magyar műveltségedhez, amely annyi évszázadon át nevelő és dajkáló anyád volt, amely jólétedet, szellemi fejlettségedet biztosította és amely a dolgok lényegének látójává tett téged? Jó vend! Szívem érzésének teljességével nézem nehéz sorsodat és remegve nézem vergődésedet az örvényben, melybe a világfölfordulás lökött. De nem esem kétségbe sorsodat illetőleg. Nem esem kétségbe, mert ismerlek. Ismerem egészséges testedet és lelkedet, ismerem józan gonolkodásmódodat. Te mindenütt, ahol jártál, becsületet szereztél magadnak: e botor és felfordult világban is meg fogsz állani. Jó vend! Te ne törődj a világboldogító eszmékkel, melyeket neked hírdetnek. Boldogítsák ők önmagukat velük, akik hírdetik. Te ne törődj a nagy jugoszláv álmadozók tanaival, akik a maguk számára a te romjaidon egy világot akarnak teremteni, akik néhány év alatt akarják megcsinálni azt, amihez évszázadok, sőt évezredek szükségesek, akik erőszakkal akarják kicsikarni, amit csak nagy szellemek, nagy költők, nagy írók a kultúra varázsvesszéjének segítségével észrevétlenül lopnak be a szivekbe. Te ne hallgass az ármánykodók, a csábítgatók szavára, akik apró előnyökkel, apró csecsebecsékkel akarnak lépre csalni, miként a vad népeket szokás. Te törhetetlenül haladj előre a te egyenes utadon és el ne feledd, hogy vannak időpillanatok, amikor férfi-hittel és férfi-akarattal kell síkra szállnod igazad mellett. 8. num. DOMOVINA 3 Nasa kulturszka bojna. V Szlovenii sze zdaj doszta gucsí pa doszta píse od kulturszke bojne. Velka hrabuka sümi tá po zráki, velki gyülêske sze drzsíjo, z ednoga krája demokrátje, z drügoga krája klerikálci vrácsajo lüsztvo, velki gucsi nesztanoma tecséjo vö z vüszt, doszta ténte sze zaprávla, doszta stamparszke fárbe sze ponüca. Zakoj volo sze godi vsze tó? Za ednoga máloga paragrafuse volo, za tak zvánoga prédganceparagrafusa volo, steri vöpovê, ka sze dühovnik szlobodno pred birovíjo posztávi, csi z prédgance kaj tákse oznanűje, stero politicsen drzsétek má v szebi. Rêszen je isztina, ka je nê velka szloboscsina pa pravica tákse paragrafuse notri v právdenszke knige djáti, ali máli szlab hlád je té paragrafus proti tisztomi vihéri, steri sze zdaj na nase neszrecsno vogrszkoszlovénszko lüsztvo szünyáva. Tű je nê szamo od toga gucs, ka sze z prédgance ne szmê politika oznanűvati, tű je od fundanye edne doszta sztó lêt sztare kulture gucs, tű sze na vöztrêbanyi dvá jezika déla, tű vogrszki jezik scséjo vöprepraviti, tű nas právi sztári vogrszkiszlovenszki jezik scséjo dojporüsiti, tű mislênye, dobre jákoszti, sztáre od doszta sztó lêt poszvecsene návade lüsztva scséjo vöpremêniti, tű lüsztvo prêk scséjo vcepiti. To je isztinszka kulturszka bojna. Grozna i ruzsna bojna, steroj negá pára v szvêta historii. Nê v vrêmeni vandranya lüsztva niti v vadlüványszki bojnaj sze zgódilo tomi priglíhno délo. I od té grozne kulturszke bojne ne gucsi i ne píse niscse nê. Ne nájde sze v cêloj Jugoszlávii niti eden cslovek plemenitoga i zdignyenoga mislênya, kí bi szvojo rêcs gorizdigno proti tomi bláznomi i necslovecsnomi nakanênyi. Vszê té lüdjé szo zdaj na teliko zmótjenoga mislênya, ka tak stimajo mogócse i szlobodno je eden máli národ kak porob távrzsti na pocéranye i na goripocécanye i szlobodno je zsnyim tűhinszke céline gnojiti. Vsze tó norlavo, blázno i brezpametno nakanênye i djánye jasz z tühim, mirovniim poglédom glédam i vszi nasi domivincsárje je tüdi lehko z táksov dűsov glédajo. Ka je proti cslovecsoj naturi, ka je proti historicsnoj isztini, ka je nigdár nê biló, tiszto nigdár nede. Príde vrêmen, i tak miszlim nê je dalecs, gda mo sze vszi szmejáli, vszi veszélili toga bláznoga i norlagova nakanênya, sze szpomenovsi. I gizdávi bódemo, ka szmo v tom, v historii brez példe bodócsem szküsávanyi trdi i verni osztanoli. Csi bi oni etak gúcsali k nasemi lüszvi: mi szmo obládani, ví szte obládani, mí szmo v drüge násztaje prísli, ví szte v drüge násztaje prísli, ali sors je nász vküperprineszo, probajmo v dobrom porazmênyí vküperzsivéti, tó bi cslovece biló, té bi oni, má bidti, szvoj cio doszégnoli. Csi bi oni etak pravli k nasemi lüsztvi: mí známo, ka je vas jezik nácsísi, kak nas, mí známo, ka sze jezik lüsztva némre po szili vöpremeníti, ali sors je nász vküperprineszo, probajmo eden toga drügoga vcsiti; tó bi cslovecse mislênye kázalo i té bi, má bídti, nase lüsztvo zsnyimi v dobre porazmênye prislo. Csi bi oni etak erkli k nasemi lüsztvi: mí známo, ka ví vogrszki gucsíte, ka szte sze k vogrszkoj kulturi navadili, vogrszko mislênye máte, stero sze némre na ednók vözbriszati, ali sors je nász vküperprineszo, nücajte ví vaso vogrszko kulturo, kak mí tűdi nücamo naso od némske dojke dóbleno kulturo i probajmo eden od toga drügoga, ka je v nyavoj kulturi dobro, prêkzéti; tó bi cseden gucs bio i té bi, má bidti, nase lüsztvo vidlo, ka oni posteno míszlijo znami. Ali oni szo nê tak délali. Oni szo sze za hrbtom velki záhodni kulturszki národov brezi postenyá, brezi cslovecsega mislênya, pravico, isztino i od záhodni národov vödáne vorcane v blato klacsécs na nász szűnili zselejócsí nász v ednom megnenyi pozsrêti. Ali vsze tó nede tak, kak oni miszlijo. Oni szí szamí kopajo grabo, v stero ednók, szlédi ali prvle, szpádnejo. Vsze tó nakanênye je proti tisztom vorcani, steroga szo antanta národje naprêszpíszali. V ognyi de z zseléza ocel. Naj sze nas máli národ ne bojí té kulturszke bojne, i naj sze ne podá norlavomi nakanênyi. Jasz vídim ednoga Cheruba, i vídim nyegovo zserjávo száblo. „Domačini“, „idevalósiak“. A „Prekmurski Glasnik“ július 17-iki számában megjelent „Domačini“ (idevalósiák) című cikk új fordulatot jelent. A szlovenác kultúrának e méltó képviselője eddig nagy hazugságok közlésével, a magyarok gyalázásával, az egyes néprétegeknek egymás ellen való uszításával igyekezett magának és annak a pártnak, melynek szolgálatában áll, híveket szerezni és népünket zavarni. Minthogy eddigi módszerei csütörtököt mondottak, most új módszert próbál ki. Sértegeti és gyalázza a vend népet. Halljátok csak mit mond ebben a különben teljesen zavaros cikkben. Azt mondja, hogy az idevalósiak között kevés az öntudatos Szlovenec (ő persze a krajnaiakat érti ezalatt), hogy több a magyarérzelmű és a németérzelmű, de legtöbb a közömbös. Azt mondja, hogy az idevalósiak nem bátor harcosai a nemzeti eszmének (miféle nemzeti eszmének?), hogy sok köztük az izgató és élősdi, legtöbb pedig gyáva, lusta és ostoba (nájvecs pa sztrahslívcov, med nyimi preci manyákov i bedákov). Azt mondja továbbá, hogy e különböző kategóriák ismét szétesnek haladó és elmaradt gondolkodású emberekre, becsületesekre és becstelenekre. Azután ismét az ijesztgetésbe csap át. Nem érdemes ugyan a Prekmurski Glasnik szavait komolyan venni, de mégis a leghatározottabban visszautasítom a világtól, baráttól, támogatótól elzárt és a legrútabb zsarnokság alatt nyögő vend népnek ezt a hitványmódú gyalázását. A szerb fegyver és hatalom mögé bújva egy megkötözött nép fölött, amely magát nem védheti, zsarnokoskodni és azt gyalázni, ez az igazi gyávaság. A tulajdonképeni izgató, élősdi és lusta vádolja e szavakkal azokat, kiket izgatni akarna (de nem sikerül neki) és akiknek munkájából él. A vend nép már a multban is megmutatta, hogy nem gyáva és talán lesz alkalma neki a jövőben is. Ezek a kificamodott agyú, megkergült eszű emberek ostobának nézik azt, aki az ő nagyhangú jelszavaiknak, őrült és kivihetetlen eszméiknek fel nem ül. De lesz még máskép is. Vendszka (vogrszka-szlovenszka) bibliografia. (Nadalávanye.) 39. Kniga molitvena sztaroszlovenszka. V steroj Sze najdejo razlocsne molitvi, litanie, szv. peszmi za vszáko prilozsno potrebcsino, i szv. krizsna pot. Na haszek katolicsánszkím krscsenikom. Najde sze v Lendavi, pri dovici Balogh Andrása. (1868.) 40. Molítvi na sztári szlovenszki jezik obrnyene ino na haszek szlovenszkoga naroda. Vu leti 1868. Nájde 4 DOMOVINA 8. num. sze v Lendavi pri divica Balogh Endre knigovezáriczi. — Molitvena kniga za lutheráne. 41. Návod na flíszanya vu govorênyi razmênyi za vesznícski sôl prvi i drügi zlôcs, szpravlen po Nagy Lászloni v Büdini 1870. 42. Nôve knige cstenyá za vesznícski sôl drügi zlócs. Szprávlene po Gáspár Jánosi... v Büdini 1820. (Drüga numera „Narodno-sôlszke knige cstenyá“.) 43. Jezíccsna ftíszanya za vesznícski sôl II. zlôcs... Szprávlen po Nagy Lászlovi. V Büdini 1871. 44. Návod na vogrszki jezik za vesznícski sôl I. i II. zlôcs. Szprávlen po Nagy Lászlovi v Büdini 1871. 45. Nôve ABC i zacsêtne knige cstenyá za vesznícski sôl prvi zlôcs, szprávlene po Gönczy Pal . . . v Büdini 1871. — Gönczy-ove knige je na szlovenszki jezik preobrno Kardos János hodoski farar. 46. Pôtikazács na zacsétno rovatanye. Návod za sôlszke vucsitele. Szprávlen po Maszák Hugói. V Büdini 1871. — Na szlovenszkí jezik je preobrno Kardos János. 47. Nôve knige cstenyá za III. zlôcs po Gáspár Jánosi. V Büdini 1871. — Preobrno Kardos János. 48. Nôve knige cstenyá za IV. zlôcs . . . po Gáspár Jánosi. Vu Büdini 1871. — Tüdi je Kardos preobrno. 49. Abecednik za katholičanske vesničke sǒlé po velejnyi S. Števana drüšbe po rédi Bárány Ignáca slobodno správleni od Murkovič Jánoša bellatinskoga učitela. II. natís. V Pešti, Athenaeum 1871. 50. Perve knige čtenyá za katholičanske vesničke sǒlé na povelênye drüžbe svétoga Stevana. Spávlene po Bárány Ignáci . . . II. natís. V Pešti, Athenaeum 1871. 51. Szlovenszke nôve knige cstenyá za vesznícski sôl II. zlôcs. Szprávlene po Gáspár Jánosi . . . v Büdini 1872. (Trétja numera „Národno-sôlszke knige cstenyá.“) 52. Szlovenszke nôve knige cstenyá za vesznícski sôl IV. zlôcs. Szprávlene po Gáspár Jánosi . . . v Büdini 1872. — (Strta numera „Národno-sôlszke knige cstenyá“.) Ete dvê knige szo drügo vödánya kníg pod 47. i 48. 53. Návod vu szlovenszke A-B-C-szke i zacsétnoga cstenyá kniga za vucsitele, piszan po Gönczy Pál. Vu Büdini 1873. — Preobrno Kardos János. 54. Zgodbe sztároga i nóvoga zákona za sôlszko detco poleg knige Róder Alajosa, na sztári szlovenszki jezik prenesene. Vödáne po drüstvi Szvétoga Stevana. Z dopüsztsênyem V. p. G. Szombotelszkoga püspeka. V Jagri (Eger). Stamp Archilyceum, 1873. 55. Szvéti angyeo (angel) csuvár ali vodnik v nebesza. V Radgoni, pri I. A. Weitzingeri. Okôli 1875. 56. Prijátel. Znanoszt razserjüvajôcse mêszecsne novine. Podgovoren réditel: Augustich lmre. V Buda-Pesti. Stampano vu Franklin-tivaristve násztavi 1875—1879. 57. Návúk vogrszkoga jezika za zecsetnike. Piszao je Augustich Imre. Budapest, 1876. 58. Prirodopisz sz kêpami za národne sôle. Nasztavo Augustich Imre. Lásztno drüzsbe szvétoga Stevana. Budapest, Athenaeum 1877. 59. Kniga molitvena, Bogá bojécsím düsam dána, Sztaroszlovenszka. Nájdes v Radgoní, pri Weitzinger J. knigári, duga ulica No. 18—19. („Natiszko je Leykam— Josefsthal v Gradci.“) Okôli 1877. 60. Dvakrat pédeszét i dvê Bibliszke Historie za evangelicsanszke solé ino hízse. Szlovencsene po Terplán Sándori, püczonszkom farari. Drügi, stamp i vödávanye. Z vnôgimi obrázki. Budapest, 1878. Hornyánszky Viktora stamparia. — Na toj knigi sztojí, ka drügo vödávanye; prvo vödávanye je moglo pred letom 1858. stampano bidti, ár je piszec nyegov 18-toga márciusa léta 1858. zsé mrtev bio. 61. Nôvi Zákon ali Testamentom Goszpodna nasega Jezus Krisztusa. Szlovencseni po Küzmics Stevani Surdanszkom Dühovniki. V Becsi, 1883. Stamp Holzhausen Adolfa. (Vödávanye po angluskom i zvönêsnyem tiváristvi za biblie.) 62. Knige 'Zoltárszke szlovencsene po Terplán Sándori Püczonszkom Dühovniki . . . V Becsi, 1883. Stamp Holzhausen Adolfa. 63. Szvéti Evangéliumi za nedele i szvétke celoga leta z navadnimi molitvami pri bozsoj szlüzsbi, pred i po poldnévi — pridavek glavnih isztin kerscsanszkoga navuka. Z dovoljenyom cirkvenoga poglavársztva. Najdes v Radgoni pri Weitzinger J. A. knigari. — Pravijo, ka je tô knigo Szvétoga Evangeliuma Borovnyák József cankavszki plevános dao stampati; ali tô nemremo za gvüsno trditi. 64. Perve knige čtenyá za katholičanske vesničke sôlé na povelênyi drűzbe svétoga Števana. Správlene po Bárány Ignáci . . . III natís. V Budimpešti, Athenaeum 1886. 65. Kniga molitvena. Bogábojécsim düsam dana. Sztároszlovenszka. Najdes: v Radgoni, pri Weitzinger J. knigári (1890). 66. Krátka šumma velikoga katekizmuša z szpitávanjem, i odgovárjanyem za katholičanske sôle, znóva vödana od Drüžtva sv. Števana. V Budapesti 1892. Athenaeum. 67. Dühovna Hrána ali knizsica puna lepih návukov, molitvic i peszmic za katholicsánszke kerscsenike. Najde sze v Radgoni pri Weitzinger J. knigári (1892). — Dühovna Hrána je edna hasznovita i lêpa molitvena kniga, stero szkoro v száksoj kath. szlovenszkoj hizsi nájdemo i stero szo jáko dosztakrát vödávali. 68. Krscsánszko Katholicsánszke cerkvene peszmi sz potrejbnimi molitvami i vnôgimi vogrszkimi peszmami... Prvi natísz. Budapest, 1893. — Pusztai József martyánszki kath. vucsiteo je té peszmi szpravo i Drüzstvo szvétoga Stevana je vödálo. 69. Szercê Jezusa, molitvena i peszmena kniga za pobozsne krscsenike. Stampana pri Wellisch Béli V Monostri. I. Natisz. 1896. — Tô knigo je Stevanecz Antal vucsitel v Stevanovci (Istvánfalva) szpravo. 70. Molitvi na sztári szlovenszki jezik obrnyene ino na haszek szlovenszkoga národa. Vu leti 1896. Najde sze v Lendavi pri Balogh Árpád knigovezári. Tiskarna „Leykam“ v Graci. 71. Mála biblia z kejpami ali zgodba zvelicsanya za málo decsiczo. Za I—II. razréd normálszke sôle piszana po Gerely Józsefi . . . Budapest, 1897. Drüzstvo szvétoga Stevana. 72. Mála biblia z kejpami ali zgodba zvelicsanya za málo decsiczo. Za I—II. razred normálszke sôle piszana po Gerely Józsefi... drügi natiszk. Szombathely, 1898. Franklinovo drüzstvo. 73. Mála biblia z kejpami ali zgodba zvelicsanya za málo decsiczo za III—IV. razréd po Gerély Józsefi . . . na szlovenszko obrno Kollár Peter törjanszki kaplan. Szombathely, 1898. 74. Od vnouge i velke milosce i pomoucsi szvétoga skapulera Kármelszke Blázsene Divice Marije. Dobi sze pri fárnoj czérkvi na Gornyem Szaniki. 1898. Stampano pri Wellisch Béli v Monostri. 75. Sztarisinsztvo i zvacsinsztvo vödáno po Wellisch Béli Monosterszkom knigvezari. Na lasztivnom sztroski V Monostri z szpiszkmi Wellisch Bélia, 1898. 8. num. DOMOVINA 5 76. Paduánszki szvéti Anton ino krüh sziromákov. Monostor, 1898. 77. Dober pajdás. Kalendárium po sztáróm szlo- venszkom jeziki na 1899. národno leto. Z doszta lejpim, dobrim i hasznovitim cstenyóm. Szent-Gotthárd. Vödáni od Wellisch Béla. — Zse je vödán za leto 1899, 1900, 1901 i dale. 78. Mála molitvena kniga z potrejbnimi molítvami i vnôgimi peszmami za katholicsánszko mladézen. Piszana po Pusztai Józsefi skolniki. I. natísz. Stampana i vödána od Wellisch Béla v Szt.-Gotthárdi, 1900. 79. Luther Mártona zsítek ali krátko popíszanye onoga, ka sze je zsnyim gôdílo i ka je on vcsíno vu tekáji zsítka nyegovoga po Luthár Pavli. Monostor, 1900. 80. Krizsna Pout na XIV. stácie ali Pósztojaliscsa radeljena (sic!). V Monostri, 1900. Stampana pri Wellisch Béli. 81. Dühovni Áldov ali Molitvene knige Krszcsenikom na szrdcz ali düse oprave i obeszeljávanye vu túzsni zsítka vöraj. Szprávlene po Czipott Gyürji, evangelitsánszke Hodoske fare dühovniki. Muraszombat, 1901. Nájde sze v Muraszombati pri Árvai B. (Ascher B. i. szinôvi). V Szoboti 1901. Stampana z Hirschl N. piszkmi. 82. A vértetü. Krváva vüs. A muraszombati gazdasági fiókegylet kiadványa. Nyomatott Wellisch Bélánál Szt.-Gotthárdon (1901?). 83. Nájszvetejsega szrca Jezusovoga veliki kalendár za Lüdsztvo na 1904. leto. Z Dovolyenyom Szombotelszke- visesnye cérkvene oblászti. Szombotel, Cérkvena stamparija. — Szledkar sze té kalendár etak zvao: Kalendár najszvetejsega szrca Jezusovoga na . . . leto. Vödán je za leto 1904, 1905, 1906, 1907 i dale. 84. Nevtepeno Poprijéta Devica Marija Zmozsna Goszpá Vogrszka. Pobozsen meszesen liszt. Rédiga: Klekl József, kaplan v Cserenszovci. I. letni tecsaj 1904. december — 1905. november. — II. letni tecsaj 1905. december — 1906. november Szombathely. Reditel je od drügoga tecsája plebános pri Szv. Szebestjáni. 85. Szvéti Evangeliumi za nedele i szvétke celoga leta. Z nisterami molitvami. Z dovoljenyom cirkvenoga poglavarsztva. Izdao Semlics Ferencz v Radgoni, 1906. (Nadalávanye príde.) K Horvacskomi országi ali pa k Szlovenii? „Slovenec“ je z Belgráda na znánye dóbo, ka belgrádszki kormány naso krajíno k Horvacskomi országi scsé zvézati. Klerikálne novine tó pítanye z sztrankaszkimi cílami razkládajo. Tak právijo ka demokráto-liberálci naso krajíno v nyúve skramble scséjo dobiti, ár tak míszlijo, ka nasa krajína, gde doszta evangelicsáncov prebíva i gde je pod vogrszkim ládanyem liberálno mislênye poznano bó, na podlagi liberálnoga mislênya sztoji. Gvüsno je tüdi; ka bi klerikálci naso krajíno tüdi radi v nyúvi skramblaj obdrzsali. Mi v tom pítanyi némamo stímanya. Za nász je szkoron vszeedno, csi mo eszi ali tá szlísili. Vszáki cslovek, — csi je nas, ali pa jugoszláv vszeedno — vídi, kama zvézse tó krajíno vérsztvinszki zsítek, geografia, pa natura, kama vlecsé tó lüsztvo nyegov poszebén jezik, nyegova kultura i nyegova doszta sztó lêt sztara historia. Gvüsno je ka vérsztvinszki zroki bole porácsajo Horvacski ország, kak Szlovenio. Ali nisterno rêcs mámo k onim potrdjávanyem, stere szo novine z té prílike nápíszale. „Slovenec“ píse, ka szo sze Vendi z lübézni szvojega vogrszkogaszlovénszkóga jezika goriobdrzsali kak Vendi do denésnyega dnéva. Pítati moremo, csi Slovenec tó zná, zakoj volo tá neszmerna lazsliva hrabuka, ka szo Vógri nas národ vöztrêbili? Tak píse nadale ka sze knizsevni szlovenszki jezik zsé vcsi v soláj i ka lüsztvo zsé tüdi csté knizsevno szlovenscsíno i ká nyim zsmetno szpádne té jezik z horvacskim vöpremêniti. Pítáti moremo, csi sze nase lüsztvo knizsevni szlovenszki jezik vcsiti more, zakoj volo szte nesztanoma potrdjávali i escse izdag potrdjávate, ka je nas vogrszkiszlovenszki jezik i krájnszki szlovenácki jezik eden iszti jezik. I zmerkati moremo ka je nas vogrszkiszlovenszki jezik rávnocs tak knizsevni jezik, kak vas, ár mí tűdi mámo litteraturo, kakkoli málo. Zmerkati moremo nadale, ka nas vogrszkiszlovenszki jezik z ednov piknyov ne sztojí blizse k krájnszkomi szlovenáckomi jeziki, kak k horvacskomi. Rêcs „szloven“ nika ne szvedocsi, ár szlovenov, szlovencov, szlovenácov, szlovákov, szlovánov dosztaféle jeszte na szvêti. Tak píse nadale, ka je v 1919 léti edna deputácia hodila v Belgrádi, stera je tam vöpovêdla, ka de vogrszkoszlovénszko lüsztvo ráj slo nazáj k Vogrszkomi országi, kak da bi szi szvoj jezik krajzéti daló. Zmerkati moremo csi je tó isztina, té je nájgrsa i nájruzsnêsa jálnoszt nase lüsztvo tak táposztati, kak lüsztvo, stero sze za krájnszkiszlovenácki jezik bori. „Novine“ pa tak písejo, ka horvacski jezik prinasz niti eden cslovek ne razmi, niti Medzimurci ga ne razmijo. Tó je isztina, ali nájgrsa i nájruzsnêsa jálnoszt je potrdjávati, ka nase lüsztvo krájnszkiszlovenácki jezik bole razmi. Tak píse nadale „Novine“, ka mi scsémo Szlovenci osztati. Zmerkati moremo, nájruzsnêsa jálnoszt je nase lüsztvo tak táposztaviti, stero krájnszkoszlove-nácko scsé bidti. Od toga, ka sze pri toj príliki od Domovine píse, na drügom mészti dam odgóvor. A határkiigazítóbizottság működése. A nagykövetek tanácsa a magyar kormányhoz egy jegyzéket intézett, a melyben tudomására hozza a határkiigazítóbizottság működését szabályozó elveket és hatáskört. Ezek az elvek két részből állanak: egy általánosból, amely minden határkiigazítóbizottság működésére vonatkozik és egy speciálisból, a mely a Millerand-féle kísérőlevél értelmében működő magyarországi határkiigazítóbizottság eljárását szabályozza. Az általános elvek szerint a bizottság mindenekelőtt a békeszerződésben kijelölt határokat a közigazgatási és a helyi gazdasági viszonyok tekintetbevételével pontosan meghatározza, hogy legalább ideiglenesen világos helyzet keletkezzék. A magyarországi határkiigazítóbizottság működési módja a következő lesz: Amikor a bizottság a határt kint a vidéken kijelöli, egyszersmind azt a kérdést is megvizsgálja, hol és a határvonal mely részében szükségesek lényeges változtatások. A határvonalnak ama részeit, melyeket a bizottság mint véglegeseket állapít meg, a hatóságoknak mindjárt tudomására hozza. Azon szakaszokat pedig, amelyekben a bizottság ítélete szerint változtatások szükségesek, mint „ideiglenes“ határokat jelöli meg és a hatóságoknak tudo- 6 Domovina 8. num. mására hozza. Az ezen részekben megállapítandó végleges határvonalat, a bizóttság beható tanulmánynak veti alá. Ha ezen tanulmányozás közben a bizottság arra az eredményre jut, hogy változtatásra semmi ok nincs, akkor a határvonalnak ezt a részét. saját hatáskörében véglegesnek minősíti és mint ilyent a hatóságoknak tudomására hozza. Ha azonban a bizottság a beható tanulmányozás során is arra az eredményre jut, hogy változtatás szükséges és pedig olyan nagy, a mely a bizottság illetékességét meghaladja, akkor erről a Népszövetségnek jelentést tesz. A Népszövetség határozatának meghozataláig a határvonal e részében az ideiglenes határ egyelőre érvényben marad és csak a Népszövetség döntése után fogja a bizottság a végleges határvonalat meg-állapítani. NOTRIPOSZLÁNE PÍSZME. I. Mi Vendi. Mí Vendi szmo osztri lüdjé, Osztre koszé mámo. Zémemo té v nase roké, Vrézati réd sztrasno známo, Holala juhuhê! Osztre szo hej! nase koszé. Mí Vendi szmo mocsni lüdjé, Mocsne cepé mámo. Zémemo té v nase roké, Zmlátimo mí vsze na prázno. Holala juhuhê! Mocsne szo hej! nase cepé. Mí Vendi szmo szkrbni lüdjé, Szkrbne roké mámo. Rano vzorjáj, szmo na petáj, Délo gorí v nasi rokáj. Holala juhuhê! Szkrbne szo hej! nase roké. Mí Vendi szmo spajszni lüdjé! Spajszne segé mámo. Vözpijémo, v glazsi ka jé, Edne kaple not ne nyámo. Holala juhuhê! Spajszne szo hej! nase segé. Mí Vendi szmo csedni lüdjé, Csedne glavé mámo. Zopsztom kricsis velke recsí Zapelati sze ne dámo. Holala juhuhê! Csedne szo hej! nase glavé. Mí Vendi szmo dobri lüdjé, Dobro szrcé mámo. Hamisnomi sze ne odpré, Pravicsnomi vsze tádámo. Holala juhuhê! Dobre szo hej! nase szrcé. Mí Vendi szmo sztálni lüdjé. Jezero lêt mámo. Vogrszka krv v zsilaj tecsé, Vogrszki düh szrcé pecsé. Holala juhuhê! Sztálno je hej! nase szrcé. T. II. Mladi fticski. Fticski, fticski ví mládi, Zakaj szte tak pobiti? Mater szmo mí zgűbili, Stero radi szmo méli. Ona je nász hránlia, Szrcsno je nász lűbila Dobra mati je bila Za déco sze szkrbila. Zdaj némamo materé I némremo vecs do nyé V gnêzdo drügi szo szeli Nász odnet pregnali. Ne bojte sze zsalosztni Vrli máli ftícseki Nete vszigdár trpeli Pridete pá k materi. Szpêvajte li szpêvajte, Szrcé vase zdignite, Vszigdár ví li vküpdrzste, Eden drüg҆ga lűbíte. Dobra mati zsé príde, Vas protivnik odíde, Szrecsno mo té zsiveli, Hválno peszem szpêvali. ORANJENA JABLEN. Vért moj drági, eszi hodi Rane moje tí vőzbrodi. Dugo szí sze z menom trűdo, Ne nyáj me, kak edno grüdo. V ográdci szam dugo sztála Velka jablen rodna sztára. Dober szád szam vszigdár dála. Zmozsne szlápe szam presztála. Povóden me krajvtrgnila Od ográdca odlócsila. Neprijáteo me né trpo, Vêke lísztje mi dojztrgo. Fticse moje je raztepo Gnézde nyúve je razmeto. Tű sztojim zdaj opüszcsena Od ográdca odlócsena. Ka szam pa jasz pregrêsila Tó mantra ka szam dóbila? Rane moje me tezsíjo Tezsko one me bolíjo. Uért moj örági, eszi hoöi, Rane moje tí vözbrodi. Zdrávje li té dobím nazáj Csi ti k meni prides nazáj. Kak szam tébe rada mêla Té’ lübila z dűse z têla Zdaj bi me pa csonklavo nyó? Szrcá míszlim némas za tó. Prídi nazáj, zvrácsi mené. Tezski beteg moj naj miné. Prídi, té mo pá veszéla Obilno mo szád rodíla. G. GLÁSZI Z AMERIKE. Od vekivecsnoga méra písejo Dr. Stiegler S. Ernő v Amerikánszki Szlovéncov Glászi. Szoldácke vszáksega országa, csi sze szpominéjo od té preminócsi lêt doszta trplény, to morejo praviti: zaman szmo sze bojüvali, nika szmo ne doprineszli. V Europi je escse véksa gorizburkanoszt, kak je gda koli prvle bíla. Máli národje szo nájvecs zgűbili. Ausztria, té gizdávi ino inda zmozsen ország némre jészti dati szvojemi lüsztvi. Tóti szo eden táksi járem dóbili na sinyek, steroga z szrcá odűrijo. V Románii Vógri, Némci brezi rêcsi na tihoma morejo trpéti. Horvátje zdaj morejo bógati Szrbe, proti sterim szo sze prvle vojszkűvali. Nasi vogrszkiszlovenje — oh kelko ji pocsíva, pod szrbszkim grüdovjom — sze zdaj vcsiti morejo: Bóg zsívi prvoga Petra, nasega szrbszkoga krála. Ali vsze ete nase zsalosztne miszli szo zamanszke. Tó, ka je zaprávleno szamo vrêmen zná v réd szpraviti. Zakaj sze bojíjo tê nistemi országje nyigovo lüsztvo goriopítati csi scséjo ali ne zsnyimi bidti? Záto, ár je tü od nepravicsnoszti gucs. Lüsztvo escse izdag v jármi ino v kmici scséjo drzsati. Ocelne fabrike szo zse 40 lêt nê v táksoj lagovoj sztávi bilé kak zdaj, je pravo C. M. Schwab, ravnitel nájvéksi amerikánszki ocelni fabrik. Tak je pravo nadale, ka do Némci z té bojne véksi haszek méli, kak Amerikanci, ár szo némske fabrike bógse organizérane i némski délavci szo privolni cêli dén délati. Od etec i od tisztec. Pod tém titulusom Dr. Stiegler S. Ernő v Amerikánszki Szlovéncov Glászi etak písejo. Amerikánszki velki követ v Belgrádi glászi, ka szo jugoszlávi na 1919—1920. léto za államszko vödávanye 1,538,000,000 dinárov racsunali proti tomi je notrijemánye 715,00,000 dinárov bíló. Escse lagovêse sztoji racsun v 1920—1921-tom léti. Tó je pa záto, ár v Jugoszlávíi trikrát teliko csesztnikov jeszte, kelko bi ji trbélo, tê csesztnícke szo nê dobri safarje, nego táksi, steri szamo za szvoje zsebke délajo. Záto tüdi, ár nerédnoszt i nemirovnoszt kralűje v cêlom országi i velki tao lüsztva je nê z szvoje vole vküpzvézani z Jugoszláviov, nyi szamo szol- 8. num. DOMOVINA 7 dácska oblászt drzsi vküper, tá pa doszta kosta. Sziromaska Jugoszlávia zracsunani szo tvoji dnévi, nê je zadoszta katanio méti, tó je nika nê vrêdno csi v glávi nika némas. Nega déla. Od dnéva do dnéva vecs lüsztva jeszte brezi déla. Jeszto délavci, ki szo zsé 6—7 mêszecov brezi déla. Amerikánje szo sze gorialdüvali za antantszki cílov volo i zdaj z brítkócsov morejo szpoznati, ka francuski pa angluski fabrikantje zsényejo tam, gde szo prvle amerikánszki fabrikantje zseli. Mró je juniusa 21-ga v Bethlehemi Vranics István. Národna netrplívoszt. Amerikanszki Szlovénov Glász glászi, ka v Bridgeporti, krájnszkoga pleména plébános izdag pregánya i pácsi nase lüsztvo szamo záto ár oni dobri Vogrszkiszlovenje scséjo osztáti. Zakaj pa ne zémejo nasi lüdjé naprê nyúvo bógso pamet i zakaj pa ne povêjo plébánusi, ka od nyega míszlijo? DOMÁNYI GLÁSZI. Civilni komiszariat v Szoboti je poetomtoga okrajnszko glavársztvo. Szamo imé sze preobrnolo, drügo nika nê. Lendavszkoga gerenta Szevera szo z szlüzsbe odpüsztili, ali kak oboje dvóje novine písejo, vö szo ga vrgli z szlüzsbe. Zakaj? Práve zroke niscse nevê. Oboje dvoje novine doszta písejo od toga. Nóve zásztave. V Szoboti pa v Léndavi szi je vszáke hizse poszesznik pod brémenom 6000 koron i „zaprt bos“ kastige mogo jugoszlávszke zásztave szpraviti. Mí gvüsno známo, ka je vogrszka oblászt nigdár nê vödála tákso zapoved. Persze té je nase lüsztvo járem mélo na sinyeki, zdaj pa szloboscsíno má (vnóge kastige placsüvati i sze notzaprêti dati). Ali z postenyam moremo notriszpoznati, ka je té zásztave rêszen trbélo. Ár zdaj máli ritar prevecs na gószti ide tá po városi z velkim bobénom. „Bum-bumbum. Na znánye vam dam, vütro velki szvétek bó, niscse neszmê délati, vö z zásztavami.“ Ali pa : „Bum-bumbum. Na znánye vam dam, vütro ete ali pa tiszti goszpód príde (vrág zná sto je) z Ljublanje, z Belgráda (ali vrág zná odkéc), vö z zásztavami“. I Prekmurszki Glasznik tüdi prevecs na gószti píse ete príjaznive lêpe recsí: „porácsomo nasim „Madzsarónom“ da zse naprê na vecsér pred tém szvétkom vözobêszijo zásztave“. Szvétki. Sztvoritel! Kelko szvétkov sze szvetí zdaj v nasoj krajíni. Ciril i Methoda dén, Vidov dén, Petrov pén, Sándorov dén, Sokolszki dén, Orlov dén, Déce dén i vê Bóg kaksi dnévi escse. Kraljevina Szrbov, Horvátov i Szlovenácov gosztűvanje dá szlűzsiti. Goszpódje, ví tak právite, ka je szvétek „práznik“. Rêszen isztina vasi szvétki szo na gószti pa prázni. Krányszki trzsci zdaj prevecs na gószti pripelajo na kordélaj k nasemi lüsztvi poszódo pa drügo malo vrêdno blágo i tó odávajo nê za pêneze, nego za melo, za zábeo, pa escse za szenó tüdi. Vszáki cslovek lehko vídi zdaj z szvojimi ocsámi, ka szo nam oni prineszli. Deklezsenszki mószt, steroga od pódrügoga léta mó rédijo, je pováden odneszla. Nemilna kastiga. Deutsche Grenzwacht píse, ka szta dvá krájnszkiva katona szlêpiva prisla domó z Ma- cedonie. Oszlêpila szta, ár Szrbi tó nemilno kastigo májo, csi stoj kaj prikaca, ka z oprêtimi ocsámi v szuncze more glédati. Agrár reform. V preminócsem mêszeczi je edna miniszterialna komíszia hodila v nasoj krajíni, stera je pri raztálanyi zemlê vnóge nepravice najsla. Nasa vogrszkaszlovénszka litteratura. Murszka Sztrázsa je od Domovine volo dóbila i artikulusa dá napíszati, v steri naso vendszko litteraturo razkláda. Ali tê artikuluske telko neznanoszti, telko lagvoga nakanênya kázsejo, telko faling pa zmenkanyov jeszte v nyí, ka je nemogócse vöpopraviti. Tituluse nasi kníg, iména nasi piszámikov z vnógimi hibami príneszé. Szamo eden trétji tao nasi piszárnikov pozna i. t. n. Té artikuluske ocsiveszno kázsejo, kama príde cslovecsa pamet, gda go politicsni cíli oszlêpijo. Nóva iména. Zseléznicarszki állomáske szo vszepovszéd dóbíli nóva íména, edno z latinszkimi drügo pa z cirilszkimi píszkmi. Pasztérszki líszt. Katholicsánszki püspecke szo szvojim vernikom pasztérszki líszt poszlali, v sterom vezdásnye blódnoszti razkládajo i opomínajo lüsztvo, ka je sokolszko osznávlanye pa vcsenyé decé proti krscsanszkoj vöri. Vend munkások. Gazdasági Lapok egy cíkkben a vend munkásokról is megemlékeznek. Többek között a következőket írják: „A vendek különben többnyire mind tudnak magyarul s magyar érzelműek is és — ami mezőgazdasági szempontból a legfőbb — igen szorgalmas, ügyes, gyors és minden tekintetben megbízható becsületes munkások s az étkezés tekintetében sem támasztanak túlnagy igényeket. Elhozataluk nem került sokba, mert hisz ott laknak Vas és Zala határának közvetlen közelében. A gazda jelszava pedig — ma még inkább, mint máskor — ez: Segíts magadon, az Isten is megsegít!“ Spionje. Slovenec píse, ka je cêla. Vendonia obdána od vogrszki spíonov, kí po szvojim vüpanyem razsürjávajo hamisne glásze v Vendonii. K tomi glászi li telko scsémo cujzmerkati, ka sze Slovenec vkani, csi tak stíma, ka Vogrszkomi országi trbê spione drzsati. Glászi od naprêidênya Vógrov od szébe rasztéjo v szrcê lüsztva. Tak rasztéjo tê glászi, kak v szprotolêtji na rodnoj zemlê tráva raszté. Niscse ne szêja szémen i dönok raszté tráva. Ali csi od spionov scsé Slovenec kaj znati, blizse nájde tam v Szoboti. Prekmurski Glasnik 26 juniusa etak pise: „po nócsi zsandárje klonckajo pri hizsi nedúzsnoga csloveka, Prekmurje je puno z zsandárami pa z spionami, naucs pinoti neszmêmo, pazijo na nász, kak na nevarnoga csloveka, glédajo, kam idemo, z kím gucsímo, nász szo pod politicsno tútorsztvo posztavili“. Vidite goszpon „Slovenec“, nê Vogrszki ország, nego ví drzsite, vasa oblászt drzsi spione, szkoron v vszákoj vészi, ví dáte na lüsztvo paziti, ví dáte hamisne glásze razsürjávati, ví dáte lüsztvo v temlico vrzsiti, csi eden ali te drügi spion oblászti kákse lázse v vühe sósnya odnyí. I ví tó rávnocs szkrívoma ne drzsíte, ví szte radi csi nase lüsztvo v szaksem grmê ednoga spiona vídi. Ví hotécs nevüpaznoszt szêjate med nasim lüsztvom. 8 DOMOVINA 8. num. I vasa jálnoszt je escse véksa, ví sze tak vödávate, ka szte za vsze tó nê ví krívi, nego Szrbi, ka tá nevola, tó tiranussztvo od Szrbov príde. Ví goszpon „Slovenec“ szte zagvüsno vözavcseni cslovek, ví szte zagvüsno kaj cstéli od tiranussztva. Ví morete znati, ka je vsze tó, ka sze zdaj v nasoj krajíni godí, právo tiranussztvo tak, kak je v knigaj dojszpíszano. Od doszta sztó lêt mó je nikse lüsztvo ne sztaló pod táksim groznim tiranusztvom, pod kaksim zdaj nase lüsztvo sztoji. Ne miszlite, ka de ednók tó vase rúzsno tiranussztvo tüdi v knige djáno? Dam kaj na plemenito mislênye, záto ne zselém, naj ví ednók tüdi pod tákse tiranussztvo prídete, ali csi vász té sors doszégne, zaszlűzsili szte ga. Krátki glászi z Prekmurskoga Glasnika. „Tvoji nájvéksi neprijátelje—drági Prekmurec—szo nê kommuniszti, nê liberálci, nê anarchiszti, pa nê vrazgé v pékli, nego tvoji dományi lüdjé: „madzsaroni“, steri nazáj zselêjo vogrszko ravnanye, ka bi te tvoji korruptni nótáriuske, tvoji plemeniti biróvi brszali, tebé za psza, vonyécsega pávra drzsali.“ (Vídis, vídis, vrli Glasnik, tí tózsis Domovíno, ka hujszka, pa v Domovíni ne nájdes ednoga redá, edne rêcsi, stera bi k tvojim vözebránim hujszkajócsim recsám blűzi prisla.) „Po cêlom Prekmurji nájdes „madzsarone“. Szobota, pa Lendava celó szmrdí od nyí.“ (Vê je pa vogrszko ravnanye dönok nê moglo na teliko lagvo bidti, gda teliko „madzsarónov“ jeszte.) „Tê „madzsaroni“ szo krívi, ka némremo razmiti nase oszloboditele-brate Szlovence, oni pa nász nê.“ (Té szo pa Vógri krívi, ka je vas jezik nácsisí, kak nas?) „Lűsztvo szi pogucsáva, gde de gránica. Nistemi tak právijo, nájbógsa gránica bi Műra bíla.“ (Tak, tak, Glasnik, tó zselê nase lüsztvo. Ali záto ne boj csemeren, vidis niscse némre za tó, ka je néba szíva.) „Pintér Miklós naj zná, ka prvle vözgíne z Prekmurja, csi nede vrli i tihi.“ (Glasnik, proszim te lepó, ne pozábi, ka szi tí kotríga ednoga kulturnoga národa, vídis prinasz proszni pávri vecs postenyá znájo.) „Meszto vogrszke grofovszke oligarhije pa goszpodszke vláde mámo zdaj demokraticsno ravnanye.“ (Ne pozábi Glasnik, ka szi na drügom mészti vecsekrát píszo, ka szo zdaj v Slovenii „gseftarszki mágnátje“ posztanoli, ki sze gízdajo i tak zapovedávajo, da bi Szlovenia, nyúva bíla.) Szever, je po kolenaj hodo v Belgrád sze molit demokrátnim miniszterom.“ (Ah, Glasnik, té pa v vasoj demokraticsnoj drzsávi po kolenaj trbê pred minisztere idti, vídis vídis, v nasem grofovszkom országi nê trbê po kolenaj idti pred. minisztere.) „Dájte nam zseléznico. Némremo povédati kelko trpí cêla Vendonia za volo toga, ka nikse zseléznice némamo. Zseléznica je zsila v tisztom têli, na sterom zsivéno. Csi zsila ne bíje, cêlo têlo je mrtvo. V Vendonii zsé dvê léti ne bíje tá zsila, pa rêszen je vsze mrló. Némremo gúcsati tű od niksega trzstva, némremo míszliti na niksi promet.“ (Vidis Glasnik, tó je isztina, ali tó isztino szi od rêcsi do rêcsi z Domovine zéo vö. Ali gda vídis, ka je tű od dvê lêt mó vsze mrló, zakaj ne vídis, ka szte ví velko mantro, velko nevolo prineszli na nase lüsztvo.) „Drági Prekmurec! Kak je Lucifer z szvojim revoltom proti Bógi sztvóro pekeo, tak ti tüdi z szvojim délom sztvoris szebi pekeo ali nebésza.“ (Oh sztvoritel, té je pa Prekmurec, táksi, kak Lucifer, i csi stoj déla té szebi pekeo szprávi.) Krátki glászi z Novine. „Nas Vogrszki szlovenszki kmet je po Serügovoj liberalnoj i szamosztojnoj i kmetinszkoj sztranki zgübo szamoodlócsbo. Plészati de mogo, kak de Belgrád igro.“ (I po szlovénszkoj lüdszkoj sztranki de tak mogo plészati, kak do krainszki popevje igrali.) „Násztavo szo szprijeli za pêneze i zglaszüvali szo jo banke i veliki kapitaliszti.“ „20-ga juniusa je liberalna sztranka gyülês oznánüvala v Szoboti. Ali na gyülês je nê prislo lüsztvo.“ „Trészti jezero korón podpore je dóbo od liberalnoga ljubljanszkoga kormánya liberalen lisztics Prekmurski Glasnik. Za nyegove lázse i szramotênye dobí plácso.“ „Drügi gseftar je dr. Igo, kí bi sze tüdi dao küpiti za edno zslico szoli. Kak veter píse, tá sze obmé. Gyé bógse, tam duzse.“ (Na tó je dr. Igo eto píszo Kleklivi: Vász imenűjem za neszramnoga lazseca.) POGLÉD. Za deszét lêt de Francúze, Angluse pa Amerikánce szram, ka szo pomócs dáli k tomi déli, stero sze zdaj prinasz godi. Nê szamo nyí, nego cêloga kulturnoga szvêta de szram, ka je v dvajszetoj sztotini tákse délo mogócse biló. Edno málo krajíno, eden máli národ dojzaprêti i odlócsiti od cêloga szvêta, nedopüsztiti, ka bi tühinszke novine pa knige notriprisle v tó krajíno, prepovédati prvêse knige nücati, vöpovédati, ka sze té máli národ v nájkratisem cajti preobrnoti, szvoj eden jezik vöpremêniti, szvoj drügi jezik pozábiti, szvoje sztáre návade, szvoj prvêsi zsítek, szvoje navadjeno mislênye tányáti more, tó sze véndar escse nigdár nê zgódilo v historii. V tom velkom szküsávanyi edno tróst mámo: kêm véksa je nóroszt, têm gvüsnêse sze szkoncsa. Eden dober tanács Prekmurszkomi Glasznik. Vrli Glasznik, tí sze z cêlov mocsjóv teres od Vógrov kak nájlagpvêse píszati. Tí tvoj pemzli v kmicsno csrno fárbo namócsis i Vógre z tém na szploj csrno fárbo scsés pofárbati. Zakaj csinis tó? Gvüsno záto ár nase lüsztvo od Vógrov odlócsiti i v szvojo csrêdo povrnoti scsés. Po toj póti szvoj cio ne doszégnes nígdár. Znás, nase lüsztvo pozna Vógre, pozna Vogrszki ország i pozna právo fárbo toga národa i tó tüdi razmi zakaj mázses tí z csrnov fárbov. Eden dober tanács mámo zá té: probaj ednók lepó píszati od Vógrov, má bidti ka té nase lüsztvo csemerno gráta na Vógre. „Dialektus.“ Krainszki nájkrépsi mecs proti nam je tó, ka je nas právi sztári vogrszkiszlovenszki (vendszki) jezik nê jezik, nego dialektus, narecsje ali gucs, kak oni tó tak lübeznivo právijo. Hej mecs sze je zdaj obrno! Szrbi szo ga zéli v szvojo rokó. Dr. Ilesics egyetemszki profeszor v belgrádszkoj novini „Demokratija“ vöpokázse, ka szo krájnszki Szlovenci nê eden poszeben národ, némajo niksega jussa sze kak poszeben národ ponásati, oni szo právi Szrbi ali pa Hrvátje. Nega tű niksega rázlocska. Szlovenszkoga jezika nega na szvêti, tó je nê eden poszeben jezik nego „dialektus“ szrbszkoga jezika. Vídte, vídte, vrli Krájnci, ka szte sze na telíko gízdali? Ví tüdi némate jezika, ví tüdi szamo dialektus ali narecsje máte, kak mi. Tüha voda. Velki Dünaj z tühim tekájom tecsé. Ednoga glásza ne csüjes, csi prinyem sztojis. Ali jeszto máli járci, tak zslebecsajócsi, tákso lármo csinécsi, da 8. num. DOMOVINA 9 bi cêli szvêt szamo nyí poszlűso. Jeszto máli potocke, z edne grabe v drügo z táksov hrabukov prêkszkákajócsi, da bi cêli szvêt stéli pozsrêti. Tüha voda je nas máli vendszki národ, tüha voda, stera brezi lárme, brezi ednoga glásza tecsé. Tüha voda, ali globoka voda. Globoko grabo má. Jezero lêt sze rédla tá graba. Tühínec! Tí tó vodó prêk scsés szpraviti v drügo grabo. Nede ti mogócse, globoka je graba. Tühinec! Tí gát zídas v tó vodó. Nede tí mogócse, tüha voda bregé porüsi. Tühinec! Tí pri toj vodê sztojís i kaménye lűcses v nyó. Szkrb sze mêj. Zavrtí sze ti i v vodó szpádnes. Magyarszki jezik. Nóvi goszpódje szakseféle rúzsno délo mázsejo eden na toga drügoga. Csi nyim vsze drügo szfalí, té príde réd na vogrszki jezik. Tó je v nyúvoj zmótjenoj pameti te nájvéksi bin. Za példe volo Novine zdaj z tém blátijo Serügo, ka je szvoje déco pri vküppiszanyi lüsztva za vogrszko dó szpíszati, i ka sze nyegová goszpá z tém hválijo i gizdávi szo na tó, ka szo vogrinka. Norlavi, zmótjene pameti lüdjé! Jeli je pa privasz Vogrin bidti i vogrszki gúcsati bin? Zakaj szte pa té vecs, kak 600,000 Vógrov v szvoj ország zvézati dáli? Szkácsete, brszate, kricsite, pa szamí nevête, ka scséte! Za sziromáka délavca. Hej! da szo csedni tê goszpódje, da szo csedni! Pamet májo dúgo na eden pedén, i tó nyim dojde zagledniti, ka trbê krícsati. Vszi, keliko ji li jeszte sze bijejo, szvajüjejo, alí záto vszi z ednim grlom kricsijo: mí za sziromáka délavca délamo, mí za sziromáka délavca délamo! Vszí, keliko ji li jeszte, klerikálci, liberálci, demokrátje, szamosztojni, pa nê szamosztojni, autonomie junácke pa centralizmusa vitézje, Bogá imé zezávajócsi i proti Bógi sze krepécsi, vszí, vszí li z ednim grlom kricsijo: mi za sziromáka délavca délamo, mi za sziromáka délavca, délamo! I kricsijo: nê nam trbê manyáke, nê nam trbê manyáke! Ki ne déla, naj ne gyê krüja! Med têm náj ménye 500 nyúvi manyákov brez déla hodi v nasoj krajíni, szedí, sze séta, hujszka, kricsi, pa na lüsztvo kebzüje. I nê szamo tó, ka oni szami ne délajo, nego nase lüsztvo tüdi ne nyájo délati. Od kédna do kédna, sze velki gyülêske drzsijo i nase lüsztvo na té gyülêse csalivajo, pa z szilov gonijo. Vszáki keden niksi nóvi goszpódje prído vő na vizitéranye, na inspektorio. I prido z velkov hrabukov komiszie i lüsztvo more na vöposzlűhsanye idti. I vszáki keden sze velki národni szvétki drzsíjo, gda vö z zásztavami i nê je szlobodno délati. I velke veszelice sze drzsíjo, gosztüvanye sze szlűzsi, igranye pa popêvanye ide i plészati trbê. Kricsijo nesztanoma: mi za sziromáka délavca délamo, mi za sziromáka délavca délamo. Ti edni cujdénejo: nê nam trbê grofe, pope pa bogáce. Ti drügi tó ne dénejo cuj, ali vsze edno, záto v dobrom porazmênyi ti edni tak, kak ti drügi, rédíjo szvoje mále pa vékse gsefte. Oh oni szo moderni, oni znájo, od koga zginyáva műja. Rédijo pa szpávlajo szvoje gsefte. Jezicke. Keliko jezikov mámo mí zdaj? Naj je v racsún zémemo. Odprvim mámo nas právi sztári vogrszkiszlovenszki ali vendszki jezik, steri je zse pred vecs kak dvêsztó lêt v knige djáni, v sterom szo vsze nase knige napíszane, steroga v cérkvi pa domá nücamo. Té jezik má malo rázlocsne dialektuse, kak ga boimêcke, bákarje, goricsanci, ravenci, dolenci, marki pa ledavascsárje gucsíjo. Ali vszê tê dialektusje sze trno malo lócsijo eden od toga drügoga. Od drügim mámo nas vogrszki jezik, steroga 80%-ov lüsztva gucsí i na steroga szo zdaj tê goszpódje na teliko csemerni. Od trétjim tű je te takzváni knizsevni szlovenszki jezik, steroga nê szamo v zakonitni dugoványaj nego v privátnom zsitki tüdi na nász pritiszkávajo. Od strtim tű je horvacski jezik, steri sze pri zseléznici nüca. Od pétim tű je szrbszki jezik, steroga kataníja nüca. Té jezik sze v gucsi trno malo odlócsi od horvacskoga jezika ali v píszmi je velki razlócsek, ár Szrbi cirilszke píszke nücajo. Od sésztim tü je Novine jezik, steroga je Klekl sztvóro za szvoje politicsne cíle. Edna mêsanca z nasega pa z krájnszkoga szlovenáckoga jezika. Od szédmim tű je Prekmurskoga Glasnika jezik. Tüdi edna mêsanca nasega i krájnszkoga szlovenáckoga jezíka. Ali táksa mêsanca, stera sze vszáki keden premenyáva. Ednók sze vecs, drügócs sze pa ménye szíple v nyó z krájnszkoga szlovenáckoga. Oh vi blájzseni Vendi! Kak bogáti szte ví! Jezikov máte teliko, keliko niksi drügi národ nê. Ali zsalosztno, têm ménye máte krűja. Ali záto nika sze ne bojte i ne zmêsajte sze, pá pride cajt, gda te ménye jezikov i vecs krűja méli. Z gözösovov szilov rédijo oni szlovenácko nadüsenoszt. Lêcsejo, szkácsejo, kricsijo, povévajo, igrajo, mujszkajo sze, majzlajó sze, prtíjo sze. Z obêtanyem, z velkimi recsámi, z sztrahotov, z bicsom, z botom, z korbácsom, z temlicov rédijo oni szlovenácki düh. Véndar bi li té bili zadovolni, csi bi lísztje na drêvji tüdi po nyúvi fárbaj biló po fárbano i véndar od kráv tüdi zselêjo, naj kricsijo: mú, mú, mú, szlovenácke szmu. Hej ví csedni Szlovenácke! Nê szte csüli, ka sze zgódilo v Szoboti? Gda szte ví pod brémenom velke kastige zapovédali zásztave szi szpraviti, nistemi lüdjé szo tak csedni bili i prvêse vogrszke zásztave szo prêkpofárbali. Ali ka sze zgódilo? Dezs je priso i doj je zépro nóvo fárbo i vö sze pokázala sztára vogrszka fárba, stera je po notrêsnyem z nítami zjedinjana i stero dezs némre dojzaprati. Hej ví prevecs csedni Krájnci! Vidite táksa je tá vasa z szilov naprávlena nadüsenoszt. Te prvi dezs go dojzaperé. I dezs príde! Dvê niillion koron. „Slovenec“ pa „Murska Straža“ na glávnom mésztí píse, ka je Prekmurje v nevarnoszt prislo, ár lüsztvo „Domovino“ csté i ka je tá novina nájbole razsürjen liszt v nasoj krajíni, steroga lüsztvo szkrívoma od hizse do hizse neszé i tak csté. Oboje dvoje novine, tak písejo nadale, ka je Mikola od vogrszkoga kormánya dvê million dóbo za szprávlenye té novin. Doszta szam szi zmislávo, zakaj razsürjávajo tákse prevelke lázse. Odprvim szam tak miszlo záto, ár reditela Domovine pred nasim lüsztvom z blatom zamázati scséjo, kak táksega csloveka, steri za velke pêneze bráni szvoje lüsztvo. Ali gda kebzüvajócs dale cstém, ete recsí najdem: „I nas kormány? Vszí vrazgé bi prisli na dén, csi bi za példe volo dao za glíhni cíl eden nevóni millioncsek, ali csi bi podpéro na gránici lezsécse liszte“ (za példe volo Mursko Stražo i Novine). 10 DOMOVINA 8. num. Ahá, tű je pesz pokopani! Záto sze grózsa friganca! Záto sze razsürjáva velki lázs od dvá milliona, naj Murska Straža pa Novine eden nevóni millioncsek dobí od belgrádszkoga kormánya. Csüjes belgrádszki kormány, csüjes, pêneze dáj Murskoj Straži. Pêneze dáj, ovak de drüge lázse tüdi mogla piszati. POLITICSNI GLÁSZI. V szvêtovnoj politiki je velka megla. Cslovek ne vídi, ka sze godí za tóv meglov, szamo gdaté sze kázse nisterno szlabo blíszkanye. Tak sze vídi, ka Anglus pa Amerikánec z nevűpaznosztjov glédata eden toga drügoga. Anglus je prevecs cácaven na szvojo szvêtovno ládanye. Mocsnêsega ali glíhno mocsnoga nescse pri szebi trpéti. Z Japánom má zavézek od steroga Amerikánec tak míszli, ka je proti nyemi. Amerikánec vídi nadale, ka on v Europi nika némre odati, záto za Europo szploj drügo politiko scsé méti, kak antantszki národje. Ka sze v Anglii nika priprávla, kázse nam, ka sze Lloyd George, prêdnyi angluski miniszter vözglíjo z délavcami i ka sze z Irlandom tüdi vö scsé zglíjati i ka je angluske drzséle, Ausztrálio, Kanado, Jügszko Afriko, Indio na tanácskozás vküppózvo. Amerika je v poszeben mér sztópila z Szrêdnyov Europov, z Némskim országom, z Ausztriov, z Vogrszkim országom. Silézianszko pítanye v nepocsinki drzsí szvêt Kak je znáno, tá lêpa velka i bogáta krajína je pravico dóbila na votomívanye i sze je z tém z velkov vecsínov k Némskomi országi szpoznala. Ali Lengyelje szo tó nê stéli privoliti, Francúzom sze je tüdi nê vidlo, záto szo revolucio napravili. Tak sze vídi, ka Angluski pa Francuski ország v tom pitanyi vevêta porazmênye nájdti. V Taljanszkom országi je Giolitti-va kormány bukno i nóvi kormány je prêkzéo cügle kormánya. Tak sze vídi, ka de v vünêsnyoj politiki nóve cílnoszti iszko. Lüsztvo je proti jugoszlávszkom zavézki. Nájmre pa fascisti délajo za národne cíle. V Némskom országi je velka tihota, ali fabrike délajo, i Némski ország je zrédoma plácso na nyega vövrzseno bojnszko dácso. Táksi glászi idejo, ka v Ruszuskom országi prevecs velki glád i prevecs velka nevola láda. Tak sze vídi, ka szo bolsevicke k konci nyúvoga ládanya prisli. V Rumánii je v parlament ellenzék vöpovédo, ka nescse duzse z Averescu-va kormányom vküpbidti i z tém je cêli ellenzék vöodíso z orszacske hizse. Zvön toga je odprêto na znánye prislo, ka szo miniszterje, szenátorje, pa visísi csesztnícke velke míte probérali. Averescu-va kormány sze giba. V Jugoszlávii sze doszta godí. Naszlêdnye szo v parlamenti centraliszticsno násztavo dönok vótomívali. Ali gda je Sándor regent na nóvo násztavo príszego dojdjó eden komuniszt je bombo vrgo na nyega. Bomba je v zráki explodála, nisternoga katono je oranila, Sándor regent pa Pasics szta brezi ran osztanila. Sándor regent je v Paris odpotüvo. V Horvacskom országi szo komuniszti Draskovicsa, prvêsega belgrádszkoga minisztera dojsztrêlili. V Zágrábi szo doszta lüsztva dojzadrzsali. Szrbszki dühovnicke szo k belgrádszkomi kormányi eden memorandum poszlali, v sterom katolicsánszko dühovcsino tózsijo, ka proti drzsávi déla. Horvácski ország 93 követov má, z tê 80 zsé z Radicsom drzsí. Sufflay egyetemszki profeszor je v Zágrábi pred birovíjov etak pravo: Méni je vsze edno, csi me v málo temlico zapréte, ali me pa szlobodno püsztíte, ár té tüdi v temlico pridem, v edno velko temlico, stera sze Horvacski ország zové i v steroj cêli horvácski národ pod robsztvom sztojí. REDITELA PÍSZMA. Od szlávov peszem. Od nyíh szpomin. Nyúvo dúgo peszem némrem vödati, ár od prevecs doszta rázlocsni dugoványov popêva i nema jedinoszti. Gvüsno, ka oni dobro obcsütênye májo za rim, i velka skoda, ka szo peszem na telikájse dugoványe raztorili. Nisterne versuse eti notripokázsem. Jaj, sztrasno hüdi lüdjé szo Klekli, Ka vsze szo oni na nász privlekli. Tjú szmo i csi li duzse trpímo, Vsze vecs jaja placsa dobímo. Escse szo nancs nê prav tű ti szlávi I nam vszêm szláv zse tiho boj právi Na tom je naj nas jezik, rêcs pozsré Nasi ocsákov örok, píszmo zapré. Szlávi sze zse k nam tíszkajo kak roj Z rozsjom hodijo tű krédi na boj I mi kak ovcé brezi pasztéra Drcsemo, iscsemo v dühi vezéra. Szláv tüdi zná, sto sze dvoji v dűhi Pesz po pészkom vonya, kak sté sze tűli. Z psza meszá nede spek: kaksté sze majzla I pesz szláva djánye pozna i zná. Trpímo do szê mó dobro volno Szláv nász szprávla za lüsztvo nevolno Pri csészti szlüzsbi szmo nyim za meklé Nász tű v domovini májo za roglé. Tê szo szé k nam nê nika prineszli Nego bi ráj od nász vsze odneszli Ne glédajo za naso blájzsensztvo Trzsijo z nami szebi na králesztvo. Szloboscsino nam oznanűjejo I vszigdár robsztvo nam darűjejo. Prekmurszko zsivlênye. Ví szte cêlo historio jugoszlávszkoga obszedjenyá v ednom prevecs dúgom versuskom pripovedávanyi (101 versusov!), dojszpíszali. Tó je prevecs velko nakanênye, i nê pripravno za Domovíno. Dobro obcsütênye máte za ritmus, ali vasi rími szo rêszen nê lêpi. Rim more dober bidti, ovak je versus plantavi. Mogócse, ka, nisterne, tále predélamo i prineszémo. Vogrszka zásztava. Má bidti, ka ga v steroj prísesztnoj numeri prineszémo. Malo ga moremo na krátise zéti i nisterne rime vöpopraviti. Mati pa csí. Cigány pa goszli. Betezsna mati. Zsalosztni zvonóvi. Zablódjeni pótnik. Árpádova szenya. Vê mo zsé glédali, csi bi z tê versuvov znali kaj napraviti. Ritmus je dober, ali bógse ríme proszimo. V nasem vendszkom jeziki je nê zsmetno dobre ríme nájdti. Károly je zdaj . . . Kesznó szmó dóbili v roké. Odgovoren reditel: MIKOLA SÁNDOR. Reditelsztvo ino vödávanye: Budapest, VI., Nagy János-u. 7. Cêna naprêplácsanya za Vogrszki ország 40 koron na léto. Naprêplácsanye tüdi gorivzéme Wellisch Bela knigovezár v-Szentgotthárdi. HORNYÁNSZKY VIKTORA STAMPARIJA, BUDAPEST.